Egy csinos srác régimódi esernyővel

T. Pandur Judit képe

Az a csinos srác a régimódi esernyőjével, örökké emlékezetes marad a számára.

Valamikor az 1980-as évek elején, húsvét hétfő délutánján Magda az Üllői úton igyekezett hazafelé, egy elképesztően nagy és nehéz táskát cipelve.

Verőfényes idő volt, langyos, illatos, szép tavasz, abban az évben, egész húsvétkor.

A hétvégét vidéken töltötte, pénteken egyedül utazott el a vidéki rokonokhoz látogatóba. Ez az utazás egészen különleges volt számára, mert gyerekkorában minden nyáron abban a kis Vas-megyei faluban nyaralt - de már nagyon régen nem járt ott.

Gyerekkorában sokkal tovább tartott az út a régimódi „csihes” gőzmozdonyokkal és komoly előkészületeket igényelt. Csak határsávval lehetett beutazni, annyira közel volt az osztrák határ. Azt előre el kellett intézni. Az ottani rokonoknak meghívólevelet kellett küldeni – akárcsak egy külföldi úthoz akkoriban - és a rendőrségen lehetett kiváltani a határsávba a beutazási engedélyt, amit Körmend után sokszor fel kellett mutatni a vonatot átvizsgáló katonáknak. Akinek nem volt határsávja, azt könyörtelenül leszállították és élvezhette a határőrség ”vendégszeretetét”, mivel az feltételezték, hogy disszidálni akar az osztrák határon. Amikor megérkeztek, akkor a rokoni ölelések után az első út az ottani rendőrőrsre vezetett, lepecsételtetni a határsávot és ezt bizony rendszeresen meg kellett ezt ismételni az ott tartózkodás ideje alatt, így mutatni be jó sűrűn, hogy még a határ innenső oldalán vannak…

A nyolcvanas évek elején azonban már nem kellett határsáv. A „Szergej”-nek becézett piros, szovjet dízelvonat is gyorsabban megtette az utat. 

A falu is sokat változott a gyermekkora óta.

Még emlékezett az Andris utcai kis vályogházra, amiben nyaralt. Petróleumlámpa világított a földes szobában, éjjel hallani lehetett, hogy a zsúpfedél alatt valami motoz… Gyerekként mindig azt remélte, hogy egy egér az, ami zajt csap – az egerektől nem félt – arra gondolni sem akart, hogy esetleg kígyó, amitől annál jobban félt.

Most már a Fő utcán lakott a nagybátyja családja egy tágas, szép házban – a nagyszülei már meghaltak. Volt azonban, ami nem változott. A rokoni szeretet, amivel fogadták és vendégül látták őt. Kézről, kézre adták Magdát, véget nem érő mesélés, fényképnézegetés, ebédek, és uzsonnák sora követte egymást. Megnézte az unokatestvéreivel a falut, sétáltak, mint gyerekkorukban a hatalmas és gyönyörű várkertben. A hozzá tartozó düledező kis vadászkastély, amit a helybeliek várnak hívtak, szintén megváltozott. Akkor régen, minden helyiségében egy-egy család lakott. Az egyik nagynénje például a volt óriási urasági konyhában lakott a családjával. Most a kastély, szépen kirenoválva, idősek otthona lett. Az unokatestvérek közben felnőttek, s tele volt a család olyan kisgyerekekkel, akiket Magda most láthatott először.

Neki is volt már három gyereke. A kisfia két és fél  éves volt, a kislánya öt éves, a nagyobbik fia pedig hét éves. Azért is volt ez egy különleges látogatás, mert a férje magára vállalta, hogy ellátja a gyerekeket egész húsvétkor, hogy ő elutazhasson.

Azt a hatalmas táskát, amit most cipelt, a vendégségben pakolták meg a családjának szánt finomságokkal.

A Déli-pályaudvar óta küzdött a nehéz csomaggal. Amióta leszállt a metróról percenként letette, mert majd leszakadt a karja. Az Üllői út a csodás tavaszi idő ellenére meglepően néptelen volt, így a ráérősen vele szembe jövő srác már jó ideje láthatta, amint a nehéz csomagot újra le-letetszi. Úgy jött feléje, mintha már rég megbeszélték volna, hogy jön és segít neki a cipelésben.

Ahogy közelebb ért, már mosolygott a srác:

 - Hű de nehéz ez a csomag.  Már nyúlt is érte és vitte.

Magda meg valahogy nem tiltakozott. Talán azért, mert már nagyon fájt a karja, vagy azért, mert olyan kedves volt a fiú. Pont az „esete” volt a srác. Vékony, barna, nem túl magas, csinos.

