Vers és prózaverseny 2012.12.10 - 12.16.

46 válasz [Utolsó bejegyzés]

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítások mentése” gombbal rögzíthető.
prayer képe
prayer
Offline
Csatlakozott: 2008/06/30

Heti nyertes:

próza-4

ermi-enigma - "Az ellenség keze betette a lábát"

Fiatalon még mindent elvisel az ember. Van akarat, van erő, van hit - önmagunkban. Szép a világ, még akkor is, ha néha úgy látszik, hogy kezd az ég beborulni. Vagy feltámad a szél magától és szétzavarja a felhőket, vagy mi támasztjuk fel azt a szelet. Furán hangzik ugye? Na, akkor egy történet abból az időszakból - és nem is mese. Nem "írtam át", igaz az utolsó szóig.
 
Friss házas voltam, már a fiam is megszületett. Albérlet és élet az én fizetésemből amihez a GYES jött még a feleségem révén. Technikusi végzettséggel ülhettem volna irodában (számviteli vonalra volt érvényesítve), de az "átkosban" (visszasírja a fél ország azokat az időket) a fizikai munkát jobban fizették - többszörösen. Így vetődtem én a szocializmus építése során egy papírgyár hollandi malmának igen kemény világába.
 
A hollandi malom a papírgyártás első állomása, ahol a nyersanyagok (facsiszolat, kaolin, hulladék papír, enyv és még pár vegyszer - például a fehérítéshez) törése, keverése történik. Ezt zagyképzésnek hívtuk. Kőkemény munka volt. A nedves, tekercsekbe hajtogatott cellulóz darabonként fél mázsás is lehetett, de minden egyéb is bálákban volt, vagy éppen "emberes" zsákméretben. Gyorsan kellett dolgozni, mert a gépsor várta a nyersanyagot. A hollandi malomból a folyós, pépes anyag egy hosszú rázószitára került, ahol a fölös víz elfolyt (ebbe egy ügyes vákum-rendszer is besegített), majd nyomóhengerek között kígyózott a végtelen - több méter széles - papírszalag. A hengerek egy része belülről fűtve volt - szárította a papírt. A gépsor végén hatalmas hengerekké csévélődött a selyempapír, csomagoló papír, írópapír - sok féle, az alapanyagoktól, technológiától függően.
 
Szóval rabszolga sors volt ez. És főként fizikai munka volt - ész nem sok kellett hozzá. Ennek megfelelően az ott dolgozóknál se a műveltség jelentette az értéket, hanem a fizikai erő. Emlékszem, hogy eleinte a bunkóság kiborított, de aztán néhány kontakt-érvelés (verekedés) után feladtam "népnevelői" hajlamaimat. Nem voltam gyenge gyerek (kajakos múlt stb), de nem vehettem fel a versenyt 140 kilós, szalonnán "edződött" hústornyokkal.
A munka periodikus volt. Egy-egy kád töltés között volt negyed óra, húsz perc pihenő. Ilyenkor a remitenda kiadói anyagokból választottam valami olvasni valót (sok betiltott kiadvánnyal is találkoztam ott - mai eszemmel bánom, hogy nem "loptam" ki belőlük). Egy sarokban a hátam a falnak vetve olvasgattam. Sokszor csatlakozott hozzám Benő is. Fiatal srác volt. A dolgozók esti gimnáziumában tanult, beteg szüleit jóformán ő tartotta el. Csendesen elvolt közöttünk, a hollandi malomban cingárnak számított, de szívós és kitartó volt. A félrevonulásunk miatt nem egyszer lettünk a gúny tárgya. Röpködtek a "buzik", "tudósok", "nyálasok" jelzők. Én már meg sem hallottam, de Benő nem egyszer nekiugrott valamelyik állatnak, persze vérző orral, vagy éppen véraláfutással a szeme alatt kullogott vissza. Esküdözött, hogy valamelyiket megöli. Nyugtattam, de bennem is dolgozott a revans-vágy.
 
Aztán egy hirtelen ötlet révén már kész is volt a tervem. Megfigyeltem, hogy a portán szabályos időközönként - naponta váltva - négy portás teljesít szolgálatot. Egy fiatal fickó - aki laza volt, inkább "szemmel szúrta ki" kinél tart táska-vizitet (ilyenkor ki kellett nyitni a táskánkat és mindent egy asztalra pakolni belőle), egy középkorú nő (ő is találomra motozott) és két öreg. Közülük a kopasz, nagy fejűt szemeltem ki. Ő volt az aki szigorúan, az előtte libasorban elhaladók közül minden harmadikat kiszólította ellenőrzésre. Egy hónapig figyeltem a metodikáját - és mindig ugyanazt csinálta. Fontos volt ez nekem is, mert hát néhány remitenda könyv, folyóirat nálam is "hazavándorolt", vagy éppen a dohány gyárakból származó selejt cigaretta - nem egyszer fél méteres egy-szálként - pótolta a füstölni valót. A Daru volt a slágerünk. Tudta a kopasz szokását mindenki, ezért szinte szervezetten folyt a lopás - avagy ahogy akkor mondták: a népgazdaság megkárosítása - büntetlenül. Tervem erre épült. Benőt beavattam. Megbeszéltük, hogy a hollandi malom legundorítóbb barom-agyúja közelében leszünk kimenetelnél és látva, hogy ő hányadik, úgy alakítjuk a helyzetet, hogy "harmadikként" kerüljön a kopasz portás elé. Előtte még egy életveszélyes feladatom volt: a nagy, zsíros aktatáskájába kellett "lopott" holmikat csempésznem. Ráadásul ha már "lúd, legyen kövér" alapon nem hétköznapi dolgokat. Valamikor pár hete fekete egyenöltözékű, sörte-hajó "elvtársak" szigorú felügyelete alatt több száz tiltott könyvet kellett bezúznunk a szemük láttára. Természetesen addig ügyeskedtem, hogy pár példány azért érdekes módon a kád másik oldalán landolt - ahová bejutni is művészet volt. Mai szemmel nézve az irománytól nem pusztult volna el a szocializmus, de akkor szenzáció számba ment a könyv és persze betiltották. Két példányát - amíg a delikvensünk zuhanyzott - a táskába csempésztem. Elnevettem magam, mert bizony volt már ott némi tisztítószer, papírárú - amit nem a boltban vett.
 
Benővel izgatottan, figyelve a sor haladását a portánál, látszólag ráérősen ődöngtünk. Aztán amikor láttam, hogy a kiszemelt "kollegánk" második lenne, nekilódultam, beugrottam elé a sorba:
 
- Bocs, lekésem a buszt.
 
Aztán már léptem is tovább, hátra sem nézve, csak hallottam amint a portás felemeli a hangját:
 
- Zajacz szaki, ne siessen már. Pakolja csak ki a táskáját !
 
Benővel aznap nem siettünk haza. A "Fenyőben" két-két korsó sört bevágtunk győzelmi mámorunkban. Persze beszéltünk arról is mi lesz holnap. Gondoltuk, hogy ezt nem fogjuk megúszni pár taslival - de úgy voltunk vele, hogy megéri. Szóval féltünk azért.
 
Nem kellett volna. Másnap - szintén délutáni műszakban - a főművezető egyik iroda-kukaca már fél háromkor rövid röpgyűlés keretében tájékoztatott bennünket, hogy üzemi szarkát fogtak tegnap a portán aki egyúttal a szocializmus ellensége is volt, Az üzemi vezetés és az illetékes pártszervek vizsgálják az imperialista ügynök tevékenységét. Felhívta a figyelmünket az éberségre, mert az "ellenség keze betette a lábát" a hollandi malomba is.
Benővel csak befelé röhögtünk, kifelé "csüngtünk" az elvtársunk ajkán.
 
