Vers és prózaverseny 2012.10.22. - 2012.10.28.

105 válasz [Utolsó bejegyzés]
Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

Gratulálok a múlt heti győzteseknek - bár még nem tudom kiknek, de valaki majd csak a végére jut a számolásnak, nem ördöngősség az - tényleg nagyon szép dolgok születtek és sok-sok. Kicsit túl sok is és sajnos Mandolinos szakértő kritikáit emiatt elveszítettük. Ezért ezen a héten újra vissztérünk ahhoz a módihoz, hogy csak 2-2 alkotást lehet beküldeni műfajonként. Most már nekem küldjétek el a szokott módon szerda este 9-ig.

Vers:

Újszerű lesz a feladat. Sem versformát, sem témát nem határozok meg, ellenben megadok egyetlen sort amit úgy ahogy van be kell építeni a versbe. Még talán annyit, hogy húsz sornál ne legyen hosszabb az alkotás.

A megadott sor: LÁNGOK LOBBANNAK, FÉNYEK GYULLADNAK az adott sor lehet hosszabb mint amit megadtam, de ez legyen mindenképp benne.

 

Próza:

Legyünk most optimisták, a téma maga a GYŐZELEM. Próbálkozzunk meg esetleg hosszabb lélegzetvételű alkotással is mint a novella, lehet elbeszélés, kinek mi tetszik jobban.

A novella (latin 'új, újdonság') vagy a gyakran szinonimájaként használt rövid elbeszélés a kisepika műfajai közé tartozik. A legáltalánosabban elfogadott meghatározás szerint a novella olyan, tömören előadott történet, mely nem törekszik a valóság extenzív totalitású ábrázolására, rendszerint kevés szereplő vesz részt benne, az idő és a tér viszonylag szűkre szabott, szerkezete behatárolt, egyenes vonalú, rendszerint egy sorsdöntő esemény fordul elő benne, és meglepően, csattanószerűen zárul.

Az elbeszélés kisepikai műfaj, mely terjedelmét tekintve a kisregény és a novella között helyezkedik el. Általában egyetlen cselekménysorozatra épül, a novellánál bőségesebben kifejtve, többszöri helyzetváltozással, viszonylag sok szereplővel, fordulattal.



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítások mentése” gombbal rögzíthető.
Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

Veronka ...megvárhattad volna, hogy minden írás felkerüljön.....Szomoru((...de most már ne változtass....így fogadom el.....Mosoly))



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

Vers-11

Dóra - Éltünk

Éltünk, míg egymás szájából loptuk a csókot,
s bitoroltuk a kimondott szép szavakat,
lelkembe vésted a rég még titkolt kódot,
mivel átléphettem zártnak hitt faladat.
Virágesőt varázsoltál, színt a homályba,
szárnyakat, melyeknek csontja nem törik,
utált tegnapból vonszoltál át a mába,
s tudtam: egész más holnap következik.
Karodba vontál, ringattál, mint szerető anya
imádott, minden bajtól óvott gyermekét,
dúdoltál, s bársonyos hangod dallama
elűzte a bennem tobzódó kétségek neszét.
Hittem neked, s hittem a szépben, a virágban
mi folyton bimbózik, és nem hervad soha,  
bíztam: meghallgattatunk közös imánkban,
együtt álmodott világba szárnyalunk tova.
Rajongásunk tava mocsár lett, lidérclángok
lobbannak, fények gyulladnak... Mi ez a kórság
mi nyálát fröcsögtetve kettőnkön csámcsog?
Lelkünket fecnikre tépdeste szét a valóság.   



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

Veronka
Offline
Csatlakozott: 2010/08/25

Próza: Az 1-s Levél,

                2,
                  3.
 
Vers: 1, 4, 6.

 
 
 
 
 

Judit képe
Judit
Offline
Csatlakozott: 2008/07/21

Wow....Mosoly

Szeretettel: Judit

"Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan." Antoine de Saint Exupéry

Judit képe
Judit
Offline
Csatlakozott: 2008/07/21

Álomszép, magával  ragadó Mosoly

Szeretettel: Judit

"Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan." Antoine de Saint Exupéry

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

Vers-1

 

ermi-enigma - Éjszaka

Lángok lobbannak, fények gyulladnak,
gitár húrokon dallamok zsonganak,
álmokat ringat ránk az éjszaka,
forró vágyakat kedvesem szép szava.
 
Csillagok bújnak most felhők mögött,
hűs szellők suhannak át a föld fölött,
meztelen tested karomban megbújva.
Szégyenlős lesz a világ minket látva.
 
Mint pantomim mozdulunk már együtt,
hullámzó tengerré változott testünk,
együtt hallgatjuk a szerelem dalát,
kortyoljuk a szeretkezés italát.



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

Próza-1

prayer - LEVÉL
 

Ifjúságom nagy részében szerettem csak úgy, magamban lenni. Mert, akkor tudtam figyelni igazán a világ rezdüléseire és önmagam helyezni el benne. Emlékszem, ahogy füvet rágva bámultam az eget. A felhők alakzataiból álmaim valósultak meg, és már többet és messzebbre láttam el bennük. Csak úsztak, kavarogtak, néha a homlokomon éreztem nyirkosságukat és mégis, minden szellőre lúdbőrzött a nyakam a kilátszott gallér alól. Majd megfigyeltem a rigókat hajnalonta, hogy adnak dallamvilágot a tájra, mitől még az álmos Nap is előnyújtózkodik a fákra támaszkodva, s löki fel magát egyre feljebb. A tücsök ciripelése tavasztól őszig hogyan szaporáz, más időben a búzák közt, és hogyan vált gyengébb sírásra mindig, ahogy fonnyad a gyümölcs. Még gödröt is vájtam, hogy elbújjak benne, és anyám hívószavára összébb húzódzkodtam, tán nem lát meg, - véltem, mert fontosak voltak azok az eltékozolt órák. Szóval, mindent láttam. A pöfeteg bokrokat eső után, cseppjüket vesztő leveleik horpadását, ahogy megrázkódva, inogva bólogattak terhüket vesztve. Olyan volt, mint a zöld vízesés, kis csobogásukkal. Majd a bogár hempergését a tócsában, ahogy ujjamra kapaszkodva prüszkölte a vizet és szárítkozott, amint fújtam. De láttam a csillagokat is a csillagképekben, mint forognak, vagy forogja körbe őket a Föld évszakonként, majd téli hidegben a teliholdnál elhittem, hogy jobb emberré válhatok, ha mindezt fölfedezem, és ahogy fogadkozásaimat belélobbanthatom a hideg tájba.
…Már akkor vártalak…
Még nem ismertelek, nem tudtam felőled és azt sem, meddig kell várnom, de megfoghatatlan jelenségként kavarogtál szemem előtt, ahogy vetítettelek mindenre, amit megcsodáltam…