A ruhája olyan furcsa volt egy kicsit. Mintha a múltból lépett volna elő. Vékony csíkos szövetből csőnadrágot viselt. Hozzá a fekete hosszított zakója sem az akkori divat szerint készült. A legfurcsábbnak azonban a kezében tartott régimódi esernyő hatott. Nem csak azért, mert fényesen sütött a nap, hanem, mert akkoriban mindenki összecsukható, kicsi, automata japán esernyőkkel járt. Magdának is volt egy a táskája mélyén.

- Talán kövek vannak ebben a táskában, hogy olyan nehéz? – sütötte el a régi viccet a táskát cipelő idegen férfi.

- Annál azért sokkal jobb! - mosolygott Magda. Már mesélte is, hogy hol járt, mit csinált, az elmúlt napokban és mivel is van tele a dög nehéz csomag.

- Rengeteg dolgot pakoltak. Disznótorost, friss falusi tojást több dobozzal, sült húsokat és egész csirkéket, mézet több üveggel, székely káposztát, dödöllét, füstölt kolbászt és húsokat. A nagynéném kifosztotta a kamrát! Többféle süteményből jókora adagokat küldött a családnak.

Magda nem titkolta egy pillanatig sem a családját a srác előtt. Ilyesmi eszébe sem jutott.

Annyi szeretettel és kedvességgel vették körül a rokonai az elmúlt néhány napban, valahogy mintha ez is része volna ennek: szembejön egy srác az utcán és segít neki.

Közben megérkeztek a házuk elé.

- Jó étvágyat a pompás lakomához! – búcsúzott el az idegen.

- Köszönöm szépen a segítséget. Már földig érne a karom, ha nem segít.

Magda bement a kapun, hazaérkezett. Magához ölelte a családját és már nem gondolt a fiatalemberre, aki segített neki. Azt hitte, sohasem látja többé.

 

Elmúlt a húsvét. Kedden a férje dolgozni ment. Magda otthon volt, GYES-en volt a kicsivel. A gyerekek ebéd utáni alvását követően összeszedte az apróságokat, hogy levigye őket a Ludovika kertbe levegőzni. Ahogy kiléptek a kapun, megpillantotta a tegnapi srácot: a szemben levő járdán állt, ugyanabban a furcsa ruhában, még a régimódi, hosszú sétapálcaszerű esernyője is ott volt a kezében.

Ahogy Magda ránézett, a srác elmosolyodott.

Magdának jól is esett a dolog, hogy három gyerekes családanya létére egy ilyen igazán helyes srác ki tudja mióta, itt várja a ház előtt, de bosszankodott is rajta. Olyan kedves volt tőle a tegnapi segítség, most meg kénytelen lesz a tudomására hozni: nem akarja, hogy elkísérje őt bárhová. S ha mégis erősködne, akkor még keményebben meg kell, hogy mondja neki: nem akar vele soha többé találkozni! Ha lehet még véletlenül sem!

A megkönnyebbülése nagyobb volt, mint a csodálkozása, ugyanis a lovagja nem jött át a túloldalról. Nem is szólt hozzá egy szót sem, csak rámosolygott. Magda elment a gyerekekkel, a srác meg ott maradt, ahol várta őt, a járdán, szemben a házukkal…

Mire órák múlva visszatértek a játszótérről már nem állt ott.

 

Sok-sok év múlva egyszer csak eszébe jutott a csinos srác a régimódi esernyőjével…

Összeomlott a létezőnek nevezett szocializmus, megtörtént a rendszerváltás.

Az újságok sokat cikkeztek akkoriban a politikai változást előkészítő emberekről.

Akkor tudta meg – az újságokból -, hogy a „Beszélő” című, a szocializmusban illegálisan megjelentetett ellenzéki politikai újságnak egyik vezéregyénisége az az apuka volt, akinek a kislányával és a kisfiával az ő kislányuk és kisfiuk együtt járt óvodába, majd iskolába. A gyerekek jó barátságban voltak; összejártak egymással, s ezért ők is, szülőként, gyakran találkoztak. Születésnapi zsúrokra kísérték egymáshoz az óvodás, kisiskolás gyermekeiket. Együtt vitték őket táborozni. Amikor a gyerekek egymásnál aludtak, ők is elkísérték őket.  Azt már akkor is furcsállotta, hogy a másik családnál, ha gyerek zsúrt tartottak, rengeteg felnőtt vendég is jött - akik leginkább egy másik szobában, elvonulva töltötték az időt… Arról, hogy az apukát a titkosrendőrség megfigyelte, fotók jelentek meg az újságokban.

