Kőszikla vagyok.
Kiről minden szennyet lemos az áldott Égi eső.
Ki a nép gyermeke vagyok, ezért véd az Égi Erő.
Faragott kép.
Mozdulatlanságra ítéltettem.
Aki könnyezni tud anélkül, hogy arca rándulna.
Kinek, ha belseje fájdul, külső burka meghasad.
Befele sírok.
Fájó lelkem befele csordogál és kétségbe esve keresi az utat kifele önmagából.
Aki kemény büntetésem nélkül nem engedhetek lelkem szigorú őrzéséből.
Magam fölött ítélkezni születtem.
Titok.
Melyről csak én lebbenthetem föl a fátylat, hogy megszűnjön a varázslat.
Az átok.
Mely tarthat ezer éve is akár, bezárva e mozdulatlanságba.
Az ember maga magát bezárta.
Titkok.
Melyeket őrzök páncélom alatt.
Az Élet és Születés titkát őrzöm mindaddig, míg el nem jön a születés ideje.
Titkok, melyekről nem szabad idő előtt föllebbenteni a fátylat,
De éppoly kárhozatba visz elmulasztani azt.
Mit tegyek hát?
Bensőmbe zárt forrongó lelkem hideg páncélomtól föl- följajdul
És szakadatlan kitörésre kész, hogy átölelje más, kőbe zárt lelkét.
Csak sírok, csak sírok, mígnem lelkem széthasítja burkom feszülését.
De jó.
De jó is a születés.
Megértem végre a nyilvánvalót.
- születni egyedül szoktunk
És ennyi lesz halálom is.
Hosszú, életteli kínlódás után egy gyors felismerés.
- nini
Máris kedves, igazi otthonomban, örök Égi lakhelyemen suhanok...