Vers és prózaverseny 2013.01.21. - 2013.02.03.

69 válasz [Utolsó bejegyzés]
prayer képe
prayer
Offline
Csatlakozott: 2008/06/30

Kedves "Írástudók"!

Az ide feltöltött alkotások név nélkül, sorszámmal ellátva szerepelnek.
A feltöltést csakis prayer moderátor végezheti.
Véleményezésre - szavazásra, a fórum zárolása fel lesz oldva a szavazat lezárásáig, amikor is, a nyertesek és műveik kettő héten át  a CINKE honlap bal, és jobb felső sarkában lesznek láthatóak, hogy büszkék lehessünk rájuk.

A pályaműveket  legkésőbb január 27-e éjfélig küldhetitek be.
Szavazni január 28-a 09 órától - február 02-a éjfélig lehet.
Az összesítés és a nyertesek kihirdetése február 3-án, a nap folyamán történik.

Mindazon művek kizárásra kerülnek, melyek korábban, másutt publikálva lettek.

A vers témája: POHÁRKÖSZÖNTŐ

Bármilyen stílusban írt vers beküldhető. Egy alkotó bármennyi verset beküldhet.

A próza témája: A PÉNZ

Méretileg, az 1 oldal A-4 méret a hozzávetőleges mérce.

(A dupla soremelések elkerülése végett, használjátok a Shift-Enter billentyűk egyidejű használatát.)

Versenyműveiteket prayer moderátornak küldjétek privát levélben itt, a CINKE belső postáján.

Jó játékot, alkotókedvet kívánok Mindenkinek!

prayer

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítások mentése” gombbal rögzíthető.
prayer képe
prayer
Offline
Csatlakozott: 2008/06/30

Heti nyertes:

Próza 6.

Tinian - REINKARNÁCIÓ...

... avagy, sose tudod mit kapol a múlttól!

 

A senki által nem ismert, de szűk szakmai körökben annál inkább elismert bankár most üveges tekintettel bámulta a plafont Felesége az ágya szélén ülve a kezeit tördelte. Néha elpityeredett, de csak szolidan, szinte magának.

- Timót, kedvesem, ne hagyj magamra, Mihez kezdek én ebben az életben nélküled? Te voltál mindig a támaszom, akire felnéztem, akiben hittem! A család veled egész csak…- és újra elcsurrant szeme sarkából a lélek vize.

De az ura egy kukkot se szólt, csak meredten, üveges szemekkel nézte a mennyezet fehérre meszelt síkját. Mint aki gondolkodik valamin, de nem jut el a megoldásig, pedig már ilyen közel jár hozzá! Nála ez szokatlan dolog volt, ő nem ismert lehetetlen problémát, ha anyagi dolgokról volt szó! Lehetett az egyszerű kamatláb, többszörösen rafinált financiális tranzakció… Timótnak a helyén volt az esze! Mert a természet azzal bőven megáldotta.

Már két napja tartott ez a se ki, se be állapot. A Fentiek még nem döntöttek: jön, vagy marad?!

Újra beköszönt az este a nyitott ablakon, immár harmad este. Az asszony ültőhelyében szundított az ágyon. A bankár, akinek bankókból volt a lelke vitorlája, és – mondják! – aprópénz csörgedezett az ereiben, mélyen aludt. A ház tetején ülő bagoly huhogására a nő felriadt. Szólongatta a férjét, de az bizony semmire nem reagált.

Az Úr adta, az Úr elvette! – jutott eszébe az asszonynak, mert – bár materiálisnak láttatta magát az emberek előtt, de titkon tanulmányozta a Bibliát is! - hát… ki tudhatja a véget? Igaz nem volt éppen megfelelő a hasonlat, hiszen Jób egy igaz, istenfélő volt, aki a csapások alatt is hű maradt az Istenhez – de ő csak egy esendő, aki nem jártas a világban, mert mindig az ura vezette, és ő arra ment, amerre ő mutatta az utat! De legalább nem szegénységben hagyta itt, meg aztán… majd csak lesz valahogy!

- Ki vagy halandó? – dörrent a kérdés a fehér lepelben álló alakra.

- Én kérem tisztelettel, bankár. de ki kérdezte?

- Itt te csak válaszolsz arra, amit kérdezünk, érthető?

- Természetesen megértettem! – húzta magát összébb, talán életében először… Tinót.

- Szóval bankár. És milyen bankár voltál életedben? Van erről valami írásos igazolásod, mert ugye a szóbelit csak akkor fogadjuk el, ha legalább két kezes… helyesbítek(!)... tanúval tudod igazolni a státuszod!

- Akkor én most… - rezzent össze a szavak hallatán a pénzember olyan hangosan, hogy a foga is belevacogott.

- Úgy bizony! Te most már egy másvilágban vagy, egy egészen más világban!

- És, szabadna tudnom tisztelettel, mégis mi ennek a helynek a neve? – próbált egyenesbe jönni helyzetével Timót.

- Ez nem más, mint a híres Purgatórium! Hallottál már róla ugye, te volt halandó?

- Sajnos, nem volt szerencsém behatóbban elmélyülni a hely ismereteinek tárházában – kérte a lófot előre a sehol se látható hang tulajdonosától.

- No, most alkalmad nyílhat megtekinteni, ugyan is a Fennhatóság Központi Szervezetének Döntőbizottsága éppen tanácskozik a sorsotokról.

- Sorsunkról? Akkor nem csak én vagyok itt, egyedül?

Ebben a pillanatban az a fénysugár, ami eddig csak rá vetett fényt szétoszlott, és láthatóvá váltak mindnyájan. Mind a negyvenen, akiket említet a hang.

-Ők kicsodák? – próbált még okosabbá válni a kérdezősködés által Timót.

- Ők? Ti mindahányan bankárok voltatok földi létetekben.

- És most mire várunk itt, ennyien?

- Hogy döntés szülessen arról: ki hová kerül? Erről csak hallottál már valamit… odalent?

- Rémlik, mintha, fél füllel…- mentegette magát, aztán bölcsebbnek látta, ha hallgat.

A Purgatóriumban azonban nem úgy mentek a dolgok, ahogy az egy földi halandó elképzeli! Szétzilált közállapotok, borzadályos intézkedési tervek, és a gazdasági mutatók… no, arról volt a legtöbb vita a Nagy Tanács sűrű ülésein! De nem haladtak a mutatók sehová, csak topogtak egyhelyben. Nem volt még csak ötlet se a kilábalásra, hiszen mindennek az alapja a gazdaság tombolása, a dübörgő vonat húzó ereje!

Valakinek ötlete támadt mégis, mert pályázatot írtak ki: „Pályázat Gazdasági, Nép-összeségi és Jólét emelő Fővezetői állásra” megnevezéssel, és nagy csinnadrattával kísérve.

Timót utca hosszal nyerte el az állást. Mivel további sorsukról – a negyvenekéről! – még mindig nem volt döntés, így a Purgatórium gazdaságát, Timót egy év alatt gatyába rázta! Volt nagy öröm, meg tűzijátékok garmadája, hogy a szemük állandó káprázatban vöröslött! A fiskális problémák eltűnése lehetővé tette, hogy a Purgatórium önállósága ismét helyre álljon, ami eddig nagyban függött a Két Véglet Egyesített Tanácsának jó indulatú döntésein.

Timót napról-napra biztosabban ült a helyén! Már szinte nélkülözhetetlenné vált a Legfelsőbb Vezetés Nagy Tanácsainak ülésén is.

Majd egy napon fejére került a korona: miniszterré választották! Vezetésével a gazdasági vonal egyre csak erősödött, nőtt, terebélyesedett! Már nem volt ügy, amibe ne lett volna beleszólása! Majd eljött a nap, amikor őt választották meg a Nagy Tanács fejévé! Felért egy olyan csúcsra, ahová mindig is vágyott. Küldöttségeket vezetett a „Szépek és Jók” országába. Ellátogatott a Kevés Fényből Élők Államszövetségének egyik tagállamába, ahol személyesen avatta fel az ottani „Remény fény a Nagy Ösvényen” sztráda legújabb szakaszát, amit – természetesen – honi kölcsönök révén valósítottak meg, tovább növelve ezzel Timót terjengő nimbuszát!

Nem volt megállás! A cél valahol a messzeségben lebegett a szeme előtt, mikor hatalmának minden súlyát bevetve egyesíteni akarta a Felső és Alsó Hatalmasságok minden Birodalmát az ő, saját Közép-, és Átmeneti Részek Uniójával. (Mert így mégis csak jobban hangzott, mint holmi Purgatórium... nemde?!)

Ezt viszont már nem nézték jó szemmel az említett birodalom vezetői! Összefogtak ellene, és száműzték…

Az éjszakába egy kis gyerek hangja harsant bele. Egy kisfiúé. A büszke mama kimerülten nézett most született gyermeke apjára:

- Mi legyen a neve Boldizsárom?

- Viselje az ükapám nevét, akinek annyi jót köszönhetünk! Legyen a fiúnk neve… Timót!

 

prayer

prayer képe
prayer
Offline
Csatlakozott: 2008/06/30

Heti nyertes:

Vers 7.