Érdekes módon megváltozott a légkőr a malomban, pedig mi senkinek se mondtuk el az eseményeket. Valahogy tisztelni kezdtek bennünket a többiek. Adtak a szavunkra. Sőt. Sőt - egy alkalommal még azt is elviselték, hogy egy József Attila verset olvastam fel nekik. Igaz az egyik megkérdezte a végén:
 
- Ez az Attila az a kopaszas ürge aki a múltkor a Táncdalfesztivál zsűrijében pontozott?

 

prayer

prayer képe
prayer
Offline
Csatlakozott: 2008/06/30

Heti nyertes:

vers-6

dreaming58 - Megnyugvás


Nyugtot kerestél, és találtál gondokat?
Agyadat megüli sok komor gondolat?
Napsütésre vágytál, s felhő szállt fejedre?
Komor árnyékban élsz egyedül, remegve?

Nem lesz ez mindig így, gondolj csak arra,
ha kormozott üvegen át nézel fel a napba,
nem könnyezik szemed, aranyló csodát látsz
- ha segít'sz magadon, tán megnyugvást találsz!

Fonj fényt lágy ujjakkal az éj kócos hajába,
álmodj enyhülést a rideg éjszakába,
hidd el hogy ennél már csakis szebb lehet,
űzd el fejed fölül a sötét felleget.

Nyisd ki fátylas szemed, s megláthatod végre:
talán a megoldást felírták az égre
lángoló betűkkel, vagy egy szép mosollyal
- nyújtsd felé kezed, mert a boldogság ott van!

 

prayer

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

Vers-próza heti végeredmény:

 

Versek:

1. vers-6 dreaming58 – Megnyugvás                 15 pont
2. vers-7 ermi-enigma – Lépj tovább !                12 pont

3. holtverseny: vers-5 ermi-enigma – Temesd önmagad !        11 pont
                      vers-4 Bakos Erika – Porban hagyott nyomok 11 pont

5. vers-3 siktár éva – A sorsod...                       3 pont
6. vers-2 siktár éva – Megtettél-e mindent?         2 pont

 

Prózák:

1. próza-4 ermi-enigma - „Az ellenség keze betette a lábát”   18 pont
2. próza-2 Donna Ihunte Mária - Napszám                            17 pont
3. próza-3 Füles – Egy munkanélküli stációi:                        10 pont
4. próza-1 siktár éva – Motiváció                                           9 pont

Gratulálok mindenkinek.



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

utoljára én:

vers      4 - 6 - 5
próza    2 - 3 - 1



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

Anylla képe
Anylla
Offline
Csatlakozott: 2011/05/07

Szavazás:

Vers: 4 -6 -7,

Próza: 2- 1- 4,

Gratulálok!

 Anylla

 

"A SZERETET BENNÜNK LAKOZIK!"

barnabyy képe
barnabyy
Offline
Csatlakozott: 2012/08/26

Szavazok:

Vers:l:  6  ll:  5  lll:7

 

Próza:l:4 ll:2   lll:1

gratulálok steretettel mindenkinek:)) 

Olvasni nagyon tudok, írni még nem...

Donna Ihunte Mária képe
Donna Ihunte Mária
Offline
Csatlakozott: 2011/11/15

Szavazatom:

Vers:      5 - 6 - 3

Próza:     3 - 4 - 1

Gratulálok, a héten is nagyszerű alkotások születtek.

 

 

Barátsággal Marika

 

Bakos Erika képe
Bakos Erika
Offline
Csatlakozott: 2012/02/14

Szavazatom!

Vers: 7 - 2 - 3

Próza: 4 - 2 - 1

Gratulálok Mindenkinek!

"Akinek hite van, mindene van, s akinek hite nincs, semmije sincs."

Füles képe
Füles
Offline
Csatlakozott: 2012/09/24

Gratulálok a szellemi torna résztvevőinek, a kitartáshoz.

Dobogósaim:

Vers: 7 - 5 - 3

Próza: 1 - 2 - 4

További jó alkotást!

janos képe
janos
Offline
Csatlakozott: 2009/01/24

János:

Versek - 5-7-6

Próza: 2-4-3

 

' Akiknek az antennáit leerodálta már az idő, ők most itt miért nyerők ?

Üdv.

János

siktár éva képe
siktár éva
Offline
Csatlakozott: 2011/12/30

Versek vonatkozásában:

I. 6.

II. 4.

III. 7.

 

Próza vonatkozásában:

I. 4.

II. 3.

III. 2.

Gratulálok a résztvevőknek!

Évi

"Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyék észre ott ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmentél."

(Victor Hugo)

sjani képe
sjani
Offline
Csatlakozott: 2012/07/20

Cinke-társaim!

Szeretettel üdvözlök minden kedves Alkotót, most nem véleményezek, szavazok:

Vers.

I. 4, II.6,  III.7.

Próza:

I.4, II. 3. III.2.

Mindenkinek gratulálok!

Üdvözlettel: Jani

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

vers-7

ermi-enigma - Lépj tovább !

miért lázadsz? se okod, se jogod,
életed nem az Istenek rendezték,
dramaturg se más volt, azt akarod,
hogy más feleljen érted?de miért?

a makacs dac sajátod, elvárod
a világtól, hogy megvigasztaljon,
de Te mit teszel? csak azt akarod,
hogy rád most minden már készen várjon?

tudod mindenki megunja, ha csak sírsz,
és van erőd, akaratod, indulj el hát,
ember vagy, tűrj, szenvedj, mindent kibírsz,
hosszú még az utad - indulj, lépj - tovább



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

vers-7...önbírálat...biztatással...Mosoly)



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

siktár éva képe
siktár éva
Offline
Csatlakozott: 2011/12/30

Nagyon jó!

Szeretettel gratulálok!

Évi

"Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyék észre ott ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmentél."

(Victor Hugo)

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

Ide meg a "technika ördögének keze tette be a lábát", mert fogalmam nincs miként került fel ez a novella kétszer is. Ezt így tudtam anullálni. Bocsánatot kérek a hibáért.



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

próza-4

ermi-enigma - "Az ellenség keze betette a lábát"

Fiatalon még mindent elvisel az ember. Van akarat, van erő, van hit - önmagunkban. Szép a világ, még akkor is, ha néha úgy látszik, hogy kezd az ég beborulni. Vagy feltámad a szél magától és szétzavarja a felhőket, vagy mi támasztjuk fel azt a szelet. Furán hangzik ugye? Na, akkor egy történet abból az időszakból - és nem is mese. Nem "írtam át", igaz az utolsó szóig.
 
Friss házas voltam, már a fiam is megszületett. Albérlet és élet az én fizetésemből amihez a GYES jött még a feleségem révén. Technikusi végzettséggel ülhettem volna irodában (számviteli vonalra volt érvényesítve), de az "átkosban" (visszasírja a fél ország azokat az időket) a fizikai munkát jobban fizették - többszörösen. Így vetődtem én a szocializmus építése során egy papírgyár hollandi malmának igen kemény világába.
 
A hollandi malom a papírgyártás első állomása, ahol a nyersanyagok (facsiszolat, kaolin, hulladék papír, enyv és még pár vegyszer - például a fehérítéshez) törése, keverése történik. Ezt zagyképzésnek hívtuk. Kőkemény munka volt. A nedves, tekercsekbe hajtogatott cellulóz darabonként fél mázsás is lehetett, de minden egyéb is bálákban volt, vagy éppen "emberes" zsákméretben. Gyorsan kellett dolgozni, mert a gépsor várta a nyersanyagot. A hollandi malomból a folyós, pépes anyag egy hosszú rázószitára került, ahol a fölös víz elfolyt (ebbe egy ügyes vákum-rendszer is besegített), majd nyomóhengerek között kígyózott a végtelen - több méter széles - papírszalag. A hengerek egy része belülről fűtve volt - szárította a papírt. A gépsor végén hatalmas hengerekké csévélődött a selyempapír, csomagoló papír, írópapír - sok féle, az alapanyagoktól, technológiától függően.
 