A lámpaoszlopok jöttek, mentek, haladtam az utcán és kerestelek. Tanultalak, tanultam alakod, járásod, fejed biccenését is észrevettem magamon s nevettem, nevettem ki magamat, csak hogy álmodjalak még.
Képes voltam hunyt szemmel bemérni a távolságot és arra gondolni, megyek pár métert, el nem esve, neki nem menve semminek, s mire felnézek, megpillant’lak valahol. …Igen, illatod is éreztem, tudtam, csak Te lehetsz, hiszen a virág képes bebélelni ily’ bársonyával a dombbéli tájakat, hogy ismeretlenül is a szívembe zárhassalak én.
Látod, Te más dombokat gurultad, Te más illatfelhőben voltál. Más volt a némaság ajkadon és még az ének is másként szólt, ha belécsicseregtél engem abba a távolságba. Tudom, jöttél felém, valahol már, imbolygásodat is tudtam a járdaszélén, ahogy egyensúlyoztad magad minden második kőre lépve, csak hogy hozzám közelíts.
Kamaszos copfod, kartonszoknyád is úgy libegtek és úgy örültek neked hogy hozzád tartozhatnak, mint a gallyvégi újraéledés, ha lángszirmokkal ünnepelte a barack virulását, születésnapomon.
...Így gondoltalak Téged akkor.
Találkozásunkat a tér nem görbítheti el, nem pereghet másodperc nélküled. Amit láttunk ez idáig, az átöröklődik minden ölelésben. A kozmosz végtelensége elfér majd egy bogár hátán s látva ezt Isten, az öröklét fogságába keríti majd a szerelmet. Tudod majd Te is, hogy én vagyok. …Hogy vagyok a sejted a vérben, hogy élet a víz, a levegő, s a tüdő, ha tágul, csak miattunk lötyögnek körökben testünk váladékai.
…Hát elárulom, Tudtam ám, hogy pont úgy feküdtél hanyatt a fűben, hogy hátad, nyakad, fejed fészkelted egy kis fűcsomóra és Te ott, én itt néztem ugyanazt a felhőt. Még a házak is hasonlóak voltak, (a völgyben ott a meredély) a lécekből kiszögelt kút forrása is hasonló tőről eredt. Gyermeki lényed erősödvén, az én képzetem világa volt, hogy keveredjék majd hajunk a csókban.
Mert a Te madarad, a Te jelenségeid, a nyirkos tapadásod a havon,.. az eljöveteled… a Bibliaárusok győzedelme lesz a minden hitetlenek fölött!



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

Vers-2

dreaming58 - Lángolva


Lángok lobbannak, fények gyulladnak
hajnal peremére, rést tárva a napnak.
Utam a valóba sehogy nem találom:
másik oldalára gördül most az álom.

Fények gyulladnak, lángok lobbannak,
szemeidnek tükrén izzó táncba kapnak.
Izzó keringőjük felgyújtja parazsam,
bennük öngyilkosként elhamvasztom magam.



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

Vers-3

Gemini - A hős nő

Lángok lobbannak, fények gyulladnak,
Isten hangjai, parancs szavai,
Gyerünk franciák, győzzünk katonák,
Jeanne d'Arc ostoroz, harcra toboroz.

Bátor parasztlány, műve az talány,
Angolt leölnek, csodás győzelmek,
Tisztek tisztelik, nevét ismerik,
Harcol és támad, vezet csatákat.

Látván szenvedélyt, félik erejét,
Harcol mint férfi, szíve tán érzi,
Hogy jő megadás, vesztes franciák,
A ló elbotlik, ki győz foglyot visz.

A hős börtönben, kereszt kezében,
Őrök gyalázzák, testét mocskolják,
Szűz volt, orléans-i s hite gigászi,
Pénzért megveszik, máglyára vetik.

Elég háromszor, marad hamu, por,
Kap majd új voksot, szent lesz és boldog,
Halott hazafi, Isten hangjai,
Lángok lobbannak, fények gyulladnak.



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

Vers-4

dreaming58 - Lángok lobogása - in memoriam '56

Lángok lobbannak, fények gyulladnak,
az ég véres szélén bús árnyak haladnak.
Vert hadakként jönnek, hírt hozva a vészből
- boldogság madara nem trilláz már kéklőn.
Elröppent reménnyel, csőrében a fénnyel,
szabadság ígéretét letörte a kényszer.
 
Lángok lobogását elfojtotta haddal,
fények csillogása éjbe fúlt, s haraggal
zokogó lelkekbe gyászt hozott a hajnal...
Elhullott, ki merte emelni a fénybe
értünk a lobogót - aki küzdött érte.
Ha most szólni tudna, mondaná: megérte!



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

vers-5

ermi-enigma - 1 9 5 6

Lángok lobbannak, fények gyulladnak,
vadvizek szenny-árral partokat mosnak,
városok, emberek távol szakadnak,

fegyverek zajában hallgat a dallam,
meghal a virág, szirmok a sárban,
"ember-díszek fákon - ötvenhatban,

szélviharban lyukas zászló lobog,
tankcsorda tarolva ellenünk robog,
puszta kéz kevés, csak a szív dobog,

vörös égalja, vérpatak szétfolyva,
sötétség rajtunk, álmokat pusztítva,
fények fakulva, lángok kioltva.



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

Bakos Erika képe
Bakos Erika
Offline
Csatlakozott: 2012/02/14

Szeretem a háromsorosokat!

Nekem tetszett!

"Akinek hite van, mindene van, s akinek hite nincs, semmije sincs."

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

vers-6

Gemini - Mécseslángok

 

Jöttél, szívembe vésted a szerelem tüzét örökre,
mint sírköves váj betűket a gránitkőbe, mit tönkre
nem tehet se idő, se tér, pedig az életünk kemény
sziklákat gördített lábunk elé, ám mindig a remény
dimenzióiban szédültünk egymást erősen tartva,
néha szemünket lehunyva néztünk bele sugarakba,
ha villám sújtotta lelkünknek földi labirintusát,
élni és égni akartunk tovább, a szenvedély zugát
kerestük egymás ölében, gyönyörbe táruló kapuk
kilincsére akasztottuk hűségünket, nem volt hazug
szavunk holnapokra, valami szövetséget kötöttünk,
mi társak lettünk mindhalálig és éveink mögöttünk
hosszú, kanyargós utakká szűkültek, pillanatképpé,
s mintha mulandó létünket az univerzum intézné,
elhagytuk indulataink lábnyomát, hogy a szeretet
kényes szobrait szorítva megjárjuk a jéghegyeket,
ágyunkra hintve meghitt estéink szirmait csillagok
csöndjét ittuk az égbolt álmaiból, de ma már halott
hajnal oson a házunkba és mécseslángok lobbannak,
fények gyulladnak minden éjszaka, amikor siratlak.



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

dreaming58 képe
dreaming58
Offline
Csatlakozott: 2012/09/21

Lehet, hogy még nem szabadna értékelni, de ez nem tűrhet halasztást!!!

Ez csodálatos!

...már nem is tudom, hogy te hiányzol-e, vagy csak az, hogy hiányozz...

