Balsors

Sztolár Miklós képe

Csak pontosan, szépen…

Végrehajtói pályája kezdetén egy életre megtanulta, mekkora úr a pénz. 1 millió Forintos felelősségbiztosítást kellett kötnie, e nélkül nem kezdhette meg működését. Mintha a fogát húzták volna, de tudta hogy ez a pénz egyszer még bőségesen meg fog térülni, ez aztán valamelyest megnyugtatta.

Forró nyári nap állt előtte. Titkárnője már az otthonosan berendezett irodában volt, amikor megérkezett. Alig helyezkedett el íróasztala mögött a nagycsontú, ötvenes, enyhén kopaszodó férfi, munkakezdéséhez nélkülözhetetlen kávéja már az asztalán volt.

- Köszönöm, hogy telt a hét vége ? – kérdezte a lányt.

Kolléganője kedves mosollyal nyugtázta érdeklődését, észre sem vette, hogy a férfi gondolatai már egészen máshol járnak.

- Síelni voltunk a barátommal.

A végrehajtó szenvtelen arccal nézte az ablak mögötti körúton akadozva haladó járműveket.

- Hol találtak havat ilyenkor ?

A lány egy iratköteget helyezett a férfi elé, és locsolni kezdte növényeit, amelyeket előző munkahelyéről hozott magával. Annak idején, órák alatt életet varázsolt a kopár irodába.

- Svédországban.

- Ilyen jól állnak ?

A lány nevetett.

- Ő igen, és olyan kedvesen tud kérni, hogy nem tudok nemet mondani.

A végrehajtó elnevette magát.

- Hát nem is kell. Na, lássunk munkához.

Az asztalra hajolva tanulmányozni kezdte az előtte fekvő foglalási jegyzőkönyvet.

- Ez a pasas nem komplett. Ha az elején fizet, kétszázezerrel megússza, most meg rámegy a lakása. Emlékszik rá ? Ő az a kábítós.

- Igen, pedig rendes gyerek volt. – mondta a lány, amint egy pillanatra felvillant előtte a fiú arca.

- Az lehet. – válaszolta lakonikusan a végrehajtó.

Félrerakta az aktát.

- Na, ez még ráér. Azt az OTP-set elviszem, legfőbb ideje a végére járni, ezek képesek kifogással élni.

Titkárnője egy szekrényhez lépett, és rövid keresgélés után felmutatta az aktát, majd átadta munkatársának.

- Köszönöm. – mondta a végrehajtó, és - hátradőlve karosszékében - azonnal az anyag tanulmányozásába kezdett.

- Sikerült az a tegnapi letiltás ? –kérdezte, de nem nézett fel az olvasásból

- Nem. Azt mondták, hogy már nem dolgozik náluk. – válaszolta a lány.

- Akkor azt is viszem.

Így válogattak egészen addig, amíg össze nem állították az aznapi munkatervet. A végrehajtó magához vette a mappákat, és elindult az ajtó felé.

- Hát akkor, nézzük, miből élünk. Viszontlátásra. Úgy 4 körül jövök.

- Viszlát. – köszönt el a lány a távozó férfitól.

Meglepetés

Működő lift híján gyalog ment fel a romos bérház harmadik emeletére. Csöngetésére 50 év körüli, vidám tekintetű nő nyitott ajtót, és azonnal invitálni kezdte a szedett-vedett bútorokkal berendezett lakás belsejébe.

- Tessék beljebb jönni, előremegyek.

Mikor belépett a következő helyiségbe, látta, hogy vendéglátója egy nyitott hűtőszekrény mellett áll.

- Hát, itt van. A mélyhűtő egyáltalán nem működik, és a hűtővel is lehet valami.

Általában háromszor is meggondolta, mikor mit mondjon, nem csoda, hogy eddig nem jutott szóhoz a fecsegő nőszemély mellett.

- Asszonyom, itt valami félreértés van. Én bírósági végrehajtó vagyok, nem hűtőgépszerelő.

Az eddig oly szívélyes asszony szemébe félelem, és a kiszolgáltatottság érzése költözött. Ez utóbbit csak fokozta a látogató tárgyilagos, indulatoktól mentes hanghordozása, kifejezéstelen tekintete. Szeme a végrehajtó nyakkendőjére tévedt, ekkor megállapította saját ostobaságát: “Mióta hord nyakkendőt egy hűtőgépszerelő ?”

