Kedves Andi!

Egy egyszerű tanulékony, és egyben tanulságos kis versike a gyermekeknek. Nem tudom miért, ez a téma a költészetben, ehy mostoha gyermek szerin van kezelve, nem kap akkora elismerést, mint az az örökös boldogtalan szerelem leírása, amiben mindenki arra panaszkodik hogy őt nem szereti seniki, teljessen egyedül van, de ugyanakkor senki sem teszi fel a kédést magának: Kit szeretek én? Szeretek e egyáltalán valakit, és ha nem, akkor  miért nem? A szerelemnek  is 90 %-ka akció, és csak 10%-ka reakció. Szeretetet is először adnom kell ha kapni akarok. A földbe is először vetni kell, ha aratni akarunk. Miért  panaszkodik akkor mindig annyi ember, hogy őt nem szereti senki, Szeressen először ő, akkor majd viszonozzák a szeretetét. Ne haragudj, hogy elkalandoztam, de egy pár könnycseppet, egy sírást mindig könnyebb kicsalni az olvasó szeméböl, mint egy boldog mosolyt, vagy egy szívbéli nevetést. Pedig egy olyan vers sokkal több figyelmet érdemelne, mint a minket elárasztó boldogtalan szerelmi képzeletek.

Bocsánat, ezt egyszer ki kellet mondanom, biztossan soknak a nyakkendőjére léptem, de esküszüm nem rosz szándékbol.

üdv Tóni