Szóval rabszolga sors volt ez. És főként fizikai munka volt - ész nem sok kellett hozzá. Ennek megfelelően az ott dolgozóknál se a műveltség jelentette az értéket, hanem a fizikai erő. Emlékszem, hogy eleinte a bunkóság kiborított, de aztán néhány kontakt-érvelés (verekedés) után feladtam "népnevelői" hajlamaimat. Nem voltam gyenge gyerek (kajakos múlt stb), de nem vehettem fel a versenyt 140 kilós, szalonnán "edződött" hústornyokkal.
A munka periodikus volt. Egy-egy kád töltés között volt negyed óra, húsz perc pihenő. Ilyenkor a remitenda kiadói anyagokból választottam valami olvasni valót (sok betiltott kiadvánnyal is találkoztam ott - mai eszemmel bánom, hogy nem "loptam" ki belőlük). Egy sarokban a hátam a falnak vetve olvasgattam. Sokszor csatlakozott hozzám Benő is. Fiatal srác volt. A dolgozók esti gimnáziumában tanult, beteg szüleit jóformán ő tartotta el. Csendesen elvolt közöttünk, a hollandi malomban cingárnak számított, de szívós és kitartó volt. A félrevonulásunk miatt nem egyszer lettünk a gúny tárgya. Röpködtek a "buzik", "tudósok", "nyálasok" jelzők. Én már meg sem hallottam, de Benő nem egyszer nekiugrott valamelyik állatnak, persze vérző orral, vagy éppen véraláfutással a szeme alatt kullogott vissza. Esküdözött, hogy valamelyiket megöli. Nyugtattam, de bennem is dolgozott a revans-vágy.
 
Aztán egy hirtelen ötlet révén már kész is volt a tervem. Megfigyeltem, hogy a portán szabályos időközönként - naponta váltva - négy portás teljesít szolgálatot. Egy fiatal fickó - aki laza volt, inkább "szemmel szúrta ki" kinél tart táska-vizitet (ilyenkor ki kellett nyitni a táskánkat és mindent egy asztalra pakolni belőle), egy középkorú nő (ő is találomra motozott) és két öreg. Közülük a kopasz, nagy fejűt szemeltem ki. Ő volt az aki szigorúan, az előtte libasorban elhaladók közül minden harmadikat kiszólította ellenőrzésre. Egy hónapig figyeltem a metodikáját - és mindig ugyanazt csinálta. Fontos volt ez nekem is, mert hát néhány remitenda könyv, folyóirat nálam is "hazavándorolt", vagy éppen a dohány gyárakból származó selejt cigaretta - nem egyszer fél méteres egy-szálként - pótolta a füstölni valót. A Daru volt a slágerünk. Tudta a kopasz szokását mindenki, ezért szinte szervezetten folyt a lopás - avagy ahogy akkor mondták: a népgazdaság megkárosítása - büntetlenül. Tervem erre épült. Benőt beavattam. Megbeszéltük, hogy a hollandi malom legundorítóbb barom-agyúja közelében leszünk kimenetelnél és látva, hogy ő hányadik, úgy alakítjuk a helyzetet, hogy "harmadikként" kerüljön a kopasz portás elé. Előtte még egy életveszélyes feladatom volt: a nagy, zsíros aktatáskájába kellett "lopott" holmikat csempésznem. Ráadásul ha már "lúd, legyen kövér" alapon nem hétköznapi dolgokat. Valamikor pár hete fekete egyenöltözékű, sörte-hajó "elvtársak" szigorú felügyelete alatt több száz tiltott könyvet kellett bezúznunk a szemük láttára. Természetesen addig ügyeskedtem, hogy pár példány azért érdekes módon a kád másik oldalán landolt - ahová bejutni is művészet volt. Mai szemmel nézve az irománytól nem pusztult volna el a szocializmus, de akkor szenzáció számba ment a könyv és persze betiltották. Két példányát - amíg a delikvensünk zuhanyzott - a táskába csempésztem. Elnevettem magam, mert bizony volt már ott némi tisztítószer, papírárú - amit nem a boltban vett.
 
Benővel izgatottan, figyelve a sor haladását a portánál, látszólag ráérősen ődöngtünk. Aztán amikor láttam, hogy a kiszemelt "kollegánk" második lenne, nekilódultam, beugrottam elé a sorba:
 
- Bocs, lekésem a buszt.
 
Aztán már léptem is tovább, hátra sem nézve, csak hallottam amint a portás felemeli a hangját:
 
- Zajacz szaki, ne siessen már. Pakolja csak ki a táskáját !
 
Benővel aznap nem siettünk haza. A "Fenyőben" két-két korsó sört bevágtunk győzelmi mámorunkban. Persze beszéltünk arról is mi lesz holnap. Gondoltuk, hogy ezt nem fogjuk megúszni pár taslival - de úgy voltunk vele, hogy megéri. Szóval féltünk azért.
 
Nem kellett volna. Másnap - szintén délutáni műszakban - a főművezető egyik iroda-kukaca már fél háromkor rövid röpgyűlés keretében tájékoztatott bennünket, hogy üzemi szarkát fogtak tegnap a portán aki egyúttal a szocializmus ellensége is volt, Az üzemi vezetés és az illetékes pártszervek vizsgálják az imperialista ügynök tevékenységét. Felhívta a figyelmünket az éberségre, mert az "ellenség keze betette a lábát" a hollandi malomba is.
Benővel csak befelé röhögtünk, kifelé "csüngtünk" az elvtársunk ajkán.
 
Érdekes módon megváltozott a légkőr a malomban, pedig mi senkinek se mondtuk el az eseményeket. Valahogy tisztelni kezdtek bennünket a többiek. Adtak a szavunkra. Sőt. Sőt - egy alkalommal még azt is elviselték, hogy egy József Attila verset olvastam fel nekik. Igaz az egyik megkérdezte a végén:
 
- Ez az Attila az a kopaszas ürge aki a múltkor a Táncdalfesztivál zsűrijében pontozott?



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

Donna Ihunte Mária képe
Donna Ihunte Mária
Offline
Csatlakozott: 2011/11/15

Érdekes, jól megírt történet,  igényes munka. Gratulálok.

Barátsággal Marika

 

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

próza-4....igazi szocreál...Mosoly)))



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

siktár éva képe
siktár éva
Offline
Csatlakozott: 2011/12/30

Tetszett a novellád mondanivalója, ismételten "visszavitt" az "átkosba", ami nagyon tetszett, az összetartás a munkások között. Jól megírt novellát olvashattam Tőled, szeretettel gratulálok!

Évi

"Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyék észre ott ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmentél."

(Victor Hugo)

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

vers-6

dreaming58 - Megnyugvás


Nyugtot kerestél, és találtál gondokat?
Agyadat megüli sok komor gondolat?
Napsütésre vágytál, s felhő szállt fejedre?
Komor árnyékban élsz egyedül, remegve?

Nem lesz ez mindig így, gondolj csak arra,
ha kormozott üvegen át nézel fel a napba,
nem könnyezik szemed, aranyló csodát látsz
- ha segít'sz magadon, tán megnyugvást találsz!

Fonj fényt lágy ujjakkal az éj kócos hajába,
álmodj enyhülést a rideg éjszakába,
hidd el hogy ennél már csakis szebb lehet,
űzd el fejed fölül a sötét felleget.

Nyisd ki fátylas szemed, s megláthatod végre:
talán a megoldást felírták az égre
lángoló betűkkel, vagy egy szép mosollyal
- nyújtsd felé kezed, mert a boldogság ott van!



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

vers-6...önelemzés vallási köntösben....nem Istentől kell várni a boldogságot....nekünk kell megteremteni...

szép munka egyébként...Mosoly



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

siktár éva képe
siktár éva
Offline
Csatlakozott: 2011/12/30

Ez a párosrím szerkezetű vers is nagyon tetszik nekem, talán a mondanivaló szempontjából nekem inkább olyan önvigasztaló versnek tűnik, illetve az a jó szó, hogy "reménycsalogató". De összességében tetszik.