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

Próza-2

Füles - Nyereményjáték

Gondolataiba mélyedve, hazafelé tartott a munkából. Jó volt gyalog megtenni ezt a félórás utat, mert szabadjára engedhette a nap közben összegyűlt feszültséget. Nem szerette a munkahelyét, de neki legalább volt, nem úgy mint annak a koldusnak aki minden nap ott kuporgott szennyes kis ruhájában az utcasarkon. Most is ott ült, üveges tekintettel bámult a semmibe, kezét kérőn előrenyújtva. Mindig volt a zsebében egy kis apró. Mint minden nap, most is belemarkolt és beleszórta a nyitott tenyérbe. Megtisztult ettől a mozdulattól, könnyebbek lettek a léptei. Sötét, megélhetési gondok felhői úsztak el a szeme előtt. Egyre nehezebb az életünk, – gondolta – valamit tennem kellene, hogy jobb legyen. Ahogy sorba vetette el magában a képtelenebbnél-képtelenebb ötleteit, megakadt a szeme egy apró kirakatban szépen cizellált betűkkel vésett hirdetésen:

„Nyereményjáték! Próbálja ki, személyre szabott nyereményekkel!”

A kíváncsiság hajtotta, vagy valami más nem tudta, de belépett a kicsiny üzletbe. Lágy csengettyűhang jelezte beléptét a helységbe. Valamiféle különös hangulatú antikvárium fogadta az ide betévedőt. A félhomályos bolt mennyezetig tele volt régi könyvekkel, szépen sorba rendezve. Elbátortalanodott. Már éppen megfordult volna, hogy elmenjen, amikor egy ősz, hajlott hátú, kedves mosolyú férfi lépett ki az egyik könyvespolc mögül. Még mielőtt magyarázkodni kezdett volna, az öregember megelőzte:

–Ugye a játékunk miatt jött?

–Igen, azt hiszem. - mondta bizonytalanul.

–Tudja, sokan furcsának találják, hogy ilyen helyen is lehet játszani, de talán éppen ezért érdekes. Na jöjjön velem! - és egy hátsó sarokba vezette a kíváncsiságtól egyre jobban felbátorodót. Megálltak egy megvilágított üveggömb előtt, amiben félig megtöltve, kis, szalaggal átkötött csomagocskák voltak. A férfit leginkább a kínai szerencsesütikre emlékeztették.

–Válasszon magának egyet! - jött a felszólítás.

Alaposan, mélyen belenyúlt és hosszas válogatás után kiválasztott egyet közülük.

–Kibonthatja itt is, de ha gondolja, hazaviheti és megnézheti otthon, hogy nyert-e! - mondta a kisöreg és elmosolyodott.

Az utóbbit választotta és a zsebébe süllyesztette a kincset, majd megkérdezte mivel tartozik.

–Semmivel, Ön ezt már kifizette. - jött a válasz.

Legszívesebben már az utcán feltépte volna a csomagot, de aztán csak kibírta hazáig. Otthon még nem volt senki sem. Gyorsan levetkőzött, a kis-asztalra tette szerzeményét és nézegette, forgatta, majd szertartásos lassúsággal kibontotta és széthajtotta. Egy becsomagolt, szalaggal átkötött kis batyut és egy névjegynagyságú írást talált benne. Elolvasta a kis kártyát:

„Gratulálunk, nyert! Képviselőnktől időben megtudja a nyereményét. Bontsa ki a kis csomagot és amit benne talál azt tartsa mindig magánál!”

Óvatosan kinyitotta, egy fekete kő koppant az asztalon. Különleges darab volt, szép fényes fekete, néhol betüremkedésekkel, szürke és barna beszűrődésekkel. Egy ideig csodálta, forgatta, majd a zsebébe süllyesztette. Többször elolvasta a kapott, mellékelt szöveget és egyre jobban nem értette. Végül is feladta a megfejtést és bosszúsan dohogott magában: ez is csak egy átverés!

Megnézte az órát, még volt egy órácskája, hogy a neje és a lány hazaérjen. Fáradtnak érezte magát, úgy határozott, hogy szunyókál egy kicsit. Amikor felébredt, hallotta, hogy éppen hazaért a család. Leült a galéria felső lépcsőjére és mint mindig, várta, hogy feljöjjenek a többiek. A lánya rohant fel elsőként, de most mintha észre sem vette volna elszaladt mellette, berohant a szobába és bekapcsolta a tv-t. A nejével ugyanígy járt, a szokásos ölelés helyett csak átnézett rajta. Döbbenten állt egy pillanatig, nem értette mi történhetett. Utánuk szaladt, de mintha nem látták volna. Berohant a hálószobába és ott látta magát az ágyon.

Még napokig eszelősen bolyongott a lakásban. Minden nap elkísérte a lányát és a nejét, ahogy elindulnak a hétköznapok felé, és ott a lépcsőn várta őket amikor hazaérkeztek. Egyik reggel amikor az elmenő busz a sarkon eltűnt a szeme elől és elindult hazafelé, eszébe jutott a kő. Megnézte, hogy a zsebében van-e még? Ott volt, kivette és a markába szorította. Hirtelen megváltozott körülötte a világ. Elmosódtak a kontúrok, elvesztek a színek, szürke lett minden, soha nem hallott hangok áramlottak felé, teste érzéketlenné vált. Egyre sötétebb lett, végül már csak koromfekete láthatatlan falak szorították egyre jobban a kibírhatatlanságig. Ujjait belemélyesztett a szűkülő börtön oldalába és kaparni kezdett. Úgy érezte, ha nem jut ki hamarosan megfullad. Ekkor egy hang szólalt meg:

–Tiszta szívből gratulálunk a nyereményéhez!

Ebben a pillanatban sikerült áttörni a körülötte lévőt. Egy ideig bántotta a sötéthez szokott szemeit a beáramló fény, de lassan hozzászokott és körülnézett. Gyönyörű, virágos mezőt látott maga előtt. Bódító illatfelhő szállt felé és a hatalmába kerítette. Úgy érezte repülnie kell és kitárta kezeit. Félt, hogy lezuhan, de nem bírt ellenállni a kísértésnek. Behunyta a szemeit és aláhullt. Várta, hogy valami szörnyű történik, de úgy érezte, könnyedén földet ért. Óvatosan kinyitotta a szemét. Lassan csordogáló patak partján állt. Belenézett a víztükörbe és egy csodálatos, színes pillangó nézett vissza rá.



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

vers-7

barnabby - Lángok, fények

Lángok lobbannak, fények gyulladnak,
világosságot hoznak sötét utaknak.
Szemekbe értelmet szórnak, ismerni titkokat.
Fényben élni, lángolva égni, majd biztosabb

időket hinni, s  remélni a jót, feledve a rosszat.
Bár a jóhoz az út, mindig is hosszabb...
Égni, változni, fénybe fürdeni hosszan,
gyújtani tűzzel, reményt hintve romokra,

hogy ébredjenek a mocsokban születők,
szerelmet érleljenek az elhagyott szeretők...
Új lángokat kéne gyújtani, fénnyel áldani  temetőt...

Ébredjetek fények. Sírva játsszatok lángok,
valahol, már  tüzeket vágynak, s  az égő zsarátnok
viszketve vár… figyel a  messzi fényességre.

Félénken lobbannak az elnyűtt álmok,
riadtan, reménnyel gyújtanak, könyörgőn, kérőn
kiáltva, hogy  a rossznak  egyszer már legyen vége…



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

vers-8

mandolinos - Bátorságpróba

Induló harsan, pattog a ritmus,
hirtelen csend lesz, ez itt a cirkusz!
Szabad hely nincsen, tele az erkély,
jegyet az „uncsi” kedvéért vettél.

