Meg lehet bocsájtani?

siktár éva képe

 

Minden délután a munka befejezése után együtt mentek a kollégák, - a Nefelejcs Vendéglőbe -Péter, Gábor, Tamás és Józsi. Józsi volt a legidősebb köztük, ő már a negyvenedik esztendejébe lépett, nős volt. A többeknek még nem volt párjuk.
 
Csodálkoztak egy idő után, hogy Józsi miért megy velük minden délután, de nem mertek rákérdezni, gondolták, magánügy, nem tartozik rájuk.
De Tamást csak nem hagyta nyugodni a gondolat, így rákérdezett (lesz ami lesz, legfeljebb nem válaszol a kérdésre)
 
- Józsikám, - ha nem vagyok indiszkrét -, miért nem haza vezet az első utad munka után?- kérdezte Tamás.
Józsi gondolkodott egy kicsit ( hiszen nagyon jó kollégák, mondhatni már barátok, miért ne mesélhetne ezeknek a fiataloknak az életéről, hát ha tanulságos lesz számukra). Nagyot hörpintett a söréből és mesélni kezdett.
 
- Tudod Tamás, az úgy van nálunk, hogy nem bírok otthon megmaradni, mert a feleségem állandóan veszekszik.- mondja Józsi.
A fiatalok összenéztek és csodálkoztak.
- Veszekszik, de hát miért? - kérdezte Gábor csodálkozva.
- Óh, hát minden baja van neki velem. Leülök tv-t nézni, vagy újságot olvasni, az a baja.-mondja Józsi elgondolkodva.
- És nem lehet, hogy az a probléma, hogy nem segítesz neki a házimunkában?- kérdezi Gábor.
- Á, dehogy, hiszen mire haza érek, kész a vacsora, én szoktam elmosogatni, rendbe tenni a konyhát vacsora után. De állandóan pöröl velem, "nem jól mosogattál el, nem jó helyre tetted az edényeket és akkor már kezdődik a szitkozódás,  újra kezdi a mosogatást, amit én már egyszer elmostam. Pöröl, hogy nem jól végeztem a feladatot,nem vagyok jó semmire. De ugyanez történik, ha porszívózok, port törlök, szerinte azt sem jól csinálom, ő újra megcsinálja utánam. Így hát haza sem megyek inkább addig, amíg le nem fekszik aludni.- mondja Józsi kissé keserűen.
- Nem jó ez így Józsikám, tönkre fog menni a házasságod, mihez kezdesz? - mondja neki Péter.
 
- Óh, Péter, húsz éve vagyunk házasok, az első öt év csodálatos volt,, mindenben segíthettem neki, nem bánta, akkor még jól csináltam. De ez az utóbbi 15 év már ilyen. Nem tudom hol romlott el, illetve csak sejtem, de ezt nem lehetett vele soha megbeszélni. Így hát marad a kocsma.-mondja Józsi nagyot hörpintve a söréből.
 
És Józsi mesélni kezdett.
 
A  tizedik házassági évfordulónk után volt egy félrelépésem. Nagyon megtetszett a szomszédasszonyunk. A feleségem barátnője volt, elvált asszony, gyakran átjött hozzánk esténként, kártyáztunk, vagy én Tv-t néztem, ők kötögettek, hímeztek, vagy csak beszélgettek.
Mint mondottam nagyon megtetszett nekem, rövid vörös haja volt, nagyon jól állt neki, kis pisze orra, csodálatos mosolya, huncut gyönyörű barna szeme. Mindig mosolygott és végtelenül kedves volt. No és az alakja!
Feszes kis melle csodálatosan ágaskodott, a mellbimbói mindig átlátszottak a blúza alatt, - mindig neylon fehér blúzban jött át hozzánk -, megkívántam.
No és a popsijára feszülő miniszoknya - melyből kivillant csodálatos combja, maga volt a tökély.
Mindig keresztbe rakta a lábát mikor leült, és látni véltem a hófehér bugyiját.- megkívántam.
Egyszer csak összeakadt a tekintetünk. Szép szeméből vágy tükröződött - gondolom az enyémből is -, mert egyre többször pillantgattunk egymásra vágyakozva. Nem mondom, nagyon jó érzés volt. Megdobogtatta a szívemet. Minden este átjött, alig vártam a pillanatot, hogy ott legyen nálunk. Azt hiszem szerelmes lettem. A feleségem nem vett észre semmit - legalábbis nem mondta -, de egyik este nem jött át Editke, mert ez volt a neve.
A feleségem nem volt oda haza, elutazott vidékre az anyukájához, nekem nem volt kedvem menni.
Editke tudott róla, mert napközben megbeszélték, hogy nem lesz ide haza, épp ezért nem jött át hozzánk.
De engem majd meg evett a fene. Mit csináljak, törtem a fejem, bekapcsoltam a TV-t, nem kötötte le a figyelmemet, újságot dobtam a szemétbe, az sem érdekelt, csak Editke járt a gondolataimban.
Ittam egy konyakot, majd egy másikat, hátha ettől végre elalszom. De ez csak olaj volt a tűzre. Este hét óra volt. Döntöttem. Átmegyek!
Ő sem alszik még ilyenkor. Vágytam rá, nagyon nagyon vágytam rá.
 
- No egészségedre Józsikám, - mondta Péter -
rendeltem Neked egy konyakot is!
 
Józsi bedobta a konyakot, leöblítette sörrel és még inkább megeredt a nyelve.
 
Hol is tartottam, fiúk? Ja, igen ott toporogtam az ajtaja előtt, megnyomtam a csengőt. Egyszer, kétszer, háromszor, semmi, már indulni akartam haza, amikor kinyílt az ajtaja.
Megdöbbent, azt hitte valami baj történt, hiszen tudta, hogy a feleségem nincs itthon.
 
- Mi baj van Józsikám, mi történt? No kerülj beljebb, foglalj helyet, mivel kínálhatlak? Konyak, sör, bor, ásványvíz? - kérdezte kedvesen, mindent elsöprő mosolyával, amely nagyon tetszett nekem.
 
- Egy kis sört elfogadok, köszönöm szépen Editke - válaszoltam kisfiús szendeséggel, de úgy is éreztem magam, mintha újra 18 éves lennék és az első szerelmemmel randevúznék.
 
