Remélem nem gondolod túl komolyan azt a szótlanságot, Zsuskám!

Tetszett a versed!

Sándorom ezt most hozzámszólásodra...

Így is vagyok...

Nem szólok már, elnémulok,
magamba is befordulok.
Úgy nézek a városodra.
Elrabolhat élted sodra?

Kezem párba összeteszem...
Neved most is beleveszem,
égnek súgott halk imámba.
Mennyit vártam, s nem hiába!

 

Kedves Zsuska!

Én is így vagyok néha!

Fenti versed és Sanyinak írt válaszodat is szeretettel olvastam: Maria

Tetszik!

"Ülök szélén láblógatva,
Téged, halkan szólongatva.

Nem hallasz meg? Elhal szavam,
szél kócolja csak a hajam."

bocs Zsuska...nekem ebből így VERS....vagyis

Felhő szélén láblógatva
halkan Téged szólongatva,
mért nem hallod? elhal szavam,
szél kócolja csak a hajam.

Bocs...mint mindig most is pofátlan voltam...

))))

"

Jól van Zsuska, csak így tovább! Aranyos verset írtál. 

Szép verset írtál Zsuska!

Gratulálok hozzá: Óceán

Zsuskám!

Verssel a versre...vagyis a hozzászólásra! BRAVÓ!

Így kell ezt csinálni...csípőből!

De az első nyolcsorosod is - annak ellenére, hogy szomorkás...mint az a bizonyos hangulat...néha! - perdül-fordul, sőt...egyenesen forog! Olyan mint a tánc...ritmusa van!

A Sándornak írt válasz pedig...sziporkázó! A dallam, a csengettyűk a sorok végén...zenélnek: Zsuska elindult egy úton, mely magasra visz! Majd integetünk innét, neked...lentről!

(Ezeknek a nyolc-sorosnak még - tudtommal - nincs kisajátított nevük. Legyenek hát ezután: táncoló nyolcasok...Zsuska módra!)

Szeretettel: Tinian

Mindkét verset olvastam, tetszettek, kedves Zsuzsa!

Szeretettel gratulálok!

Erika

Nekem is tetszett mindkét versed Zsuska, bár nagyon sok szomorúságot hordoznak e sorok :( 

A várakozás napjait Judit, de megéri csendben várnom!

Szomorúságomat Te is megéled, ezért is érted, érzed ennyire... Igaz?

Örülök, hogy tetszik!

Kedves Zsuska!

Amikor szomorúak és elkeseredettek vagyunk, úgy érezhetjük, hogy az élet kegyetlen és igazságtalan. Ezért ilyen időszakokban hajlamosak vagyunk a boldogságot megfelelő életcélnak vagy talán a létezés „természetes” állapotának tekinteni. Ezzel azonban figyelmen kívül hagynánk azt a fontos igazságot, hogy az emberi lét megéléséhez a szomorúság ugyanolyan szervesen hozzátartozik, mint a boldogság. A pillanatnyi derű és az öröm, sőt a bennünket időnként eltöltő elégedettség csak attól nyer értelmet, hogy éles ellentétben áll az átélt csalódással, szenvedéssel és szomorúsággal, sőt azokkal az időszakokkal is, amikor úgy érezzük, hogy a lélekölő rutin csapdájában vergődünk.

Derűlátóan gondolkodni jobb, mint borúlátóan. De a reálisan gondolkodásnak még több a hozadéka, ha pedig realisták vagyunk, azt is belátjuk, hogy az élet gazdagsága éppen a fény és az árnyék váltakozásában rejlik.

A versed egy szomorú pillanat szép vallomása.

                             Judit 

Kedves Zsuzska!

Ne legyél szótlan.Szomorú, de szép vers.

Barátsággal: Ági

Nem leszek!

Ritkán szólalok meg, viszont jól esik, ha  olyankor észrevesznek....

Köszönöm az olvasásod!

Drága Zsuska!

Csak elszomorodtam veled, és olvasom tovább a másik két versszakot....hogy segíthetnék?!

A legrosszabb helyzetből is van kiút, csak bízz magadban, tudom ez közhely, de okosabb nem jut eszembe.

szeretettel ölellek

Nagyon kedves vagy Csillagvirág!

Jól esik a felém kinyújtott kezed, de hidd el nincs semmi baj...

Alapjában véve mosolygós, másokra is figyelő, kiegyensúlyozott emberke vagyok.

A régóta hordozott fájdalmakat írom ki magamból ... ettől szomorkás a hangulat, de ami a lényeg... felszabadítanak a leírt sorok.

Ölelésem küldöm Neked!