Szeretettel gratulálok az írójának.

Évi

"Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyék észre ott ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmentél."

(Victor Hugo)

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

próza-3

Füles - Egy munkanélküli stációi:

 

I. Egyébként nem szerette a hétfőket, de most jó kedvvel ment munkába. A munkahelyén a szokásos savanyú arcok fogadták, megpróbálta őket egy kicsit felvidítani, hiszen az élet olyan szép. Alig kezdte el a munkát amikor a főnöke behívatta magához. Forgott az agya, hogy talán valamit elrontott, de nem jutott eszébe semmi. A főnök nehezen kezdett bele a mondókájába, de végül csak kibökte:

A vezetés úgy döntött, hogy létszámleépítést hajtunk végre, és sajnos Te is beleestél. Én próbáltalak megtartani, mert jó munkaerő vagy, de nem sikerült. Nagyon sajnálom. Ma már nem kell tovább dolgoznod, a papírjaidat átveheted a személyzeti osztályon.

Egy gyors kézfogás és már kint is volt az ajtón kívül.

Olyan biztosnak látszott ez a munkahely, úgy gondolta, hogy azt a négy évet ami még a nyugdíjig hátra van, már féllábon is kibírja, és jöhetnek a boldog nyugdíjas évek, barkácsolhat, az unokáit megtanítja a csibészségeire.

II. Miután átesett a sokkon, előtérbe került szokásos optimizmusa: de hát annyi mindenhez értek biztos, hogy akad munka a számomra. Manapság egy középfokú végzettséggel biztos az elhelyezkedés.

El kezdte böngészni a hirdetéseket, van itt munka elég nyugodott meg. Minden hirdetésre jelentkezett, ahova a végzettségének megfelelő munkát kínáltak. Sok helyről válaszra sem méltatták, két helyről hívták vissza, de mikor kiderült az életkora, sajnálkozva közölték, hogy fiatalokra van szükség.

III. Nem volt mit tennie elment a Munkaügyi Központba, hogy regisztráltassa magát, és legalább valami kis jövedelemre tegyen szert. Amíg várakozott, körülnézett a sorstársak között. A várakozok nyolcvan százaléka a kisebbség tagja volt, láthatóan otthonosan mozogtak a közegben. Egymást szórakoztatták, hogy ki milyen trükkel jut segélyhez. Hirtelen úgy érezte, hogy innen menekülnie kell, nem való ebbe a világba.

IV. Úgy döntött, hogy meglátogatja édesanyját a temetőben. Leült a sír szélére és elpanaszolta minden bánatát. A kicsiny gomolyfelhők szomorúan tekintettek le rá. Úgy érezte, hogy egy kicsit megkönnyebbült és elindult hazafelé.

V. Másnap telefonhívást kapott egy rég elfeledett baráttól. Nagyon megörült neki, végre valakinek kipanaszkodhatta magát. Hosszú telefonbeszélgetésük végén a barátja megígérte, hogy megpróbál valami munkát keríteni a számára. Alig telt el pár nap, már kereste is, és munkát ajánlott.

VI. Madarat lehetett volna vele fogatni, olyan boldog volt. Ketten dolgoztak egy pici irodában. A kolléganője, nagyon kedves, barátságos jelenség volt. Mélyen átérezte a történetét, mindenben segítette, hogy visszanyerje az elveszett hitét és önbizalmát.

VII. De az öröm nem tartott sokáig, az iroda megszűnt és ők mindketten az utcára kerültek. Egyszerűen nem hitte el, hogy ez vele történik meg. Az a híres optimizmusa egyre kevésbé segítette, magába roskadt, depressziós lett.

VIII. Félve ment haza. Felesége újra sírni fog, hogy mi lesz velük, anyósa szúrós megjegyzéseket enged majd meg magának. Bár nem szerette a közös életet a párja szüleivel, de most mégis egy kicsit hálás volt, mert legalább éhen nem halnak, mindig jut egy tányér forró leves. Egyik este a háttérzajnak bekapcsolt tv-ben egy hírre figyelt fel: a családapa, miután elvesztette munkáját, nem tudta elviselni, hogy neje és anyósa állandóan ezzel zaklatták, agyonverte őket. Látta, hogy neje egy pillanatra magába mélyed. Megnyugtatta, hogy ő nem fog eljutni idáig.

IX. Elhatározta, hogy félretéve minden büszkeségét és önbecsülését, ezentúl bármilyen munkát elvállal. De alkalmi munkák jutottak csak neki, kenyérmorzsák és vízcseppek. Kihasználták, megalázták és úgy érezte egyre mélyebbre süllyed. Robotnak érezte magát aki kinyitja a szemét, végrehajtja a parancsokat, majd kikapcsol és megpróbál regenerálódni és az egyre kevésbé sikerül. De véget értek az idénymunkák, és ő újra ott volt munka nélkül.

X. Otthon egyre feszültebb volt a helyzet, kezdte megérteni a híradóban hallott férfi lelki állapotát. Ő a maga agresszív módján oldotta meg a helyzetet.

Egyik nap amikor hazaért és betette a kulcsát a zárba, nem tudta kinyitni az ajtót. A felesége hangját hallotta meg az erkélyről:

Ne is próbálkozz, apuka kicserélte a zárat. Majd akkor gyere vissza ha normális munkád lesz!

XI. Céltalanul rótta az utcákat, belenézett a szembejövők szemébe, valami jelre várva, de nem kapott választ.

Ahogy a téboly határán bolyongott, útja egy kert mellett vitt el, megtalálta a megoldást. Letépte a ruhaszárító kötelet, egy út menti fa ágán átvetette, felmászott és a nyakára hurkolt kötéllel a semmibe ugrott.

XII. Élete utolsó pillanatában lepergett előtte minden: a tudatébredő gyerekkor, az első szerelem, az ifjúi bolondozások, a kihívások, a családi szeretet, az a kevéske boldogság ami az életből kijutott neki. Hirtelen távoli lett minden és megérkezett a sötétség.

XIII. Lehet, hogy nem kellett volna ennyit innom,-gondolkodott el-húz a fejem. De egy pillanat alatt kijózanodott, amikor meglátta maga előtt a férfit, aki egy fán felakasztva ringatózott a holdvilágos éjszakában. Soha nem látott még halottat, teljesen lebénulva nézte, aztán eszébe jutott, hogy segíteni kellene rajta, hátha él még. Felügyetlenkedte magát a fára és elvágta a kötelet, de már elkésett.

XIV. A temetésre csak néhány ember jött el, azok akik fontosak voltak az életében.



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

Donna Ihunte Mária képe
Donna Ihunte Mária
Offline
Csatlakozott: 2011/11/15

Tökéletes összhangban a bibliai stációkkal ... Gratulálok

XV. stáció - Innen nincs feltámadás ...

Barátsággal Marika

 

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

próza-3....érdekes írás, katartikus véggel. Jól felépítve, szépen megírva (tetszik a stációzás), de ez talán nem is a munka világáról szól, sokkal inkább az emberi kapcsolatok szennyes oldaláról. Vajon milyen volt az a feleség? Ennyi erővel inkább az út szélére állt volna ki, semmint, hogy feleségül megy valakihez. A férfi helyében (bocs, hogy ezt mondom), de a hírben látott megoldás lett volna a helyes.....



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

vers-5

ermi-enigma - Temesd önmagad

Most nézz a tükörbe, s mond el mit is látsz !
Ha a ráncokat lehántod, mi marad?
Meglepődsz, más ez a kép mint amit vársz.
 