Tinian - LAKODALOM
 

Tust húz a prímás most, s feláll Ferke gazda,
Sok szemit a násznép képire akasztja.
Szálfaként magaslik, hogy helyéről álla,
Tekintélyt parancsol széles, izmos válla.
Kezében pohárral, benne a bor – saját,
Köszörülve torkát jól kihúzza magát.

Forgatja a nedűt, mint az ítész teszi,
Ha erénye mellett a hibát keresi.
Nem találva benne – szeme körbe tekint,
Maradt-e valaki netán még oda kint?
Itt van minden rokon, újak és régiek,
Kiket néki adnak immár az égiek.

Aztán, megfontoltan, ahogy tőle telik,
Mikor szavai még egymást alig lelik…
Bele kezd szép, lassan, s lesz belőle fonat,
Mint egy sok kocsiból álló tehervonat.
Köszönt mindeniket, szépen fellistázva,
Nem marad senki se elfeledett árva.

- Köszönöm, mindenkin tiszteletet téve,
Hogy velünk jön immár az Isten elébe.
De mielőtt mennék… nagy kötelességem,
-Mit már tenni kellett volna, talán… régen!-
Hogy… elég volt végre a harag közöttünk,
Maradjon eztán már örökre mögöttünk!

Tudja azt a falu, hogy miről beszélek,
Ám most kimondani egy cseppet se félek:
Ha vétettünk – lehet – bocsássatok nékünk,
S ne vigyük magunkkal a templomba vétkünk!
Néked mondom… nászom: maradjon a múltunk
Hátunk mögött eztán, ha most kezet nyújtunk!

Elég volt! – azt mondom, mit eleink tettek,
Pöröltek, átkoztak, de sose nevettek!
Bár megtették volna, a haragvás helyett,
Átnéztek volna gyűlöletük felett!
Tán meglátták volna a jót is néhanap,
S tiszteletből kerül kezükbe a kalap.

A gyerekeinknek ’bíz, több már az eszük,
Minden beszéd ellen – nem engedték kezük!
Azt mondom hát végül: ihol, itt a kezem,
És ha te is így, bele büszkén teszem!
Andrishoz fordul - másik családfeje -
Ki leányát adja, s lesz fiának veje.

Feláll az említett, szótlanul magaslik,
Erős, csontos férfi, ki szélbe se hajlik.
Poharat tart keze, de tartalma nincsen,
Odalép nászához osztozni a kincsen.
Tölt az ő borából, majd feléje fordul…
Szótlanul vár a nép – vér, avagy könny csordul?

Komoly éltes arca, de csillog a szeme…
S parolára készül dolgos, erős keze.
Belecsap a másik – csendül a két pohár,
Kezük ölelkezik, mint egy fonott kosár.
Majd megszólal Andris, szeme másként csillan,
Miközben sűrűbben, apróbbakat pillan.

- Rokonok, barátok nézzetek meg minket,
És idézzétek fel régi bűneinket!
Ahogy Ferke mondta: jöjjön meg az eszünk,
S ne szálljon a sírba a gyűlölet velünk!
Itt, és most azt mondom: Ti és mi, már ezut
Mi a mai nappal örökre összefut!

Aztán, ha leszállott a földre az angyal,
És egy kis ember jön kézen fogva avval…
Mi leszünk a sámli – térdünkön fog ülni –
Nem győzünk majd néki eleget örülni…
Ő lesz majd a pecsét, fogadalmunk alján,
Egy más, új világban beváltott utalvány!

Ürítem poharam, boroddal koccintok,
A múltra pedig egy nagy fátylat borítok!
Ami történt, úgy volt – bárcsak ne úgy lenne,
Több lenne a jóság, meg az igaz benne!
De e két gyereknek több legyen az esze,
Mert azon nincs vita, hogy szívük érez-e?!

Legyen a jövőtök színes, való álom,
Minek a küszöbén álltok ti immáron.
Lépjetek csak bátran, mi veletek megyünk,
Mert mögöttetek van immár a mi helyünk!
Sok évet hagyunk el, bár ne így telt volna,
Ne volna mind után, egy csöndes kápolna!

Megölelik egymást…pityong a két asszony,
Rázendít a prímás, hogy egy dalt fakasszon
A hegedű lelkén…még dalol is mellé…
Így válik a nóta lélekeledellé:
„Az én jó apámnál nincs jobb a világon,
Mosolyog a lelke minden szép virágon!”

 

prayer

prayer képe
prayer
Offline
Csatlakozott: 2008/06/30

Összesítés

Vers 1. dreaming58 - Tréfás stófák születésnapra   1 pont
Vers 2. siktár éva - "Összecsendül két pohár"   0 pont
Vers 3. siktár éva - Engedd meg, hogy én legyek az első   4 pont
Vers 4. siktár éva - Hatvanadik születésnapodra   3 pont
Vers 5. barnabby - Köszöntővers...   6 pont
Vers 6. siktár éva - Koccintsunk a szerelemre...   3 pont
Vers 7. Tinian - LAKODALOM   13 pont
Vers 8. siktár éva - Koccintsunk a jövendőre   2 pont
Vers 9. sjani - Itt van e pohár...   7 pont

 

Próza 1. janos - Tetőlétra   0 pont
Próza 2. siktár éva - A pénz nagy Úr!   1 pont
Próza 3. siktár éva - A pénz nem boldogít...   3 pont
Próza 4. Donna Ihunte Mária - Pénz nélküli gazdagság   5 pont
Próza 5. Tinian - SZERENCSE   3 pont
Próza 6. Tinian - REINKARNÁCIÓ...   12 pont
Próza 7. Füles - Pénzmese   11 pont
Próza 8. ermi-enigma - Talált pénz   3 pont
Próza 9. Donna Ihunte Mária - Sziporka – turmix
   1 pont
 

prayer

zsuska képe
zsuska
Offline
Csatlakozott: 2010/09/12

Vers: 7 -  6  -  5

Próza:  7 - 5  - 6

zsuska

Nem minden szó mondható ki. Az egyik magunk miatt, a másik kíméletből... s ha mégis megteszem?

Donna Ihunte Mária képe
Donna Ihunte Mária
Offline
Csatlakozott: 2011/11/15

Szavazatom:

Vers: 7 - 9 - 6

Próza: 6 - 7 - 2

Gratulálok a résztvevőknek, a héten is nagyszerű alkotások születtek.

Barátsággal Marika

 

Dóra képe
Dóra
Offline
Csatlakozott: 2012/08/21

Vers:

I-7;  II-9, III-8

Próza:

I-7; II-6; III-5

"Kirohanok a létből anélkül, hogy a fő-fő célt pedzeném...hej, ha elölről kezdhetnék mindent, mindjárt a közepén kezdeném!"

Gitka61 képe
Gitka61
Offline
Csatlakozott: 2013/01/03

vers: 3

próza:4

Füles képe
Füles
Offline
Csatlakozott: 2012/09/24

Az én helyezettjeim:

Vers: 4. 7. 8.

Próza: 8. 3. 6.

Szeretettel gratulálok mindenkinek!

dreaming58 képe
dreaming58
Offline
Csatlakozott: 2012/09/21

Vers:  9, 5, 3

Próza: 6, 4, 3

...már nem is tudom, hogy te hiányzol-e, vagy csak az, hogy hiányozz...

siktár éva képe
siktár éva
Offline
Csatlakozott: 2011/12/30

Szavazatom a következő:

Vers.: 5, 7, 1.

Próza.: 7, 6, 9.

Szeretettel gratulálok minden résztvevőnek!

Évi

"Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyék észre ott ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmentél."

(Victor Hugo)

Donna Ihunte Mária képe
Donna Ihunte Mária
Offline
Csatlakozott: 2011/11/15

Tetszik a pohárköszöntőd, "lebben a dalnak lelke"

Gratulálok Mosoly

Barátsággal Marika

 

prayer képe
prayer
Offline
Csatlakozott: 2008/06/30

Vers 9.

sjani - Itt van e pohár...
 

Ízes italnak habja ha lágyan
gyöngyöz ezüstös színű pohárban, 
csillan, akár a karcsú nyak éke, 
hogyha tüzes kéz ér közelébe,
úgy jut el a szívünk közepébe. 
 
Akár szerelmes ajkai sokszor, 
mint a vakító, tejszínű fogsor, 
mint puha szirmú szép, deli rózsa, 
lágy tenyerének gyenge a húsa
selymes és édes mint múzsa csókja,.
 
színe pipacsnak kelyhe, amelyet
vérszínű lángok játszva ölelnek. 
melenget, feltüzel szép gyönyörbe,
s nem enged esni, búba csömörbe,
nem enged halni sírba, gödörbe.
 
- Itt van e pohár, rajta barátok, 
itt az örömnek kelyhe - igyátok, 
s lám, szívetekbe lebben a dalnak 
lelke: a termő égi sugallat!
szerelmes felhő, szép lágy fuvallat.

prayer

siktár éva képe
siktár éva
Offline
Csatlakozott: 2011/12/30

Szeretettel gratulálok, tetszik!

Évi

"Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyék észre ott ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmentél."