Helyet foglaltam a kanapén - mert azt mondta oda üljek, mert az kényelmesebb, mint a fotel, a fotel az ő helye.
Néztem Őt, gyönyörű mosolyát, kívántam, most már teljes mértékben éreztem, hogy meg kell történnie, meg fog történni.
Pongyolában volt, mely kissé áttetsző volt, hívogatott az a két csodálatos mellbimbó ami néha néha kikandikált pongyolája ráncai közül, ő észre sem vette, vagy mégis?
Nem tudtam róla levenni a szemem. Éreztem, hogy szívem kalapál, vágy izzik ereimben.
Editke kiment a konyhába, hogy hozzon még egy sört, és ahogy felállt a fotelból, szétnyílt pongyolája, és elém tárult az egész teste. Végem volt. Teljes egészében meztelen volt, két szép rózsaszín mellbimbó - ilyen csodálatosan szépet még életemben nem láttam - és a vénuszdomb, beleremegtem. Azt hittem elájulok a vágytól. Gyorsan összekapta magán a pongyolát, de nem sikerült összekötnie.
Mellém ült a kanapéra, szemében vágy csillogott, ugyanúgy ahogy az enyémben. Csókolózni kezdtünk, ujjaim mellére tapadtak...csókoltam, öleltem, hajának méz illata volt, nagyon kívántam Őt. Editke is így érezhetett, mert pillanatokon belül meztelen voltam én is Editke segítségével. Hozzám ért, kényeztetett, azt hittem megőrülök, annyira kívántam. Testünk megfeszült, újjaimmal felfedező útra indultam, vágyunkat növelte, hogy az előjáték elkezdődött. Csodálatos volt, végig simitottam a mellén, a derekán egészen a vénuszdombig, amikor Editke fátyolos hangon megszólalt:
- Most, most hatolj belém, nem tudok tovább várni, megőrjít a vágy! - mondta el-elcsukló hangon. Akarlak, együtt akarok égni Veled - és gyengéden beléhatoltam, majd egyre beljebb,
Editke kis sikolyai jelenzték, hogy nemsokára együt érkezünk a kéj legfelső fokára. Csípőnk egyszerre ritmikusan mozgott, éreztem mindjárt elégek, elolvadok, eszméletemet veszítem, annyira jó volt vele. Csodálatos élmény volt. Megpihentünk egymás karjaiban, apró csókokkal borítottuk egymás testét és akkor mint egy villámcsapás, megcsörrent a telefon. Éjjel tizenegy óra volt, Editke megdermedt.
 
 
 
- Ki a fene lehet ez ilyen későn? - mondta és a telefon után nyúlt. Halló, Te vagy Esztikém (a feleségem volt az ).
- Szervusz Editkém, ne haragudj, hogy ilyen későn zavarlak, vagy ha felébresztettelek, de nem lépnél át hozzánk, aggódom Józsiért, nem veszi fel sem a mobilját, sem a vezetékes telefont, már egy órája próbálkozom és semmi. Csak nem történt vele valami? - kérdezte aggódva Esztike.
 
- Rendben van, átnézek és visszahívlak.- és letette a kagylót.
Mérhetetlenül szégyelltük magunkat és lelkiismeret furdalásunk volt, engem gyötört a bűntudat. (Nagyot kortyolt a söréből) A fiúk, kollégái várták a folytatást.
Végül is Editke visszahívta Esztit és megnyugtatta, hogy minden rendben van velem, alszom.
Elmúlt a varázs. Felöltöztem, apró puszit nyomtam Editke orcájára, és kisurrantam a lakásból, Editke nem tartóztatott, ő is érezte, hogy nem volt jó ötlet, de ott volt az a DE....
A vágy, a szenvedély, melynek nem tudtunk ellenállni. Megbántam, hogyne bántam volna meg, hiszen boldog voltam a feleségemmel, szerettem Őt, és mégis megtettem. Gyenge voltam. Legszívesebben a falba vertem volna a fejemet. Reggelig nem tudtam elaludni, forgolódtam, és rettenetesen szégyelltem magam, ugyanakkor eszembe jutott Editke kecses teste, a vágy, ahogy kívántuk egymást, de már nem volt akkora varázsa, mert a bűntudat is munkálkodott agysejtjeimben.
Így történt a félrelépésem fiúk.
Nagyot hörpintett a söréből.
 
- Mesélj tovább Józsi, - mondta Tamás, mert érezzük, hogy ezzel még nincs vége a történetednek.
 
És Józsi mesélt tovább.
Most kezdődtek az igazán gyötrő napok. Esztike másnap haza érkezett az anyukájától, mit sem sejtve ugrott a nyakamba.
- Nagyon hiányoztál kedves, majd megőrültem, amikor nem értelek el telefonon. - mondta kedvesen hozzám simulva.
Nem tudtam mit válaszolni, rettenetesen gyötört a bűntudat és sajnáltam Esztikét, sajnáltam magamat, Editkét, szánalmas állapotban voltam. Észre is vette Esztike.
- Mi van drágám, beteg vagy? Olyan furcsán nézel rám, mintha nem örülnél nekem, bánatos az arckifejezésed, mit történt? - kérdezte kedvesen.
El akartam mondani. Meg akartam szabadulni a vétkemtől, de annyira kedves volt hozzám, hogy még sem kezdtem bele.Gyötrődtem, Esztike nem faggatott tovább, betudta annak, hogy rossz a hangulatom. Azon az éjszakán nem szeretkeztünk. Nem tűnt fel Esztikének, volt már ilyen máskor is. Kedvesen szundított mellettem, nekem hullottak a könnyeim. Mert egy férfi is sírhat, annyira szerettem volna, meg nem történtté tenni, de már késő volt.
 
Teltek a hetek, a hónapok. Nem mondtam el.
Gyötört a bűntudat, de már könnyebb volt. Editke elköltözött abból a lépcsőházból, soha többé nem találkoztunk.
Esztike a másik szomszédasszonnyal kezdett barátkozni. Azzal, aki szemben lakott Editkével. Idősebb asszony volt Esztikétől és egyre többször átjött hozzánk. Nem szerettem, mindig olyan sunyi tekintetet vetett rám, hogy kirázott a hideg tőle. Esztivel jól el volt, így nem bántam, ha barátkoztak.
Egyik nap munkából haza érve, látom, hogy az előszobában 2 nagy bőrönd áll, Esztike felöltözve, végtelen szomorúsággal az arcán.
Tudtam, hogy baj van.
- Elköltözöm, haza költözöm anyukámhoz, elhagylak. Hogyan tudtad megtenni? Amikor hívtalak telefonon ott voltál nála. Elmondta Erika 
(újdonsült barátnője, a szomszédunk), látott Edittől kijönni, és azt is látta, hogy sietve vetted fel az ingedet a lépcsőházban. (Visszagondoltam, tényleg így volt, de akkor nem törődtem vele, csak minél gyorsabban benn legyek a lakásunkban)
- Ne menj el kérlek, beszéljük meg, én téged szeretlek, bocsáss meg, csak egyszerűen megtörtént. Hidd el azóta is nagyon bánom, olyan bűntudat gyötör, hogy azt el sem tudom neked mondani.- könyörögtem.
- Na, ja, el tudom képzelni, milyen bűntudatod van, azért nem mondtad el nekem, megaláztál, a szomszédasszonytól kellett megtudnom, tudod, milyen megalázó volt? Becsaptál, hogy volt képed oda feküdni mellém azok után amit tettél.- és zokogott.
Megpróbáltam átölelni, de ellökött magától. Szemei mélységes fájdalmat, de ugyanakkor dühöt lövelltek felém, felvette bőröndjeit és kiviharzott a lakásból. Különéltünk 2 hónapig. Hiába hívtam, könyörögtem minden nap a telefonba, hajthatatlan volt. 
 
