Apró termetű, rőt szakállú előadó perdült hallgatósága elé a zsúfolásig telt teremben. Elégedetten végignézett zsákmányállatain, és mire azok feleszméltek már el is indította az információzuhatagot.

Igen elégedett volt önmagával, ami mondandójának szervezését illette, és ugyan ki mert volna kételkedni ebben ? Hallgatósága semmiképpen sem, őket meggyőzte a vészesen közeledő vizsga ténye, és a tandíj összege.

Egyikük sem kérdezett, holott már néhány hete elveszítették a fonalat.

- Akkor, folytassuk. – vágott bele mondandójába - Az előző alkalommal tisztázott segédtételt figyelembe véve, könnyen belátható, hogy a tárgyalt mozgástípusokat sem első-, sem másod-, sőt harmadfokú egyenlettel nem írhatjuk le. Az is felmerül, hogy miért kell velük egyáltalán foglalkoznunk ?

Hallgatóságával kivételesen szinkronban volt. A teremben szinte fogni lehetett a mélységes egyetértést. Ezt azonban ő nem érzékelte, saját gondolatmenete sokkal jobban izgatta. Tulajdonképpen egy üres teremben is tökéletes előadást tudott volna tartani.

- Nos, elárulok Önöknek egy titkot, egyáltalán nem kell velük foglalkoznunk. Elég, ha annyit megjegyeznek, hogy ez a mozgástípus a szokásos módon nem írható le elegánsan. – nyilatkoztatta ki.

Az eleganciára mindig sokat adott, ez azonban elsősorban gondolataira vonatkozott. Levezetéseinek kristálytiszta mivolta kétségtelen volt, de mivel nem akarta alábecsülni hallgatóságát, soha nem untatta őket a részletekkel. A hallgatás beleegyezés, mondta magában, így aztán minden ment gördülékenyen.

- Ebből a témából már csak egyetlen logikai láncszem hiányzik, hogy ez mi, arra már nyilván rájöttek. Ennek végiggondolását Önökre bízom.

Ezúttal is igen frappánsan zárta le a fejezetet, állapította meg magában. Végignézett az első két soron, ahonnan tágra nyílt tekintetű, szorgalmasan jegyzetelő lányok bámultak rá. Az évfolyam minden férfi tanárral ezt a stratégiát folytatta, és ez többnyire be is vált. Vele azonban nem tudtak mit kezdeni, álomvilága bevehetetlen volt.

Soha nem volt gyakorlatias ember, így aztán nem meglepő, hogy amikor a témakör legfontosabb tételének bizonyítása közben leszakadt előtte a mozgatható tábla, egy pillanatnyi meghökkenés után rosszallóan körülnézett. Újra megállapította, hogy aznap is összeesküvés áldozata lett, de mivel már megszokta a sors efféle fintorait, vállat rántott, és mint, aki jól végezte dolgát elindult kifelé.

Az ajtóban azonban eszébe jutott hallgatósága, így aztán megtorpant, és egy pillanatra feléjük fordult.

- Köszönöm, hogy meghallgattak. A szabadesést még gondolják végig, az még benne lesz a vizsga anyagában. A viszontlátásra ! – mondta, és kiment a teremből.

- & -