(Victor Hugo)

dreaming58 képe
dreaming58
Offline
Csatlakozott: 2012/09/21

Remek! Időmértékesnek is, pohárköszöntőnek is Mosoly

...már nem is tudom, hogy te hiányzol-e, vagy csak az, hogy hiányozz...

prayer képe
prayer
Offline
Csatlakozott: 2008/06/30

Próza 9.

Donna Ihunte Mária - Sziporka – turmix

 

A hiénák összegyűltek a pénz szagára, és nyilatkozatot tettek közzé, miszerint a pénznek nincs szaga.

Lába kelt a pénzemnek – Fél éve futok a pénzem után, miközben bottal üthetem a nyomát.

---

Jó munkához idő kell, az idő pénz, a pénz nem boldogít. Tehát a jó munkának semmi értelme.

Ha a tudás hatalom és a hatalom pénz, de a pénz nem boldogít akkor miért tanulni? 

Az egyetlen, amit kérek - egy esély, hogy megbizonyosodhassak arról: a pénz nem boldogít.

---

Az idő pénz. A pénz beszél, a kutya ugat. Amelyik kutya ugat, az nem harap. Ebből következik, hogy az idő nem harap. De akkor minek van neki vasfoga? 

A tanulás idő, az idő pénz, a pénz luxus...és én ezt nem engedhetem meg magamnak

Az idő pénz! - mondta a pincér, és hozzáadta a dátumot az összeghez.

Az idő pénz, de mindenkinek megvan a maga ideje. – A tied még nem jött el!

---

 Az útonállók azt mondják: "Pénzt vagy életet!" A nők pedig mindkettőt akarják.

A bank egy olyan hely, ahol pénzt adnak neked kölcsön, amennyiben betudod bizonyítani, hogy nincs rá szükséged.

Egyszerűsített adóbevallás - Mennyi pénzt keresett tavaly? Küldje be!

---

Pénz beszél -  azt mondja viszlát!

prayer

siktár éva képe
siktár éva
Offline
Csatlakozott: 2011/12/30

Jók a gondolatok - szilánkok - csak ebben a formában nem igazán felel meg - szerintem - a feladványban szereplő kritériumoknak.

Szeretettel olvastalak!

Évi

"Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyék észre ott ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmentél."

(Victor Hugo)

Donna Ihunte Mária képe
Donna Ihunte Mária
Offline
Csatlakozott: 2011/11/15

Jópofa ötlet. Az ismert mondásokat összeráztad, megkeverted, és ami kiesett belőle, az engem jókedvre derített. Mosoly

 

Barátsággal Marika

 

prayer képe
prayer
Offline
Csatlakozott: 2008/06/30

Próza 8.

ermi-enigma - Talált pénz

 

Tomi, mint minden nap, ma is időben felöltözött, az anyu által kikészített reggelit megette. Hét éves volt, komoly nagyfiú, mindig betartotta az anyu és apu által megszabottakat. Persze jutott abból Csutaknak és Csataknak is. Csutak egy keverék fekete kutya volt, Csatak pedig egy házi-cica. Nevét valószínűleg Csutak miatt is kapta, de talán inkább azért mert ítéletidőben tévedt a kertbe, agyonázva, betegen. Amikor Tomi apja meglátta a veranda előtt ennyit szólt: - Na, most már van egy macskánk is, de, hogy lehet ennyire csatakos? Rá is ragadt a név. Legjobb barátai voltak az állatok Tominak. Hátitáskáját - amit nagyon utált, jobban szeretett volna olyan kézben hordozhatót - feldobta a hátára, gondosan bezárta a házat, aztán a kertkaput is és a kulcsot madzagostól a nyakába akasztotta. Indult a buszhoz. Mellette Csutak és Csatak. Bizony így volt ez, minden nap kikísérték a buszhoz, aztán délután négytől - amikor a napköziből eljött -  ott várták. Csodájukra járt a környék. Egyedül állt most a megállóban. Találgatta milyen busz jön. A teherautóból átalakítottat nagyon utálta, arra egy vaslépcsőn kellett felmászni amit a kalauz hajtott le az utasoknak, jobb volt "csőrös" ami valami német, még a háborúból itt maradt busz volt, de legjobb az Ikarus-30 tetszett neki, az olyan igazi nagy autó volt. Sokszor ötvenen is bepréselődtek. Ki-be szállni persze nem volt egyszerű, mert csak elől volt ajtaja és buszvezetőnél kellett a jegyet megvenni. Neki bérlete volt, azt lyukasztották. Most a harmincas jött. Fürgén ugrott föl rá. A buszvezető még a kutya-macska párnak nevetve kiszólt: - Mars haza! - de azok tudták a dolgukat, szépen már el is indultak egymás mellett.
Tomi megállt a busz közepénél. Elég sokan voltak. A táskája néha beleakadt valakibe, de igyekezett egy oszlophoz húzódni ahol nem lökdösik a többiek. A padlót nézte. Tetszett neki a gumiborítás. Fényes fekete volt, bár ott egy helyen lehet már szétszakadt mert kilátszott az alváz barnás színe alóla. Megrázta a fejét, az nem lehet - gondolta - hiszen ez új busz. Közelebb próbált lépni, ami nem is volt egyszerű, de némi furakodás árán sikerült. Jobban megnézte és akkor látta, hogy bizony nem padlóhiba, hanem egy vagyon. Neki, de talán egy felnőttnek is vagyon. Egy félbe hajtott ötven forintos hevert a padlón. Kicsit már megtaposva, de sértetlenül. Mit csináljon? Neki kell az a pénz. Nagy nehézségek árán lecibálta a hátáról a táskát és addig fészkelődött, hogy rá tudta tenni a pénzre. Bűntudata volt. Tudta, hogy amit akar azt nem lenne szabad, de ötven forint az hihetetlen kincs. Vasárnaponként két forintot kapott mindig amiből a Vöröscsillag moziban megnézte a matiné filmet és a maradék ötven fillérből egy gombóc fagyit elnyalogatott. Ez a pénz mi-mindenre elég lenne, bár anyuéknak meg kellene mondania. Az is lehet, hogy kikap majd érte, de ez most nem érdekelte. Az 1 km megállót már elhagyták, következik az elágazás és utána a Szabadság-tér ahol majd leszáll. Addig kell valahogy felvennie. A szerencse mellészegődött. Meglátta, hogy a cipőfűzőjét reggel ügyetlenül kötötte be és az kioldódott. Leguggolt, hogy megkösse. Ránéztek mások is, hogy mit csinál, de látták, hogy a cipővel babrál és nem figyeltek rá. Óvatosan a táska alá nyúlt. A szíve majd kiugrott, de a kezében volt a pénz. Gyorsan a melegítő alsó jobb zsebebébe csúsztatta és felállt. Felvette a táskát is és várta, hogy a Szabadság-térre érkezzen a busz. A százlábú hídon csak döcögött, mert azt szinte minden nap javították, a Tisza-hídon már szépen gurult és meg is érkeztek. Leszállt. Nem mert a zsebébe nyúlni amíg a főúton volt, szinte szaladt a Dózsa György útig. Ott egy kapualjban megállt és benyúlt a zsebébe, hogy érezze a papírt a kezében. Kereste - sehol. Megnézte a bal zsebet is, pedig tudta, hogy a jobba tette. Újra a jobb zsebben kutatott. Nyúlt bele - mélyen - és amikor a saját bőrét érezte, akkor jött rá, hogy baj van. Tegnap a napközi egyik szünetében az udvaron fociztak és alaposan elesett. Érezte, hogy valami szakad, de amikor felkelt nem látott a ruháján semmi maradandó nyomot. Hát akkor ez volt az. Belül a zseb szakadt, biztosan az a selyem bélés gyenge volt.
Elejtette a táskát és csak nézett maga elé.
Megindultak a könnyei, zokogott. Egy bácsi állt meg mellette: - Mi a baj kisfiú? Ő csak zokogott tovább, nem is figyelt a bácsira. Az megfogta a vállát és vígasztalta: - Ne sírj, mond el mi történt, segítek neked.

Ránézett és csak annyit mondott: - elvesztettem a pénzem, mind elvesztettem.
A bácsi megkérdezte: - mennyit veszítettél el?
- két forintot.
Az idős férfi nézte és a zsebébe nyúlt. Elővett pár csörgő forintot. Kiválasztott egy "bélást" és odaadta: - tessék, máskor vigyázz rá jobban. Iskolába mégy? Akkor jó lesz igyekezned, mindjárt nyolc óra van. Légy jó fiú.
- köszönöm szépen - mondta és elindult.

Életében először hazudott - és talán utoljára is. Valamit megtanult: elviselni a bajt.

prayer

prayer képe
prayer
Offline
Csatlakozott: 2008/06/30

Vers 8.

siktár éva - Koccintsunk a jövendőre

 

Koccintsunk a jövendőre,
vajon mit hoz nekünk?
nem megy el a kedvünk tőle?
reménnyel telt szívünk?
 
Szívünk melyre vigyáznunk kell
míg utolsót dobban
gondolkodjunk, hibáztunk-e
élhetünk nyomorban?
 
Koccintsunk most arra vágyva
szebb holnapunk lészen
gondjainkat hagyva másra
de nem olyanképpen,
 
hogy a másik belehaljon,
osztozzunk a terhen
jóban, rosszban vele tartson,
szabad legyen lelkem!
 