Az út elején egy fiatal férfi felemelt fejjel lépked,
ereje végtelen, hite töretlen, legyőzi a világot.
Soha nem kér,mindig csak ad, kezében hordja az örök lángot,
övé a szerelem, az ölelés, a hangod, övé a csended.
 
Hány nő ölelt, éjszakáid számoltad?
Elteltél a striguláktól nagy-büszkén,
akit kihagytál, csakis azt sajnáltad.
 
Vigyáztál a szépre, jóra, tűzre, akartad a holnapodat?
Inkább csak lebegtél a sodró "mában", a pillanat foglyaként,
és fizettél keményen az álszent mázos, édes szép szavakért.
Élted vajon, vagy csak széttépted - mert úgy akartad - az álmokat?
 
Hunyd be szemed, eleget láttál, vége.
Még van talán annyi időd, hogy temess,
temesd önmagad, legyen örök béke.



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

vers-5...érdekes, újszerű szerkezet...útkeresés....



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

vers-4

Bakos Erika - Porban hagyott nyomok
 
Éveid terhét cipeled a hátadon,
nehéz súlyokkal járod már az utad,
arcodon szarkalábak sora, vállalod,
poros cipőd orra mondd merre mutat.
 
Voltál boldog és szenvedtél is sokat,
ám meglátod a csodáit eme földnek,
régen nem kívánod a vadságokat,
ma örülsz a lelkedben megbúvó csöndnek.
 
Beléd ivódott a szülők tanítása,
amely most felnőtt gyermekeidben él,
talán ők is átadják bátorításra,
és a lélek magasabb szintet remél.
 
Emlékek filmkockái peregnek lomhán,
ezernyi szép és fájdalmas pillanat,
semmi sem a tied itt, hallod ezt tompán,
porba hagyott nyom ami utánad marad...



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

vers-4.....tartalmilag, formailag tökéletes - nálam eddig ez a nyerő. Tiszta rímeltetés, sehol egy erőltetett egyszótagos kapcsolás. Tartalma felépített, tiszta, önelemző, megnyugtató - egyben "megnyugvó" is.

Különösen tetszik, hogy a magyar verselésben legszebb háromszótagos szavak használatára törekedtél, spondeusokkal adtál szép "dallamot" a versnek. Meglepődtem az utolsó sor "felgyorsításán" a rövid szótagokkal, de ott pedig pont ez kellett - mint "ütős" befejezés.

Remek munka...gratulálok.



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

siktár éva képe
siktár éva
Offline
Csatlakozott: 2011/12/30

Ez a vers roppant tetszik nekem, minden kritériumnak megfelel - keresztrímek remekek, szótagszám tökéletes, mondanivaló pedig önmagáért beszél - szeretettel gratulálok az írójának.

Szeretettel: Évi

"Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyék észre ott ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmentél."

(Victor Hugo)

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

próza-2

Donna Ihunte Mária - Napszám

 

A Nap most ébredezik az ég alján, a korongja még nem bújt elő, de máris látni, ahogy vöröses csóváit megmozgatva nagyot nyújtózkodik. Résnyire nyitott szemeivel azonnal észreveszi a falu végén gyülekező embereket.  Még a kakas sem kukorékolt! – gondolja magában – és kíváncsian kúszik egy arasznyival a horizont fölé, hogy megtudja szükséges e bevilágítania valamelyik ablakon, noszogatni a késlekedőt..  Nem ritka dolog, hogy ilyesmit lát, a napszámba igyekvő emberek indulnak útra ilyen korai órán. A távolból már tisztán idehallatszik a közeledő teherautó hangja, hamarosan a fényszórói is sápadt - álmoskásan jelzik közeledtét. … Szalad is az egyik asszony a közeli házhoz, hogy késlekedő férje-urát noszogassa gyorsabb tempóra. Mindkettőjük keresményére szükség van, hogy a kisebbik fiúnak télikabátot és cipőt vegyenek.  A nagyobbik gyerek is jött volna - nagylány már, szeretne legalább egy divatosabb ruhadarabot magának -  de nem egyezett bele a gazda, pedig ma nem lesz nehéz munka, kukoricát kell górézni az alig 5 kilométerre levő tanyán. Ezt a munkát mindenki szereti, kevés pénzért is szívesen jönnek.

Közben egymás után kászálódnak fel a teherautó platójára az álmos emberek. A z idősebbeket húzzák is, tolják is, így ők sem maradnak le egy kis nyugdíj kiegészítésről. Közben megkezdődik az ugratás …

- Rozi néni egész éjjel a bálban ropta,  azért fáj a dereka?

- Megtáncoltatlak én édes lányom, csak győzzed kapkodni a lábad a kukoricával megpakolt ládákkal a góréhoz. Most eriggy már, segíts Katica nénédnek. Elüldögel ő is a kukorica mellett. A csuhéját le tudja tépni, és gyorsabban megtölti a ládát, mint egynémely fiatal.

- Nagyszerű, hogy Katica néni is velünk jön, tavaly is olyan jó volt a mesélőkéje, még most is emlékszem a történeteire.

Tóni az utolsó pillanatban ér oda, át kell másznia a már felcsukott kocsioldalon, de teljesült az asszony óhaja. Ő is a csapattal tart pedig szépen eltervezte, hogy ma a haverokkal ultiznak a kocsmában…  Indulásra mindenki szeméből elszállt az álmosság utolsó szikrája is. Néhányan a tavalyi évet kezdik emlegetni, amikor bizony sok eső esett, csak lassan keservesen haladtak a munkával. Többször is le kellett állni a rossz idő miatt. Nagy szerencse, hogy egész hétre napos időt ígérnek az időjósok.  Mire Rozi néni fájlalni kezdené a derekát, oda is érnek. Már a tanya határán ugatva várja őket három szabadon lévő németjuhász kutya, aztán a ház mellett még ketten acsarkodnak a sok idegenre… Ilyenkor kénytelen láncra kötni őket a gazda.

Megterített asztal várja a napszámosokat, a konyha felől sült hurka illatát terelgeti a szél. A gazda köszöntésképpen kupica pálinkával fogadja a csapatot, mert  bizony ilyen szép napsütésben is csípősek már az október végi reggelek. Felesége hamar tálakba szedi a hurkákat, hogy hét órakor  mindenki teli gyomorral kezdhesse a munkát. Jóféle házi csalamádé is kerül mellé, senkit nem kell noszogatni. Néhány percen belül kiürülnek a tálak, az utolsó zsírcseppeket is kitörlik belőle egy darabka kenyérhajával.

Nándor bácsi a gazda - fürge mozgású szikár parasztember, pedig már jócskán elhagyta a hetvenet  - már kezdi is az eligazítást a férfiaknak. Ők fognak górézni, de a teli ládák hordásába is besegítenek.

-Emberek, mint mindig, most is Pista a főnök a góréban. Amit ő mond, az olyan, mintha én mondanám. Akinek nem tetszik, most menjen el, mert akit én küldök el, az többet nem jöhet vissza.  Nem ismétlődhet meg a tegnapi veszekedés a górénál! – mondta szigorúan, és tudták, érezték, nem viccel az öreg.  Többen is Jokéra néztek, ő az aki szeret okoskodni – amúgy József a becsületes neve, de talán ő maga sem hallgatna rá, ha valaki így szólítaná.  Vannak mások is akik úgy érzik, nekik kéne vezényelni a pakolást, nem ennek a jöttment Pistának, aki még csak  tizenöt éve lakik a faluban. Hiába született a szomszéd faluban, - ismerték is, hiszen gyerekként együtt csavarogtak a mezőn, meg itt a közeli tónál is – de mégis a városból költözött vissza tehát bevándorló marad most már mindörökre. Suttogták is néhányan, hogy egy bevándorló ne akarja megmondani mit csináljanak, de elég volt a gazda villanó szemét látni, máris elhallgattak.

