Ne légy kegyetlen. Ne hagyj szenvedni!
Én is szenvedek hidd el.
Ó... igen?

Mesélek neked a leghosszabb éjszakáimról.
Nem, nem is, csak erről, erről a legutolsóról amelyből épp igyekszem kikapaszkodni. Azért erről, mert ez egy órával még hosszabbra nyúlott.
Tíz óra, fekve, feltápászkodva, magamban üvöltve... Tíz óra, amelynek minden pillanatában téged láttalak, meg őt. Ahogy egymás karjában... Szeretkezve. Tudod milyen az? Nézel egy szexfilmet, amiben az a főszereplő, akiért odaadnád az életed...
És nincs remote controll, nincs kikapcsoló gomb, a film pereg. Szép film. Színes. Van hozzá hang is. És 3D... Tökéletes hangzás. Tökéletes képminőség.
Tíz óra. Járkálva, vánszorogva a szobában, faltól falig. Három és fél méter jobbra, aztán ugyanannyi balra. Előre is, hátra is ugyanannyi. Tizenkét négyzetméterre szűkül a világ. Ettől aztán megsűrűsödik benne minden. Iszonyú a nyomás.
Tíz óra őrület, amiből azért valamennyi kiesik. Talán órák, de lehet, hogy csak percek. Támolyogsz a gyógyszeres fiókig. Markodban az összes kurva tabletta. Csak a szádba kellene tömni, de nem teszed meg, mert reggel úgyis felhív, keres messengeren... Kér, hív végre: gyere, most gyere, már vége és kellesz, most kellesz, nagyon kellesz!
Undorodsz magadtól, a gyávaságodtól, mert tudod, belül, magadban tudod. Nem keres, nem hív... Már az ezeregy éjszakában sincsenek csodák. Ebben az egy, leghosszabb éjszakában pedig végképp nincsenek.
Tíz óra, mínusz önkívület.
A saját mocskodban térsz magadhoz. A rád dermedt, hideg okádék savanyú szaga. És melletted nem szerető, társ, kedves... te csak üvegeket találsz, üres, hideg, kemény üvegeket. Őket öleled, hozzájuk bújhatsz, beléjük menekülhetsz... Hol van hát, az a kurva angyal, az amelyik egy legendában lezuhant értünk? Érted, meg értem... Hol van?
Bambán, tétova ösztönnel próbálsz belekapaszkodni a már rég nem létező racionalitásba. Támpontot, kapaszkodót keresni, hogy kirángasd magad. Nem találsz semmit. Kétségbe esetten kapsz valami után, ami nincs.
Az agyad szívós. Még mindig dolgozik. Meglévő miértekre keres nem létező válaszokat. Hallgattasd el! Nekem egy agy ne működjön! Menekülj, olvadj bele... Ölelj! Van még üveg, bújj hozzá, szorítsd magadhoz... Vidd ágyba, tedd kedveseddé! Nem mindegy már?
Hogyan? Hazug, aljas, céda szerető? Igen. És? Tüzet oltani jó a moslék is, nem?
Keresed azt a kurva angyalt, de már csak pillanatokig. Zuhansz... már zuhansz... zuhansz lefelé, érte, meg magadért.
Vissza, a mocskos ágyneműre.
Kivilágosodik, keresel és vársz, vársz és keresel. Rövid szavak, nyugtatások, oda és vissza.
Ne aggódj.
Te sem.
Aztán a leghosszabb éj után jöhet egy leghosszabb nap. Lassan fogynak az üvegek.
Most mesélj nekem a te szenvedésedről...