Koccintsunk a víg kedélyre
soha el ne hagyjon
szomorúság mit mesélne?
Szíved meghasadjon?
 
Reményteli boldog órák
koccintsunk most erre
szívünkben csak a sok jóság
bánat sose lenne!

 

prayer

siktár éva képe
siktár éva
Offline
Csatlakozott: 2011/12/30

Szerintem is koccintsunk!

Szeretettel olvastalak!

"Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyék észre ott ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmentél."

(Victor Hugo)

dreaming58 képe
dreaming58
Offline
Csatlakozott: 2012/09/21

Koccintsunk! Mosoly

...már nem is tudom, hogy te hiányzol-e, vagy csak az, hogy hiányozz...

prayer képe
prayer
Offline
Csatlakozott: 2008/06/30

Próza 7.

Füles - Pénzmese

 

Középkategóriás címletűként születtem egy szigorúan őrzött, titkos helyen. Rövid várakozás után belekerültem a mindennapok forgatagába. Mi, a kétkezűek világának fontos részei vagyunk. Sokféleképpen hívnak bennünket: bankjegy, pénz, lóvé, lé, zsé, zseton, átok és áldás. Mivel az értékem olyan, hogy megfordultam mindenféle helyen, gazdag tapasztalatokra tettem szert, amelyet most szívesen megosztok a nagyérdeművel.

Fiatal koromban, nagyon sokféle emberrel találkozhattam, mindenki másképp bánt velem. Volt, aki csak úgy a zsebébe gyűrt és gyorsan tovább is adott más kezeknek. Volt, aki szépen belehajtogatott a kedvenc helyünkre a pénztálcába és próbált ránk vigyázni, amíg csak lehetett. De akadt olyan is, aki titkos helyeken bújtatott bennünket, egyre sokasodó társainkkal együtt. Láttam boldog és szomorú arcokat. Jártam piszkos zsebekben, aprópénzek társaságában, pénztári kasszák ki-becsukódó fiókjaiban. Sokszor adtak be egy ablakon, sárga papír társaságában és többször jártam fényes termekben, ahol egy szerkezet számolt meg bennünket, iszonyú sebességgel. Találkoztam kérges kezekkel, akik nehéz szívvel számolgatták gyér társaságunkat, de voltam finom női kezekben is sokadmagammal együtt, finom, csillogó holmikra cserélődve. Szégyelltem magam, amikor zsebekbe csúsztattak, és nagyon megijedtem, amikor durva kezek hirtelen kirántottak a táskák rejtekéből.

Egyszer egy nadrág zsebében felejtettek és egy borzalmas tortúrában volt részem: kimostak, megszárítottak, majd kivasaltak. Az ellenségemnek nem kívánom, amit átéltem.

Nehezen hihető, de nekünk is vannak érzéseink. Az életem során megismert kétkezűek közül nekem is voltak kedvenceim, és voltak olyanok, akiket nem szerettem. Először talán azokon esnék túl, akik nem lopták be magukat a szívembe. Ők azok akik „piszkossá” tesznek bennünket, majd „tisztára mosnak”. Bármi áron összeharácsolnak minket és alantas szándékaik kielégítésére használnak. Vagy csak egyszerűen elveszik mindenkitől, hogy nekik több legyen. De szerencsére sok, számomra szeretetre méltó kéz is megsimított. Apró kezek, akik a perselymalacuk gyomrába gyömöszöltek, hogy onnan kiszabadulva, valami régen vágyottra cseréljenek. Családanyák dolgos kezei, akik esténként különféleképp csoportosítottak bennünket, hogy mindenre jusson a szűkös keretből. Ráncos, öreg kezek, akik remegve tapogattak bennünket a viseletes pénztálcában.

Az életem a többiekéhez képest nem volt túl hosszú. Történt ugyanis, hogy egy tavaszi délelőttön, négy kéz ide-oda rángatott a tulajdonjogon vitatkozva. Sajnos ennek a vitának az lett a következménye, hogy középen kettészakadtam. Ügyes kezek ugyan összeillesztettek és megragasztottak átlátszó szalaggal, de emiatt többször előfordult, hogy visszaadtak az előző kéznek. Végül bekerültem a kórházba, ahol hasonló sorsú társaim tengették napjaikat. Egy szép napon végleg lemondtak rólunk és testünket apró darabokká szaggatták, majd egy prés téglává zsugorított bennünket. Most itt vagyunk egy öregek otthonában, a kazán mellett, hogy beteljesítsük végső küldetésünket, meleget adjunk.

prayer

siktár éva képe
siktár éva
Offline
Csatlakozott: 2011/12/30

Tetszik a pénz "lelkivilága", melyet vetít az olvasó felé.

Szeretettel gratulálok!

Évi

"Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyék észre ott ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmentél."

(Victor Hugo)

prayer képe
prayer
Offline
Csatlakozott: 2008/06/30

Próza 6.

Tinian - REINKARNÁCIÓ...

... avagy, sose tudod mit kapol a múlttól!

 

A senki által nem ismert, de szűk szakmai körökben annál inkább elismert bankár most üveges tekintettel bámulta a plafont Felesége az ágya szélén ülve a kezeit tördelte. Néha elpityeredett, de csak szolidan, szinte magának.

- Timót, kedvesem, ne hagyj magamra, Mihez kezdek én ebben az életben nélküled? Te voltál mindig a támaszom, akire felnéztem, akiben hittem! A család veled egész csak…- és újra elcsurrant szeme sarkából a lélek vize.

De az ura egy kukkot se szólt, csak meredten, üveges szemekkel nézte a mennyezet fehérre meszelt síkját. Mint aki gondolkodik valamin, de nem jut el a megoldásig, pedig már ilyen közel jár hozzá! Nála ez szokatlan dolog volt, ő nem ismert lehetetlen problémát, ha anyagi dolgokról volt szó! Lehetett az egyszerű kamatláb, többszörösen rafinált financiális tranzakció… Timótnak a helyén volt az esze! Mert a természet azzal bőven megáldotta.

Már két napja tartott ez a se ki, se be állapot. A Fentiek még nem döntöttek: jön, vagy marad?!

Újra beköszönt az este a nyitott ablakon, immár harmad este. Az asszony ültőhelyében szundított az ágyon. A bankár, akinek bankókból volt a lelke vitorlája, és – mondják! – aprópénz csörgedezett az ereiben, mélyen aludt. A ház tetején ülő bagoly huhogására a nő felriadt. Szólongatta a férjét, de az bizony semmire nem reagált.

Az Úr adta, az Úr elvette! – jutott eszébe az asszonynak, mert – bár materiálisnak láttatta magát az emberek előtt, de titkon tanulmányozta a Bibliát is! - hát… ki tudhatja a véget? Igaz nem volt éppen megfelelő a hasonlat, hiszen Jób egy igaz, istenfélő volt, aki a csapások alatt is hű maradt az Istenhez – de ő csak egy esendő, aki nem jártas a világban, mert mindig az ura vezette, és ő arra ment, amerre ő mutatta az utat! De legalább nem szegénységben hagyta itt, meg aztán… majd csak lesz valahogy!

- Ki vagy halandó? – dörrent a kérdés a fehér lepelben álló alakra.

- Én kérem tisztelettel, bankár. de ki kérdezte?

- Itt te csak válaszolsz arra, amit kérdezünk, érthető?

- Természetesen megértettem! – húzta magát összébb, talán életében először… Tinót.

- Szóval bankár. És milyen bankár voltál életedben? Van erről valami írásos igazolásod, mert ugye a szóbelit csak akkor fogadjuk el, ha legalább két kezes… helyesbítek(!)... tanúval tudod igazolni a státuszod!

- Akkor én most… - rezzent össze a szavak hallatán a pénzember olyan hangosan, hogy a foga is belevacogott.

- Úgy bizony! Te most már egy másvilágban vagy, egy egészen más világban!

- És, szabadna tudnom tisztelettel, mégis mi ennek a helynek a neve? – próbált egyenesbe jönni helyzetével Timót.

- Ez nem más, mint a híres Purgatórium! Hallottál már róla ugye, te volt halandó?

- Sajnos, nem volt szerencsém behatóbban elmélyülni a hely ismereteinek tárházában – kérte a lófot előre a sehol se látható hang tulajdonosától.

- No, most alkalmad nyílhat megtekinteni, ugyan is a Fennhatóság Központi Szervezetének Döntőbizottsága éppen tanácskozik a sorsotokról.

- Sorsunkról? Akkor nem csak én vagyok itt, egyedül?

Ebben a pillanatban az a fénysugár, ami eddig csak rá vetett fényt szétoszlott, és láthatóvá váltak mindnyájan. Mind a negyvenen, akiket említet a hang.

-Ők kicsodák? – próbált még okosabbá válni a kérdezősködés által Timót.

- Ők? Ti mindahányan bankárok voltatok földi létetekben.

- És most mire várunk itt, ennyien?

- Hogy döntés szülessen arról: ki hová kerül? Erről csak hallottál már valamit… odalent?

- Rémlik, mintha, fél füllel…- mentegette magát, aztán bölcsebbnek látta, ha hallgat.