- Milyen tartozásom van nekem ?

A végrehajtó ugyanazon a nyugodt, kimért hangon tájékoztatta volt vendéglátóját, mint eddig.

- Azt én nem tudom, kérem. Én egy - a bíróság által kiállított - végrehajtási lap alapján dolgozom, ennél több felvilágosítást én sem kapok. Az alaptartozása 16500 Ft. Ez járulékokkal együtt 25522 Ft. Ki tudja ezt most fizetni ?

Az asszony rövid töprengés után válaszolt.

- Csak 13000–et tudnék, a szerelőt majd máskor hívom.

A végrehajtó folytatta rutinszerű interjúját.

- Az kevés. Van munkahelye ?

A nőt annyira váratlanul érték a végrehajtó egymást követő kérdései, hogy szinte gondolkodás nélkül vágta rájuk válaszait.

- Tegnapelőtt tettek ki.

A végrehajtó körülnézett a szobában.

- Ezek a tárgyak az Ön tulajdonában vannak ?

Az adós most is azonnal válaszolt.

- Igen. Azaz,…

Korrigálni akart utolsó mondatán, de nem volt rá ideje, mert hívatlan vendége máris tovább folytatta eljárását.

- Ez esetben ingóvégrehajtást végzek. Felhívom figyelmét, hogy a lefoglalt ingóságok elidegenítése a mai naptól a BTK szerint bűncselekménynek számít.

A végrehajtási jegyzőkönyvvel a kezében elindult a lakásban, számba vette a lefoglalható ingóságokat. Feljegyezte őket, felírta becsértéküket. Egy varrógép előtt megállt egy pillanatra, de rövid gondolkodás után továbblépett. A nő látván, hogy a végrehajtó szinte a lakás minden ingóságát lefoglalja, újra felé fordult.

- Egy 25000 Forintos tartozás miatt miért foglal le ennyi mindent ?

A végrehajtó ismét türelmes, de távolságtartó hangon tájékoztatta a nőt.

- Ingóárverésen egészen a becsérték negyedéig lehet csökkenteni a kikiáltási árat, így túl kell biztosítanom a követelést.

Az órájára nézett, beírta a jegyzőkönyvbe a végrehajtás befejezési időpontját, majd az adós elé tartotta a dokumentumot.

- Itt szíveskedjék aláírni.

A nő elolvasás nélkül aláírta a jegyzőkönyvet, és kikísérte az ajtó felé induló végrehajtót. A lakás bejáratánál mindketten megálltak.

- Minden jót, asszonyom. Ha bármilyen további kérdése van, az irodámban minden kedden délután 2 és 5 óra között megtalál.

- Viszontlátásra – köszönt el a nő, miközben lassan becsukta a végrehajtó mögött az ajtót.

Eszébe sem jutott, hogy nem a legjobb köszönési formát választotta.

Panel

Ezen a lakótelepen is rácsokkal védekeztek a nemkívánatos látogatók ellen. A végrehajtók ellen azonban mit sem ért a védekezés e módja. Ők áthatoltak minden rácson, adott esetben bírósági lakatos, vagy rendőri segítség igénybevételével. Ezekre az intézkedésekre azonban igen ritkán volt szükség. Még a kényszer-kilakoltatások többsége is ellenkezés nélkül zajlott le.

A végrehajtó egyetlen dolgot viselt nehezen, a liftek hiányát, itt azonban szerencséje volt. A nyolcadik emeleten szállt ki. A rács miatt az ajtót csak 3 méternyire tudta megközelíteni. Csöngetésére 10 éves körüli, szőke, kisfiú nyitotta ki az egyik ajtót, elindult felé, de nem ment a rács közelébe.

- Szervusz, kisfiam. Itthon vannak a szüleid ?

A gyerek csak rövid gondolkodás után válaszolt.

- Apu kórházban van, anyu dolgozik. – felelt, bizalmatlanul méregetve a végrehajtót.

Kis idő múlva hozzátette.

- Tetszik nekik üzenni valamit ?

A végrehajtó tanácstalan volt.

- Nem, kisfiam, beszélni szeretnék velük.

Valószínűleg a beszélgetés hallatára, a szemközti lakás ajtajában egy fürdőköpenyes, torzonborz férfi jelent meg.

- Jó napot kívánok, segíthetek valamiben ?

A végrehajtó megkönnyebbült, mégsem kell ez előtt a gyerek előtt kimondani, hogy ő bírósági végrehajtó, jóllehet az.