Ahogy most nézte ezeket a képeket, egyszer csak eszébe jutott, hogy azon a napon, amikor a szemben levő járdáról rámosolygott a fiatalember, este a játszótérről hazaérve alig tudta kinyitni a bejárati ajtót. Két biztonsági zár volt rajta és a fölsőben nem akart elfordulni a saját kulcsa. Általában nem volt ügyes a zárak kinyitásában. Azóta is gyakran megtörtént vele, hogy a kulcsai megbokrosodtak, és nem nyitották a nekik való zárakat. Ilyenkor beletörődően megjegyezte: belőlem sem lenne egy betörő, én még a saját kulcsával sem tudok kinyitni egy ajtót. Aznap viszont nagyon sokat kínlódott a zárral! Azért is emlékezett rá ilyen jól – oly sokáig nem sikerült kinyitni az ajtót, hogy már attól félt, a fáradt és éhes kicsikkel kinn reked a folyosón.

Később azután más is eszébe jutott.

Már visszament GYES után dolgozni, amikor valamit keresett a régi iskolai jegyzetei között, de olyan kaotikus összevisszaságban találta őket, hogy jól összeveszett ezen a férjével: miért nyúl az ő papírjaihoz?! Na persze a férje váltig állította, hogy ő aztán nem nyúlt hozzájuk! Magda azonban nem hitte el. A jegyzetek olyan magas polcon voltak, hogy a gyerekek nem érhették el. Csak a férje keverhetett össze mindent...

Akkor hirtelen más értelmet nyert az a csinos srác a régimódi esernyőjével.

Lehet, hogy az idegent nem a sasson frizurája keretezte bájos arca, a csinos alakján a ringó pamut jersey szoknyája, a hímzett indiai blúza érdekelte, csak és kizárólag az: mi van a nagyon nehéz táskában?

Nem a csinos fiatalasszonynak segített, hanem illegális újságok, röplapok, nyomdák, raktárak után nyomozott?

A régimódi esernyője fényképezőgépet, magnót vagy fegyvert rejtett?

Amikor a járdán várta, nem őt várta, csak azt, hogy elmenjen otthonról?

Azért nem tudta kinyitni az ajtót, mert mások nyitották ki, álkulccsal, amíg ők oda jártak?

Lehet, hogy a jegyzeteit mégsem a férje keverte össze?

Azóta nyílt egy hivatal, ahol meg lehet tudni megfigyelték-e őket.

Magda azonban nem szeretné tudni. Inkább csak legyen az emlék egy segítőkész, csinos srác régimódi esernyővel.

Judit képe
Judit
Offline
Csatlakozott: 2008/07/21

Hmmm...Micsoda idők voltak... Senki nem bízhatott meg senkiben Szomoru Nagyon érdekfeszítő az írásod kedves Jutka! Mindig szívesen olvaslak:)

Szeretettel: Judit

"Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan." Antoine de Saint Exupéry

T. Pandur Judit képe
T. Pandur Judit
Offline
Csatlakozott: 2011/12/01

Kedves Judit!

Igen az életünk sok síkon zajlik. Van amit látunk / vagy látni vélünk/ belőle, és van ami rejtve marad egy ideig, vagy örökre.
Köszönöm, hogy ismét olvastál, én is jártam az új versednél!

Jutka

Haász Irén képe
Haász Irén
Offline
Csatlakozott: 2013/11/24

Juditkám, a gyanú fekete ördöge szállta meg szegény Magda lelkét...Mosoly)) Azért nem mindenkit figyeltek meg, nem volt arra kapacitás szerintem. De talán tévedek. Az én környezetemben nem hallotttam senkit panaszkodni.Mosoly

Élvezettel olvastam ezt az írásodat is.