A Purgatóriumban azonban nem úgy mentek a dolgok, ahogy az egy földi halandó elképzeli! Szétzilált közállapotok, borzadályos intézkedési tervek, és a gazdasági mutatók… no, arról volt a legtöbb vita a Nagy Tanács sűrű ülésein! De nem haladtak a mutatók sehová, csak topogtak egyhelyben. Nem volt még csak ötlet se a kilábalásra, hiszen mindennek az alapja a gazdaság tombolása, a dübörgő vonat húzó ereje!

Valakinek ötlete támadt mégis, mert pályázatot írtak ki: „Pályázat Gazdasági, Nép-összeségi és Jólét emelő Fővezetői állásra” megnevezéssel, és nagy csinnadrattával kísérve.

Timót utca hosszal nyerte el az állást. Mivel további sorsukról – a negyvenekéről! – még mindig nem volt döntés, így a Purgatórium gazdaságát, Timót egy év alatt gatyába rázta! Volt nagy öröm, meg tűzijátékok garmadája, hogy a szemük állandó káprázatban vöröslött! A fiskális problémák eltűnése lehetővé tette, hogy a Purgatórium önállósága ismét helyre álljon, ami eddig nagyban függött a Két Véglet Egyesített Tanácsának jó indulatú döntésein.

Timót napról-napra biztosabban ült a helyén! Már szinte nélkülözhetetlenné vált a Legfelsőbb Vezetés Nagy Tanácsainak ülésén is.

Majd egy napon fejére került a korona: miniszterré választották! Vezetésével a gazdasági vonal egyre csak erősödött, nőtt, terebélyesedett! Már nem volt ügy, amibe ne lett volna beleszólása! Majd eljött a nap, amikor őt választották meg a Nagy Tanács fejévé! Felért egy olyan csúcsra, ahová mindig is vágyott. Küldöttségeket vezetett a „Szépek és Jók” országába. Ellátogatott a Kevés Fényből Élők Államszövetségének egyik tagállamába, ahol személyesen avatta fel az ottani „Remény fény a Nagy Ösvényen” sztráda legújabb szakaszát, amit – természetesen – honi kölcsönök révén valósítottak meg, tovább növelve ezzel Timót terjengő nimbuszát!

Nem volt megállás! A cél valahol a messzeségben lebegett a szeme előtt, mikor hatalmának minden súlyát bevetve egyesíteni akarta a Felső és Alsó Hatalmasságok minden Birodalmát az ő, saját Közép-, és Átmeneti Részek Uniójával. (Mert így mégis csak jobban hangzott, mint holmi Purgatórium... nemde?!)

Ezt viszont már nem nézték jó szemmel az említett birodalom vezetői! Összefogtak ellene, és száműzték…

Az éjszakába egy kis gyerek hangja harsant bele. Egy kisfiúé. A büszke mama kimerülten nézett most született gyermeke apjára:

- Mi legyen a neve Boldizsárom?

- Viselje az ükapám nevét, akinek annyi jót köszönhetünk! Legyen a fiúnk neve… Timót!

prayer

dreaming58 képe
dreaming58
Offline
Csatlakozott: 2012/09/21

Frappáns Mosoly

...már nem is tudom, hogy te hiányzol-e, vagy csak az, hogy hiányozz...

siktár éva képe
siktár éva
Offline
Csatlakozott: 2011/12/30

Ez a próza nekem kissé "túlírt", de jók a gondolatok.

Gratulálok!

Szeretettel: Évi

"Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyék észre ott ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmentél."

(Victor Hugo)

Donna Ihunte Mária képe
Donna Ihunte Mária
Offline
Csatlakozott: 2011/11/15

Ez tetszik! Mosoly

Nagyon jó!

Barátsággal Marika

 

prayer képe
prayer
Offline
Csatlakozott: 2008/06/30

Próza 5.

Tinian - SZERENCSE

 

Már tavasszal rosszul indult ez az év. A tél a szokottnál is tovább elhúzódott. Még március végén is egy-két centis hó lepte a határt. Az ősszel kikelt vetés nehezen tért magához, amihez még hozzá jött az áprilisi fagy. Aztán, májusban mintha elzárták volna az égiek a csapot. Egy kiadósabb esőtől eltekintve, egyszer se kellett esernyő. Júniusban már szárazság volt, amit a hőség csak növelt. A Gazda szíve összeszorult mindig, ha kiment a határba. Az aratás pedig, megmutatta a valóságot. A búza, árpa most együtt se adott annyit, mint egy jó évben, a búza magában. A bank tartotta a markát továbbra is, hiszen a kockázat az övé volt, a pénzemberek nem járnak a határba, hogy lássák, mi is van ott. Őket csak az eredmény érdekli, hogy azt miként sikerül elérni…! Nem volt elmaradása a törlesztéssel, az adót is lerótta, ahogy kell, de a megélhetéshez, no és a jövő évire félre tenni – talán még a kapások hoznak valamit a konyhára! Hiszen régi bölcsesség: Ha a búza nem fizet, majd a kukorica fiadzik! Úgy legyen!

Egyik reggel arra ébredt, hogy száz dobos dobol kinn az udvaron. Mire elillant szeméből az álom utolsó foszlánya is, rájött, hogy amit hall, az, bizony jégeső! A szél játékos kedvében volt, mert táncára a jég hullámokban verte az istálló palatetejét.

„Már csak ez hiányzott! „ – futott át rajta a az első gondolat. Felöltözött, hogy megnézze az idő tombolását. Rémísztő volt látni, hogy a föld fehérlik a már célba ért jégdaraboktól.

Alapos munkát végzett a jég. A kukorica levelei csonkként lógtak a száron. A széleken levőket néhol földig verte. A régi bölcsességből csak foszlányok maradtak!

A föld és az állatok voltak a mindene. Ebben nőtt föl, ezt látta, tanulta az apjától, aki szintén bolondja volt ennek a cseppet se könnyű megélhetést adó hivatásnak. Mert annak tartotta. Ahogy hivatás az, ha valaki tanítónak, vagy orvosnak megy, és azt szívvel-lélekkel műveli egy életen keresztül, – mert nincs olyan egyiknél se, hogy munkaidő vége! – úgy a jószágnak és a földnek se lehet azt mondani, hogy most elmegyek, mert idő van!

Az éves bevétel alig fedezte a költségeket. Annyi maradt, amiből megalapozhatta a jövő évet. Az őszi vetés a földben volt, mely szebbnek mutatkozott az ez évinél, de… ki tudja azt előre, hogy mit hoz a jövő?!

Már leesett az első hó, fehérbe öltöztetve a szebb élet reményét. Tennivaló azért így is akadt bőven. A gépek, szerszámok reparálásra szorultak, hiszen folyamatosan kellettek kéz alá, hol ez, hol az. Már talpon volt hajnal óta, mire a család ébredezett. A kazánban halkan duruzsolt az akáctuskó kemény tüze. Egy új nap, mely úgy indul, mint sok más, de amiben ott lapul egy más lehetősége!

A felesége kocsival vitte a gyerekeket az iskolába, ami a község túl felén volt. Kisfia kipirult arccal szalad elé, hogy köszöntse. Mint két cinkos apró legény úgy tudtak egymásnak örülni. Sose gondolta, de már tudta: a világ legjobb dolga apának lenni!

Elvégzett az állatok körül, majd bemenve a házba összeszedegette a számlákat, igazolásokat, csekkeket, hogy elvigye őket a könyvelőhöz, mert az nem az ő világa volt. Azt csinálja egy szakember, aki annak a mestere! Tempósan haladt a dologgal. Külön stócolva az esedékes, a más jellegű, és a feleslegessé vált papírok.

A felesége a szokottnál tovább időzött, s már azon volt, hogy akkor gyalog megy a könyvelőhöz, amikor végre befutott.  A két nagy katicás szatyrot letette a konyha előtt, ami árulkodott, hogy boltban is volt, majd neki látott, hogy valami harapnivalót üssön össze, hiszen már kilencfelé járt az idő. Miközben előkészítette a reggelihez valókat, belépett férjéhez, kezében valami papírt szorongatott. Egy puszit nyomott az arcára, majd átöltözni készült a házi ruhába. A Gazda kezet mosni indult a fürdőszobába. Az asszony a kezében levő papírt az asztalon levő halmok egyike mellé dobta, és visszament a konyhába. A kézmosás után a férfi elrendezte a kiszelektált iratokat. Dossziéba téve a könyvelőnek szántakat, egy másikba a még kellőket, a maradékot pedig összefogta és beletette egy éppen kéznél levő, használt borítékba. Hogy ne keveredjen megint fölöslegesen össze egyebekkel, mielőtt a konyhába ment volna kiment, és egy mozdulattal a kazánba dobta.

Vasárnap este az interneten keresgélve jutott az asszony eszébe a lottószelvény. Kiment a folyosóra, és megtalálta kabátja zsebébe a feladó-szelvényt, amin kézzel behúzgálta a számokat. De a fogadó-szelvénynek nyoma veszett. Mintha nem is lett volna.