Pista városi emberként nagy gyakorlatot szerzett műszaki dolgokban, no meg az iskolája is megvolt hozzá. Akkor költözött a faluba, amikor a harmadik infarktus után nem mehetett vissza dolgozni a régi helyére, pedig egy jól fizető külföldi szerelés vezetője lett volna … Az élet másként rendezte a sorsát. Azt hitte, jó ötlet visszajönni a gyerekkori emlékekhez, de itt sem talált munkát, amint meghallották, hogy infarktusa volt, sehol nem merték alkalmazni. Maradt a csekélyke rokkant nyugdíj, amit napszámos munkával  egészített ki, amikor volt rá lehetőség. A gazda bizalmát akkor nyerte el, amikor – van annak már tán 3 éve is - szólt, hogy ha tovább is úgy pakolják a kukoricát, ahogy Joke mondja, ki fog dőlni a góré oldala, már hallani is a recsegést, de most még nem lenne késő megtámasztani néhány gerendával…

Nem ez volt az első eset, amikor Joke galibát okozott az  okoskodásával,. A beteges anyja könyörgésére kap mindig újabb esélyt a gazdától, egy-két napig meg is húzza magát, de aztán csak nem bír a természetével…

Amig Nándor bácsi a górézást intézte, az asszonyok odahordták a ládákat  a tegnap leszedett 3 zetornyi  kukorica mellé.

-Nos, asszonyok, elmondom ma is, ha esetleg tegnap óta elfelejtették volna, a kukoricacsöveket tisztán, csuhé és bajusz nélkül pakolják a ládákba! Nem egérfészkeket akarok a góréba telepíteni, hanem a disznók takarmányát. Érthető voltam?!  Mindenkit csak egyszer figyelmeztetek! Amikor időm engedi, magam is szívesen hallgatom a meséiket, a dalolásukat, Bea jóízű kacagását, de ez nem mehet a munka rovására. Még valami! Ha tele vannak a ládák, ne várjanak a csodára, hanem fogják meg, és hordják a góréhoz, az is a munkához tartozik!  Amikor szólnak a góréból, hogy csak félig töltsék meg a ládákat, mert magasra kell felpakolni, azt vegyék komolyan! Van kérdése valakinek? – Ha nincs, akkor én most kimegyek a fődre, eligazítom a kombájnost, melyik részt vágja, hogy későbbre is legyen munkájuk.

Jókedvűen dolgoztak, hát haladt is a munka, olyannyira, hogy még a gazda is meglepődött. Hálából a gyors és szép munkáért ebéd után kivitt 2 üveg bort, hogy osztozzanak rajta a munkásai. Bár ne tette volna! Ugyanis csak az egyik üveg ürült ki azonnal, a másikat viszont stikában dézsmálgatta Tóni bá’ és Joke, - ez utóbbi  nem tudta mennyi az elég…  Arra lettek  figyelmesek, hogy  egy pillanat alatt felugrott a góréba, és ugyanazzal a lendülettel dobta le Pistát a kukoricarakásra. Nem érte be ennyivel, válogatott trágárságokat kiabálva ütlegelte tovább a megszeppent alig 50 kilós embert. Hárman megérték leszedni róla. és mivel nem csillapodott, a közeli fához kötözték… Ott aludt el jó félóra múlva. A műszak végére annyira kijózanodott, hogy már haza tudott menni. Sokáig hallották az artikulátlan üvöltözését.

-Ezt még keservesen megbánjátok! … Visszajövök a fejszével és megölöm mindkettőt! … Mi az, hogy nem fizeti ki a mai béremet?! …

 

Döbbent csendben teltek az utolsó percek a tanyán.  Erzsike néni, Nándi bá’ felesége Pista sérüléseit tisztítgatta, ápolgatta,  lassan mindenki megnyugodott, de a korábbi jó hangulatnak vége szakadt.

 A lenyugodni készülő Nap még utoljára visszanézett, megcsóválta az üstökét, sóhajtott, és eltünt a horizontról.



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

Donna Ihunte Mária képe
Donna Ihunte Mária
Offline
Csatlakozott: 2011/11/15

Napkeltétől napnyugtáig - bizony a napszámos munka így működik.

Ügyesen láttatod, amit  megfogalmazol. Gratulálok  szép munka.

Barátsággal Marika

 

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

próza-2....először amit hibának látok: Tonit (és másokat is) hosszan bemutatod aztán eltűnik az írásban. Egy rövid prózában ha valakit kiemelünk az elején az bizony utánna "fészereplő" kell, hogy legyen, mert egyébként csak egy "kép" marad. A másik amivel kötözködöm: a végén lehetne katartikusabb befejezés, a téma kínálja. Dehát ez csak szubjektív vélemény.

Ami megfogott: fiatal koromban bizony "részt vettem" ilyen munkákban. Kellemes emlékeket ébresztettél fel bennem. Csodálatos kalákák voltak ezek. Amiről nem szóltál (és én is csak halkan jegyzem meg), a frissen fosztott csuhé-hegy puha "fekhely" volt. Érted ugye?...Mosoly))

Szép írás, jó volt olvasni....gratulálok.



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

janos képe
janos
Offline
Csatlakozott: 2009/01/24

Imre, amihez közöd van itt, azon szövegek betűi mind pirosak-vagy csak nálam ?
Más nem jelzett ? Nem hülyéskedek-most távol áll tőlem-tudod miért...üzenőfal...

Hoppá ! Vírus ? Énhozzám is beköszönt ?

Bocs , hogy zavartalak .

' Akiknek az antennáit leerodálta már az idő, ők most itt miért nyerők ?

Üdv.

János

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

János....nálam normálisak...ellenben amit Te írsz bárhová azok általában pirosak...bár itt feketék maradtak...



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

vers-3

Siktár Éva - A sorsod...

Megtettél Te mindent azért, mondd csak,
családodnak szebb legyen a holnap?
Ne fájjon a gyermeked kis szíve,
ne hagyja el soha sem a hite?
 
Hinni tudjon benned is, mert szeret?
tégy meg mindent,lásd, hogy kacag, nevet!
Milliónyi csillag mutat utat,
lelked szárnyal, emlékek közt kutat.
 
Emlékszel, hogy fogtad kicsi kezét?
Szeretettel vártad, hogy érkezzék?
Megmozgattál minden egyes követ?
Vigyáztál rá, elűzted a szörnyet?
 
Te voltál a példaképe mondd csak?
Megkérdezted, kisfiam, mondd, hogy vagy?
Felnőtté vált, hiszen van családja,
boldog élet várhat csak is rája!
 
Boldog élet, Te mutattál utat,
gondolat szárnyal, felsejlik tudat,
hátradőlhetsz, jól végezted dolgod!
Örülj gyermekednek, ez a sorsod!
 
Sorsod, melyet te tettél oly'széppé
Bár néha-néha, mondd, kicsit féltél?
Megoldottál mindent, szép az élet,
szeresd családod, igaz, szép lélek!



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

vers-2

Siktár Éva - Megtettél-e mindent?

Megtettél-e mindent, hogy segítsd a szegényt,
ki az árnyoldalról is láthassa a fényt?
Nyújtottad kezed, hogy felsegítsd a földről?
Elképzelése legyen egy szebb jövőről?
 
Vigaszt nyújtó szavad érintette lelkét?
Borús hétköznapján küldtél felé reményt?
Törölted könnyét, ha zokogott a lelke?
éreztetted vele, szebb lehet élete?
 
Tudattad vele, hogy rád mindig számíthat?
Mindenben segítesz, legyen bármi is az?
Óvtad lelkét mikor ezer sebből vérzett?
embertársaidat ne érje a végzet?
 
Lelkiismereted megnyugodhat érzem,
jó ember vagy tudom, soha nem kell félnem!
Bajba jutott lélek vigaszra lel nálad,
Segíteni kell, hiszen ez minden vágyad!
 
Könnyedén megteszed, ez a Te életed,
önös érdekedet háttérbe rendeled,
segítesz a bajban, amíg szíved dobban
és az utolsó kis őrláng el nem lobban!