 
 
Józsi mesélt tovább.
2 hónap eltelte után haza költözött. Hideg volt, mint egy kőszobor, azt mondta, hogy valamit elszakítottam benne, az érzelmeket, megszűnt érezni irántam. Gépiesen tette a dolgát, külön szobában aludtunk. Soha többé nem engedett a közelébe. És ekkor kezdődtek a veszekedések.
Ettől a pillanattól kezdve nem csináltam jól semmit. Ezért vagyok itt veletek minden este.
Tudom, hogy hibáztam, nagyon-nagyot hibáztam, de mondjátok meg nekem, miért nem tud megbocsájtani?
 
- Szerény véleményem szerint - mondja Tamás - azért nem, mert nem mondtad el neki, mástól kellett megtudnia.
 
- Lehetséges. De hát így kell most már élnem, amíg csak élek? Beletörődtem ebbe az életbe, vétkeztem, igen, megbántam, bűntudat fog gyötörni addig amíg meg nem bocsát, de erre nincs esély.- mondta szomorúan Józsi, és nagyot hörpintett a söréből. Éjfél is elmúlt már, közeledett a záróra. Józsinak nem volt kedve haza menni.
Halkan nyílik a vendéglő ajtaja, Esztike lép be rajta. Oda megy férjéhez, karon ragadja és így szól.
- Jó estét fiúk, jöttem ezért a lókötőért, már halálra aggódtam magam, hogy hol lehet, de tudtam, hogy ez a törzshelye, így eljöttem érte, hogy haza vigyem.- mondta tettetett (vagy mégis őszinte) mosollyal az arcán.
Felnyalábolta Józsit és elindultak haza felé. Józsi nem tudta mit mondjon, annyira meglepetésként érte Esztike tette, hogy kisfiúsan ballagott felesége mellett némán.
Esztike törte meg a csendet.
- Gondolkodtam. Leéltünk már egymással húsz évet, mással is előfordult már ilyen, megbocsájtok.- szólt halkan.
- Kedvesem, megbocsájtasz, el sem hiszem, édesem, gyönyörűségem - majd kiugrott a bőréből - átölelte feleségét, csókolta ahol érte.
Boldog volt. Nagy kő esett le szívéről, megbocsájtott, te jó ég, megbocsájtott! Örömében világgá szerette volna kürtölni.
Közben haza érkeztek.
Vágy izzott két szemükben, szinte letépték egymásról a ruháikat, csodálatosan szeretkeztek. Ilyen jó még soha nem volt - ezt érezték mind a ketten -, újra és újra szeretkeztek, sok időt hagyva az előjátéknak.
Boldogan ébredtek, ismét együtt csináltak mindent. Soha többé nem esett szó erről az időszakról közöttük.
 
 
 
 
Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

Évi...ez érdekes történet, jól megírva, kicsit naturalisztikus, de hát gondolom az erotikának is hangsúlyt akartál adni.

Amit én érzek: ez nem megtörtént eset (sok hasonló persze létezett, de nem így) a valóság nem ilyen regényes. Ezt csak egy nő írhatja így meg.

Ez meg a valóságban nem-igen hangzik el: "- Most, most hatolj belém, nem tudok tovább várni, megőrjít a vágy! - mondta el-elcsukló hangon. Akarlak, együtt akarok égni Veled - és gyengéden beléhatoltam, majd egyre beljebb,"

Szóval picit mintha valami vágy is lenne ebben az írásban....amit egyébként a szokott gondos módon írtál meg...

grat....



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

siktár éva képe
siktár éva
Offline
Csatlakozott: 2011/12/30

Imre kedves, nem jól tudod! Miért ne hangozhatna el az a mondat, hogy "most hatolj belém...nem, félreérted, ha arra gondolsz, hogy "valami vágy is lenne ebben az írásban", ez a fantáziám szüleménye, az tény, hogy az erotikát, a szerelmet, szenvedélyt, vágyat (is) kiakartam vele emelni. Szerinted nem létezik ilyen szenvedély? Miért ne hangozhatna el az a mondat így, ahogy leírtam, amikor már annyira szeretné a férfival az együttlétet, miért mit mondjon? Én viszont el tudom képzelni, természetesen írásom fikció, abba pedig minden belefér.

Kicsit naturalisztikus? Igen, valóban, de én nagyon szeretek naturális formában írni - a verseimre ugyanezt mondta az egyik kedves költő ismerősöm -, vagyis szeretem nevén nevezni a dolgokat. Az tény, hogy egy férfi nem így írná, de vajon hogyan? Kíváncsi lennék itt egy férfira, de komolyan, hogy hogyan írná.

Miért, inkább a férfi mondaná azt, hogy "most beléd hatolok? Akkor az hitelesebb lenne, mert azt ő mondaná?Vagy ne tán természetesebb?

Köszönöm szépen őszinte, értékes véleményedet.

Szeretettel: Évi

"Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyék észre ott ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmentél."

(Victor Hugo)

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

Évi....hát...hmm...szóval nem sok szó hangzik el olyankor....mert miért is kellene?....beszélnek a mozdulatok, az érintések, az összefonódás...a száj éppen a csókra van elfoglalva.....eléggé "lírai" alkatnak tartottak a nők mindig és hát én se mindig 64 éves voltam....(pár regény megtelne) de nem így történnek a dolgok....(most nem kérdezek vissza rád...ez már tabu téma)....persze álmodozni lehet így is.....

az előbb elfelejtettem írni, de a prózában is betűkkel írjuk a számokat (négy számjegyig legalábbis)...

Mosoly



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

siktár éva képe
siktár éva
Offline
Csatlakozott: 2011/12/30

Imre... én úgy gondolom, hogy mindenki másképp szeret, szeretkezik., a némák nem beszélnek nyilván, de egy-egy mozdulat, egy érintés a csókok között, egy két szerelmes mondat, vagy akár az is, amit én írtam, szerintem nem elképzelhetetlen. Hát jó is, hogy nem kérdeztél rám, mert úgysem mondanám el, nem azért mert tabu, hanem azért mert magánügy. Egyébként persze, álmodozni lehet...

Ja, már írtad, hogy négy számjegyig betűkkel írjuk a számokat... mindig elfelejtem a fene egyen meg engem, mert nem oda "figyelek",:)

Egyébként roppant kíváncsi lennék arra, hogy Te hogyan írnád meg ezt a történetet?

Tudod, hogy mi az érdekes? Akik eddig olvasták - máshol - ezt a történetet, a férfiak csak az erotikával, szeretkezéssel voltak elfoglalva, senkinek eszébe sem jutott a mondanivalóm, mely az, hogy meg lehet-e bocsájtani a félrelépést?Erre a kérdésre csak a női olvasóim válaszoltak. Valahol ebből is lehet következtetni a két nem különbözőségére.