Aztán megvilágosodott neki: mikor megjött az iskolából…. hát persze(!), bevitte a szobába, és letette az asztalra, ahol hegybe-halomba álltak a csekkek, meg számlák, meg… minden! Oda tette melléjük!

- A lottószelvényt hová tetted az asztalról a múltkor, mikor válogattad a papírokat?

- Miféle lottószelvényt? – csodálkozott az ember – Én nem láttam sehol lottót!

- Az asztalra tettem az irataid mellé.

- Én… akkor se tudom, miről beszélsz?

- Na, jó, megnézem egyáltalán érdemes-e keresni?

Azzal megkereste a lottó-oldalt.

Percekig ült csendesen, hol a képernyőt nézte, hol az előtte levő szelvényt bámulta. Aztán újra a férjére nézett, de most már kérdőn, követelődzőn kérdezte:

- Hová lett a lottószelvény?

- Még mindig nem tudom csillagom!

- Most, azonnal megkeressük!

- De miért ilyen sürgős egyszeriben?

A nő a monitorra mutatott, aztán a szelvénykét lobogtatta.

- Tudod te, hogy mennyit ér ennek a párja?

Férje letette a tollat, ott hagyta a keresztrejtvényt és odament hozzá a számítógéphez. Felesége ujja a képernyőn megjelenített számokra mutatott: az ott lévő öt szám, és a fogadó-szelvény számai… egyeztek. Az érte felkínált összeg pedig, négyszáznyolcvan millió, meg még egy kevéske apró hozzá!

Éjjel nem aludtak, kereskedtek, kutakodtak, de mindhiába. A kakas már másodszor jelezte az új nap hajnalát, mikor a Gazda kiment, hogy felélessze a tüzet a kazán gyomrában.

Egyszeriben minden megvilágosodott neki! Az a kis papír, ami a kupac mellett volt, amiről azt hitte, hogy csak lecsúszott a többitől… ő égette el itt, ezen a helyen a szerencséjüket!

A lottózóban emlékezett a hölgy, hogy adott fel a felesége lottót, de hát a szabály, az szabály!

Csak egyszer adódik az életben ekkora szerencse, és mellé balszerencse, ami meg nem történté teszi a megtörténtet. Mert az élet a legnagyobb játékmester, aki maga határozza meg a játékszabályokat is, mi csak játszunk, és olykor még nyerhetünk is tőle!

prayer

dreaming58 képe
dreaming58
Offline
Csatlakozott: 2012/09/21

Igaz - az élet a legnagyobb játékmester...

...már nem is tudom, hogy te hiányzol-e, vagy csak az, hogy hiányozz...

prayer képe
prayer
Offline
Csatlakozott: 2008/06/30

Vers 7.

Tinian - LAKODALOM
 

Tust húz a prímás most, s feláll Ferke gazda,
Sok szemit a násznép képire akasztja.
Szálfaként magaslik, hogy helyéről álla,
Tekintélyt parancsol széles, izmos válla.
Kezében pohárral, benne a bor – saját,
Köszörülve torkát jól kihúzza magát.

Forgatja a nedűt, mint az ítész teszi,
Ha erénye mellett a hibát keresi.
Nem találva benne – szeme körbe tekint,
Maradt-e valaki netán még oda kint?
Itt van minden rokon, újak és régiek,
Kiket néki adnak immár az égiek.

Aztán, megfontoltan, ahogy tőle telik,
Mikor szavai még egymást alig lelik…
Bele kezd szép, lassan, s lesz belőle fonat,
Mint egy sok kocsiból álló tehervonat.
Köszönt mindeniket, szépen fellistázva,
Nem marad senki se elfeledett árva.

- Köszönöm, mindenkin tiszteletet téve,
Hogy velünk jön immár az Isten elébe.
De mielőtt mennék… nagy kötelességem,
-Mit már tenni kellett volna, talán… régen!-
Hogy… elég volt végre a harag közöttünk,
Maradjon eztán már örökre mögöttünk!

Tudja azt a falu, hogy miről beszélek,
Ám most kimondani egy cseppet se félek:
Ha vétettünk – lehet – bocsássatok nékünk,
S ne vigyük magunkkal a templomba vétkünk!
Néked mondom… nászom: maradjon a múltunk
Hátunk mögött eztán, ha most kezet nyújtunk!

Elég volt! – azt mondom, mit eleink tettek,
Pöröltek, átkoztak, de sose nevettek!
Bár megtették volna, a haragvás helyett,
Átnéztek volna gyűlöletük felett!
Tán meglátták volna a jót is néhanap,
S tiszteletből kerül kezükbe a kalap.

A gyerekeinknek ’bíz, több már az eszük,
Minden beszéd ellen – nem engedték kezük!
Azt mondom hát végül: ihol, itt a kezem,
És ha te is így, bele büszkén teszem!
Andrishoz fordul - másik családfeje -
Ki leányát adja, s lesz fiának veje.

Feláll az említett, szótlanul magaslik,
Erős, csontos férfi, ki szélbe se hajlik.
Poharat tart keze, de tartalma nincsen,
Odalép nászához osztozni a kincsen.
Tölt az ő borából, majd feléje fordul…
Szótlanul vár a nép – vér, avagy könny csordul?

Komoly éltes arca, de csillog a szeme…
S parolára készül dolgos, erős keze.
Belecsap a másik – csendül a két pohár,
Kezük ölelkezik, mint egy fonott kosár.
Majd megszólal Andris, szeme másként csillan,
Miközben sűrűbben, apróbbakat pillan.

- Rokonok, barátok nézzetek meg minket,
És idézzétek fel régi bűneinket!
Ahogy Ferke mondta: jöjjön meg az eszünk,
S ne szálljon a sírba a gyűlölet velünk!
Itt, és most azt mondom: Ti és mi, már ezut
Mi a mai nappal örökre összefut!

Aztán, ha leszállott a földre az angyal,
És egy kis ember jön kézen fogva avval…
Mi leszünk a sámli – térdünkön fog ülni –
Nem győzünk majd néki eleget örülni…
Ő lesz majd a pecsét, fogadalmunk alján,
Egy más, új világban beváltott utalvány!

Ürítem poharam, boroddal koccintok,
A múltra pedig egy nagy fátylat borítok!
Ami történt, úgy volt – bárcsak ne úgy lenne,
Több lenne a jóság, meg az igaz benne!
De e két gyereknek több legyen az esze,
Mert azon nincs vita, hogy szívük érez-e?!

Legyen a jövőtök színes, való álom,
Minek a küszöbén álltok ti immáron.
Lépjetek csak bátran, mi veletek megyünk,
Mert mögöttetek van immár a mi helyünk!
Sok évet hagyunk el, bár ne így telt volna,
Ne volna mind után, egy csöndes kápolna!

Megölelik egymást…pityong a két asszony,
Rázendít a prímás, hogy egy dalt fakasszon
A hegedű lelkén…még dalol is mellé…
Így válik a nóta lélekeledellé:
„Az én jó apámnál nincs jobb a világon,
Mosolyog a lelke minden szép virágon!”

prayer

siktár éva képe
siktár éva
Offline
Csatlakozott: 2011/12/30

Nem igazán pohárköszöntő!

Szeretettel olvastalak!

Évi

"Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyék észre ott ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmentél."

(Victor Hugo)

dreaming58 képe
dreaming58
Offline
Csatlakozott: 2012/09/21

Tetszetős elbeszélő költemény - de ez sem pohárköszöntő...

...már nem is tudom, hogy te hiányzol-e, vagy csak az, hogy hiányozz...

Donna Ihunte Mária képe
Donna Ihunte Mária
Offline
Csatlakozott: 2011/11/15

Nagy élvezettel olvastam az első betűtől az utolsóig, nálam dobogós. Mosoly

Gratulálok

Barátsággal Marika

 

zsuska képe
zsuska
Offline
Csatlakozott: 2010/09/12

AZ ÉN JÓ APÁMNÁL…

Az én jó apámnál, nincs jobb a világon,
Hiába keresném, párját nem találom.
Mikor rágondolok, mintha róla szólna,
Szívemben egy szép dal, egy gyönyörű nóta.

Az én jó apámnak, nincsen rossz barátja,
Nincs szenvedélye, s boldog a családja,
Fáradt éjjel, nappal, de már alig várja,
Mikor a gyermekét, karjaiba zárja.

Tudom édesapám, sok bajod volt vélem,
Mégis milyen sokat tettél eddig értem.
Nélküled nem volna az életem ily szép,
Azt kívánom néked, nagyon soká élj még.

                         Solymári férfikórus gyűjtéséből

Bocsánat, de én most ezzel koccintottam! Nálam dobogós! Mosoly

Élvezettel olvastam mindvégig, annál is inkább, mert a régi nagy Nagy családi nótázásokra emlékeztetett! Hihetetlenül élveztem azokat is gyermekként. Bárki is légy, szívből köszönöm!

zsuska

Nem minden szó mondható ki. Az egyik magunk miatt, a másik kíméletből... s ha mégis megteszem?

Gitka61 képe
Gitka61
Offline
Csatlakozott: 2013/01/03

SZÉP! Szinte már fáj!...Gitka

prayer képe
prayer
Offline
Csatlakozott: 2008/06/30

Vers 6.

siktár éva - Koccintsunk a szerelemre...