- Igen, uram. Megköszönném, ha aláírná ezt a jegyzőkönyvet.

Órájára nézett, és néhány sort írt az okmányba, majd a rácson keresztül átadta a férfinak, aki szemével végigfutotta az írást, de egy ponton megakadt a tekintete. Rámutatott az egyik sorra.

- Mi ez ? – kérdezte, folytatni akarta mondatát, de észrevette az érdeklődve figyelő gyereket.

- Csabikám, menj vissza a lakásba, ezt majd én elintézem.

A kisfiú csalódottan eltűnt a folyosó végén. A férfi újra a végrehajtóhoz fordult.

- Mi ez itt ? – kérdezte újra.

A végrehajtó készségesen válaszolt.

- Mivel, nem tudtam ingó-végrehajtást végezni, lefoglaltam a lakást. Ekkora összegnél az ingó-végrehajtás nem is vezetett volna eredményre.

- Ön végrehajtó ?

- Igen, kérem, önálló bírósági végrehajtó vagyok. Itt az igazolványom, parancsoljon. – mondta, miközben a táskájába nyúlt.

A férfi megállította, tudott szomszédai rendezetlen ügyeiről, mint ahogy egy ilyen panelházban - akár egy kis faluban – mindenki mindent tudott a másik viselt dolgáról.

- Hagyja, nem azért kérdeztem. Az OTP-tartozásuk, ugye ?

A végrehajtó szokásától eltérően, ezúttal válaszolt a kérdésre.

- Igen, úgy tudom igen, – mondta látszólag tájékozatlanul, holott pontosan tisztában volt a helyzettel, majd hozzátette – de ez nem tartozik ide.

Igaz, hogy odakinn már lassan huszonnyolc fok volt, a férfi kezdett fázni sebtében felkapott fürdőköpenyében, a dolog azonban nem hagyta nyugodni.

- Maga szerint, mi lesz ennek a vége, kilakoltatják őket ? – kérdezte szomszédai ajtaja felé nézve, lehalkítva szavait.

A végrehajtó habozott, de gondolt egyet, és most is válaszolt.

- Az sok mindentől függ. Ha szerencséjük van, az OTP megengedi a részletfizetést, bár ilyen stádiumban ez nem valószínű. – mondta, de látszott rajta, hogy legszívesebben már menne.

Az adós lakótársa visszafojtott indulattal vizsgálta a végrehajtót.

- Gyerekeik vannak, rájuk kapták a kölcsönt, az ember esze megáll. Hát nem ? – kérdezte a hívatlan látogató arcát vizsgálva.

Hiába vizsgálta azonban, a végrehajtó ismerte már az élet színét és fonákját. Most is, közönyösen, de udvariasan válaszolt.

- Nem sokat számít, hogy mit gondolok, uram. Én itt a munkámat végzem.

Elkészítette, majd aláíratta a férfivel a jegyzőkönyvet, és a rács mögött hagyva a tanút távozott a házból.

A konc

Délután 2 órára egy zöldövezetben épült családi ház árverését írta ki. Ebben a rekkenő hőségben minden épeszű ember strandon vagy víz mellett volt, nem így az a három férfi és egy nő, akik az adóson és néhány szomszédján kívül megjelentek az árverésen.

A végrehajtó az egyik – a szomszédok számára is idegen – férfi kivételével valamennyi árverezőt ismerte. Ezek úgy kísérték őt árverésről árverésre, mint a nagyragadozót a dögevők. Tájékozottságuk minden elképzelést felülmúlt, és mint tudjuk, a tudás hatalom. Rendszeresen olvasták a bírósági hirdetőtáblákat, a földhivatali hirdetményeket, az árverési értesítőket.

A ház egy vállalkozóé volt, hitelezőjét egy tőkeközvetítő cégen keresztül ismerte meg. Háza a felvett kölcsön kétszeres ingatlanfedezetét képezte. Minden vagyonát felemésztette vállalkozása. Felesége már elköltözött a gyerekekkel, befogadták a rokonai, ahol viszont ő nem volt szívesen látott vendég. Mindenesetre tartották a kapcsolatot. Még nem gondolkodott rajta, mihez kezd ezután, egyet azonban tudott: mindenképpen azonnali sikerélményre van szüksége. A bukás után rögtön új akadályt kell vennie, mint a lovaknak, különben soha nem tud majd talpra állni, és egy életre elveszíti önbizalmát. Ezt a luxust pedig nem engedheti meg magának.