Köszönöm szépen, hogy "visszajöttél"

Szeretettel: Évi

"Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyék észre ott ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmentél."

(Victor Hugo)

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

Évi...most aztán nagyon megfogsz sértődni, mert nekem nem is azzokkal az ominózus mondatokkal van bajom, az csak egy utálás volt arra amit nem akartam kimondani. Nem akartam, mert senki sem viseli el a kritikát (ami persze szubjektív - épp ezért nagyon is ütközhetnek az álláspontok és az könnyen sértődéshez vezethet - ne adjisten még keményebb dolgokhoz is - lásd Szerzs Andrással való összetűzésem anno). Nos, akkor mégis kimondom. Ez a novella a vonatkozó kritériumoknak tulajdonképpen mindenben eleget tesz. Csak, hogy nekem nem életszerű. A valóságban nem így történnek a dolgok. Valaki irodalmárnál olvastam ezt (csak tartalmilag idézem azért nem teszem idézőjelbe): Mindent meg lehet írni, a legképtelenebb történetet is, színezni a valóságot, belecsempészni a "saját szájízt", vágyakat, álmokat, erkölcsi tanulságokat, lázadást, dühöt, megsemmisülést, győzelmet - bármit - de mindig az kell, hogy vezesse az olvasót, hogy el tudja fogadni valóságként. Ha nem, akkor céltalan az írás, önmagunk fényezése csak.

Szóval mi is az ami nekem nem életszerű?

Egy kocsmai sörözésnél így nem nyílik ki egy férfi sem. A férfiak vagy nagypofával dicsekednek, hogy kit és hogyan fordítottak gerincre, vagy elsumákolják ami rájuk nézve dehonesztáló. Maximum a legjobb barátjának nyílik ki így egy férfi (vagy egy másik nőnek - ez érdekes, mert az ellentétes nemhez a nő és férfi is sokkal bizalmasabb). Nem életszerű az sem, hogy sok éven keresztül tart az az állapot közöttük. Egészséges emberek. Közben hol maradt a szex? Nem történt semmi olyan rendkívüli dolog ami hirtelen váltást idézett volna elő a feleségnél. Akkor meg? Megvilágosodott? Nem szokott ilyen sokáig tartani az ilyesmi. A befejezés így aztán egy nagyon rózsaszínre festett kép, amit a "megcsalt" nők elégtétellel olvasnak, sorsukat látják benne, de a valóság nem ez. Természetesen írói szabadság az, hogy egy olyan erkölcsi tanulságot kínáltál az olvasónak ami nagyon szép és az olvasó nagyon szívesen elfogadja és azonosul vele - miközben érzi, hogy a valóságban nem-nagyon lehetséges ez.

Haragszol?



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

siktár éva képe
siktár éva
Offline
Csatlakozott: 2011/12/30

Dehogy haragszom Imre, ugyan már!

Megpróbálok pontonként haladni, reflektálni erre az üzenetedre, melyeket én másképp látok. Ez nem vita, hiszen eszmét cserélünk, ezt előrebocsátom és teszem azt a legnagyobb jószándékkal, hiszen én respektállak Téged annyira, hogy meg tudjuk ezt a témát "beszélni" intelligens módon. Egyébként is én nagyon birom a kritikát, mert tudom, hogy abból tanulhatok!

1./ Azt mondod, hogy nem életszerű. Ezek az emberek kollégák és jóbarátok, ne mondd azt, hogy egy-két feles és sör után nem ered meg a nyelvük a férfiaknak olyannyira, hogy beavassa a kollégáit egy magánjellegű dologba, hiszen Józsi végül is el van keseredve. Azt hozzá kell tennem, hogy ő nem egy olyan "gerincrefordító" tipus, vagy "röptében a legyet is". Lehet, hogy ez az elején nem tűnt ki teljes mértékben a novellámból? Lehet, ezt elhiszem.

2./ Azt írod - idézet az irodalmártól -, hogy úgy kell írni, hogy az olvasó el tudja fogadni valóságként a történetet. Én úgy gondolom, hogy tarthat sok éven keresztül ez az állapot, hiszen a nőnek a lelke sérült azáltal, hogy mástól kellett megtudnia férje félrelépését és ez akkora trauma volt a nő lelkivilágának, hogy nagyon sokáig vérző sebet ejtett a szívén. A szív és a lélek nem gyógyul parancsszóra, még csak arra sem, hogy egészséges emberek és nincs szex az életükben, pontosan ebből kifolyólag. Hiszen Te írtad az előbb, hogy a szeretkezésnek akkor van értelme, ha ott van a lélek is. De a nőnek a lelke sérült, gondolod, hogy így van kedve a szexhez, csak így önmagában, hogy szex, mert más a szex és más a szeretkezés - szerintem - aztán lehet, hogy én nem tudom jól - nem vitatom, de én így gondolom.

3./ No és az nem képzelhető el, hogy hosszú-hosszú szünet után, amikor a lélek és a szív gyógyulni kezd, mert gyógyulhat az attól is, hogy Józsi elég sokat volt a kocsmában ahelyett, hogy otthon lett volna és a felesége mégis csak megsajnálta? Ez is lehet egy hirtelen váltás, melytől kezdett "megvilágosodni"közben gyógyult a sérülés. Az érzelmeknek vissza kellett térni, a női léleknek meg kellett újulni, be kellett foltoznia a "sebeket", melyet az idő segítségével megtett. Egy sebzett, a végtelenségig megsértett női lélek, csak úgy szexel, mert egészséges? Nem, én ezt nem hiszem.

4./ A befejezés rózsaszín. Miért ne lehetne az? Hiszen szerelmi házasság volt, keletkezett egy hatalmas szakadék közöttük azáltal, amit Józsi tett. Volt egy kis pauza, közben gyógyult a lélek, a szív. És amikor újra visszatért az eredeti állapot, miért ne lehet ilyen rózsaszín minden, miért ne kívánhatták volna újból egymást olyannyira, mint az első időkben?Én ezt így látom és a valóságban miért ne történhetne meg?

Összességében, abban lehet, hogy igazad van, hogy ez évekig nem tartható állapot - de nem kizárt, hiszen az emberi lélek nem egyforma, nem egyformán tudunk megbocsájtani, van aki soha -de én úgy gondolom, hogy a sértettség foka a mérvadó és az egyén toleranciája. Mindenestre én úgy gondolom, hogy ha már elértem azt a célt, hogy erkölcsi tanulságot szolgáltattam ezzel a novellával, akkor megérte közzé tenni. és az, hogy melyik ember hogyan érzi, illetve érzi-e azt, hogy a valóságban elfogadhatók-e ezeke körülmények ahogy én ezt leírtam, embere válogatja, mivel minden ember más.

Nem tudom, hogy mennyire tudtam értelmesen és világosan megfogalmazni a gondolataimat, de természetesen, hogyan haragudnék, csak "beszélgettünk".:)

Szeretettel: Évi.

"Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyék észre ott ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmentél."