 

Mondd meg nekem kis barátom, mi az apropó?
Mitől csillog huncut szemed, mely oly' megkapó!
Gyémántszínű csoda tollad kapd csak most elő,
írd le nekem versben gyorsan, ihlet erre jő'
 
Koccintanék én most véled, no de nem tudom
mitől vagy te ilyen boldog édes angyalom,
Ámor Isten pici nyíla megsebzett talán?
Azt mondod, hogy nem is volt még ilyen éjszakád?
 
Vörösbor és folyt a pezsgő, szíved lángra gyúlt?
Koccintanék én most véled, elveszett a múlt?
könnyáztatta levélpapír semmibe veszett?
Ihlettündér karon ragad fogja kezedet!
 
Igyunk hát a szebb jövőre, boldog a szíved,
bársonyszirmú vörös rózsa Neked, hát kinek?
Elbódultál illatától tiéd most a kéj!
Szerelmes vagy kis barátom rád ragyog a fény!
 
Koccintsunk a szerelemre, hisz oly rendhagyó,
különleges mámor csöppje csak Neked való
öleld Őt, hisz forrón szeret, égeti a vágy,
lesz még Neked milliónyi csókos éjszakád!

 

prayer

siktár éva képe
siktár éva
Offline
Csatlakozott: 2011/12/30

Szerelem mindenekelőtt!

Gratulálok!

Szeretettel: Évi

"Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyék észre ott ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmentél."

(Victor Hugo)

dreaming58 képe
dreaming58
Offline
Csatlakozott: 2012/09/21

Ez is jó Mosoly

...már nem is tudom, hogy te hiányzol-e, vagy csak az, hogy hiányozz...

zsuska képe
zsuska
Offline
Csatlakozott: 2010/09/12

Nyújtom én is kupám! Mosoly

zsuska

Nem minden szó mondható ki. Az egyik magunk miatt, a másik kíméletből... s ha mégis megteszem?

prayer képe
prayer
Offline
Csatlakozott: 2008/06/30

Próza 4.

Donna Ihunte Mária - Pénz nélküli gazdagság

 

Vannak dolgok, amit nem lehet pénzért megvenni… Meseországban sétálva is feltűnést keltett az egyik hangulatos boltocska cégtáblája „SZERETET BOLT”. Sokan megálltak előtte, - aki már ismerte, mosolyogva lépett be a csilingelve köszöntő ajtón, de aki még sosem járt ilyen helyen, azt is bevonzotta a kíváncsiság.

Tündérek, manók adták egymásnak a kilincset, de láthattam bemenni kedvenceimet: Tündér Lalát  és Gigit a kis egyszarvút,  Harisnyással, a „Szigetkék”  kandúrjával együtt. Ráadásul Fülöp a felhő éppen akkor indult vissza az égi parkolóba. Akaratlanul is feltettem magamnak a kérdést, Szabó Magda napot tartanak Meseországban? Én is kíváncsi lettem, mi szükségük lehet több szeretetre ezeknek a csupaszív, kedves figuráknak, hát gondoltam egy merészet, és beléptem az ajtón. Azonnal felém fordult a figyelem: - Miben segíthetünk, kedves Idegen? Zavartan kezdtem magyarázkodni, miért is jöttem, de barátságosan hellyel kínáltak, nézelődjek csak kedvemre, ha kérdésem van, arra is válaszolnak szívesen.

Két pult volt a boltocskában, az egyiknél, - ahol a felirat szerint a Szeretet átvétel volt - hosszú sorban türelmesen várakoztak. A másik pultnál, - a Szeretetadásnál – láthatóan nem várt senki, mégis izgatott készülődést, nagy sürgés-forgást tapasztaltam. Nem is mentem oda, kérdezősködni, pedig szerettem volna megtudni, mi folyik itt.  Egy hosszú ősz szakállú manó huppant le a mellettem levő kis székre, aki kérés nélkül is azonnal beszélni kezdett.

- Bocsánat, hogy így ismeretlenül megszólítom. Tudja kedves, maholnap ötszáz éves leszek, hát nem csoda, hogy fájnak a lábaim, nehezen tudnám állva kivárni a soromat.  

- Talán butaságot kérdezek, de nemrég érkeztem Meseországba, és nem tudom, mi ez a nagy készülődés, aminek belecsöppentem a közepébe. remélem nincs baj?!

– Lehetséges, hogy van olyan hely a világban, ahol nem hallottak a Gonosz Varázslóról? Nincs az a pénz a világon, ami csillapítaná a telhetetlenségét. A felhő hozta a hírt, hogy hozzánk indította el a leggonoszabb szörnyet, amit valaha is készített. Őt kell legyőznünk a szeretet erejével, hiszen Meseországnak nincsen pénze, azt nem adhatunk neki. Itt járhat már a közelben, mert még a Főnix madár is visszahúzódott a búvóhelyére. Tőle tudjuk, hogy tüzet okád, mint egy sárkány, a patái meg úgy szikráznak, mintha táltos lenne…

Nem volt ideje befejezni a mondókáját, mert hatalmas dübörgéssel kicsapódott az ajtó, és egy hatalmas lángcsóva kíséretében bekiáltott a szörny:

- ADJ PÉNZT! MÉG PÉNZT! SOK PÉNZT! AZ ÖSSZESET! – hangjának robajába a falak is beleremegtek. A pult mögül a boltos kedves lágy hangon válaszolt.

– Azonnal elkészítem a csomagját, addig talán foglaljon helyet! – egy intésére a kis székből kényelmes, sárkányméretre alakított fotel lett – Úgy látom elfáradt a hosszú úton, talán meg is szomjazott.  Elfogadna egy pohár vizet?

A szörny mohón kapott a pohár után, és nagy kortyokban nyelte a friss hideg vizet.  Több pohárral is megivott egymás után, hogy biztosan eloltsa a benne égő tüzet, és megkönnyebbülten leült. Csak ekkor néztük meg alaposabban, nem is állhattam meg szó nélkül, amit láttam.

 – Hiszen nyakba kötős napozó van rajta, az elején egy szál virággal. Kisgyerek ez még! Szegényke mennyit szenvedhetett a Gonosz Varázsló miatt.

Mialatt a mi kis szörnyecskénk elmesélte, hogy kerültek fogságba a szülei, milyen kegyetlenül bánt velük a varázsló, folyamatosan áradtak felé az összegyűjtött szeretetsugarak, elég volt néhány perc, hogy visszaváltozzon rémült, szipogó kisgyerekké.

A Bölcsek Tanácsa azonnali megbeszélésre gyűlt össze. Felajánlották neki, hogy Meseországban maradhat, de a varázsló keze itt is elérheti. Egyetlen megoldás van, ami nehéz is, veszélyes is, viszont ha sikerül, legyőzhetik a varázslót, és a szülei is kiszabadulhatnak.

Tervüket a varázsló kapzsiságára építették. Több ládát is megtöltöttek az igazihoz nagyon hasonló szeretet-pénzekkel. Ha elég sokat megfog közülük, a szeretet ereje legyőzi a gonoszságát is, a fukarságát is, és talán a szívéhez is sikerül közel férkőzni.. Mindent aprólékosan megterveztek. Ahhoz, hogy Fülöp a szállító felhő a háznál tehesse le a ládákat, segítségül hívták a ködöt… Már csak a kislányra vártak, akinek indulás előtt vissza kellett bújni a szörny bőrébe, Nagyon félt, hogy ismét elveszti azt a szeretet és örömet, amit hosszú évekig csak gondosan bezárva őrizhetett a szíve legmélyén, de most visszakapta és tudta többé nem veszítheti el. „Bátor vagyok, bátor vagyok, bátor vagyok, – mondogatta egyre több hittel –Mehetünk! Kiszabadítom a szüleimet!” – aztán, zsupsz, beleugrott a szörny bőrébe, megsimogatta Fülöp oldalát, és beszállt a felhőbe.

Órák hosszat tartott a küzdelem. A gonosz varázsló nem adta meg magát egykönnyen.. Egy-egy támadására elsötétült az ég, és villámok cikáztak. A Nap is ámulva nézte, mi történik, - el is felejtett tovább haladni égi útján, - ez volt a szeretet szerencséje. Amikor a gonosz utolsó támadásához összegyűjtötte minden maradék erejét, és hatalmas köteg villámot zúdított a szeretet kis csapatára, a Nap egy határozott mozdulattal feltűrte az inge ujját, kinyúlt, és a csokorba összemarkolt villámokat szájába gyömöszölte. Nyelt egy nagyot, és mosolyogva kacsintott le az égből.

A Gonosz Varázsló utolsó erejével is a pénzt szorongatta. Derékig belehajolt a ládába, és folyamatosan halkuló hangon mondogatta „Az én pénzem, nem adom, ez az én pénzem!" – miközben ő maga is egyre zsugorodott, végül semmi sem maradt belőle.