Legújabb irodalmak

Típus Cím Szerző Válaszoksorrend változtatása Létrehozva Utolsó hozzászólás
Irodalom Hatvan év felett is szép az élet, a fene egye meg! siktár éva 2016/12/22 - 14:00 2016/12/22 - 14:00
Irodalom Pásztor Árpád: Találkozás / Begegnung toni 2021/07/15 - 09:37 2021/07/15 - 09:37
Irodalom Egy őszülő gavallér toni 2017/05/25 - 11:49 2017/05/25 - 11:49
Irodalom Nagy Vendel Arató Nagy Vendel 2016/09/06 - 21:44 2016/09/06 - 21:44
Irodalom Nagy Vendel Csillag Nagy Vendel 2015/12/29 - 14:04 2015/12/29 - 14:04
Irodalom Ady Endre: Senki / Niemand toni 2021/09/21 - 08:29 2021/09/21 - 08:29
Irodalom A. Friedmann: Wunden / Sebek toni 2017/06/30 - 08:28 2017/06/30 - 08:28
Irodalom Nagy Vendel Csobogó a szekszárdi Séd patakon 1960 ban Nagy Vendel 2016/09/24 - 19:08 2016/09/24 - 19:08
Irodalom Ady Endre: Az els üllyedt utak / Die versunkenen We toni 2021/11/23 - 09:44 2021/11/23 - 09:44
Irodalom Hajdan Vali: Vártam / Gewartet toni 2017/08/11 - 08:45 2017/08/11 - 08:45
Irodalom Wass Albert: Mert nagyon szeretlek / Weil ich dich so liebe toni 2016/10/11 - 06:31 2016/10/11 - 06:31
Irodalom Mint a szép híves patakra hori 2019/09/20 - 21:53 2019/09/20 - 21:53
Irodalom Louise Aston: Die wilde Rose  / A vad rózsa toni 2017/03/16 - 13:17 2017/03/16 - 13:17
Irodalom Nagy Ilona: Kétségbetűk / Zweifelsbuchstabe toni 2016/06/03 - 16:13 2016/06/03 - 16:13
Irodalom Franz Grillparzer: Der Halbmond... / A félhold... toni 2016/07/08 - 07:34 2016/07/08 - 07:34

Legújabb hangzóanyagok

Típus Cím Szerző Válaszoksorrend változtatása Létrehozva Utolsó hozzászólás
Audió Lénárd József - A kezek hatalma prayer 2008/10/21 - 07:52 2008/10/21 - 07:52
Audió Gemini Mit kérdeznék...... a csendtől Judit 2013/03/21 - 06:33 2013/03/21 - 06:33
Audió Újrakezdés Kandrács Róza Kandrács Róza 2013/09/15 - 15:30 2013/09/15 - 15:30
Audió Cinke-est 2009.05.21/a capek 2009/06/02 - 14:10 2009/06/02 - 14:10
Audió Asimov, Isaac: Lidércnyomás ambrusa 2018/09/25 - 22:02 2018/09/25 - 22:02

Legújabb fórumtémák

Típus Cím Szerző Válaszoksorrend változtatása Létrehozva Utolsó hozzászólás
Fórumtéma Hajnali szerelem... Taygeta 2012/11/28 - 13:51 2012/11/28 - 13:51
Fórumtéma Legjobbnak ítélt képzőművészeti alkotások prayer 2010/02/27 - 21:08 2010/02/27 - 21:08
Fórumtéma A holnap asztalánál... Taygeta 2012/09/03 - 23:55 2012/09/03 - 23:55
Fórumtéma Casanova őszintesége skorpio 2013/02/24 - 22:16 2013/02/24 - 22:16
Fórumtéma Felhívás - kérés - együttműködés prayer 2012/11/12 - 22:41 2012/11/12 - 22:41
Fórumtéma Kováts Péter_skorpio Disszonancia skorpio 2012/12/03 - 21:08 2012/12/03 - 21:08
Fórumtéma 2017. AKÍK Művészeti Pályázat prayer 2016/12/28 - 19:03 2016/12/28 - 19:03
Fórumtéma Legjobb fotók prayer 2010/03/08 - 08:40 2010/03/08 - 08:40
Fórumtéma Meghívó Balázsné Gyöngyi 2016/01/07 - 18:39 2016/01/07 - 18:39
Fórumtéma Legjobb versek prayer 2010/02/27 - 21:15 2010/02/27 - 21:15

Legújabb rendezvények

Típus Cím Szerző Válaszoksorrend változtatása Létrehozva Utolsó hozzászólás
Rendezvény Haraszty Gábor Sándor irodalmi műhelymunka capek 2014/03/24 - 08:39 2014/03/24 - 08:39
Rendezvény Őszi CINKE Kávéház capek 2016/10/14 - 17:00 2016/10/06 - 14:11
Rendezvény Április 24.-25. prayer 2009/02/04 - 21:20 2009/02/04 - 21:20
Rendezvény Joóné Soós Andrea (anyatka) irodalmi est prayer 2010/09/21 - 21:02 2010/09/21 - 21:02
Rendezvény Irodalomóra prayer 2013/01/23 - 22:28 2013/01/23 - 22:28