Végső búcsú


Lassú léptekkel közeledett az ágyhoz. A szobában gyertyák égtek, és valami furcsa illat terjengett a levegőben. Nem hasonlított semmihez. Hűvös volt, ezért összébb húzta magán a kardigánját.  Kísérője, egy széparcú fiatal lány egyetlen szó nélkül kihátrált a helyiségből, és eltűnt az ajtó mögött. Magukra hagyta őket. Visszafojtotta a lélegzetét, miközben igyekezett erőt venni magán, hogy a magasan feltornyozott párnák közt fekvő sovány alakra pillantson, mert félt az eléje táruló látványtól. Félt, hogy dédelgetett álma abban a pillanatban szilánkjaira hull.

Több mint húsz év telt el azóta, hogy utoljára találkoztak. Akkor is csak futólag, egy nagy áruházban. A férfi az unokáival volt, éppen játékokat vásárolt nekik, ő pedig hosszasan figyelte őket egy polc takarásából. Ahogy a gyermekekre nézett, olyan boldognak és kiegyensúlyozottnak tűnt, mint aki megtalálta azt, amit egész életében keresett. A haja csaknem teljesen őszbe vegyült, már közel járt a hatvanhoz, de sötét szembogara még ugyanazt a szeretetteli melegséget sugározta, mint egykor régen. A mosolya sem változott. Először nem akarta, hogy a férfi meglássa őt, de aztán végül mégis elkerülhetetlenül egybekapcsolódott a pillantásuk egy barna játékmackó bolyhos válla fölött. A férfi mosolyogva, és oly közvetlenül üdvözölte, mintha csak tegnap váltak volna el. Annyi mindent szeretett volna kérdezni Tőle, de nem volt alkalmas sem a hely, sem az idő, és amit a férfi tekintetéből abban a néhány percben kiolvasott, részben válaszok is voltak e kérdésekre, amiket aztán végül mégsem mert feltenni. Mindösszesen pár pillanat volt, méltó megemlékezés a múltról, amely háborgó lelkeiket akkor és ott az örökkévalósággal kötötte össze. Aztán újra kisétált az életéből, pontosan úgy, ahogyan tíz évvel azelőtt tette, egy esős vasárnap délután. Egy áruház előtt.

Egy barát értesítette, pontosabban a közös barátjuk, tulajdonképpen az egyetlen összekötő kapocs közöttük. Valamikor nagyon régen, a megismerkedésük idején adta meg neki a férfi a legjobb barátja telefonszámát, és viszont, hogy ha őt egyszer valami baj éri, akkor időben értesülhessen róla. Akkor azt mondta, nem viselné el, ha nem tudnának egymástól elbúcsúzni. A baráttal azóta csak ritkán beszéltek, akkor sem többet, mint amennyit az udvariasság egy „hogy vagy” kérdésre megkívánt, de most tudta, amikor felvette a telefont, hogy baj van. A barát hívta, de egyetlen szót sem kellett szólnia a telefonba. Már hetekkel azelőtt megálmodta, megérezte. Még akkor este kocsiba ült, és a fővárosba utazott. Sosem járt az ő otthonában, mégis elsőre megtalálta a címet, amit sietősen egy darab cetlire jegyzetelt. A férfi unokája nyitott ajtót. Legalábbis úgy gondolta, hogy csak ő lehet, hiszen kellemes arcvonásai, és meleg barna szemei őrá emlékeztették. A lány pillantása egészen a szívéig hatolt.

Abban a pillanatban ott az áruház bejáratánál, csaknem harminc évvel ezelőtt, azt hitte, vége van a világnak. A föld rögtön meg fog nyílni alatta, és elnyeli őt mindenestül. Záporozó könnyeitől pedig kiáradnak a folyók, és elöntenek mindent. Nem, az nem lehet, hogy így érjen véget. Nem lehet, hogy egyáltalán véget érjen. El sem tudta képzelni, hogyan tudna létezni nélküle. Hiszen már a részévé vált. De a férfi nem így gondolta, őt nem hatották meg a könnyei akkor és ott, csak nézte őt érzéketlenül, és a kimondott szó kőbe vésődött. Az eső pedig csak esett és esett vigasztalhatatlanul, végighömpölygött arcának lágy ívén, majd eggyé olvadt a szemhéja alól legördülő csillogó könnycseppekkel.