Felmegy a függöny, a műsor rajtol,
a porondmester lovakat hajszol;
ügetnek körben, díszes a hámjuk,
hullik a citrom, mi azt se bánjuk.

Légtornász, zsonglőr, állatsereglet,
sajnos, a jegyet nem lentre vetted.
Unokád bámul, szája is tátva,
kezedet fogja, perecét rágja.

Egyszer csak vége lesz a zenének,
lobbannak lángok, gyulladnak fények!
Attrakció jön, az est fénypontja:
világszám lesz ez, jegyszedő mondja.

Hozzák az ágyút, a csöve vastag,
gyanús a dolog, lesz oka annak…
Zenekar tust húz, dobok peregnek,
gyerekek némán, nagyon figyelnek.

Akkor egy bohóc, kanóc van nála,
hátul az ágyút azzal piszkálja,
füst száll belőle, aztán meg dörren,
s a golyóember nagy ívben röppen.

Mint egy rakéta, úgy süvít éppen,
kiköt egy díszes, nagy emelvényen.
Tapsol a cirkusz, visít sok gyermek,
kár, hogy már vége, vége mindennek…

Kigyúlnak fények, kihunynak lángok,
ennyi a műsor, lassan felállok.
Tartson az élmény, sietni nem kell,
unokám nyűgös, hát… „taxi rendel!”

Haza az úton nincs szava néki,
házunkhoz érve mégis megkérdi:
Mondd, papa, mernél lenni csak egyszer
te a cirkuszban egy golyóember?



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

vers-9

Bakos Erika - Forró éjszaka
 
Lángok lobbannak, fények gyulladnak, 
perzselő ajkakra  csókok tapadnak.
 
Vágyak élednek, tincsek röppennek,
gyűrött lepedőn áldozatot csennek.
 
Karok fonódnak, testek simulnak,
gyönyörnek cseppjétől rózsák pirulnak.
 
Ölek remegnek, hangok élednek,
sikolyát hallani mámor-éjeknek.
 
Fények gyulladtak, lángok lobbantak,
szerelem-virágok holnapba hajtanak.



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

Próza-3

ermi-enigma - A maszk 

Szerda volt, április, hol hideg, hol meg olyan meleg, hogy már elég volt az egy-szál ing. Most egy könnyű ingkabátot vett fel, mégsem akart egy szál pólóba lenni. Furcsa lett volna - egy lehet az életét eldöntő - eseményen slamposan megjelenni. Az öreg jószágot a kórházzal szembeni ABC parkolójában hagyta és feleségével együtt igyekezett a főépület harmadik emeletére. Az osztályon az ügyeletes nővértől megtudták, hogy a főorvos valamikor fél óra múlva jön vissza egy megbeszélésről. Várni kell, ami talán a legrosszabb állapot az életben.

Péter ötvenhét éves volt. Nem félt attól sem ha negatív lesz a végeredmény (az orvosi bikfanyelv szerint ez azt jelentette, hogy POZITÍV - furcsa jelentés-ellentét). Mindig két végén égette a gyertyát, megélt már annyit, mint két másik ember. Nem félt a haláltól. Nem hitt a túlvilágban, ateistaként tudta, hogy vége a halállal mindennek, de ezt természetesnek fogta fel.

A főorvos végül is negyven perces késéssel érkezett. Intett nekik, hogy menjenek a szobájába. Vele volt az adjunktusa is. Belépve hellyel kínálta őket, aztán felvette a "főorvos" arcát és egy papírlapot a kezében tartva - a szövettani vizsgálat eredménye volt - halkan, lassan - minden részvétet nélkülözve ennyit mondott:

   -   Péter. A biopsa során kimetszett szövetek vizsgálatának eredménye alátámasztotta a torok-tükrözésnél  vélt feltételezésünket. Sajnos gégekarcinomát diagnosztizáltak, tehát gégerákot. Egyértelmű, hogy az erőteljes dohányzása révén fellépő karcinogén hatás miatt a gége szövetei elfajultak. A laborvizsgálat és az MR vizsgálat egyelőre nem mutat semmiféle áttétet és ez nagyjából ki is zárható, de a larynxon belüli elhelyezkedése miatt nem javaslom a gyógyszeres kezelést, az eredmény nagyon kétséges, helyette sajnos a drasztikus megoldást találjuk megfelelőnek. Ez azt jelenti, hogy a gégét kimetszük és egy lélegző csonk beültetésével szabad utat biztosítunk a levegőnek. Tudnia kell, hogy ez a glottis eltávolítását is jelenti, tehát beszélni majd csak a gége mikrofonon keresztül tud, amit meg kell majd tanulnia.

Ránézett a férfira. Látta az arcán a döbbenetet, de már ehhez hozzászokott. Ez esetben különösebben nem sajnálkozott - amúgy is megszokta már a halál állandó jelenlétét - itt a drasztikus megoldás egyúttal kilencvenkilenc százalékos biztonsággal a gyógyulást is jelenti, tehát van megoldás. Épp ezért lepődött meg - sőt még haragot is érzett - amikor a férfi válaszolt:

   -   Köszönöm főorvos úr a tájékoztatást, de nem egyezem bele a műtétbe, akkor már inkább a Kőrösi út (a város temetője volt ott). Ha nem lehetek egész ember akkor nem leszek semmilyen sem.

   -   Rendben! Tőlem mindenki úgy hal meg ahogy akar. Figyelmeztetem, hogy lehet már csak három hónapja van hátra, de legjobb esetben sem fog fél évnél tovább élni kezelés nélkül. Az egyéb megoldásokról - amik szinte biztos, hogy nem segítenek teljes mértékben, csak meghosszabbítják némileg a szenvedését - az adjunktus úr fogja tájékoztatni. Értelmetlen emberekre nincs időm.
Ezzel kiviharzott a szobából. Az adjunktus öklére támaszkodva ült az asztal végén és elgondolkodva nézte Pétert. Látszott, hogy megfontolja mit is mondjon:
 

  -    A kemoterápia ez esetben valóban nem ér semmit sem, itt lokális megoldás szükséges. A legjobb valóban a gége kimetszése lenne, de hát nem kötelező. Ellenben én - a főorvos úrral ellentétben - egyre eredményesebbnek tartom a sugárkezelést. Ez abból áll, hogy a rákos sejteket kiszámított sugárdózissal ölik, kímélve a környező sejteket, amit persze teljes mértékben nem tudnak kikerülni. Ezért valószínűleg a hangszálai is sérülni fognak de egy rekedtség még tetszik is a nőknek. Igaz?
Nevetett. A férfi is valahogy megkönnyebbült és vele nevetett. A felesége tettetett mérgesen rászólt:
  

  -    Na, eddig is tetszett a nőknek a hangod, mi lesz ezután akkor?
*
Háziorvosi utazási utalvány Debrecenbe, amit majd havonta kell megújítani, beutaló az első vizsgálatra és egy keddi napon az egyeztetett időpontban irány Debrecen.
Talán ha kétszer volt eddig a tőle százharminc kilométerre fekvő városban, így még élvezte is az állomástól a Nagyerdőbe vezető hangulatos villamosozást. Szép volt Debrecen ezen az úton és még szebb a Nagyerdő. A klinika sugárbiológia része valahol a terület végén volt, majd egy kilométerre. Egy órát várt, mire szólították. Az orvos nevét nem értette, de azt megjegyezte, hogy egy valódi professzorral ül szemben. Mint később megtudta ő maga volt az egyetem tanszékvezető professzora. A szokásos felvételi ceremóniák után ismét várnia kellett. Újabb egy óra és derékig vetkőzve egy vizsgálóban feküdt az MR-hez hasonlító de nem "alagútra" kiképzett rendszerű gépezet alatt. Feltérképezték a rákos sejtek elhelyezkedését. Újabb egy óra és nyomtatott "térkép" alapján rajzoltak az arcára valamiket, aztán a papírokat a kezébe nyomták és elirányították a besugárzás épületéhez.
 