Legnagyobb meglepetésére két szomszédja is csatlakozott az árverezőkhöz. A végrehajtó biztos volt benne, hogy a közel 10 millió Forintot érő házat valamelyik szomszéd veszi meg, ismerve kísérőit, tudta, hogy ők a ház értékének háromnegyede fölött nem tesznek ajánlatot.

Az árverezők egyenként járultak a végrehajtó asztalához, itt 600000 Forint letétbe helyezésének ellenében átvették kis tárcsáikat. Az adós közvetlen szomszédja szégyenlős ember lévén, szemét szemérmesen lesütve - gondosan kerülve a férfi tekintetét – lépett az asztalhoz. Nem így a szemközti ház lakója ! Ő egyenesen, keményen, és bizonyos dölyffel nézett az adósra, mikor kezébe vette tárcsáját.

A végrehajtó - miután felírta a licit kezdő árát a jegyzőkönyvbe - megkezdte az árverést. A 6 millió Forintos kikiáltási ár pillanatok alatt 4 millióra csökkent. A szomszédok soha nem voltak még árverésen, de ők is tudták, hogy a kikiáltási ár fele alá a végrehajtó nem csökkentheti ajánlatát. Ennek ellenére még mindketten vártak, az idegen viszont ekkor felemelte tárcsáját.

- Megadom.

A végrehajtó tovább emelte az árat. Mikor az ajánlatok túllépték a 7 millió Forintot, a végrehajtó kísérete, és nem sokkal később az adós tőszomszédja is kilépett a licitből. Az ismeretlen férfi egyre magasabb ajánlatokat tett, a dölyfös tekintetű pedig – szemmel láthatóan – egyre ingerültebb lett.

Végül, mikor az idegen 8 millió Forintos ajánlatot tett, az adós szomszédja - az eddigi 50-100 ezer Forintos emeléseket lényegesen meghaladó mértékben - 500000 ezer Forinttal ígért rá vetélytársa utolsó bemondására, megfogadva magában, hogy ez az utolsó ajánlata. Valószínűleg ezt látta meg az idegen, amikor – egy pillanatra az adósra nézve - megszüntette további licitálását.

A végrehajtó elmosolyodott magában. Megállapítva, hogy ez az utolsó ajánlat, az összeg háromszori kikiáltásával lezárta a licitálást, és megkezdte a bánatpénzek visszafizetését.

Időközben egyre több bámészkodó jelent meg az utcán. A kerítés mögül leselkedő gyerekek, akik még talán soha nem láttak ennyi pénzt egyszerre, egyfolytában szüleiket kérdezgették

A volt tulajdonos azonnal kalkulálni kezdett, mihez kezd majd a számára megmaradó összeggel.

Ebédszünet

Megéhezett, takarékos ember lévén - egy Burger King és egy pizzéria csábítása ellenére - végül egy talponálló mellett döntött.

Mikor a pulthoz lépett, az eladó készségesen felé fordult.

- Tessék parancsolni.

Még egyszer körülnézett.

- Egy véres hurkát, és egy kolbászt kérek.

- Itt fogyasztja, vagy csomagoljam ?

- Köszönöm, nem kell csomagolni.

Az eladó gyorsan dolgozott.

- Savanyúságot, mustárt, ketchup-ot ?

A végrehajtó egy pillanatra elgondolkodott.

- Mustárt és paradicsomot, legyen szíves. – mondta, miközben tekintetével szabad helyet keresett.

Fizetett, elvette tálcáját, majd a sarokba húzódott az ebédjével. Néhány lépésnyire tőle egy fiatal pár állt.

A férfi odahajolt a nőhöz.

- Nézd ezt a marhát, ketchup-pal eszi a véres hurkát.

A nő elnevette magát. Hiába hajolt oda azonban társához a férfi, és hiába halkította le hangját, a végrehajtó mégis meghallotta megjegyzését. Egy pillanatra odanézett.

- Mit csináljak, ha így szeretem. – vetette oda, és tovább evett.

A férfi zavarba jött.

- Bocsásson meg, uram, csak olyan szokatlan az egész.

A végrehajtó elmosolyodott.

- Semmi gond, próbálja ki, nem is olyan rossz.

