Köszönöm Gemini, hogy olvastad Te is a levelet. Talán lesz még folytatás... szeretettel:Barna

Köszönöm Judit. Örülök, hogy itt jártál, és olvastad a levelet. Szeretettel:Barna

Kedves Barna, nekem itt már úgyis mindegy gondoltam-én buta-node aki
ellenem hangolt több, általam becsült- irónkat-most azt írta az üzenőfalon: lelép.
Tehát : mostmár itt a nyílt felületen 'kekeckedhetek ' veled ! Nem tapos a sárba !
 

Ja- Ez nem én vagyok-csak bentmaradt a memórában...bocs...t'án Sarolta, vag Jolán ?

JÓVAN-na hülye húzás volt ez részemről, de próbálom mérgedet, előre is
enyhíteni...no mert  most taposok bele a TE lelkivílágodba:

Nelvtanból hanyas voltál ? Indiszkrét vagyok ugye ?

Most annyira megleptél, és meg is illetődtem , Drága Jolánom,-és elé vessző ?

mert eme kérésed, úgy szíven talált, mint ahogyan óra

boldogan ütné el mindig a delet, ha hívna ebédre...

Szóval, nagy-nagy örömmel  vállalom én el a tisztet...

Így hirtelen, semmi értelmes gondolat nem jut eszembe,-nem jut most...

csak hüledeznék a meglepetéstől, ha idő lenne rá...

Most oly sok izgalom, és szép feladat vár...azon leszek,-oly sok az izgalom és szép feladatok várnak rám...vagy oly sok izgalom és feladat vár reám

hogy megháláljam immáron ezt a nagy bizodalmad,

 neked, és szüleidnek semmit, bánni ne kelljen...-neked és szüleidnek semmit se bánni ne kelljen...

 Mert ugye "az a fránya ördög sosem alszik":még az

 apró részletekre is oda kell figyelni. Ha lehet,

minél előbb küldd el a névsort, kik azok a barátok,

és rokonok, akiket szívesen láttok e nagy eseményen.

Nem szeretném, ha bármibe is apró  hiba csúszna,

főként úgy, hogy a kedvenc barátném készül a nászra...

Most fogtam fel; már én is a családod részese lettem?...

Habkönnyű ruhát, s fátylat gondoltam, persze, brüsszeli csipke

jöhet csak szóba, mely méltóan ékesíti majd hajkoronádat.

Hozzá kék-színű masni, szint'ugyan úgy topánka...ugyan-úgy...

Bár, az nem nagyon látszik úgy sem, ellepi majd az uszályod...

De azért is lesznek  kis húgaid a koszorúslányok,

hogy vigyázzanak majd el ne akadjon, és el se szakadjon.

Az oltárig vezető út is bőven meg legyen szórva rózsaszirommal.

És az orgonaszóra, szívből énekelje a templomi kórus

majd az Adagiót....fel kell öltöznöm illőn, ahogy felénk is tartja a módi:

rózsaszín minden, mit egy rendes nyoszolyólány felvesz ilyenkor...

Ha erre gondolok, már most könnyeim hullnak, pedig hol van

még a nagy nap,  e várva-várt szép eseményhez...és a gyűrűk is...

Még nem láttam őket, de biztosan szépek, és Tihamérod,

 nem spórolt rajtuk a gyémántkövekkel...(ez, persze csak vicc volt...)

De szép is volt, mikor engem is oltár elé vezetett a párom!

Minden férfi, mikor meglátott talpig fehérben,-Őt irigyelte.

Oly büszke voltam én akkor, mennyire délceg is volt, jó kapitányom!

Na de térjünk vissza most a jelenbe, és ennyit a múltról...-és előtt vessző ?

Amúgy is nincs okom a búra, a dolgok, itt is jól alakulnak,

bár írtam már néked,nem szeretném még ezt most nagydobra verni...

Szeretném, ha Te is megismernéd majd Őt, kíváncsi lennék,

tetszik-e néked, bár Te is épp ilyen álmodozó vagy...

Azt is kérdezted, hogy jól sikerült-e az este...

Ő mindvégig úri módon viselte magát, és udvarias volt.

Először, kicsit kényelmetlenül feszengtünk, vacsora közben,

ám a konyaktól, és a szivartól ellazulva már nevetgéltünk

magunkon, hogy mennyire "elmerevedtünk"...és ugyan ekkor,

oldódott is a kínos helyzet  így,  kellemesen telt el az este.

Abban maradtunk, hogy ismerkedünk még, és szimpatikusnak

látjuk egymást, úgy gyakrabban összejárunk, ha futja időnkből.

De inkább meglátogatlak a héten, s pár napig nálad időzök ,

annyi mindent meg kell beszélnünk, és választanod is kell,

milyen ruhát szeretnél, mert ugye  az ember lánya jó esetben,

csak egyszer menyasszony...ám kivételek, mindig is voltak...(lehetnek?)

 Többet  majd szóban, addig is szívből ölellek:"Egy Nyoszolyólány..."

Többre nékem se futotta most, belefáradtam...icike-picike módosítások ezek,

műved értékéből nem vonnak le SEMMIT !
De azért egy picit udarúgtam... bocsi...ha fájna szóljál !