Nem ment messzire. A kijárati ajtó üvegének tükrében meglátta az arcát. Vastag lila vonalak hálózták be a nyakát és az arca alsó részét. Ijesztő és nevetséges volt.
Vissza a vizsgálóhoz reklamálni. Ő emberekkel foglalkozik a nyugdíja mellett mint bankképviselő, így mégsem jelenhet meg. Némi szóváltás után közölték, hogy most már várjon amíg nem végeznek mindenkivel és kap egy gipsz-maszkot a "vonalzást" pedig leradírozzák majd. Valamikor délután háromkor került újra sorra, tehát már kezelést nem kaphatott.
*
Elkezdődött a három hosszú hónap. Minden munkanapon reggel a fél nyolc körüli IC-vel Debrecen aztán valamikor délután fél három körül ért haza. Utána jött a munkája.
Első alkalommal a kezelő várakozójába megilletődötten lépett be. Kezében egy újsággal - ha unatkozna - de nem olvasott, inkább az embereket figyelte. Egy hét múlva már mindenkit ismert - ugyanazok várakoztak mindig az adott idő-intervallumban, tehát nem volt nehéz megismerni őket. Leginkább egy erdélyi házaspárt kedvelt meg, ahol a férfi kapott sugárkezelést. Mindig szomorú volt. A felesége egy alkalommal - míg a férje a gép alatt feküdt - elmondta, hogy más bajok is vannak, szív, csontritkulás, gyomor, szóval ezért a szomorúság.
Végre belépett ő is a kezelőbe. Egy szigorú tekintetű - de egyébként csinos - középkorú nő fogadta:
 

  - Dobja a székre a kabátját és pólóját, feküdjön fel a kezelő asztalra. A maszkot én helyezem az arcára, mert itt milliméterre van kiszámolva minden. A kezelés alatt én az üvegfal mögött leszek. Ön úgy maradjon ahogy beállítom a fejét és ne mozduljon. Maga a sugárzás mindössze egy-egy perc mindkét oldalról, tehát kibírja. Nem fog semmit sem érezni.
Így is történt. Az egész öt perc alatt véget ért és indult haza.
*
A napok gyorsan peregtek. Egy hét után vett egy helyi villamos bérletet, mert nem kevés pénz volt amibe az utazás került. A TB nem fizette a IC felárat, se a helyi közlekedést. Mivel könnyen barátkozott és közlékeny volt, hamar tudta már minden pénztárosnő az ezerkilenszázhetvenötben Közép-Európa legmodernebb államosaként átadott állomáson, hogy miért utazik minden nap. Úgy bélyegezték a nyugdíjas (és felesége nyugdíjas) utazási utalványát, hogy egyszer-kétszer felül lehessen még bélyegezni. A kalauzokkal már tegeződött. Néhány utast is megismert a vonaton akik szintén minden nap utaztak. Debrecenben már a váróban úgy köszönt be, hogy:
 

  -   Szép napot halálra ítéltek!
Vele nevetett mindenki. Központi figurává vált. Talán mert "iker" volt?
Egy pillanatig nem járt azon az agya, hogy mi lesz ha a sugárkezelés sikertelennek bizonyul. Nem érdekelte. Nem foglalkozott a halállal. Most még dolga van a világban és azt tenni kell. Ha túl fáradt volt és nem volt kedve viccet mesélni, vagy a többieket ugratni akkor elővette a szatyorból a József Attila vagy a Radnóti kötetet és elmerült a szép szavak birodalmában. Megnyugtatta mindig ha őket olvasta.
Egyetlen egyszer borult ki. Egy pénteki esős napon történt, hogy épp készült elsütni a szokásos köszönését amikor belépve a váróba meglátta az erdélyi férfi feleségét FEKETÉBEN, kisírt szemekkel.
Hozzálépett:
  

   -   Mi történt Miklóssal?
 

  -    Tegnap este a szíve elvitte. Innen kell igazolást vinnem, hogy az államunk valamit térítsen a kezelés költségeiből. Sokba fog kerülni a temetés.
Magához ölelte a törékeny asszonyt:
  

-    Nyugodj meg Terus! Ő már a mennyországban van. Jó ember volt, Isten lehet csak a szenvedéstől akarta megszabadítani. Ha látná, hogy itt zokogsz tudom haragudna rád. Szerettem őt. Itt a névjegyem, ha felénk jársz telefonálj rám és mindenben segítek amiben tudok.
Megcsókolta a nőt és megsimogatta az arcát. Hálás szemek néztek rá:
  

  - Péter, legyen szerencséd és gyógyulj meg! Jó ember vagy.
Kiment az épület elé - rágyújtani - mert mondani se kell, hogy természetesen a cigarettáról nem szokott le csak negyedére csökkentette a darabszámot. Szembe tudta volna magát köpni az ájtatos szavai miatt, mivel világéletében ateista volt és Istent csak bajkeverőnek és igazságtalannak tartotta, de tudta most Terusnak ezekre a szavakra volt szüksége.
*
A hatvan sugárzásból 57-et bírt el. A nyakán már élő hús látszott és nagyon fájt. Közölte, hogy az utolsó három bizony már kimarad.
Három nap múlva kapott időpontot a zárójelentés átvételére. Most nem kellett várakoznia, percekkel érkezése után szólították. Ismét a professzorral ült szemben. Az majd kétméteres, fehér köpenyes férfi a papírokat olvasgatta aztán megkérte:
  

  -  Üljen be a vizsgáló székbe, nyissa ki nagyra a száját! Megnézem a torkát.
Egy tükrös valamit nyomott a torkába, igazgatta, hogy lássa belülről. Úgy látszik meg volt elégedve a látottakkal, mert mosolyogva szólalt meg:
  