Most újra láthatta őt, talán utoljára. Az első, amit megfigyelt, hogy az ágyon fekvő férfi túlságosan sovány volt. Vékony karjain lilán dagadtak az erek, ujjai, mint valami ragadozó madáré, meggörbülten kapaszkodtak a takaró foszló szövetébe. Lélegzete lassú volt, és nehézkes. Mellkasa fölött alig észrevehetően emelkedett és süllyedt a takaró. Arca a mennyezet felé nézett. Tényleg Ő lenne az? Hosszú perceknek kellett eltelnie, mire sikerült meggyőznie önmagát arról, hogy az elgyötört test, amit lát, az valóban az övé. Azé a férfié, az egyetlené, akit szeretett. A haja hófehér volt már, az arcvonásai is eltorzultak az idő vasfogai nyomán, csak talán a szeme, igen a szeme volt az, amiről felismerte. Bár már nem égett benne a régi tűz; opálos fénye pedig egy megtört asszony fáradt vonásait tükrözte vissza, mást nem. A beteg csak akkor vette észre, hogy látogatója érkezett, amikor leült az ágya szélére. Akkor ráemelte a pillantását, és hosszasan elidőzött rajta. – Hívtál… - suttogta a nő fátyolos hangon, és kezével az ernyedt kézfej után nyúlt. – Megismersz még? – kérdezte bizonytalanul a férfi arcának apró rezdüléseit kutatva. Torkát sírás fojtogatta. Nem válaszolt, de a szeme mintha futó mosolyt tükrözött volna egy rövid pillanatra, majd megint egyhangú bágyadtságba révedt. Újra a plafon felé fordította a figyelmét, mintha ott valami nagyon fontos elfoglaltsága lenne. – Azt akartad, hogy eljöjjek, most meg nem szólsz hozzám egy árva szót sem? – kérdezte leplezetlen szemrehányással a hangjában. Bár legkevésbé sem lepődött meg rajta, ismerte őt jól. Élete legfontosabb pillanataiban mindig hallgatásba burkolózott. A csendet még a szavaknál is értékesebbnek tartotta, a szavaknál, amelyekkel mindig olyan csodálatosan bánt, ha beszélt, ha írt. Közelebb hajolt a férfi arcához, lehelete lágyan fellebbentette halántékán a szürke hajpihéket, és a fülébe súgta:  – Ne félj, itt vagyok, itt maradok Veled… Látod? Fogom a kezed… Nem engedem el… Többé már nem.
Percek vagy órák teltek el, nem volt jelentősége. Az idő megállt abban a pillanatban. Az utolsó sóhajtás, mely erőtlen testét elhagyta, egy nevet formált. Egy régen elfelejtett nevet, ahogyan azóta sem hívta őt senki. A nő szeméből kigördülő könnycsepp a kékülő ajkakra hullott, és ott megfagyott. – Hát ennyi volt… A nyitott ablakon át besüvítő gyengéd szellő utoljára megrezegtette a szempilláit, és az ágy melletti asztalkán a gyertya lángja kialudt.

A nő a tó partján sétált abban a vidéki kisvárosban, ahol egyszer együtt töltöttek egy hétvégét. Hamuszín hajába vadul belekapott a szél, és összekócolta, de ő dacosan szembe fordította vele az arcát, ahogyan mindig is tette. Majd leült arra a padra, felcsapta a jegyzetfüzetét, és beleírta:

„Valamiért mindig így képzeltem el az utolsó találkozást Vele… De a sors kiszámíthatatlan; valójában ez soha nem történt meg. Csak egy évvel a temetése után értesültem a haláláról. Nem voltam vele ott, akkor, és nem foghattam a kezét. A kérdéseimre pedig sosem kaptam választ. A temetőbe elmentem… egyszer. Egy kicsiny határmenti faluban nyugszik, ahol született. Egy szál vörös rózsát tettem a sírjára…”

prayer képe
prayer
Offline
Csatlakozott: 2008/06/30

Ha képzeletünk vezethetné kezünk, mindig haza találnánk.
Mert több a valóságnál, és mindig alakíthatjuk.

