Ön hol bankol? Én leginkább sehol,- mondanád,
de inkább hallgatsz,
hisz bank nélkül már fizetést se kapsz.
Tehát kell, hogy legyen egy bankod és ott egy számlád,
amelyből kiutalsz, átutalsz,
de leginkább éhen halsz,
mert mire kifizeted az összes szolgáltatót,
mehetsz kérni a Mindenhatót,
hogy jöjjön el a „Te országod”,
vagy a fizetés napja,
hisz elfogyott már a pénzed apraja-nagyja.
A nyugdíjam én is a bankba kértem,
és állíthatom, - igaz csak szerényen -
hogy az elmúlt néhány évtized alatt,
pénzügyi gurunak képeztem ki magam.
Mivel a profitrátám nem alakul sehogy,
úgy hiszem, hogy a képzésem
némi kívánnivalót, maga után hagyott.
Most is csak átutalni mentem,
s amíg bankárom az ügyemet intézte
egy kanapéra félreülve
ásványvizemből nagyokat kortyoltam,
mert a fiataloktól rég megtanultam,
hogy ásványvíz nélkül el ne induljak soha.
Nyeltem, de mikor a sorszámom újfent megjelent,
a pulthoz rohantam sebesen.
Dolgom végeztével látom ám,
hogy a kanapén maradt ásványvizem mellett
két néger, helyesebben afrikai ifjú foglalt helyet.
Egy pillanatig tanácstalan voltam,
de aztán mosolyogva az üveget felkaptam,
és Afrikának búcsút intve a bankot sietve elhagytam.
Tudom, hogy Afrikában kevés a víz
és ezért sajnálom is őket nagyon,
ám egy magyar nyugdíjas se halhat szomjan a napon!
Az utcán, - mint győztes szamuráj
nagyokat nyeltem a vízből,
miközben keblem dagadt a hittől,
hogy „mégis győztes és új” a magyar,
a vízről se mond le oly hamar.
Aztán az üveget a táskámba raktam,
majd időnként boldogan kortyolgattam.
Otthon mikor a táskámat kipakoltam,
nem lettem se élő se holt,
mert benne két fél literes ásványüveg volt.
Igaz, valamennyit mindegyikből ittam,
de kezeimet rémülten összecsaptam:
Úristen! Én a bankban ásványvizet loptam!

Mikor végre magamhoz tértem,
azon nevettem nagyot,
hogy ilyen tolvajt a világ,
bankban még úgyse láthatott!