Hirtelen történt. Aznap hó sem esett, csak a derült égből süstörgő mennykő csapott be, amit egy olyan emberfia-lányának, akinek aminosavas családi lemenő ágában több a mezőgazdász, mint az arisztokrata (osztrák, nemesi hemoglobinra utalva itt),- nehéz könnyek nélkül tudomásul vennie.

-Nem mondjátok komolyan...Megszűnt a Tsz?

Ennél az eseménynél Solohov elvtárs már nem volt jelen, szerencsére, mert ő egy korábbi, hasonlóan sürgős vese-esemény (emberi sorsot véve alapul) kötelező olvasmányaként a frissen meszelt és majom komposzt hasznosítási ügy kapcsán-egy mélyebben fekvő szakaszon szántott új barázdát emlékeimben.

A budi a tornácos vanyarci háztól huszonkilenc méterre helyezkedett el, nem működött a térerő, ezért nem hallottam, ahogy a Kocsisék unokája, Koller Sanyi közölte a hírt nagyapámmal, miszerint a Szurdokpüspöki Termelőszövetkezetnek új helyrajzi számot adtak, lévén ezentúl Szlobonyik Paja magántulajdona. Pedig nem a Háború és békével indultam el, csak egy vékonyka olvasmányt csaptam a hónom alá, R.D. Laing: Tényleg szeretsz...? c. könyvét, tudod, amiben Jack és Jill férj és feleség, szeretik egymást, Jack rendre gyanakszik, hogy Jillnek viszonya van Tommal, Dickkel, vagy Harryval, de téved, mert Jillt John putyputyolja, Tom csak vigasztalja és Harry szereti, aki talán Joan férje, de Joan Jackbe szerelmes, aki Jill barátnőjétől szeretne látni egy vazarit...

Én csak pisiltem és nem vettem észre, hogy megszűnt bennem a szerelem.

A csók, a szájon át lélegeztetés, smaci, altatás ( jóllehet nem aludtam el Krakkó felé, a tizenkét óra alatt) már fájt és szúrt az időközben előbújt borosta miatt, Olivérék besokalltak tőlünk, oly gerjedelmes volt szeplőtelen nászunk, azután pisiltem és amikor leszálltam a vonatról megszűnt bennem az a láz, a zsibbadás, oly hosszadalmas volt a bevezető.

Az in medias res példázata sem egyszerű. Ül a manus, kezében, vagy a te kezedben-ez annyira mellékes-egy korsó sör.A nőkről beszél, általában, a legtöbbjüket megveti, nem kívánja. -Veled szívesen fűrészelnék – ezt egyenest a tágra nyílt kékbe.

Minek is a sok felesleges időpazarlás: csendes parkban remegő kézfogás, a mozi..., lassú vágyakozása míg a válladhoz ér, magához von, miközben izzadó tenyerével melledet keresi, a popkorn magasba tőr, egy csomó pénzt kidobtál, agyadban az epilógus szövegének dramaturgiája: nincs befejezés. Konkrét csávó, hagyjuk ezt, utazzunk inkább egyet Költészet országába, vissza az altatáshoz, lélektől-lélekig! A kínai nagyfal Luca széke ahhoz képest, amekkora tornyot tudnék állítani altatós dumákból. Ha nem lennék rest, idemásolnám a tipikust, a Minden férfi egyforma kezdetű népies szállóige becsapott lányok és asszonyok könnyeiből keletkezett, savas kémhatással, tudod…Mert jön a számodra sokk-at mondó rutinos, jól bevált demagóg szövegével,a Schellde hullámos vízén, hattyús-Tanhajzeres bevonulással, alig várod már, hogy a Zámbó Jimmyt is eldalolja, netene, hát nem bedőlté’ te cafka lyány, megint? Megérdemelted sorsodat! Ne sírj, pisilj - hidd el, elmúlik benned is, a szerelem.

Epilógus. Mert megérdemlem. Engem nem érdekelnek a költészetből elsajátított sehol sem konkrét mondatok, kevésbé romantikus alkat, aki az irodalmat előjátékként próbálja hasznosítani, a Konkrét csávóra sem indulok be, aki a sliccén keresztül igyekszik meghódítani. (Igen, ezt a mondatot te másként ismered, szó, mi szó utóbbi egy fikarcnyival megelőzi a másikat) Az igazságot, mint üveggolyódat megkapom? Mondd el ki vagy és mit akarsz. Én bemegyek a budira és szeretnék úgy kijönni onnan, hogy kint a világ szűnik meg és bent valami éppen megszületik.