(Victor Hugo)

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

Évi...értelmesen és világosan, logikusan fogalmaztad meg....én (bocs) ennek ellenére tartom az álláspontom....

ettől függetlenül remek írás.....Mosoly)))



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

siktár éva képe
siktár éva
Offline
Csatlakozott: 2011/12/30

Köszönöm szépen kedves Imre, azt hiszem mindkettőnknek szuverén joga, hogy tartsa az álláspontját, én is az enyémet...

Köszönöm méltató soraidat.

Szeretettel: Évi:)

"Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyék észre ott ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmentél."

(Victor Hugo)

siktár éva képe
siktár éva
Offline
Csatlakozott: 2011/12/30

Még egy pár gondolat erejéig visszatértem Imre!

Í rod, hogy "MAXIMUM A LEGJOBB BARÁTJÁNAK NYÍLIK KI ÍGY EGY FÉRFI (VAGY EGY MÁSIK NŐNEK )- EZ ÉRDEKES,mert az ellentétes nemhez a férfi is sokkal bizalmasabb". Ezt én is tapasztaltam, de én nem úgy fogalmaznék, hogy bizalmasabb az ellentétes nemhez, hanem inkább az ellentétes nem tapasztalataira, gondolataira apellál. Mert ha jelen esetben a prózámban végül is Esztinek van baja Józsival, és ha mondjuk nem a szomszédasszonnyal vitatja meg a gondjait Eszti, hanem mondjuk a szomszédasszony férjével vagy egyik fiú barátjával, valószínű, hogy hamarabb kibékülnek. Gondolom én, hogy azért, mert a férfi tud olyan alternatívákat felsorakoztatni, amely közelebb visz a megoldáshoz, mert ő férfiszemmel, férfi lélekkel "látja" a dolgokat. De annak a férfinak nem Józsinak kell lenni, egy másik férfitól talán hamarabb elfogadja a tényeket, vagy hamarabb elfogadja, hogy mi lehet a megoldás és talán a férfi jobban meg tudja vele érttetni a férfiak lelkivilágát. Mert egy nő legfeljebb sajnálni tudja, nyilván együttérez vele, de ő ugyanazon aspektusokból itél, mert ő is nő. nem lehetséges, hogy ezért érzi úgy akár férfi akár nő, hogy az ellentétes neműben jobban megbízhat? Van benne logika? Biztos, hogy van, mert a férfi kollégáim hamarabb megbeszélték velem az ilyen jellegű gondjaikat, mint a nők.

Ez csak úgy eszembe jutott a fent idézett mondatodra apellálva.

Szeretettel: Évi

"Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyék észre ott ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmentél."

(Victor Hugo)

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

Évi..valahol egyről beszélünk....a történeted szempontjából vélhetőleg hamarabb jön egy megoldás ha az "ellenkező nem" mond véleményt.

Ehhez még annyit fűznék hozzá, hogy ritka az azonos neműek bizalma egymás felé és ennek pszichikai oka van. Mondhatom úgy is, hogy a nő a nőben, a férfi a férfiban valahol a vetélytársat is látja - ha nem is tudatosan, de ösztönösen (vissza lehetne ezt vezetni még az ősidőkig, a fajfentartás vonaláig, de ehhez én már nem értek). Van egy látens féltékenység mindenkiben ami kevésbé vagy jobban, de működik mindig - észrevétlenül is. Ezért vagyunk bizalmasabbak az ellenkező nemmel, bennük nem a vetélytársat látjuk. Ez annyira ösztönös, hogy a tudatunkkal sem konotrolájuk, vagy ha igen - akkor is működik.

 



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

Góth László képe
Góth László
Offline
Csatlakozott: 2012/10/01

A fene belétek, csakcsak megerőltetem a szememet és végigolvasom, hiszen a legkedvesebb témámat gyanítom itt!

.........

Na, megvolt. Megállapítható, hogy ha egy nő ért a szerelemhez, akkor jobban érti a férfiaknál. Évi sokat tud. Szeretni nemcsak egyféle képpen lehet.Nem a Kámaszutra mutatványaira gondolok - bár mozgáskultúrára igenis szükség van -, hanem az érzelmi-hangulati körítésre. Lehet csendesen és hangosan (ebbe belefér az is, ami máskor közönségesnek ítélhető), lágyan vagy szenvedélyesen, fájdalommal vagy tréfálkozva, őrülten rohanva vagy szinte órákig húzva, és ez mind ugyanaz a misztérium. Sajnos, lehet részegen és durván, tv-t nézve és unatkozva, esetleg utálkozva vagy szorongva is. Nem érdemes mindet kipróbálni.

 

Góth László

siktár éva képe
siktár éva
Offline
Csatlakozott: 2011/12/30

Teljes mértékben igazad van kedves László, nem tudok én olyan sokat, csak a lényeget. "ÉRZELMI-HANGULATI KÖRÍTÉS". Úgy gondolom, hogy ez az elsődleges szempont, a második a szexuális kultúra. Mert tényleg lehet mindazon formákban szeretni ahogy leírtad, kulturálatlanul, durván, részegen, unatkozva, utálkozva, szorongva, de minek? Az egy kalap szilvát nem ér. No és nem beszélve az igénytelenségről. Nekem azt mondta az egyik kedves barátom, hogy aki "nem ért a nőkhöz, az ne érintse őket" és maximálisan igazat kell, hogy adjak neki.Egy nő mindent odaad - a lelkét is - amikor szeretkezik, a női lelket pedig ismerni kell ahhoz, hogy eleget tudjon tenni a követelményeknek. Ugyanakkor ismerni kell a női testet is (erogén zónák) hogy az eyüttlét szeretkezés legyen és a nőnél ehhez több idő kell, ha ezt valaki nem ismeri és netán megkezdi a behatolást hamarabb mint kellene akkor az... olyan is.De ha a nő - jelen esetben a prózámban - felkéri erre a férfit, akkor semmi baj, mert már készen áll...a befogadásra.

No azt hiszem, hogy ezt a témát most jól megbeszéltük, az a baj szerintem, hogy ez még mindig tabutéma, vagy már nem?

Köszönöm szépen értékes véleményedet és köszönöm, hogy olvastál.

Szeretettel: Évi:)

"Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyék észre ott ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmentél."

