grat..szeretmém "hangosban" hallani...."dalol" a vers....))

Nagyon szép, kedves Zsuska!

Én úgy gondolom - a sorok között olvasva -, hogy nagyon sok ember magáévá tehetné a mondanivalódat, főleg a mai frusztrált, rohanó világunkban.

Szeretettel olvastalak és gratulálok!

Évi

Szép felezőnyolcasokkal megírt remek vers...Illik a karácsony szelleméhez...Talán még, "a jézus ágyán nincsen paplan" vers hangulatát idézi meg a legjobban...Gratulálok Zsuska szeretettel, ésBOLDOG KARÁCSONYT NEKED:Barna:))

szia zsuska!!!

Nagyon szép a versed, de elég szomorú is egyben, nekem a teljes magányról szól és annak minden fájdalmáról.Kívánom hogy csak fikció legyen versed.

Zsuskám! Mit mondhatnék újat?! Előttem már elmondták a többiek ami fontos.

 Imádom ezeket a "lélekmorzsáidat", amikből nagynéha egyet kicsippentesz, és csodát teszel vele. 

Puszillak szeretettel.

Drága Zsuska!

Nagyszerű versed szeretettel olvastam!

Gratulálok és ölellek!

Áldott Ünnepeket!

Erika

Erika!

Nagyszerű lenne?

Nekem már az öröm, ha tetszett. Köszönöm az ölelést és áldott ünnepet kívánok a családodnak!

Kedves Zsuska!

Megérintettek soraid!

Gondoltál már arra, hogy talán nem is vagy "magad"!

Szeretettel olvastalak.

Kedves húgom!

Akkor én most elmondom...neked, amit akarok!

Úgy érzem a versedből, hogy egy nagy, sűrű erdőben bandukolsz, ahová csak ritkán jut be a Nap sugara. Egy nagy lián van rád tekeredve, a múlt csavaros, ezerszálú fojtó liánja, ami nem engedi, hogy felszabadult, vidám legyél...mint egykori önmagad. Amennyire én ismerlek, egy vidám, pajkos, cserfes leány vagy, de a verseid - "elárulnak."

A multunk az életünk jelentős része, mindig, - hiszen soha nem tudhatjuk meddig van az addig? - mert hatással van a jelenünkre, ami viszont eldönti a jövőnket is. "Csak a szépre emlékezem" - ugye ismered az egykori slágert? A rossz, a bánatos, a lehúzó mult is a miénk, de ha sokáig hagyjuk magunkat "benne", az élet nem azzal teszi a legrosszabbat velünk, hogy akkor azt tette, amit, hanem... itt hagy, elbandukol melettünk, szépen, csendben. És mire rájövünk, hogy tenni kell valamit - már lehet, hogy nincs rá időnk. Mindez ott lebeg a megszólításokban, ahogy a húgnak próbálod elmondani, kimondani magadból azt ami elmúlt, ami fáj még mindíg. Én hiszem, hogy a legszebb írások a bánat és szomorúság hatására fogantak, de az életnek nem szabad/na csak ebből állnia! A mosoly akkor szép, ha szívből jön, akkor őszinte, ha fénylő és nem múló!

Szóval a te liánod... eddig is voltak - és én hiszek benne, hogy lesznek is! - merészebb hangú, olyan...szemnbefordulós verseid, amikor oldalba rugod azt a "terhet", és rákiáltol: ledoblak, elhagylak, mert élni akarok! Én szurkolok neked azért, hogy a következő írásod már a hitről szóljon!

A versed - nem lehet azzal "vádolni", hogy sűrűn" kell "leradírozni" az oldalról, mert mindíg itt lógnak az írásaid fűzérben (mint egyeseket(!) - kifejező, mesélő, láttató és esdeklő egyben.A refrénszerűen visszatérő húg megszólítás viszont egy remek - és jól alkalmazott - forma! A következőkben is használj valami hasonló "ötletet". Valakitől hallottam én egyszer..."Megy ez neked!"

Jelentkezz sűrűbben...kedves húgom!

Szeretettel: István

Kedves Zsuzska!

Újat írni már nem tudok tetszett a versed.

Ági

Köszönöm szépen az olvasásod Ági.

Kellemes Karácsonyt kívánok!

Zsuska, előttem már mindent elmondtak erről a versről, de ez nem Te vagy. Még akkor se, ha vannak pillanatok amikor így érzel. Szóval ez egy mondjuk, "pillanatvers". Vidám lélek vagy. Persze tudom, hogy a vidámsággal sok mindent el is lehet takarni. A versed is dalol, tehát nincs nagy baj. 
Gratulálok, jó ez a dallamos panasz.

Drága Zsu. Itt jártam, és egy kicsit szomorú lettem. A vers nagyon jó, és szép, de érzik belőle, hogy egyedül vagy.

 Van valaki akinek elmondanád, de az is távol.Egy kicsit vágyakozó, egy kicsit szerelmes, és bánatos. De ettől olyan szép, érzéki!