Mire megette a véres hurkát, a férfi és a barátnője kimentek az üzletből. Igaz, hogy háttal állt a bejáratnak, a szeme sarkából mégis látta távozásukat. Néhány perc múlva újabb vendégek érkeztek, először azt hitte, hogy alkalmi ismerősei jöttek vissza, de amikor meglátta, hogy egy meglehetősen viseltes, bár tiszta öltözetű férfi lép barátnőjével az üzletbe, azonnal a fal felé fordult. A belépő férfi szendvicsember volt, munkaeszközét, a kettős fatáblát, most a kezében hozta, a nő egy szatyorral érkezett. Körülnéztek, ők is az árakat vizsgálták először, végül a végrehajtóhoz hasonlóan, a hurka és a kolbász mellett döntöttek. A végrehajtó már kezébe vette tálcáját, hogy visszavigye a pulthoz, amikor odalépett hozzá a harmincöt év körüli szendvicsember.

- Jó napot kívánok. Hogy van ? – üdvözölte szívélyesen a végrehajtót, aki már az ajtóban felismerte volt ügyfelét.

A férfi egy Kft ügyvezető igazgatója volt, a társaság teljesen eladósodott, őt pedig 2 év felfüggesztett szabadságvesztés mellett teljes vagyonelkobzásra ítélték. Ahogy azt mondják, “üzletben nincs barátság”, és erről ő is hamarosan meggyőződhetett. Minden addigi ismerőse elfordult tőle, barátainak többsége is fenntartással fogadta közeledését, ha felesége nincs mellette, nem valószínű, hogy túléli ezt a megrázkódtatást. Felesége pedig most is mellette volt. Nem kezdtek inni, még a dohányzásról is leszoktak, mióta elvesztették lakásukat, csak a téli hónapokat töltötték albérletekben, igyekeztek minden fillért megfogni, egyszóval, - amennyire lehetett - meg akarták alapozni jövőjüket.

A végrehajtó tudta, hogy jogszerű, de igazságtalan döntések következtében kerültek az utcára, így még jobban csodálkozott a férfi barátságos közeledésén.

- Köszönöm, megvagyok. – válaszolt.

Roppant kényelmetlenül érezve magát, úgy gondolta, hogy legjobb, ha most azonnal elbúcsúzik tőlük.

- Bocsássanak meg, de sietnem kell. – mondta, mielőtt a szendvicsember megszólalhatott volna.

Elfordult tőlük, visszavitte tálcáját az eladónak, és határozott léptekkel kiment az üzletből. A férfi a felesége felé tolta tálcájukat, aki még mindig a távozó végrehajtót figyelte.

- Én nem vállalnék ilyen munkát. – állapította meg a nő, és kezébe vette az egyik uborkát.

A férfi enni kezdett.

- Hóhérokra is szükség van.

- “Mondta az akasztott ember.” – nevetett a nő.

- Na, szűnj meg, inkább edd azt a májas hurkát. Vagy nem kell ?

Most már egészen jókedvük volt, a vagyonelkobzás a humorérzékre nem terjedt ki.

Azok a régi szép idők

Még két foglalása volt hátra, amikor úgy döntött, hogy aznapra befejezi áldásosnak éppen nem mondható tevékenységét.

Már irodájába tartott a bérház körfolyosóján, amikor meglátta titkárnőjét.

- Várja bent egy ember, azt mondta, hogy az osztálytársa.

- A nevét nem mondta ? – kérdezte.

Nyugalmat erőltetett magára, de ez nehezen sikerült. Nem szerette a váratlan, és főleg a hívatlan látogatókat. A lány zavarba jött.

- Mondta, de nem jut eszembe.

- Mindegy, meg fogjuk ismerni egymást. – hagyta rá a végrehajtó.

Titkárnője összeszedte magát, és megpróbált személyleírást adni a látogatóról.

- Olyan kopasz, ötvenes, egy kissé piknikus,…

A végrehajtó egy ideig mosolyogva nézte kolléganője erőlködését, azután megszólalt.

- Kedvesem, tudja, hogy hány kopasz, ötvenes, kövér embert ismerek én ?

Elnevették magukat. A végrehajtó elindult irodája felé, kis idő múlva a lány is követte.

Mikor belépett az ajtón, ötvenes, kopasz látogatója felállt, és kezet nyújtott neki.

- Szervusz, öregfiú ! Ugye tudod, milyen kellemes kis titkárnőd van ?

