Új regisztráció esetén igazold magad itt ahhoz, hogy jelentkezésed elfogadhassuk: bartalovicszoltan@gmail.com
vagy ezen a telefonon:
+36205155301
Pötyi mesék/ Mumus

- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Mumus
Bizony, az öreg komódom kincseket rejt, s mindig segít, ha szükségem van egy-két varázslatra.
Így történt azon az estén is.
Igencsak elfáradtam, az egész napomat a kertemben töltöttem. Mert gyönyörű kertem van ám! Ha eljössz, megmutatom. Szóval egész nap kapálgattam, gereblyéztem, aztán szedtem egy nagy csokor margarétát a vázámba.
Már épp befejeztem a vacsorám, megfürödtem, és felhúztam a pizsamámat, mikor kopogtatást hallottam.
- Ki az? - kérdeztem.
- Tündér Viola vagyok. Kérlek engedj be!
Tündér Viola Pötyi nővére, sápadtam állt a küszöbömön.
- Segítened kell! Nagy baj van!
- Gyere beljebb.
- Pötyiről van szó.
- Csak nem beteg?
- Nem. Legalábbis nem hiszem.
- Akkor?
- Csak ül az ágyon, senkihez nem szól.
- Pötyi?
- Bizony! Még aludni sem akar! Már a harmadik éjszaka közeledik, s ő nem hunyta le a szemét egy fél percre sem. Ugye eljössz hozzánk? Ugye kitalálsz valamit?
- Egy pillanat és indulhatunk.
Igen, ahogy gondolod. A komódomhoz léptem és kihúztam a negyedik fiókot. Kivettem belőle valamit, aztán az ötödikben is találtam hasznos dolgot.
Pötyiék házában mindenki fel s alá járt, igen törték a fejüket, hogy mitévők legyenek. Nagyon örültek mikor megérkeztem, s hamarosan Pötyi mellett üldögéltem.
- Jó estét kedves barátom!
- Nem jó ez. Egyáltalán nem.
- Hát ha eddig nem volt jó, mostantól az lesz, hiszen együtt vagyunk.
Pötyi nem igazán volt beszélgetős kedvében. Rám sem nézett, szinte megbabonázva azt az asztalkát figyelte, ami épp a szekrénye előtt állt. Pedig semmi különös látnivaló nem volt azon az asztalkán, hacsak nem az a gyönyörű terítő, amit együtt varrtunk még tavaly nyáron. Hatalmas tulipánokat hímeztünk rá, egész a földig lelógott a széle.
- Tudod ki lakik ott? Ott az asztal alatt? - kérdezte csendben, közben le sem vette a szemét a virágos terítőről.
- Lakik ott valaki? No hát! Akkor bemutatkozom neki - s már indultam is. Alákukucskáltam, de senkit nem találtam az asztal alatt.
- Te Pötyi! Valószínűleg nincs itthon az a valaki, mert nem találom sehol - néztem mosolyogva a barátomra.
- Csak ne legyen olyan jó kedved! Rögtön előbújik, mihelyst lekapcsolják a villanyt.
- Talán egy kisegér?
- Nem.
- Most már nagyon kíváncsi vagyok. Tudod mit? Eloltom a villanyt.
- Csak azt ne! - nézett rám fogvacogva az én kedves Pötyi barátom, majd ezt suttogta:- Egy mumus lakik ott.
- Mumus?
- Igen.
- Értem. De még nem is meséltem neked, hogy mi történt tegnap délután. Eljött hozzám Cukorsüveg bácsi, hozott abból a finom kakaóporból, amit a nénikéje küldött neki. Tudod, hogy mennyire szeretem! Mindjárt készítettem is egy jó nagy kancsóravalót. Képzeld csak! Az ebédlő asztalomnál ültünk, épp beszélgettünk, mikor Mircus hirtelen felugrott az asztalra, onnan meg egyenesen az ölembe. No, ez nem is lett volna nagy baj, ha közben nem borította volna fel a kakaós bögrémet. Ez sem lett volna baj, hiszen még majd tele volt a kancsóm is, tudtam volna utána tölteni. Az már bizony baj, hogy a gyönyörű kockás terítőm csupa barna folt lett, még kimosni sem lehet belőle. Arra gondoltam, hogy elkérhetném tőled azt a tulipánosat, pont jó lenne az asztalomra.
- Hát jó, nagyon szívesen neked adom. De akkor hozzád költözik a mumus is.
- Sose bánd! Én már megbarátkoztam velük. Nézd csak! Cserébe hoztam neked valamit. Ezt a lámpát, még öregapámtól kaptam, ő készítette.
- De szép! Mint egy harangvirág.
- Ez meg itt egy csodapárna. Az én drága öreganyám varrta nekem, jó régen, pont mikor születtem.
- S mitől csoda?
- Mire reggel lesz, te is tudni fogod.
Bekapcsoltam az éjjeli lámpát, és Pötyi feje alá igazítottam a virágos kispárnát. A tulipános terítőt pedig a tarisznyámba tettem.
- Így ni. Biztosan szépet fogsz álmodni.
- Holnap, majd elmegyek hozzád. Varrhatnánk egy másik terítőt.
- Várlak drága Pötyikém. Jó éjszakát!
Alig léptem át Pötyi szobájának a küszöbét, az én kedves barátom addigra már édesen szuszogott, és bizony gyönyörűségeset álmodott. Honnan tudom? Elmesélte másnap, miközben új terítőt hímeztünk, kisebbet. Hogy a mumussal mi lett? Azt gyanítom összebarátkozott az én nyávogós Mircusommal, hiszen mindig az asztal alól hallom a dorombolást, meg a jókedvű hancúrozást. Az biztos, hogy a tulipános terítő pont illik az asztalomhoz, majd te is megláthatod, ha eljössz hozzám vendégségbe.
Friss hozzászólások
9 hét 6 nap
9 hét 6 nap
10 hét 13 óra
10 hét 2 nap
10 hét 2 nap
18 hét 2 nap
20 hét 15 óra
20 hét 15 óra
22 hét 6 nap
24 hét 1 nap