(Victor Hugo)

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

Bocs Évi, hogy belevau a beszélgetésetekbe, de abban nagyon igazat adok a barátodnak, hogy aki nem ismeri a női testet az "matasson az asztal alatt". Az édeskevés, hogy "bumm" és lehet rágyujtani egy konyak mellett. Ilyenkor szokta a nő mondani, hogy "egyszer és azt is felejtsük el". Sok férfi (főként a magukat főkannak titulálók) még a vulva (ez talán nyomdaképes szó) felépítésével sincs tisztában és az "előjátékról" még életében nem hallott. Holott a nő esetében annak sokszor nagyobb a szerepe mint magának az aktusnak. És a testi szeretkezés semmit sem ér "lelki szeretkezés" nélkül. Ezt gondolom érted. Bocs, hogy belevauztam...Mosoly))

(még a mi "beszélgetésünknél" lesz néhány gondolatom később)



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

siktár éva képe
siktár éva
Offline
Csatlakozott: 2011/12/30

Kedves Imre, nyugodtan "vauzz";;), no ne már, komolyan mondod, hogy vannak ilyen férfiak akik nem ismerik az emberi testet, a nő intim testrészeit? Akkor nem csodálom, hogy az előjátékról sincs halvány fogalmuk sem. Pedig az tényleg meghatározó - úgy ahogy mondod -tényező, hogy a csúcsig eljusson a nő is. Igen, igazad van, mindig nagyobb szerepe van, az előjátéknak ,ezért kell tudni a férfinak, hogy mikor kell behatolni, (most megint visszakanyarodok a prózámhoz, de ha Editke kérte, akkor már közel járt...meggyőzlek én téged, hogy jó volt ott az a mondat, majd meglátod) mert hiszen nem egy összeszokott párról van szó.Ez volt az első és egyetlen szeretkezésük, nem ismerték egymás testét, úgy hogy szerintem jól jött Józsinak a segítség, egyébként is a férfiak hamarabb készen állnak a feladat végrehajtására. De meg kell tanulni "várakozni" is, az evidens. Nyilvánvaló, hogy a testi szeretkezés csak a lelkivel együtt tud nagyon jó lenni, hogyne érteném!!!

Köszi, hogy "visszatértél" ismételten.

Szeretettel: Évi:)

"Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyék észre ott ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmentél."

(Victor Hugo)

Góth László képe
Góth László
Offline
Csatlakozott: 2012/10/01

Évikém, Veled szemben nem érzem a tabut. Nem az orvosi szenvtelenségben, vagy a falfirkák közönségességében látom a tabu feloldását. Gondolhatunk itt a keleti természetességre, de nem is muszály őket utánoznunk, megtaláljuk azt a saját írásainkban is. A téma  szép, szinte szent - hát miért ne foglalhatnánk imáinkba? Vagy elbeszéléseinkbe, mint itt.

Góth László

siktár éva képe
siktár éva
Offline
Csatlakozott: 2011/12/30

Nagyon szépen köszönöm kedves véleményedet László.

Szeretettel: Évi

"Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyék észre ott ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmentél."

(Victor Hugo)

Dombyné Szántó Melánia képe
Dombyné Szántó ...
Offline
Csatlakozott: 2012/01/19

Kedves Évi !

Sodró erejű, magával ragadó elbeszélésedhez szeretettel gratulálok:

Melánia

Meláni

"Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret" (József Attila)

siktár éva képe
siktár éva
Offline
Csatlakozott: 2011/12/30

Köszönöm szépen kedves Melánia, hogy olvastál és köszi a gratulációt.

Szeretettel: Évi

"Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyék észre ott ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmentél."

(Victor Hugo)

Góth László képe
Góth László
Offline
Csatlakozott: 2012/10/01

Évi, nagyon jól ismered a gyakorlóteret.

PLSZ: László

Góth László

siktár éva képe
siktár éva
Offline
Csatlakozott: 2011/12/30

Kedves László!

A 4o év alatt volt egy pár "éles lövészet", hogy a katonai nyelvnél maradjak, mely szeretkezés volt. Meg kell tanulni. Tizenhét és fél évesen amikor összekötöttük életünket - két tudatlan ilyen szempontból, mert a férjem huszonegy éves volt - felfedeztük egymást, nem kellett ehhez sok idő, de megkerestük a legjobbat. Mert igényeltük, hiszen az érzelmi töltés meg volt. Erre lehetett építkezni, no és az évek, évtizedek során ezt tovább lehetett fokozni. Én úgy gondolom, hogy csak így érdemes.Tudom, hogy Te is így gondolod.

No és apropó, akkor visszakanyarodnék a mondanivalómra: Meg lehet bocsájtani egy félrelépést? Tudom, hogy mi a válaszod rá, ha nem akarsz, nem muszály válaszolni.

Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál és véleményeztél.

PLSZ. Évi.:)

"Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyék észre ott ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmentél."

(Victor Hugo)

Góth László képe
Góth László
Offline
Csatlakozott: 2012/10/01

Szerinted igen, szerintem nem. A félrelépés nem a test, hanem a bizalom elárulása.

Góth László

siktár éva képe
siktár éva
Offline
Csatlakozott: 2011/12/30

Már mint, hogy szerintem meg lehet bocsájtani a félrelépést, szerinted nem? Erre gondoltál? Nyilvánvaló, hogy a félrelépés nem (csak) a test, hanem a "bizalom elárulása", vagyis az egész ember elárulása. Nagyon nehéz dolog a megbocsájtás, de nálam mindig ott van a de... meg kell tudni bocsájtani, ha a szeretet maximális és elegendő arra, hogy a megbocsájtás olyan legyen, hogy ne köszönjön vissza a múlt. Nagyon sok olyan esetről hallottam, hogy Óh, igen, megbocsájtok, nem történt semmi, csak azután lépten nyomon a fejére olvassa a "bűnelkövetőnek" a bűnét (vagy bűneit) No ez nem megbocsájtás a szó igazi értelmében.Én úgy gondolom, hogy a szeretet foka dönti el, hogy meg tud-e bocsájtani vagy sem. Nem mindenki képes rá.

"Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyék észre ott ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmentél."

(Victor Hugo)

Góth László képe
Góth László
Offline
Csatlakozott: 2012/10/01

Egy barátom belepusztult abba, hogy csak szóban volt képes megbocsátani. Szigorúságomat ez is táplálja.

Góth László

siktár éva képe
siktár éva
Offline
Csatlakozott: 2011/12/30

Így már értem kedves László, hogy miért ez a szigorúság. Az az igazság, hogy nagyon könnyű ezt az egy szót, hogy "megbocsátok" kimondani, ezt sokan megteszik, de amikor alkalmazni, illetve éreztetni kell a másikkal, akkor az már nehezen megy. Volt egy házaspár ismerősünk a seregben, ott a csajszi lépett féle, a férje is azt mondta, hogy "megbocsátok", igen-igen, csak az első adandó - no és utána a többi adandó - alkalommal amikor összekülönböztek - mert miért ne lehetne összekülönbözni egy házaspárnak -azon nyomban a fejéhez vágta, hogy "bezzeg a másik"... no ezt nem lett volna szabad mondania, ha igazából teljes szívével megbocsátott. Ebbe mindketten belepusztulhatnak én úgy gondolom.De szerencsére náluk nem lett ilyen tragikus vége, mint a barátodnál. Nagyon nagy lelki traumák ezek, legjobb (lenne) az ilyen dolgokat el sem követni, no de az ember gyarló, esendő, néha gyenge és egyszerűen csak megtörténik, mint a prózámban Józsival.Neki sem volt sokkal könnyebb ezután, hiszen Őt pedig a lelkiismeret-furdalás és a bűntudat gyötörte, no az sem nevezhető sétagaloppnak én úgy hiszem, talán abba is bele lehet "halni" egy kicsit.

