vers-3

ermi-enigma - egymásért élünk

ködös távolban kutyák ugatják
riadtan az éjszakát, vén telihold
cammog lustán odafenn , kuvik rikolt,
idő tölti a holnapba a mát,
hiányzol-hiányzom, tűröm-tűröd,
csak az ágy ölel, hiányzik karod
rám fonódó forrósága, álmodod
a volt pillanatot, a párnád gyűröd
 
szekrények sötét zugában szú perceg,
kimúlt életeket fal fel mohón,
tested keresem mellettem az ágyon,
de csak himba surran, egy kerék recseg
rám gúnyosan, az öreg falióra
méri az időt köröttem, a semmit,
szám emlékként őrzi csókod ízeit,
lelkem sír fel, vágyik egy veled-napra
 
a reggelre, mikor madárdal köszönt,
a nap nekünk ébred, sugara simul
bársony bőrödre, a világ ránk bámul,
szerelmünkkel űzzük el a közönyt,
csak együtt létezünk, s ha jő estünk
a nyugalom bennünk él, egymásra
találva, csodás éjszakára várva,
majd testünk hirdeti: egymásért élünk

próza-3

Bakos Erika - Falusi monológ- avagy mit csinálj, ha részegen megy haza az urad…

Helyszín: Julcsa néni kispadja

Szereplők: A 60 éves Julcsa néni és a mélyen hallgató Maris, aki 5 évvel fiatalabb.

 - Már möglött asszony vagy unokákkal a hátad mögött és még mindég nem neveted mög űkelmét!

Ejnye Mari, tudod mit csinálj, ha részögön mögy haza az urad? Nem ugyé…na emondom.…

Csak nem félsz mán tűle, azt nem kő, me akkó rádösmer. Inkább hallgass mög én mit csinátam.

Annyit nyeltem már miatta, mög égysző-kétsző pofon is hajított, úgy, hogy a fal adta a másikat, akkó mögfogadtam, hogy többet ilyen nem lössz. Az első alkalommal, mikó mán ölég bátor vótam, hogy visszavágjak és ű mög ölég részög, hideg vizet engedtem, oszt jól nyakon öntöttem, de nem jó taktika vót, be kő, hogy ösmerjem, mert neköm köllött a vizet fölszödni és ki is józanodott, oszt majdnem kaptam égy pofont mögint. Majd mikó az én uram sokadszor is részögön gyütt haza, taktikát váltottam. Ejővöttem a jófajta keményfábú faragott nyújtófámat, oszt az ajtó mellett vártam. Majd jól eltángáltam, szögény csak úgy nyögött, majdnem mög is sajnáltam, de nem…én ugyan nem.

Fölébredt nagy nehezen, oszt csak nyafogott, hogy mindöne fáj, én mög gondókoztam, hogy mit kéne kitalálni, hogy mitű fáj mindöne.

Mondom neki, -Apjuk tudod mi hír jár erre, hogy a szomszédasszony mögverette valakive az urát, me részög vót, csak nem kedvet kaptak nálad is? Az mög csak nézött ki a fejibű szerintem azt sé tudta, hogy hun van. Na ezt mögúsztad Julis…gondotam én. Ez mögismétlődött mégégysző, újra elvertem, röggelre tiszta kék vót a válla-háta és mégint nem emléközött sémmire, aznap tésztát gyúrtam, oszt elő köllött vönni a nyújtófát, hát akkó történt mög a csuda…az uram ekezdött kiabáni, nem iszok többet né bántson, én mög majdnem enevettem magam…de nem én ugyan nem. Mögszeretgettem szögényt, ű mondogatta, hogy többet nem iszik, hát ez többé-kevésbé igaz is.

Ezt kő csinánod Maris, remélöm mögfogadod a tanácsom, na mögyök me gyün haza a fődbű és még nem ötettem, oszt lössz kapsz. Erigy a dógodra té is. Isten ágyon!