Aznap este hatalmas ünnepség volt a házban.  Hivatalos volt rá mindenki, akihez csak eljutott a hír, de Meseország lakóiról sem feledkeztek meg. Egy bátor kislányt ünnepeltek, aki meghatottan állt virágmintás, nyakban megköthető pántos napozójában, és semmi pénzért el nem engedte volna büszkén mosolygó szülei kezét, még annyi időre sem, amíg elmondta a vendégeknek, minden pénznél többet ér, ha valakit szeretnek, ő is szerethet, és vannak barátai, akikre számíthat.

prayer

dreaming58 képe
dreaming58
Offline
Csatlakozott: 2012/09/21

Ó de kedves Mosoly

...már nem is tudom, hogy te hiányzol-e, vagy csak az, hogy hiányozz...

Gitka61 képe
Gitka61
Offline
Csatlakozott: 2013/01/03

ÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓriási! Imádom a meséket Mosoly Nagyon tetszett!...Köszönöm..Gitka

Donna Ihunte Mária képe
Donna Ihunte Mária
Offline
Csatlakozott: 2011/11/15

Vannak dolgok, amit nem lehet pénzért megvenni!

Jó kis mese, szeretettel olvastam. Mosoly

Barátsággal Marika

 

prayer képe
prayer
Offline
Csatlakozott: 2008/06/30

Vers 5.

barnabby - Köszöntővers...

 

Tölts jó bort, pirosat ma minden kupába
Rosszkedved öntsd, a vízzel ki a Dunába
Vígan élj, így remélj, holnaptól csak henyélj!
Felejtsd a gondod, hagyd másra a munkát
Ölelgesd inkább a bögyös Katinkát
Mellette nem vesz meg az isten hidege
Tapogasd bátran, hogy lázas, vagy meleg-e...
s ha lankadna vágyad, tölts még a tüzes borodból
Ne fanyalogjon a menyecske sem ma a korodtól...
Áldja meg az Isten is a szőlő vesszejét,
gazduram is  csak azért piros, mert szereti a nejét
s kölcsönveszi néha a jó bornak erejét…

 

prayer

zsuska képe
zsuska
Offline
Csatlakozott: 2010/09/12

Jó lett! Mosoly

zsuska

Nem minden szó mondható ki. Az egyik magunk miatt, a másik kíméletből... s ha mégis megteszem?

siktár éva képe
siktár éva
Offline
Csatlakozott: 2011/12/30

Gratulálok! Ez a vers tetszik eddig a legjobban,  a kritériumoknak megfelelő, humoros, kedves...

Szeretettel gratulálok!

Évi

"Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyék észre ott ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmentél."

(Victor Hugo)

Gitka61 képe
Gitka61
Offline
Csatlakozott: 2013/01/03

Ihaj, csuhaj! Sosem halunk meg! Mosoly Tetszik Mosoly

Gitka

dreaming58 képe
dreaming58
Offline
Csatlakozott: 2012/09/21

Ez jóóóó!

Nálam dobogós Mosoly

...már nem is tudom, hogy te hiányzol-e, vagy csak az, hogy hiányozz...

prayer képe
prayer
Offline
Csatlakozott: 2008/06/30

Vers 4.

siktár éva - Hatvanadik születésnapodra

 

Koccints velem jó barátom,
egyen meg a fene
merre jártál, hogy nem látom
poharad már tele!
 
Vigadj velem szól a nóta
ne is törődj vele
ideértél Te végszóra
döntsd a lét, óh' bele
 
kicsi piros szájacskádba,
azt kívánom neked
szívedet ne bánat rágja,
gyönyör legyen Veled!
 
Hatvanadik életéved
sok vagy kevés Neked?
hallgasd most az én zenémet,
ettől megy el eszed!
 
Eszed, mely oly' kicsi Neked,
de így szeretlek Téged
hatvanadik éved Veled
nem kell többé félned!
 
Már azért sem, itt vagyok én
barátságunk szilárd
nyisd a szádat itt tartom rég
nedűt melyet kívánsz!
 
Csöpögtetem orcácskádra,
rá se ránts ha mondom,
ne gondolj Te soha másra
itt a kezed, fogom!
 
Hatvanéves lettél mára
azt kívánom Neked
viagrát ne szedjél rája
elment a Te eszed?
 
Menni fog az, hidd el nékem
tudod mennyi vagyok?
nyolcvanadik évem vélem
soha meg nem halok!
 
Azt ajánlom Neked végül
mulass velem kérlek
így az ember meg nem vénül
szép lesz még az élet!

 

prayer

siktár éva képe
siktár éva
Offline
Csatlakozott: 2011/12/30

Igazából nem pohárköszöntő - vagy mégis? - mivel kissé humoros, tetszik, mert életelemem a humor.

Szeretettel: Évi

"Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyék észre ott ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmentél."

(Victor Hugo)

Legújabb irodalmak

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Irodalom Cinkék Góth László 2017/12/09 - 04:59 2017/12/09 - 04:59
Irodalom KIADOTT KÖNYVEIM LINKJEI Nagy Vendel 2017/12/08 - 13:00 2017/12/08 - 13:00
Irodalom Világvégi riadalom Pócsa Józsefné 2017/12/07 - 10:03 2017/12/07 - 10:03
Irodalom MEGJELENT NAGY VENDEL: 12. -ik E KÖNYVE Nagy Vendel 2017/12/06 - 13:00 2017/12/06 - 13:00
Irodalom Mikulásra várva Nagy Vendel 2017/12/05 - 14:43 2017/12/05 - 14:43
Irodalom Hangosvers Nagy Vendel 2017/12/03 - 15:30 2017/12/03 - 15:30
Irodalom Advent kezdetén Nagy Vendel 2017/12/02 - 19:59 2017/12/02 - 19:59
Irodalom Feliperedtem Nagy Vendel 2017/12/02 - 19:52 2017/12/02 - 19:52
Irodalom Advent gyertyái karnevál 2017/12/02 - 16:54 2017/12/02 - 16:54
Irodalom Törő Zsóka: Ajándék / Geschenk toni 2017/12/02 - 14:21 2017/12/02 - 14:21
Irodalom Johann Wolfgang von Goethe: Demut / Alázat toni 2017/12/01 - 18:40 2017/12/01 - 18:40
Irodalom Mikulás és a Krampusz Pócsa Józsefné 2017/11/29 - 12:57 2017/11/29 - 12:57
Irodalom Az öröm az enyém Nagy Vendel 2017/11/27 - 18:11 2017/11/27 - 18:11
Irodalom Katalinok névnapjára  toni 2017/11/25 - 17:17 2017/11/25 - 17:17
Irodalom Katalin kopogtat Nagy Vendel 2017/11/25 - 15:21 2017/11/25 - 15:21

Legújabb hangzóanyagok

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Audió Tárnok Mihály - Az élet szerelmese prayer 8 2014/12/28 - 19:04 2017/12/11 - 19:54
Audió Egy tanár emlékére Góth László 3 2015/01/30 - 22:18 2017/10/31 - 17:45
Audió Miskolci István - Várkonyi Judit - Porba hullt remények mmiissuu 14 2015/05/16 - 23:47 2017/06/06 - 19:36
Audió Góth László - Hullámok (zenei vázlat) Góth László 1 2017/03/28 - 02:42 2017/06/06 - 19:20
Audió Lyrian - Villámlott... Lyrian 3 2008/12/21 - 23:22 2017/04/15 - 13:19

Legújabb fórumtémák

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Fórumtéma Klapek Gabriella hímezve festő, énekes, zeneszerző prayer 1 2016/11/28 - 12:48 2017/08/05 - 11:49
Fórumtéma 2017. AKÍK Művészeti Pályázat prayer 2016/12/28 - 19:03 2016/12/28 - 19:03
Fórumtéma 2016 évi rendezvények capek 17 2016/01/14 - 11:27 2016/08/07 - 16:47
Fórumtéma CINKEfészek Antológia 6. Szt. Mártonnak ajánlva prayer 14 2016/04/17 - 18:06 2016/07/17 - 12:32
Fórumtéma CINKE klub Gyöngyivel prayer 20 2015/04/17 - 21:42 2016/07/09 - 14:15
Fórumtéma Cinke színdarab Emeraude 1 2016/04/25 - 09:38 2016/04/27 - 08:51
Fórumtéma Szent Márton évforduló pályázat prayer 5 2014/09/28 - 09:49 2016/03/01 - 22:47
Fórumtéma Ötletek, és a megvalósítás. prayer 164 2010/02/05 - 20:51 2016/02/02 - 14:28
Fórumtéma Aktuális pályázatok zsuska 177 2013/02/06 - 11:01 2016/01/26 - 12:16
Fórumtéma Meghívó Balázsné Gyöngyi 2016/01/07 - 18:39 2016/01/07 - 18:39

Legújabb rendezvények

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Rendezvény Egy élet munkássága capek 2017/12/07 - 17:00 2017/12/05 - 10:20
Rendezvény "Lelkem virágai" Törő Zsóka bemutatkozása capek 2017/11/24 - 17:00 2017/11/23 - 21:45
Rendezvény Sebestyén Andu Andrea fotókiállítása capek 2017/10/06 - 17:00 2017/09/20 - 11:09
Rendezvény Szent Iván Napi mulatság capek 2017/06/23 - 17:00 2017/06/17 - 21:10
Rendezvény Ha én rózsa volnék..Nyikos Rózsa és Barátai capek 2017/06/09 - 17:00 2017/06/09 - 14:17