Köszönöm szépen, hogy "visszanéztél".

Szeretettel: Évi:)

"Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyék észre ott ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmentél."

(Victor Hugo)

Judit képe
Judit
Offline
Csatlakozott: 2008/07/21

Elhangzanak bizony két szerelmes közt gyakorta pikáns szavak Mosoly Nekem tetszett Évi, magam is írtam még pikánsabbat, de az nem publikus Kacsint

Szeretettel: Judit

"Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan." Antoine de Saint Exupéry

siktár éva képe
siktár éva
Offline
Csatlakozott: 2011/12/30

Juditkám kedves, köszönöm szépen, hogy olvastál, annak kifejezetten örülök, hogy tetszett. Én ugyan ebben a témában nem szoktam pikánsabb szavakat használni - az életben sem - mert az már nem én lennék. Az én mimóza lelkivilágom ennyit bír el. A kifejezetten ocsmány, vulgáris szavakat pedig gyűlölöm minden körülmények között, hát még a szerelem-erotika szeretet terén egyszerűen elképzelhetetlen számomra.

Köszönöm, hogy ezt a prózámat is megtekintetted.

Szeretettel: Évi:)

"Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyék észre ott ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmentél."

(Victor Hugo)

Judit képe
Judit
Offline
Csatlakozott: 2008/07/21

Nem vulgárisabbat, hanem láttatóbbat írtam, erotikusabbat Mosoly

Szeretettel: Judit

"Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan." Antoine de Saint Exupéry

siktár éva képe
siktár éva
Offline
Csatlakozott: 2011/12/30

Juditkám kedves! Hogyha még láttatóbb, erotikusabb, akkor az csak még jobb lehet mint ez az enyém, mert olvastam már én is sokkal erotikusabbat mint amilyeneket én írok és az is tetszett. Lehet, hogy nagyobb a szókincs, vagy a tapasztalat? vagy fantázia, vagy egyszerűen csak jobban tud írni ebben a témában mint én. Nem gondolod meg, hogy felteszed? Bár ezt Neked kell megítélned, hogy mit bír el a portál, no persze meg elsősorban neked kell, hogy elnyerje a tetszésedet olyannyira, hogy feltedd. Ha megkérhetlek, átküldenéd nekem priviben? Nagyon kíváncsi vagyok rá. Előre is köszönöm. Már csak azért is kérem ezt Tőled, mert imádom az erotikus prózákat (is) a szerelmeseket kifejezetten, no meg mindenféle témát.

Köszönöm szépen!

"Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyék észre ott ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmentél."

(Victor Hugo)

Góth László képe
Góth László
Offline
Csatlakozott: 2012/10/01

A szavak önmagukban semmit sem jelentenének. Az értelem és a kifejezett szándék a meghatározó (gondolj csak arra, mi a fenyő latin neve...). A szó attól válik durvává, hogy durva szándékkal lökik oda. 

Góth László

siktár éva képe
siktár éva
Offline
Csatlakozott: 2011/12/30

igen, tudom, hogy mi a fenyő latin neve, "a szavak önmagukban semmit sem jelentenének"?! Általában a durva szavakat szoktuk durva szándékkal oda lökni, vagy nem?

"Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyék észre ott ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmentél."

(Victor Hugo)

zsuska
Offline
Csatlakozott: 2010/09/12

Évi!

Itt jártam írásodnál és olvastam mindent.

Én nem ítélkezem senki felett, viszon tapasztaltam már, hogy a fene nagy őszinteségi rohamukban elfelejtik sokan korábbi tetteiket, hibáikat, fenyegetőzéseiket, pedig maguk is vétkeztek! Sőt, azért feltételezik a másikról mindazt. Ez a "férfi" talán az egyik kivétel.

Létező dolgokról írtál.

Szeretet, szerelem, vágy, bűn, esküszegés, elhallgatás, kibeszélés, árulás, árulkodás, beismerés bosszú, de a legfőbb számomra a megbocsátás! Ki ezt a kegyet szívből és nem csak szóval teszi, gyakorolja... na, azt tartom nagy dolognak! 

Az élet hozott már és még hoz is egyedi, ritka, csodás, meghökkentő, elképesztő, szörnyű, képtelen és kiszámíthatatlanabb dolgokat a Te írásodnál. Az erotika, pikantéria pedig nem tabutéma, hozzátartozik az életünkhöz, csak tudni kell mindenből a mértéket!

zsuska

Nem minden szó mondható ki. Az egyik magunk miatt, a másik kíméletből... s ha mégis megteszem?

siktár éva képe
siktár éva
Offline
Csatlakozott: 2011/12/30

Kedves Zsuska!

Nagyon szépen köszönöm értékes hozzászólásodat - melyet így összességében tettél - és nagyra értékelem. Igen, én is azt szoktam mondani, hogy nem itélkezem - mert nem szabad - senki felett, mert főleg, hogy ha nem is éltem át ugyanazokat a dolgokat, melyekről ítélkeznék mások felett az nem lenne korrekt. Igazad van abban is, hogy a "fene nagy őszinteségi rohamukban elfelejtik sokan korábbi tetteiket, hibáikat, pedig maguk is vétkeztek!"

Aki megbocsájt az tényleg kegyet gyakorol és az számomra is nagy dolog és ez roppant nehéz feladat. Nem is tudja megtenni mindenki, csak látszólag azt hiszi, hogy megtette, de ha újra "visszaköszön" a múlt, akkor csak a szavaival tette meg, melynek nem sok értelme van.Én úgy gondolom, hogy ehhez végtelen nagy szeretet szükséges a másik irányában.

Szeretettel: Évi

"Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyék észre ott ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmentél."

(Victor Hugo)

zsuska
Offline
Csatlakozott: 2010/09/12

IGEN!

A szeretet a kulcsszó.

Attól még látja az ember a másik gyarlóságát, tudja jól a hibáját, de mindezek ellenére szereti.

zsuska

Nem minden szó mondható ki. Az egyik magunk miatt, a másik kíméletből... s ha mégis megteszem?

siktár éva képe
siktár éva
Offline
Csatlakozott: 2011/12/30

Köszönöm, hogy visszajöttél.

IGEN! "Attól még látja az ember a másik gyarlóságát, tudja jól a hibáját, de mindezek ellenére szereti." Én is így gondolom, hogy ez a helyes út, mely roppant nehéz ugyan, de nem lehetetlen és járhatatlan. Mert a szeretet irányt mutat.

"Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyék észre ott ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmentél."

(Victor Hugo)

mickey48 képe
mickey48
Offline
Csatlakozott: 2009/01/30

" Úgy szeretlek, hogy meghalnék érted!"

Miközben egy ilyen dolgot nem bocsát meg?

Akkor ez most nagyobb dolog a halálnál?

Vagy hogy is van ez?