   - Szerintem tökéletesen rendben, de majd persze egy újabb biopsa után a szövettani vizsgálat fogja kimondani a végső eredményt. Mindenesetre bizakodhat és teljes joggal. Üljünk le még kicsit. Valamit el szeretnék mondani önnek. Figyeltem sokszor amikor kezelésen volt. Amikor megérkezett általában már néhány perc múlva az addig "siralomház" váró dőlt a kacagástól. A nővéreknél maga volt a téma, amit alig tudtam megérteni mert egy vén fickó már, de tényleg népszerű lett hamar. Még Erzsi doktornő is magáról áradozott, pedig ő egy kőszikla. Tudja az a kövér, vörös nő a kezelőben. Ha meg nem volt nevetés az embereket között, láttam, hogy verseket olvas. Radnóti az én kedvencem is. Szóval magából sütött az élni akarás. Tudja nekem még gondolni sem volna szabad rá, de ki is mondom mert valahol igaz a keleti bölcsesség. "Mindenki önmaga orvosa". Ha élni akarunk akkor valami beindul bennünk és le tudjuk győzni a halált. Ha meg akarunk halni akkor eljön a halál értünk. Lehet mi sokat segítettünk önnek, de higgye el, hogy a gyógyulásához kellett az ön élni-akarása is. Gratulálok. Nem lenne szabad kimondanom szövettani eredmény nélkül de kimondom: ön GYŐZÖTT, legyőzte a halálos betegséget.
*
*
Furcsa volt a visszaút haza. Először is a villamoson épp megjelenő ellenőrnő kapott egy óriási puszit. Elhűlve nézte, de a rávigyorgó férfi látványától ő is elnevette magát.
Következett egy valaki az állomáson. Fiatal lány volt. Szőke hajzuhatag, karcsú derék, villogó fekete szemek, végtelenül formás cicik és popsik. Odalépett hozzá:
  

  - Csillagom. A klinikán most közölték velem egy félórája, hogy gyógyult vagyok a rákból. Adhatok egy puszit neked?
A lány ránevetett és meglepetésére felpipiskedett és egy csókot adott. Még a vonaton is a száját nyalogatta.
Így ment ez hazáig. Vele ünnepelt a kalauz, a szokott útitársakból néhány. Még a büfékocsit is felkeresték, bár soha nem volt híve az alkoholnak. Most ez is belefért.
*
A lépcsőháza előtt még elszívott egy cigarettát - a lakásban nem vplt dohányzás. Eszébe jutott valami. A nylon szatyorba belekotort, elővette és a kuka tetejét felnyitva belevágta az emlékbe kapott  gipsz arcot, a

MASZKOT



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

Próza-4

dreaming58 - A szavak ereje


Nem tudom, voltatok-e már olyan helyzetben, hogy testeteket becsapta elmétek...és győztetek
már ésszel, saját testetek felett?
Én megtapasztaltam, mekkora a pszihé hatalma.
Mindezt életem egyik legmagasztosabb időszakában sikerült átélnem.
Nevezetesen első gyermekem, nagyobbik lányom születése után.
Akkoriban még nem volt ilyen fejlett az ultrahangos technológia, így csak nagyon szélsőséges
és szerencsés esetekben tudták előre megmondani a születendő gyermek nemét...na mi nem
tartoztunk ezen szerencsések közé. Bár abban sem vagyok biztos, hogy tudni akartam volna!
Annyi viszont tény: férjem el sem tudta képzelni, hogy neki ne fia szülessen!
A sors fintora, hogy később második gyermekünk is lány lett...

De hogy visszatérjek mondandómhoz - megszületett Krisztina lányunk. Mivel sok vért
veszítettem, még a szülőszobában, a szülőágyon kellett egy liter vért kapnom, így bár délben
született a picur, csak este 8 után toltak ki a folyosóra, ahol már várt a férjem és anyukám.
Nem akarom nagyon hosszú lére ereszteni, elég az hozzá, hogy komplikációk léptek fel a kapott
vér miatt, és belázasodtam. Átkerültem egy másik épületbe, elkülönítve a babámtól és a többi
"jólnevelt" kismamától...csak késő este lopva a prosectura alagsorán át tudtam átszökni, és
fellopózva üvegen át leshettem meg drága babucimat.
... és hogy ne legyen olyan egyszerű az élet, még a szülést követő harmadik napon sem
tudtam...bocs, de nem akarom cifrázni...szóval nem tudtam pisilni! - katéterezni kellett!
Aztán a negyedik napon is...
Na meg az ötödiken...
Már ugyan lázas nem voltam - az csak a kapott, nem elégségesen elemzett vértől volt - de onnan
a pavilonból már a gyermekágyra nem lehetett visszakerülni. A pavilonban pedig zömmel nem
kismamák voltak, hanem mindenféle extra problémákkal kűzdő súlyos (többségében rákos) betegek.
Így az, hogy egy kis frissen szült csajszit nap mint nap katéterezni kell, az egyenesen
felháborító volt az ottani "kedvesnővérkéknek" - mintha ez az én döntésem lett volna, pláne
meg mintha élveztem volna a dolgot - nohiszen!
Próbáltam én mindenfélét - na meg a szobatársak is - fütyültek, folyatták a csapot, meg
hasonlók - semmi nem használt...
Aztán egyszer a hatodik napon - mikor már a főnővér beigérte a fix katétert - kisült az egyik
doktor lángesze:
- Miért nem küldjük el a kismamát Lux doktornőhöz? Ő itt a kórházban a "főpisiszakértő"...
Hm - ki az a Lux doktornő? - gondoltam én akkor...
Ma már tudom: Dr Lux Elvira pszichológus - nevezetesen szexuálpszichológus - később sok
tévéműsorban is viszontláttam, mint szakértőt.

Ő akkoriban ott a klinikán rendelt - de mint már említettem, én nem tudtam, ki is Ő...így csak
elindultam az útmutatás szerinti folyosókon, míg a főépület portája mellett egy beszögellésben
meg nem láttam az ajtón a táblát: pszichológus...na püffneki!
Mindegy - ha már ott voltam, bekopogtam. Nagyon kedves hölgy invitált be. Leültetett, és
felkért, hogy meséljek magamról.
Én szépen el is meséltem sorban, hogy ismerkedtem meg férjemmel, hogy volt az esküvő, milyen
boldogok voltunk, mikor kiderült, hogy babát várok...és no persze azt is, hogy Béla mennyire
fiút várt!
Erre a mondatra aztán az én doktornőmnek felcsillant a szeme a szemüveg fölött:
- Szinte gondoltam! Direkt nem néztem meg előre a kórlapját, nem tudtam, milyen nemű babája
van...de az ilyen esetek kilencven százalékában a lánygyerek a "hunyó"...elmondom miért!
Nos, ha a család - jelen esetben a férj részéről nagy az elvárás, hogy fiúgyerek szülessen, és
végül kislány lesz mégis, ez sok esetben okoz lelki defektust a kismamákban.
Mi is járja a köznyelvben a lányokról? Pisisek...
A "pisis" lányka világra jött - pisil az! - szegény anyuka meg nem tud...
Van ugyanis egy vegetatív vezérlésű izomgyűrű közvetlenül a hólyag alatt...ha ez begörcsöl -
márpedig épp a lelki probléma lehet ilyen hatású - elszorítja a vezetéket, és hiába érzi a
késztetést, egyszerűen nem képes pisilni...
El kéne érni, hogy ez az akaratán kívüli vezérlésű izmocska ellazuljon. Ezt legkönnyebben úgy
érheti el, ha most visszamegy a kórtermébe, szép nyugodtan lefekszik a helyére, behunyja a
szemét, és szép sorban ellazítja minden porcikáját a feje búbjától a kis lábujjáig.
Remélhetőleg ez az ellazulás átterjed a vegetatív részekre is.
- Köszönöm szépen doktornő, remélem ez segíteni fog, mert már igen dühösek rám a nővérkék az
osztályon! - ezzel fogtam a kórlapomat, és elindultam az ajtó felé. A doktornő még utánnam
szólt:
- ...de egyébként az esetek egy jó részében elég szokott lenni, hogy feltártuk a probléma
okát, és megoldódik magától a dolog!

