A halál torkában (halál)

Hamu hullik bús fejére,
tépik vad gondolatok,
közben léte párolog,
illan eszmélete éjbe.

Elméje még lázad, érzi:
ez az utolsó vonat,
ha erről is lemarad
szólhat érte ima - égi

nem övé lesz miért penge
hasította árva testét,
ha felépül a békesség,
nyugalom - de nélküle...

Szögesdrót-kulcsolt szíve
belefúl az undok nincsbe,
semmivé lesz minden kincse
- kripta mélye fekete -

Haza 2012

árokba tört létezések halott falvak között futnak
lerongyolt földek mellett, egy régen kirabolt országból
remény nélküli vakon, a holnapról már nem álmodnak,
éhük marja szájuk, szomjuk sem oltják kiszáradt kútból,
nem lázad már a halálra ítélt nincstelen rabszolga,
hallgat, mert még élni akar, ha nem is többet, pár napot,
nem épült körötte szögesdrót, de mégis be van zárva
a nyomorba, valaha volt vadsága már elpárolgott,
a politika pengéje zsebét szétmetszette, mindent
ellopott tőle, múltját, jövőjét, rá csak eső hullik
míg a kevesek lubickolnak a fényben, de hát a trend
ma ez, ha megdöglik - dobják árokba, Istent nem félik
mert ők az Istenek, nekik majd kripta épül, nyugalmuk
talán törvénybe lesz foglalva és a krematórium
ad nekik búcsút halk szép zenével és az örök álmuk
hulló fekete hamu sem zavarja, purgatórium
nem az otthonuk, mert mennyeket gyártattak a senkikkel,
 
holnap két karodban fog éhen halni gyermeked ember!
                                                           ébredj végre fel !