Jó a csattanója!

prayer

Desert_Rose (nem ellenőrzött)

Köszönöm. Nem találom elég jónak, pedig amikor írtam, mélyen belülről jött... A képzelet világa olykor nagyon távol áll a valóságtól.

Zsigai Klára képe
Zsigai Klára
Offline
Csatlakozott: 2008/07/31

Képzelet, és valóság sok lehetőséget tartogat. Olvasóra is át hárul a válasz megtalálása. Tetszett írásod, gratulálok!

"Adni úgy kell tudni, hogy el is lehessen fogadni.Elfogadni pedig csak azt lehet, amit úgy adnak!" (zsigaiklara)

hori képe
hori
Offline
Csatlakozott: 2008/07/12

Ez nagyon nehéz téma.
Szerkezetileg érdekes az utolsó pár mondat naplóba történő írása. (Mert nem naplóból olvas, hanem oda ír.) Nem is emlékszem hirtelen, hogy olvastam volna ilyet...
Örülök, hogy hoztad, Rose!

 

- hori -

Desert_Rose (nem ellenőrzött)

Igen, a jó írások sohasem teljesen zártak. Nem szabad az olvasót mederbe terelni. Hadd fejezze ő be, hadd tegye hozzá a saját gondolatait, és legyenek kérdései.

Köszönöm Klári, hogy elolvastad.

Desert_Rose (nem ellenőrzött)

Teljesen spontán befejezés volt, nem így terveztem, amikor elkezdtem írni. Annak csak örülök, ha sikerült valami újat és rendhagyót mutatnom.
Enyém a megtiszteltetés, hogy olvasóim között tudhatlak.  Ez nagyon sokat jelent nekem, mert példakép vagy!

hori képe
hori
Offline
Csatlakozott: 2008/07/12

Ó! Ez nagyon kedves! Mosoly) Köszönöm!

- hori -

erda
Offline
Csatlakozott: 2008/07/19

Nagyon eredeti megoldás. Tetszett, ahogy előre megtervezted a búcsút, aztán bátran leírod, hogy csak fikció. Jó volt olvasni, gratulálok! Mosoly

Lyza képe
Lyza
Offline
Csatlakozott: 2008/07/20

Remek írás!...Gratulálok, a befejezéséhez is!...Puszi: Lyza


András képe
András
Offline
Csatlakozott: 2008/07/21

tetszik nagyon!

szeplő képe
szeplő
Offline
Csatlakozott: 2008/07/28

Kedves Rose,nagyon szépen írtad meg a búcsút, teljesen átélhető volt... (Valamiért Munkácsy halálát juttatta eszembe az életrajzi regényéből...) Bevallom hősiesen, kicsit csalódtam a végén, hogy mégsem jöhetett létre az utolsó találkozás.. Nyilván az az átkozott romantikus természetem tehet róla:)

Üdv: Szeplő


Desert_Rose (nem ellenőrzött)

Eredetileg nem is gondoltam másféle befejezésre. Aztán így alakult. Örülök, hogy tetszett. Bár ennél sokkal többet szoktam csiszolgatni az írásaimon, de erősen motivál, hogy itt nagyon termékeny alkotók vannak, és muszáj volt felraknom valamit.... Mosoly))))
Köszönöm Neked!

Desert_Rose (nem ellenőrzött)

Ha Neked is tetszik így, akkor talán nem rontottam el a végét nagyon....
Egy másik portálon, ahol szintén fent volt, nem kaptam semmilyen visszajelzést.

Köszönöm, hogy elolvastad.

Mosoly))))

Desert_Rose (nem ellenőrzött)

Köszönöm szépen, András!!! Mosoly)

Desert_Rose (nem ellenőrzött)

Munkácsy halála? Nem ismerem az életrajzi regényt, de kíváncsivá tettél...
Csalódás.... Hát igen..... Egy író leginkább a saját élményeiből meríthet. Szomoru(
Azt megígérem, hogy írok majd olyan történeteket is, ahol nem hal meg senki.