A lány kedvesen elmosolyodott, de közben csak az járt a fejében, hogy mit keres ő tulajdonképpen e között a két szatír között. Szatírjaink viszont szemmel láthatóan nem foglalkoztak ezzel a problémával. Miközben kezet ráztak, a végrehajtó végignézett simafejű hasonmásán, mint bagoly a verében.

- Te aztán nem változtál, mármint természetre.

Vendége – ismerve volt osztálytársa stílusát – nem sértődött meg.

A végrehajtót most már egyre jobban foglalkoztatta a kérdés: mit akar tőle ez az ember ? Tizenhat éve nem látta, bár 3 villamosmegállónyira laknak egymástól, most pedig egyszer csak eszébe jutott, vajon miért ? Amennyire örült viszontlátásának, annyira idegesítette felbukkanása, és várható kérdéseire sem volt túlságosan kíváncsi.

Titkárnője a szobába lépett, és vendégükhöz fordult.

- Hozhatok valamit ? Kávét, esetleg teát ?

- Köszönöm, egy teát kérnék.

A lány főnökét nem kérdezte, neki már elkészítette kávéját. A hívatlan látogató, mintha megérezte volna a végrehajtó aggodalmát, nem akarta sokáig kétségek között hagyni a szerencsétlent. Azonnal a lényegre tért.

- A tanácsodat, és a segítségedet szeretném kérni.

- Hallgatlak. – adta meg magát a végrehajtó.

- Folyamatban van ellenem egy per, amit valószínűleg el fogok veszíteni, ezt ugye a végrehajtás követi. Az ügy pedig hozzád kerül. Félre ne értsd, semmi olyat nem kérek, ami ellentétben áll munkaköri kötelességed teljesítésével. - mondta a régen látott ismerős.

Rövid ideig volt osztálytársa arcát kémlelte, majd folytatta

- Csak annyit kérek, hogy lehetőleg ne ingatlan-végrehajtást végezz.

A végrehajtó egy pillanatra behunyta szemét, és hátradőlt karosszékében.

- Az az összeg nagyságától függ, nekem is meg van kötve a kezem, ezenkívül vannak dolgok,…

Osztálytársa közbevágott.

- Igen, tudom, hogy nem sokat tehetsz. Csak annyit kérek, hogy a lehetőségeiden belül próbálj segíteni.

A végrehajtó – bár hosszú évek óta nem látták egymást - tudott osztálytársa körülményeiről, hogy családja van, és szűkös anyagi körülmények között él, ugyanakkor most is szem előtt tartotta, hogy senkivel nem kivételezhet. Ő a követelések erkölcsi, vagy jogi jogalapját, az ítéletek igazságosságát soha nem vizsgálta. Egyetlen dolog volt előtte: a végrehajtható okirat.

Szívesen mondta volna, hogy segít, sőt el is döntötte magában, hogy a lehetőségeken belül mindent megtesz, de még annyit sem mondhatott, hogy “nem tudok ígérni semmit”.

Mindebből osztálytársa csak elzárkózását látta, és, hogy egyre jobban zavarja a végrehajtót jelenléte. Így aztán rövid teázás után – bár mind a végrehajtó, mind titkárnője marasztalta – néhány udvariassági formula után távozott.

A végrehajtó kinyújtózott karosszékén, majd az ajtóban ácsorgó lányhoz fordult.

- Nyugodtan elmehet, sok volt nekem ez a mai nap. Menjen csak síelni.

A lány szaván fogva főnökét, azonnal felkapta hátizsákját, és pillanatok alatt az ajtónál termett.

- Viszlát. – köszönt, és mire főnöke felnézett, már el is tűnt az ajtóból.

- Viszontlátásra. – mondta mintegy magának a végrehajtó.

Megfogadta magában, hogy holnap nem jön be dolgozni.