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

vers-2....jó ember vagy ha az "önmegszólításod" konklúzija ilyen versben összegződik...a vers is tetszik...szép munka..Mosoly



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

siktár éva képe
siktár éva
Offline
Csatlakozott: 2011/12/30

Ennek a versnek a mondanivalója rávilágít a mindennapi problémáinkra és jogosan kérdezed meg magadtól, illetve átvitt értelemben embertársaidtól, hogy vajon mindent megtettek - megtettünk - annak érdekében, hogy a rászorulókon segítsünk?

Végül is megoldod az utolsó két versszakkal, hogy igen, megnyugodhatsz, mert megtetted amit kellett és a lelkiismereted tiszta és nyugodt.

Gratulálok versedhez!

Évi

"Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyék észre ott ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmentél."

(Victor Hugo)

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

vers-1

 

Biztató magamnak

Körül ölel álszines álvilág
-álságosan mosolyt hint rád...
Az élet szép - te hiszel még?
-nem csapott be elégszer,
nem zuhant talán még rád
ólomkéregbe burkolt téglád,
s gericed nem törte porrá?
Lelked vágyja még a súlyokat,
nem érzed még hogy túl sokat
gyötört az égi itélkező
-most is fölötted csüng a felhő-
kilátsz még a sűrű ködből?
Van még erőd lerázni terhed?
van olyan görgeteg mi földre vet!
...de látom már hogy mosolyogsz,
erős vagy s örökkön hinni fogsz
ha bánat ér is, nem zokogsz
-csak befelé, hogy más ne hallja-
hát lángbetűkkel írd a falra:
"a balsorsnak most coki balra!"
-az élet igenis szép!

Ebben hinned kell még!



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

Sajnos a vers-1 nem felel meg a heti kiírásnak. Kérem, hogy a szerző dolgozza át, vagy törölnöm kell.

Köszönöm.

Zoli lezárta a vers-1-et ezért nem tudom törölni.....

MINDENKI HAGYJA FIGYELMEN KÍVÜL A HETI VERSENYBEN......



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

próza-1

Siktár Éva - Motiváció

Hideg, csipős reggel, az emberek indulnak a munkába - már akinek van,- mindenki siet a dolgára.Ezt tenné Gábor is, aki pályakezdő fiatal mérnök, de egyelőre a munkaközvetítőt járja, hátha végre akad számára egy állás. Ezen a reggelen is fázósan siet, olyannyira, hogy belebotlik az egyik embertársába és akkor ismeri fel régi osztálytársát Karcsit, akit már jó pár éve nem látott.
- Szervusz cimbora, de jó, hogy találkoztunk, ugye megismersz még? - kérdezi Gábor baráti jobbját nyújtva Karcsi felé.
- Hogyne ismernélek meg, gyere meghívlak egy kávéra, beszélgessünk egy kicsit, hogy megy sorod? - invitálja Karcsi rég látott iskolatársát. Gábor elfogadja a meghívást, van még ideje a munkaközvetítőbe végül is ráér menni egy fél órával később is. Kortyolgatják forró kávéjukat, jól is esik ebben a hideg cudar időben.
- No mesélj, mi van Veled, hogy élsz, hol dolgozol, van-e már családod, mindent tudni akarok-kéri barátját Karcsi. Ő pedig mesélni kezd.
- Képzeld el pajtás, pályakezdő vagyok, pályakezdő mérnök és nincs munkám.Ahol eddig voltam, azt mondták nem kellek, mert nincs gyakorlatom. De hogy a fenébe szerezzek gyakorlatot, ha nincs rá lehetőségem? A másik helyen azzal küldtek el, hogy menjek vissza fél év múlva, talán akkor..., de konkrétan igéretet nem kaptam. Ez a helyzet velem, sajnos, de talán még az a szerencsém, hogy családom nincs, anyáméknál lakom, ők segítenek, de mi lesz, ha családot szeretnék?- mondja Gábor szomorkás tekintettel rápillantva Karcsira és kavargatja a kávéját.
- Az nem jó, kedves barátom, nekem szerencsém volt - már ha azt szerencsének lehet nevezni, hogy nem volt olyan jó fejem mint Neked, mert én odáig jutottam, hogy kitanultam a kőműves szakmát, igaz, hogy még nem vagyok magánvállalkozó, de a főnököm nagyon jól megfizet, kell ám gályázni keményen tavasztól késő őszig, de én télen nem dolgozom. Én nyáron megkeresem azt az összeget, melyből el tudom tartani kicsi családomat. Mert van ám nekem egy gyönyörű feleségem és egy aprócska lánygyermekem, mindjárt meg is mutatom a fényképét, itt hordom mindkettőjüket a szívem alatt a zsebemben - mondja Karcsi és mosolyogva nagy-nagy szeretettel a szívében, lelkében mutatja barátjának élete legnagyobb értelmét a nejét és gyermekét.
Gábor mosolyogva nézi a képeket és fájó szívvel elgondolkodik. Mikor lesz neki ilyen szép családja, no és ha lesz mi a fenéből fogja őket eltartani. De együtt örül barátjával, hiszen nagyon megható ahogy megosztja örömét vele.De közben meglátja Gábor tekintetében a fájdalmat és tudja, hogy mitől lett szomorú.
- Figyelj kedves Barátom! Most ugyan tél van, de február végén, március elején, ha gondolod én szerzek neked egy segédmunkási helyet az építkezésen ahol én dolgozom, akár ki is tanulhatod mellettem a kőműves szakmát, megbeszélem a góréval, kitaláljuk a frankót.-mondta lelkesen Karcsi.
Gábor elgondolkodott az ajánlaton, már csak azért is, mert a főiskolán nagyon megtetszett, mit megtetszett, bele szeretett egy gyönyörű lányba, akit feleségül szeretne venni, de egyelőre munka és kereset nélkül reménye sincs arra, hogy egybekeljenek.
Megegyeztek, hogyha tavaszig nem talál munkát Gábor, igénybe veszi Karcsi segítségét.
Telefonon tartották a kapcsolatot, teltek a hónapok, de igéretektől többet hónapok múltán sem kapott. Időközben összeköltözött Mártával - így hívták élete szerelmét - boldogan éltek, néha néha alkalmi munkát vállalt Gábor, no meg mindkettőjüknek szülei segítették őket.
Egy februári reggelen Márti nagyon gyengének érezte magát, rosszul volt, hányingere volt, megvásárolta a patikában a terhességi tesztet.Késett ugyan a menzesze, de nem gondolt rögtön terhességre, mert elég rendszertelen volt. Kettőt is vásárolt egyszerre és ellenőrizte, az bizony mind a kétszer terhességet mutatott. Örült is, meg nem is, de azt eldöndötte, hogy megszakíttatni nem fogja a terhességét.
Gábor észrevette rajta a változást és meg is kérdezte rögtön csodálatos hajzuhatagába belecsókolva.
- Mi baj kedvesem? Csak nem? Apuka leszek, gyermekünk lesz? - felkapta törékeny kedvesét az ölébe és boldogan megcsókolta. Soha életében nem érzett még ilyen örömet, boldogságot, ha szárnyai lettek volna, biztos, hogy a csillagokig repült volna.
- No de miből fogjuk eltartani, hiszen nincs állásunk egyikőnknek sem, a szüleinkre nem számíthatunk azért ő a mi gyermekünk lesz, nekünk kell róla gondoskodni.- mondta Mártika kissé lehangoltan, de érezte, tudta, hogy Gáborban megbízhat, meg fogta találni a megoldást.
Felkapta a mobilját és tárcsázta a barátját Karcsit.
- Szevasz Barátom, áll még az ajánlatod? Meg van még a segédmunkási állás? Jövő héttől már tudok kezdeni - mondta Gábor kissé félve, mert azért attól tartott, hogy mivel elég régen beszéltek erről Karcsival, parázott, hogy nem felejtette-e el, hogy miről beszéltek azon a decemberi hideg reggelen ott a kávézóban.
- Szevasz pajtás, persze, hogy meg van, amit én megígérek, azt be is tartom! Gyere, ugorj le Balatonkenesére hétfőn reggel, ugyanis ott kell dolgoznunk egész november végéig, egy szállodát építünk. Gyere várlak!
Gábor egy kis szalvétába becsomagolta a terhességi csíkot, zsebre tette és elindult hétfőn reggel a Balatonra.
A két barát üdvözölte egymást, találkozásuk örömére beültek egy kis büfébe a reggeli kávéjukat elfogyasztani és megbeszélni a továbbiakat és ekkor elővette Gábor a zsebéből a szalvétába csomagolt tesztet és boldogan mutatta barátjának Karcsinak.
- Apa leszek, kell a munka pajtás, kell a pénz, ott egye meg a fene a diplomámat, mit tegyek,ha nem tudok elhelyezkedni, valamiből meg kell élnünk, hiszen egy fél év múlva már hárman leszünk.



