Régen azt mondtam: az ellenség tönkretesz, ha mellém áll,
mert akkor már nincs értelmem, mint küzdőnek.
Lehet, hogy már mint élőnek sem -

Na de akkor sem mozdulok ki én e bordák közül,
e furcsa testből - mert miután meghaltam, ide jöttem...-
Meglátogattam a templomot , hol nyugszom,
belestem a kulcslyukon, s ott táncolt egy leány,
ám amikor az ajtót felnyitottam
csak koporsót láttam.

Aztán most valahogy, valamilyen falkákba keveredem,
de béke van.
Mióta levettem a falról a tükröt és másikat tettem fel...
Már nem azt látom benne, aki voltam....

A régi naplóm a múltkor megtaláltam
sokat szövegeltem benne a tükör másik oldaláról.

Nem tudtam, hogy a tükrön átjönnöm a halál lesz.
De át kellett jönnöm, mert üldöztek.
Lám ,leírtam mindent:
Láttam a testemet heverni a másik oldalon.

Végülis nem kaptam semmi rosszat a sorstól;
hiányoznak a régi könyveim a fákkal és a kék madarakkal,
kár, hogy nem hozhattam át.
Itt dolgoznom kell - napjaim nagyrészére rab és szolga lettem.
Na de így jár, kit édenéből kiűznek.

Lehetne rettenet is nekem egy ily test,
melyben most élek - bár csak néha érzem börtönnek,
legtöbbször azért meleg tenyérnek érzem
az engem körülvevő bordákat.
Megvagyunk békében, csak éppen
nem tudom mindig irányítani ezt a testet,
vagy kicsit féltem én is, hogy baja lesz,
ha megtudják ki lakik benne.

Végülis egy anya jót akar, s nekem van anyaösztönöm.
Én soha nem hagytam a gyermekemet.
Őt se szeretném.
Például most örülök, hogy annyira nem fél és tudok hatni rá,
így szavaim eljutnak mindenkihez.
Mert a test félelmei egyszer már kishíjján megöltek engem.
Talán leírom minden titkos vágyamat,
ha lesz erőm. S az idő múlásával egyre hangosabban beszélek,
hogy ő megértse: írni kell ,
mert én csak így tudok életben maradni.
 
Hát , kedves naplóm! Ezt most beírom.
Örülök, hogy itt nincsenek nagy vadászkopók,
csak aranyos kis mopszok, akik időnként megnyalogatnak -
meg vannak kedves helyeim, ahová járok.
Végülis sokat ér nekem a szabadság,
de a szabadság mindig kötődik. - Én most ide.
Lebegni a semmiben ugyanolyan rabság,
mint bezárva lenni. Ezért úgy mondom: semmibe zárva lenni se jó.
Tehát, mint szabadnak is kötődnöm kell;
és mindenféle emberi dolgot magamra venni,
mely most létemmel kapcsolatos.
Ezt már megtanultam:
Más arccal mást kapni a világtól....
Ezzel így lenne bárki. Nincs is mit csodálkozni ezen.
Hisz elég akár egy napnyi változás
az öregség kezdetéhez. Akkorhát a halál utáni lét
mégnagyobb misztérium.
Megpróbálom szeretni,
s tán szerethető lesz.
Tavasz , nyár, ősz és tél -
S ez is!