- & -

prayer képe
prayer
Offline
Csatlakozott: 2008/06/30

Több részletét nem hallottam még Tőled. Így egyben az igazi! Mosoly))

prayer

Legújabb irodalmak

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Irodalom Hamis tövismadarak Markovics Anita 2019/07/18 - 00:18 2019/07/18 - 00:18
Irodalom Arató dal (archaizáló) karnevál 2019/07/16 - 10:59 2019/07/16 - 10:59
Irodalom A kívánság – Der Wunsch toni 2019/07/13 - 19:13 2019/07/13 - 19:13
Irodalom Szorongva tamiska 1 2019/07/07 - 12:09 2019/07/08 - 22:53
Irodalom Napsugár91 hori 2019/07/06 - 19:59 2019/07/06 - 19:59
Irodalom Reviczky Gyula: Két útitárs / Zwei Weggefährten toni 2019/07/05 - 07:22 2019/07/05 - 07:22
Irodalom Gyulai Pál: Az éji látogatás / Nächtlicher Besuch toni 2019/06/29 - 17:44 2019/06/29 - 17:44
Irodalom Soós Lajos: Mit álmodol / Was träumst du toni 2019/06/22 - 09:21 2019/06/22 - 09:21
Irodalom Lakatra zárva karnevál 2019/06/18 - 10:15 2019/06/18 - 10:15
Irodalom Fesztiválozzunk! Füles 2019/06/17 - 08:03 2019/06/17 - 08:03
Irodalom Vitnyédi Németh István: Édesanyám / Die liebe Mutter toni 2019/06/15 - 09:28 2019/06/15 - 09:28
Irodalom Móricz Zsigmond: A sok juh meséje / Das Märchen von den vielen Schafen toni 2019/06/09 - 11:00 2019/06/09 - 11:00
Irodalom Majthényi György: A Garam mentéről / Rundum Garam toni 2019/06/03 - 09:07 2019/06/03 - 09:07
Irodalom Majthényi Flóra: Mi a haza / Was ist Heimat toni 2019/05/29 - 07:49 2019/05/29 - 07:49
Irodalom Albert József: Rózsa lombok árnyékában / Im Schatten der Rosenblätter toni 2019/05/27 - 09:11 2019/05/27 - 09:11

Legújabb hangzóanyagok

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Audió Kelvin: Angyalka ambrusa 2019/01/15 - 22:18 2019/01/15 - 22:18
Audió Visszatekintő: Karácsony Pécsett 1918-ban ambrusa 2019/01/02 - 12:54 2019/01/02 - 12:54
Audió Abody Rita: Biciklis és egyéb angyalok ambrusa 2018/12/31 - 11:18 2018/12/31 - 11:18
Audió Nádas Péter: Hazug, csaló ambrusa 2018/12/30 - 23:42 2018/12/30 - 23:42
Audió Tóth Kriszta: Magyar szusi ambrusa 2018/12/30 - 23:38 2018/12/30 - 23:38

Legújabb fórumtémák

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Fórumtéma Klapek Gabriella hímezve festő, énekes, zeneszerző prayer 2 2016/11/28 - 12:48 2018/03/31 - 00:43
Fórumtéma 2017. AKÍK Művészeti Pályázat prayer 2016/12/28 - 19:03 2016/12/28 - 19:03
Fórumtéma 2016 évi rendezvények capek 17 2016/01/14 - 11:27 2016/08/07 - 16:47
Fórumtéma CINKEfészek Antológia 6. Szt. Mártonnak ajánlva prayer 14 2016/04/17 - 18:06 2016/07/17 - 12:32
Fórumtéma CINKE klub Gyöngyivel prayer 20 2015/04/17 - 21:42 2016/07/09 - 14:15
Fórumtéma Cinke színdarab Emeraude 1 2016/04/25 - 09:38 2016/04/27 - 08:51
Fórumtéma Szent Márton évforduló pályázat prayer 5 2014/09/28 - 09:49 2016/03/01 - 22:47
Fórumtéma Ötletek, és a megvalósítás. prayer 164 2010/02/05 - 20:51 2016/02/02 - 14:28
Fórumtéma Aktuális pályázatok zsuska 177 2013/02/06 - 11:01 2016/01/26 - 12:16
Fórumtéma Meghívó Balázsné Gyöngyi 2016/01/07 - 18:39 2016/01/07 - 18:39

Legújabb rendezvények

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Rendezvény Tavaszi Varázs Fesztivál capek 2019/03/29 - 11:00 2019/04/12 - 12:06
Rendezvény Húsvéti nyusziles az Origó-Házban capek 2019/04/18 - 12:00 2019/04/12 - 12:02
Rendezvény Vidám farsang capek 2019/02/28 - 16:00 2019/03/14 - 12:11
Rendezvény CINKÉK a nagyvilágban - Lélekmorzsák capek 2019/02/22 - 17:00 2019/03/14 - 11:54
Rendezvény Versek Istenről, Hazáról, Szerelemről... capek 2019/01/24 - 16:00 2019/01/16 - 21:40