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

Donna Ihunte Mária képe
Donna Ihunte Mária
Offline
Csatlakozott: 2011/11/15

Aktuális témát választottál. Sajnos a való életben ennél is rosszabb a helyzet, mert segédmunkára a túlképzettség miatt nem veszik fel a diplomásokat...

Gratulálok, szeretettel olvastam igényes, szépen megírt történertedet..

Barátsággal Marika

 

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

próza-1....ma már mindennapos élethelyzet ez - sajnos. Lehet vitázni, hogy túlképzés van-e, de az ember egyéni sorsában az mindegy is. Én ezt az írást a "beszámoló" prózákhoz sorolom, hiányolom belőle a katarzist. Szépen megírt, gondolat ébresztő - ez pedig az erénye.

gratulálok.



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

siktár éva képe
siktár éva
Offline
Csatlakozott: 2011/12/30

Ez a próza nagyon jól rávilágít mai társadalmi helyzetünkre. Bennem felmerül az a kérdés - prózád olvasása közben, gondolom, hogy Te is ezt akartad tükrözni -, hogy miért is tanuljanak a mai fiatalok? Miért is végezzék el a főiskolát, egyetemet? Ha van egy bizonyos "keresztapa" a háttérben, aki gazdag, megfelelő kapcsolatokkal a birtokában és a "zsebében", akkor sikerül elhelyezkednie a pályakezdő fiatalnak. Neki szerencséje van, de mi lesz az összes többivel?

Elgondolkodtató történet, melyhez gratulálok!

Szeretettel: Évi.

"Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyék észre ott ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmentél."

(Victor Hugo)

Legújabb irodalmak

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Irodalom Szulik József: Hattyúdal / Schwanengesang toni 2024/02/28 - 09:20 2024/02/28 - 09:20
Irodalom Kisteleki Ede Tisza / Theiss toni 2024/02/27 - 08:56 2024/02/27 - 08:56
Irodalom Szulik József: Hit, remény, szeretet / Glaube, Hoffnung, Liebe toni 2024/02/26 - 08:35 2024/02/26 - 08:35
Irodalom Wilhelm Busch: Kritik des Herzens / A szív kritikája toni 2024/02/25 - 08:20 2024/02/25 - 08:20
Irodalom Szulik József: Csalékony tavasz / Trügerischer Frühling toni 2024/02/24 - 07:41 2024/02/24 - 07:41
Irodalom Rigó Tibor Elfogyni látszik minden / Es scheint alles zur Neige gehen toni 2024/02/23 - 08:44 2024/02/23 - 08:44
Irodalom Rigó Tibor Csak egy lépéssel / Wen wir nur ein Schritt toni 2024/02/22 - 09:00 2024/02/22 - 09:00
Irodalom Szulik József: Népdal / Volkslied toni 2024/02/21 - 08:31 2024/02/21 - 08:31
Irodalom Feleki Sándor Őszi Rózsa / Herbstaster toni 2024/02/20 - 07:42 2024/02/20 - 07:42
Irodalom Rigó Tibor Vannak időszakok / Es gibt Zeiten toni 2024/02/19 - 09:48 2024/02/19 - 09:48
Irodalom Ifj. Téglás Gábor Két csillag / Zwei Sterne toni 2024/02/18 - 08:46 2024/02/18 - 08:46
Irodalom Szász Károly Petőfí bölcsője s sírja / Der Wiege und das Grab von Petöfi toni 2024/02/17 - 08:25 2024/02/17 - 08:25
Irodalom Ifj. Téglás Gábor Az angyalokhoz / Zu den Engeln toni 2024/02/16 - 08:26 2024/02/16 - 08:26
Irodalom Jankovics Marczell Elszegényesedés / Verarmung toni 2024/02/15 - 08:24 2024/02/15 - 08:24
Irodalom Gottfried Keller: Im Schnee / A hóban toni 2024/02/14 - 09:08 2024/02/14 - 09:08

Legújabb hangzóanyagok

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Audió Mészáros András: Mennybe az angyal ambrusa 2018/12/28 - 12:07 2018/12/28 - 12:07
Audió "Levél a Mikulásnak" - Igen Virginia, a Mikulás létezik! ambrusa 2018/12/25 - 17:47 2018/12/25 - 17:47
Audió Andy Baron: A manó mindenit! ambrusa 2018/12/21 - 21:06 2018/12/21 - 21:06
Audió Magyar Népmesék: The Thing (filmes köntösben) ambrusa 2018/12/05 - 12:29 2018/12/05 - 12:29
Audió Stirlitz és a Tavasz 17 vicces pillanata ambrusa 2018/11/19 - 23:09 2018/11/19 - 23:09

Legújabb fórumtémák

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Fórumtéma VERSTANI APRÓSÁGOK / Tiszai P.Imre Tiszai P. Imre 42 2013/02/24 - 18:55 2015/01/03 - 18:54
Fórumtéma Karácsony közeleg... Taygeta 1 2014/12/21 - 21:38 2014/12/22 - 21:13
Fórumtéma Sejtelmes éj... Taygeta 4 2014/01/12 - 12:56 2014/12/21 - 21:41
Fórumtéma CINKEfészek Antológia 6. prayer 17 2014/08/02 - 20:07 2014/11/20 - 20:06
Fórumtéma Hogyan mentsük meg a Cinkét? Ötleteket várok! Katona Béla György 18 2014/08/18 - 22:24 2014/08/24 - 11:33
Fórumtéma Most múlik pontosan... Tides 11 2013/03/11 - 17:30 2014/06/18 - 22:39
Fórumtéma VI. Nyitott kapuk versíró verseny Donna Ihunte Mária 20 2014/06/03 - 18:48 2014/06/10 - 19:02
Fórumtéma Könyvbemutató prayer 8 2012/12/08 - 19:06 2014/05/04 - 21:03
Fórumtéma CINKE találkozók archívuma prayer 25 2010/05/14 - 14:21 2014/03/22 - 23:53
Fórumtéma Székely Imre (Ecset Úr) a CINKE nagykövete prayer 2 2013/11/22 - 22:48 2014/01/22 - 21:21

Legújabb rendezvények

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Rendezvény Őszköszöntő CINKE verselés capek 2018/09/13 - 17:00 2018/09/13 - 10:28
Rendezvény CIVIL Piknik capek 2018/05/23 - 18:40 2018/05/21 - 07:26
Rendezvény "Színvilág" Pandur Mária kiállítás megnyitója capek 2018/05/04 - 17:00 2018/04/26 - 21:44
Rendezvény Húsvétváró Civil Nap capek 2018/03/29 - 10:00 2018/03/26 - 17:29
Rendezvény Sándor, József, Benedek napi tavaszvárás capek 2018/03/23 - 17:00 2018/03/18 - 21:10