A Balaton Akadémián
elhangzott beszédekhez.

Innen Pécsről üzenem,
még megyünk előre, s a küzdelem
erősödik bennünk.
Néha megállunk levegőt venni,
de fulladásunk közel kerül.

Országunk kettészakadt.  
Sokan emelik poharukat;  
Egyikoldalon a menekülés,  
a másik oldalon a hatalom miatt.  
Vándormadár a biztonság,
s a tűrés, réskeresés.
Gyermekeink, mint törött szárnyú
sok madár, kik csak nézik a távozókat,
topogásukban hangjuk kevés.
Soha sem panaszkodnak.
Amikor dolgozni mentem,
szüleimet én segítettem.
És eljött az idő,
megfordult minden.
Unokáim, Istenem
mi lesz velük? Oly hirtelen
múlik az idő, s a küzdelemben
én sem érem utol magam.
Erősödik a vágy-üzenet.
Akinek van még hite, hisz.
Sok lett az üres, közömbös mára,
soknak a kokárda csak dísz.
S a felejtés homálya örökös
kezd lenni az ültetett politikában.
A nép fél, a hatalom terror,
érdek-ellentét lett az állam.
Kettévágtak egy országot. Ez a híre.
S most négyelik tovább.
Van kinek érdeke, hisz itt lépett színre
tetteket gyakorolni még.
Kezébe adták a fegyvereket,
s ő lövetett mindenkire.
Magyar magyar-ellen
Oszd meg és uralkodj ez a nagy híre.

Hát vagyunk még, s megyünk,
mint Jerikó trombitásai,
hogy omoljanak le a lelkek
tévedésből emelt nagy várfalai.