Némi kétkedéssel lelkemben indultam vissza a helyemre - közben ismét éreztem a tompa sajgást
az alhasamban: ki kéne mennem...hm - mi lenne, ha ismét megpróbálnám...
A gondolatot tett követte - és láss csudát: a dolog sikerrel járt!

Győzelem!!!
Legyőzem makacs és makrancos testemet - illetve győzött az orvostudomány!

Korábban én is szkeptikus voltam a pszichológia hatalmával kapcsolatban...innentől kezdve én
is megtanultam, hogy a szavaknak tényleg erejük van, a kimondott szó csodákra képes, és ha
kimondjuk a problémáinkat, azok akár meg is oldódhatnak!
Mint említettem, onnan a pavilonból már csak hazafelé vezethetett az utam, és bár jóval
hosszab idő után, mint a szimpla esetek, de végül kicsi lányom és én is egészségesen hagytuk
el a kórházat...

Ennek immár több mint harmincegy éve, de ezt a győzelmet sosem fogom elfelejteni!



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

Csillagvirág képe
Csillagvirág
Offline
Csatlakozott: 2012/09/13

Nagyon tetszik, de egy kicsit hosszabb, mint húsz sor....vagy ez nem volt a kiírásban?

 

"akkor lesz itt szép világ, ha égig ér a szarkaláb, és az úton sündisznócska, riszálja a popsiját"

Csillagvirág képe
Csillagvirág
Offline
Csatlakozott: 2012/09/13

Szeretem az ilyeneket....

 

"akkor lesz itt szép világ, ha égig ér a szarkaláb, és az úton sündisznócska, riszálja a popsiját"

dreaming58 képe
dreaming58
Offline
Csatlakozott: 2012/09/21

Hűha Mosoly - ez az én világom! Tetszik nagyon! Mosoly

...már nem is tudom, hogy te hiányzol-e, vagy csak az, hogy hiányozz...

dreaming58 képe
dreaming58
Offline
Csatlakozott: 2012/09/21

Nagyon kedves, sőt kedvemre való vers, kár hogy hosszabb lett a kiírt limitnél...

Azért gratulálok hozzá!

...már nem is tudom, hogy te hiányzol-e, vagy csak az, hogy hiányozz...

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

Csillagvirág...nyugi...megszoktam már, hogy a kutya se figyel rám.....adminisztrátornak talán még megfelelek.....egyébként se kellenek szabályok.....sőt...más se.....semmi......



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

dreaming58 képe
dreaming58
Offline
Csatlakozott: 2012/09/21

Rossz emlékeket ébresztett bennem írásod eleje...hálásan köszönöm, hogy pozitív lett a végkifejlet!

(az én sztorimnak nem happyend volt a vége Szomoru )

...már nem is tudom, hogy te hiányzol-e, vagy csak az, hogy hiányozz...

dreaming58 képe
dreaming58
Offline
Csatlakozott: 2012/09/21

Hm - úgy látszik, a magyar egészségügy már harminc éve sem volt a helyzet magaslatán Szomoru
(már a nővérek hozzáállására gondolok)
 

...már nem is tudom, hogy te hiányzol-e, vagy csak az, hogy hiányozz...

dreaming58 képe
dreaming58
Offline
Csatlakozott: 2012/09/21

Jók ezek a "fények és lángok" - örömmel olvastam! Mosoly

...már nem is tudom, hogy te hiányzol-e, vagy csak az, hogy hiányozz...

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

Vers-10

Csillagvirág - Őrület

 

Először pár gyógyszert evett esténként,
azt gondolta, hogy majd átsegíti
minden kínon, s ha jön majd az éjfél
menekül az álmot adó hídig.

Emelte már a nyugtató szedését,
alkohollal kísérte, jusson szívig
az a mámor, a világ feledését
adja az a vágyott, áldott nihil.

Mikor meglepi a fájó józanság,
ha elfogy minden, nem marad garas,
életét adná, csak kapná anyagát.

Lángok lobbannak, fények gyulladnak,
s szemében az az őrült ragyogás,
s repülni vágy, mint a madarak.



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

Örök téma: a szerelem...Mosoly



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

Pr-1

Tetszik a tárgyak életrekeltése, "mozgatása". Remek eszköz ez a versben és prózában is. Nagyon szép "vallomás". Tiszta érzések és "tiszta" írás. Gratulálok.



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

v-2

Rövid - de kifejező vers. Két hibát azért mondok: az "izzó" szó ismétlése közel egymáshoz csúnya...és az utolsó sorban az öngyilkosság furcsa...szerintem nem azt akartad kifejezni, csak nem találtál jobb szót.....



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

v-3       Szépen megírt kerek történet, tetszik is de hiányérzetem is marad olvasva a versed: a rímeltetés....valahol egy versszakos költemény vagy páros - vagy kereszt - esetleg félrímeket "kérne"..nem úgy érzed?



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

v-4.......aktuális, kerek, szépen megírt......egy csípi csak a szemem: a "bús árnyak"..ez olyan "elkent"....



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

v-5......érdekes megoldás a "hármashangzat" ..Mosoly))



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

v-6.......nálam nyertél...ritkán olvasok a kortárs költészetben ilyen remeket.....földig hajolok előtted....Mosoly



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

pr-2.......értő módon megírt történet...viszi az olvasót a katarzis felé....fokozza a kíváncsiságot....de a végén én nem tudtam megfejteni, hogy mi is történt....meghalt?....gondolom igen......de miért is?....mit akartál ezzel a történettel kifejezni?....valami erkölcsi tanulságot vagy valami "tanítást"? Úgy érzem, hogy mintha játszottál volna csak a történettel...azt látom, hogy a prózában nagyon otthon vagy....sőt...mestere vagy.....Mosoly



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

v-7,,,,,,a forma nekem talány....szonett-félének indul de eggyel több a tercina...a rímeltetés vegyes...az utolsó vszakban el is marad.....gondosabb módon kellett volna megírnod...mert maga a vers nem rossz ám....(bár itt-ott toposzos....de elfér...Mosoly



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

v-8.......sajnos a húsz sort alaposan túllépted..ezért én nem tudom pontozni...ugyanakkor tetszik a "mesélő" stílus...(tőlem sem áll távol)...szép kerek történet......Mosoly



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

v-9.......nem szeretem a rövid tördelést...a kevés "sorbontást".....ezt is úgy néztem először...aztán rájöttem a "trükkre"....és bizony dobogóra emelt ez. Kiváló érzékkel találtad meg azt a ritmust ami naggyá teszi ez a rövid verset: az első sorok felezős belső rímeltetése amit megdob a második sorok szép "lejtése" a hosszú morakkal, a rá-rímeltetéssel. Semmi közhely, tiszta, világos, remek munka. Gratulálok..