Mosoly))

Legújabb irodalmak

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Irodalom Hogyan is fejezzem ki? Lyza 4 2008/07/20 - 08:36 2008/07/20 - 20:19
Irodalom Aratás előtt erda 6 2008/07/19 - 23:02 2008/07/20 - 23:33
Irodalom Vágyköntös blue 8 2008/07/20 - 19:41 2008/07/21 - 09:54
Irodalom Mennyit érsz nekem? Lyza 6 2008/07/20 - 06:17 2008/07/21 - 21:38
Irodalom Életem Lyza 4 2008/07/20 - 06:15 2008/07/21 - 21:41
Irodalom Mint megbúvó Lyza 2 2008/07/21 - 21:35 2008/07/21 - 21:49
Irodalom Van kiért... blue 8 2008/07/21 - 10:20 2008/07/22 - 06:52
Irodalom Valamit kellene... blue 6 2008/07/22 - 12:51 2008/07/22 - 13:38
Irodalom Erdő mélyén ki talál? Kerekesné Varga... 7 2008/07/21 - 06:58 2008/07/22 - 13:43
Irodalom Ha újra kezdeném blue 10 2008/07/23 - 06:40 2008/07/23 - 12:56
Irodalom Igazságtétel Sztolár Miklós 4 2008/07/22 - 23:46 2008/07/23 - 15:05
Irodalom Nyárfavirágok András 6 2008/07/22 - 13:05 2008/07/23 - 15:46
Irodalom Alisca Kerekesné Varga... 6 2008/07/23 - 07:47 2008/07/23 - 18:13
Irodalom Hiánytalanul Mülléder Mária 8 2008/07/22 - 13:08 2008/07/23 - 22:27
Irodalom Varázslat agnes 4 2008/07/24 - 10:44 2008/07/24 - 14:30

Legújabb hangzóanyagok

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Audió Karinthy Frigyes Előszó Petz Teri 1 2008/07/20 - 18:56 2008/07/20 - 19:35
Audió Szemendei Ágnes - A kő varázslata agnes 1 2008/07/29 - 08:39 2008/08/01 - 07:00
Audió Credo Verséneklő Együttes - (Bodnár Éva verse) - Szülőföld erda 14 2008/07/21 - 00:08 2008/08/01 - 14:31
Audió Standovár Ágota - Jónás Tamás: A tiszteletről Standovár Ágota 3 2008/07/30 - 15:03 2008/08/02 - 15:37
Audió Kováts Péter>skorpio - Mikor már skorpio 2008/08/09 - 15:22 2008/08/09 - 15:22

Legújabb fórumtémák

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Fórumtéma Hangosversek tokio170 5 2008/08/14 - 11:12 2008/09/04 - 05:24
Fórumtéma SMS-versikék blue 2 2008/09/26 - 13:04 2008/10/22 - 16:04
Fórumtéma Idézetek, bölcsességek blue 30 2008/07/23 - 13:33 2008/10/29 - 19:56
Fórumtéma Vers tamiska 2008/11/02 - 10:19 2008/11/02 - 10:19
Fórumtéma Helyesírás blue 2 2008/07/21 - 07:06 2008/11/11 - 18:11
Fórumtéma ANTOLÓGIA szerzői lemondó nyilatkozatok Anonymous 35 2008/10/27 - 13:12 2008/11/15 - 18:56
Fórumtéma CINKEfészek Antológia 2008. vázlat (javítható november 15-e 24 óráig) prayer 39 2008/11/10 - 19:43 2008/11/16 - 00:55
Fórumtéma gubanc versei (kommentek nélkül) prayer 82 2009/02/12 - 11:01 2009/02/23 - 15:18
Fórumtéma 2009 Radnóti év femis 22 2009/01/24 - 10:12 2009/02/27 - 14:42
Fórumtéma Világválság - Országcsőd prayer 32 2009/03/06 - 23:21 2009/03/27 - 09:23

Legújabb rendezvények

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Rendezvény Kiállítás és irodalom prayer 2008/07/13 - 08:50 2008/07/13 - 08:50
Rendezvény Emlékeztető prayer 2008/07/18 - 19:27 2008/07/18 - 19:27
Rendezvény Író-olvasótalálkozó prayer 2008/07/22 - 20:33 2008/07/22 - 20:33
Rendezvény Greenpeace, irodalom, festészet prayer 2008/07/28 - 22:19 2008/07/28 - 22:19
Rendezvény CINKE program - 2010Pécs projekt prayer 2008/07/31 - 22:47 2008/07/31 - 22:47