 

 

Szívemben a nyár sosem ér véget.

siktár éva képe
siktár éva
Offline
Csatlakozott: 2011/12/30

Nem értem Miklós, hogy honnan az idézeted? Vagy csak úgy általánosságban kérdezed? Ha úgy szereti, hogy meg is tudna halni érte, akkor egyértelmű, hogy meg is tud bocsátani. A megbocsátás nagyobb dolog a halálnál? Szerintem vele egyenértékű akkor, ha meg is tudna halni érte. Kifejtenéd bővebben légyszíves, hogy mire gondoltál?

Vagy pedig a másik lehetőség, "úgy szeretlek, meg is tudnék halni érted", de megbocsájtani nem tudok.

No persze, hiszen nem mondok igazat azzal, hogy "meg is tudnék halni", de jól hangzik, elkábíthatlak ezzel a szöveggel, amikor elkábultál, megkaptalak, próbálj meg ezután "bűnt" elkövetni, majd kapsz a kis orcácskádra!:)

Mert ilyen is van - gondolom én -, nekem mindent szabad, (büntetlenül) neked semmit, mondja a nő a férfinak ,vagy fordítva.

"Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyék észre ott ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmentél."

(Victor Hugo)

mickey48 képe
mickey48
Offline
Csatlakozott: 2009/01/30

Igen, én csak általánosan idéztem - összehasonlítván

igéretet és bűnt...

Történeteden elgondolkodtam...

Szívemben a nyár sosem ér véget.

siktár éva képe
siktár éva
Offline
Csatlakozott: 2011/12/30

Miklós, köszönöm szépen, hogy "visszajöttél", annak különösképpen, hogy történetem "elgondolkodtatott", nem volt hiábavaló megírnom, úgy gondolom...

Szeretettel: Évi

"Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyék észre ott ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmentél."

(Victor Hugo)

Legújabb irodalmak

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Irodalom Komocsy József: Elfeledve / Vergessene toni 2020/05/29 - 19:27 2020/05/29 - 19:27
Irodalom Pósa Lajos: A királyné álma / Der Traum der Königin toni 2020/05/16 - 00:08 2020/05/16 - 00:08
Irodalom Lampérth Géza: Genfi tó partjáról / Vom Ufer des Genfer Sees toni 2020/05/09 - 21:44 2020/05/09 - 21:44
Irodalom Szabolcska Mihály: Krónikás ének, Erzsébet királyasszonyunk temetéseko toni 2020/05/02 - 00:13 2020/05/02 - 00:13
Irodalom Endrődi Sándor: Anyám emléke / Die Erinnerung an meiner M toni 2020/04/25 - 12:33 2020/04/25 - 12:33
Irodalom Kozma Ferenc: Az én ősz hajszálim / Az én ősz hajszálim toni 2020/04/18 - 09:21 2020/04/18 - 09:21
Irodalom Vályi Nagy Géza: Három könny / Drei Tränen toni 2020/04/11 - 00:04 2020/04/11 - 00:04
Irodalom Tóht Kálmán: Édesanyám / Meine Mutter toni 2020/04/04 - 11:50 2020/04/04 - 11:50
Irodalom Szabolcska Mihály: A Tiszánál / An der Theiß toni 2020/03/28 - 08:00 2020/03/28 - 08:00
Irodalom Mucsi Antal-Tóni: Öntsünk tiszta vizet a pohárba / Füllen wir klares Wasser in das Glas toni 2020/03/20 - 13:46 2020/03/20 - 13:46
Irodalom Mucsi Antal-Tóni: A 11-dik parancsolat / Das elfte Gebot toni 2020/03/14 - 01:28 2020/03/14 - 01:28
Irodalom Jókai Mór: Óh Petőfi, ha most élnél! / Ach, Petöfi, wenn jetzt lebtest! toni 2020/03/07 - 02:14 2020/03/07 - 02:14
Irodalom Jókai Mór: Igen sok magyar úr emlékkönyvébe / In das Poesiealbum vieler ungarischer Herren toni 2020/02/29 - 09:39 2020/02/29 - 09:39
Irodalom Hajnali búcsúvers Góth László 2020/02/26 - 08:45 2020/02/26 - 08:45
Irodalom Dömény József: A szerencsefiakhoz / Zu Glückskinder toni 2020/02/22 - 01:24 2020/02/22 - 01:24

Legújabb hangzóanyagok

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Audió Tompos Lilla: Karácsony ambrusa 2019/12/23 - 21:34 2019/12/23 - 21:34
Audió Kék mezőben Góth László 2019/12/14 - 05:58 2019/12/14 - 05:58
Audió Szabó Melinda: Októberi látomás ambrusa 2019/10/12 - 19:26 2019/10/12 - 19:26
Audió Kelvin: Angyalka ambrusa 2019/01/15 - 22:18 2019/01/15 - 22:18
Audió Visszatekintő: Karácsony Pécsett 1918-ban ambrusa 2019/01/02 - 12:54 2019/01/02 - 12:54

Legújabb fórumtémák

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Fórumtéma Felhívás a Horror Herót Antológia pályázatára Markovics Anita 2019/12/31 - 13:41 2019/12/31 - 13:41
Fórumtéma Klapek Gabriella hímezve festő, énekes, zeneszerző prayer 2 2016/11/28 - 12:48 2018/03/31 - 00:43
Fórumtéma 2017. AKÍK Művészeti Pályázat prayer 2016/12/28 - 19:03 2016/12/28 - 19:03
Fórumtéma 2016 évi rendezvények capek 17 2016/01/14 - 11:27 2016/08/07 - 16:47
Fórumtéma CINKEfészek Antológia 6. Szt. Mártonnak ajánlva prayer 14 2016/04/17 - 18:06 2016/07/17 - 12:32
Fórumtéma CINKE klub Gyöngyivel prayer 20 2015/04/17 - 21:42 2016/07/09 - 14:15
Fórumtéma Cinke színdarab Emeraude 1 2016/04/25 - 09:38 2016/04/27 - 08:51
Fórumtéma Szent Márton évforduló pályázat prayer 5 2014/09/28 - 09:49 2016/03/01 - 22:47
Fórumtéma Ötletek, és a megvalósítás. prayer 164 2010/02/05 - 20:51 2016/02/02 - 14:28
Fórumtéma Aktuális pályázatok zsuska 177 2013/02/06 - 11:01 2016/01/26 - 12:16

Legújabb rendezvények

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Rendezvény Tavaszi Varázs Fesztivál capek 2019/03/29 - 11:00 2019/04/12 - 12:06
Rendezvény Húsvéti nyusziles az Origó-Házban capek 2019/04/18 - 12:00 2019/04/12 - 12:02
Rendezvény Vidám farsang capek 2019/02/28 - 16:00 2019/03/14 - 12:11
Rendezvény CINKÉK a nagyvilágban - Lélekmorzsák capek 2019/02/22 - 17:00 2019/03/14 - 11:54
Rendezvény Versek Istenről, Hazáról, Szerelemről... capek 2019/01/24 - 16:00 2019/01/16 - 21:40