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

Bakos Erika képe
Bakos Erika
Offline
Csatlakozott: 2012/02/14

Nagyon szép gondolatokkal átszőtt vers!

Csak gratulálni tudok!

"Akinek hite van, mindene van, s akinek hite nincs, semmije sincs."

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

pr-3........hálás téma...igazi győzelem......Mosoly



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

pr-4.......hasonló történet mint az előző próza......és picit bekukucskulháttunk a női testbe is.....tiszta, szép írás...gratulálok.....



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

v-10.........szonett...amiben a legszigorúbb vagyok.......szóval....szótagszám? jambusok? ..ezekben érzek hiányosságokat...amúgy pedig szép ....és tetszik....a tartalma pedig egy tiszteletadás, a szeretet megnyilvánulása, az aggódás...mégha valahol elítélő is a szó....



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

Bakos Erika képe
Bakos Erika
Offline
Csatlakozott: 2012/02/14

Nagyon tetszett ez a próza!

Szeretettel gratulálok!

"Akinek hite van, mindene van, s akinek hite nincs, semmije sincs."

Bakos Erika képe
Bakos Erika
Offline
Csatlakozott: 2012/02/14

Az öngyilkost én sem értem, de szép gondolatokat tartalmaz!

Gratulálok!

"Akinek hite van, mindene van, s akinek hite nincs, semmije sincs."

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

v-11......remek vers......ez a stílus a kedvencem.....ahogy és amit mondsz csodálatos...

nehezen fogok dönteni.....különböző formák versenyeznek itt.....ez is dobogós....Mosoly



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

Bakos Erika képe
Bakos Erika
Offline
Csatlakozott: 2012/02/14

Fájdalmas, de szép történetet dolgoztál fel a versedben!

Tetszett! Örömmel olvastam!

"Akinek hite van, mindene van, s akinek hite nincs, semmije sincs."

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

Szavazás:

Vers: 6 - 9 - 11

Próza: 4 - 1 - 2



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

Bakos Erika képe
Bakos Erika
Offline
Csatlakozott: 2012/02/14

Nagyon megérintett ez a vers!

Tetszett nagyon!

"Akinek hite van, mindene van, s akinek hite nincs, semmije sincs."

Legújabb irodalmak

Típus Cím Szerzősorrend változtatása Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólás
Irodalom Mikor hallgat bennem a szó Anonymous 12 2008/11/06 - 20:58 2008/11/07 - 09:42
Irodalom Csönd Anonymous 17 2009/02/01 - 16:48 2009/02/02 - 08:38
Irodalom Szárnyak Anonymous 2 2008/08/05 - 05:14 2008/08/05 - 08:26
Irodalom poetika-patika Anonymous 7 2009/01/24 - 22:59 2009/01/25 - 13:40
Irodalom szó Anonymous 7 2009/01/21 - 11:49 2009/01/23 - 01:23
Irodalom Akarlak magamnak Anonymous 22 2008/11/01 - 23:59 2008/11/02 - 20:33
Irodalom ez se Anonymous 5 2009/01/26 - 06:05 2009/02/01 - 08:54
Irodalom Az érintés varázsa Anonymous 4 2008/08/23 - 22:03 2008/10/22 - 13:45
Irodalom Éjjel a temetőben... Anonymous 10 2008/10/17 - 22:43 2008/10/20 - 21:20
Irodalom Elő átvételi elismervény Anonymous 1 2014/02/14 - 09:03 2014/02/15 - 00:28
Irodalom A BOLDOGSÁGRÓL Anonymous 1 2008/08/24 - 14:59 2008/08/25 - 20:58
Irodalom Kapitány Anonymous 15 2014/02/02 - 20:47 2014/02/09 - 09:34
Irodalom JÖVENDÖLÉS: SZELID ÁTOK Anonymous 12 2009/01/24 - 00:58 2009/01/25 - 21:38
Irodalom Haikuk a múló időhöz Anonymous 10 2008/10/21 - 21:34 2008/10/24 - 22:02
Irodalom A csiga és a tücsök Anonymous 1 2008/07/31 - 22:32 2008/08/01 - 06:56

Legújabb hangzóanyagok

Típus Cím Szerzősorrend változtatása Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólás
Audió Desert Rose - Marian verse Anonymous 12 2008/10/26 - 11:07 2008/11/01 - 20:33
Audió Erotikus éjszaka Anonymous 11 2009/02/08 - 15:05 2009/02/08 - 18:25
Audió Ülj mellém kedves Anonymous 8 2009/02/08 - 16:20 2009/02/10 - 00:35
Audió hang - marad-ok Anonymous 4 2009/02/17 - 21:49 2009/02/19 - 23:21
Audió ABRACADABRA - HOLNAPTOL abracadabra_zenekar 3 2012/04/12 - 13:32 2012/04/15 - 17:51

Legújabb fórumtémák

Típus Cím Szerzősorrend változtatása Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólás
Fórumtéma ANTOLÓGIA szerzői lemondó nyilatkozatok Anonymous 35 2008/10/27 - 13:12 2008/11/15 - 18:56
Fórumtéma JAVASLAT Anonymous 11 2008/08/24 - 15:32 2009/10/31 - 21:32
Fórumtéma Vigyázz! Kész! Játék:))) 3 betű = 1 mondat anyatka 385 2010/11/16 - 08:23 2012/12/20 - 12:12
Fórumtéma 1 hét = 1 történet / A tavasz dala anyatka 21 2010/11/20 - 19:48 2012/06/04 - 23:20
Fórumtéma Szó-ta-go-ló játék:))))) anyatka 214 2011/01/12 - 22:10 2012/01/29 - 10:29
Fórumtéma Elfeledett szavak gyűjteménye anyatka 17 2011/02/04 - 20:06 2011/03/21 - 04:18
Fórumtéma I. CINKE Adventi irodalmi túra (némi forralt borral) anyatka 2 2012/12/05 - 11:01 2012/12/08 - 22:50
Fórumtéma Kertészkedjünk anyatka 24 2009/04/17 - 20:50 2010/06/02 - 07:17
Fórumtéma Egyéb hobbijaim ( B. Erika ) Bakos Erika 34 2012/12/07 - 15:10 2012/12/09 - 17:09
Fórumtéma Meghívó Balázsné Gyöngyi 2016/01/07 - 18:39 2016/01/07 - 18:39

Legújabb rendezvények

Típus Cím Szerzősorrend változtatása Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólás
Rendezvény Egy élet munkássága capek 2017/12/07 - 17:00 2017/12/05 - 10:20
Rendezvény Az eozin titka... capek 2015/10/27 - 10:37 2015/10/27 - 10:37
Rendezvény Tavaszköszöntő Fesztivál - Kodály Zoltán Majorette Csoport capek 2014/03/24 - 00:55 2014/03/24 - 00:55
Rendezvény CINKE Alkotóműhely Program - József Attila legszebb versei capek 2016/05/27 - 17:00 2016/05/24 - 12:22
Rendezvény Farsangi CINKE Klub capek 2016/02/12 - 16:00 2017/03/05 - 13:24