Dehogy haragszom Imre, ugyan már!

Megpróbálok pontonként haladni, reflektálni erre az üzenetedre, melyeket én másképp látok. Ez nem vita, hiszen eszmét cserélünk, ezt előrebocsátom és teszem azt a legnagyobb jószándékkal, hiszen én respektállak Téged annyira, hogy meg tudjuk ezt a témát "beszélni" intelligens módon. Egyébként is én nagyon birom a kritikát, mert tudom, hogy abból tanulhatok!

1./ Azt mondod, hogy nem életszerű. Ezek az emberek kollégák és jóbarátok, ne mondd azt, hogy egy-két feles és sör után nem ered meg a nyelvük a férfiaknak olyannyira, hogy beavassa a kollégáit egy magánjellegű dologba, hiszen Józsi végül is el van keseredve. Azt hozzá kell tennem, hogy ő nem egy olyan "gerincrefordító" tipus, vagy "röptében a legyet is". Lehet, hogy ez az elején nem tűnt ki teljes mértékben a novellámból? Lehet, ezt elhiszem.

2./ Azt írod - idézet az irodalmártól -, hogy úgy kell írni, hogy az olvasó el tudja fogadni valóságként a történetet. Én úgy gondolom, hogy tarthat sok éven keresztül ez az állapot, hiszen a nőnek a lelke sérült azáltal, hogy mástól kellett megtudnia férje félrelépését és ez akkora trauma volt a nő lelkivilágának, hogy nagyon sokáig vérző sebet ejtett a szívén. A szív és a lélek nem gyógyul parancsszóra, még csak arra sem, hogy egészséges emberek és nincs szex az életükben, pontosan ebből kifolyólag. Hiszen Te írtad az előbb, hogy a szeretkezésnek akkor van értelme, ha ott van a lélek is. De a nőnek a lelke sérült, gondolod, hogy így van kedve a szexhez, csak így önmagában, hogy szex, mert más a szex és más a szeretkezés - szerintem - aztán lehet, hogy én nem tudom jól - nem vitatom, de én így gondolom.

3./ No és az nem képzelhető el, hogy hosszú-hosszú szünet után, amikor a lélek és a szív gyógyulni kezd, mert gyógyulhat az attól is, hogy Józsi elég sokat volt a kocsmában ahelyett, hogy otthon lett volna és a felesége mégis csak megsajnálta? Ez is lehet egy hirtelen váltás, melytől kezdett "megvilágosodni"közben gyógyult a sérülés. Az érzelmeknek vissza kellett térni, a női léleknek meg kellett újulni, be kellett foltoznia a "sebeket", melyet az idő segítségével megtett. Egy sebzett, a végtelenségig megsértett női lélek, csak úgy szexel, mert egészséges? Nem, én ezt nem hiszem.

4./ A befejezés rózsaszín. Miért ne lehetne az? Hiszen szerelmi házasság volt, keletkezett egy hatalmas szakadék közöttük azáltal, amit Józsi tett. Volt egy kis pauza, közben gyógyult a lélek, a szív. És amikor újra visszatért az eredeti állapot, miért ne lehet ilyen rózsaszín minden, miért ne kívánhatták volna újból egymást olyannyira, mint az első időkben?Én ezt így látom és a valóságban miért ne történhetne meg?

Összességében, abban lehet, hogy igazad van, hogy ez évekig nem tartható állapot - de nem kizárt, hiszen az emberi lélek nem egyforma, nem egyformán tudunk megbocsájtani, van aki soha -de én úgy gondolom, hogy a sértettség foka a mérvadó és az egyén toleranciája. Mindenestre én úgy gondolom, hogy ha már elértem azt a célt, hogy erkölcsi tanulságot szolgáltattam ezzel a novellával, akkor megérte közzé tenni. és az, hogy melyik ember hogyan érzi, illetve érzi-e azt, hogy a valóságban elfogadhatók-e ezeke körülmények ahogy én ezt leírtam, embere válogatja, mivel minden ember más.

Nem tudom, hogy mennyire tudtam értelmesen és világosan megfogalmazni a gondolataimat, de természetesen, hogyan haragudnék, csak "beszélgettünk".

Szeretettel: Évi.

Még egy pár gondolat erejéig visszatértem Imre!

Í rod, hogy "MAXIMUM A LEGJOBB BARÁTJÁNAK NYÍLIK KI ÍGY EGY FÉRFI (VAGY EGY MÁSIK NŐNEK )- EZ ÉRDEKES,mert az ellentétes nemhez a férfi is sokkal bizalmasabb". Ezt én is tapasztaltam, de én nem úgy fogalmaznék, hogy bizalmasabb az ellentétes nemhez, hanem inkább az ellentétes nem tapasztalataira, gondolataira apellál. Mert ha jelen esetben a prózámban végül is Esztinek van baja Józsival, és ha mondjuk nem a szomszédasszonnyal vitatja meg a gondjait Eszti, hanem mondjuk a szomszédasszony férjével vagy egyik fiú barátjával, valószínű, hogy hamarabb kibékülnek. Gondolom én, hogy azért, mert a férfi tud olyan alternatívákat felsorakoztatni, amely közelebb visz a megoldáshoz, mert ő férfiszemmel, férfi lélekkel "látja" a dolgokat. De annak a férfinak nem Józsinak kell lenni, egy másik férfitól talán hamarabb elfogadja a tényeket, vagy hamarabb elfogadja, hogy mi lehet a megoldás és talán a férfi jobban meg tudja vele érttetni a férfiak lelkivilágát. Mert egy nő legfeljebb sajnálni tudja, nyilván együttérez vele, de ő ugyanazon aspektusokból itél, mert ő is nő. nem lehetséges, hogy ezért érzi úgy akár férfi akár nő, hogy az ellentétes neműben jobban megbízhat? Van benne logika? Biztos, hogy van, mert a férfi kollégáim hamarabb megbeszélték velem az ilyen jellegű gondjaikat, mint a nők.

Ez csak úgy eszembe jutott a fent idézett mondatodra apellálva.

Szeretettel: Évi

Kedves Imre, nyugodtan "vauzz", no ne már, komolyan mondod, hogy vannak ilyen férfiak akik nem ismerik az emberi testet, a nő intim testrészeit? Akkor nem csodálom, hogy az előjátékról sincs halvány fogalmuk sem. Pedig az tényleg meghatározó - úgy ahogy mondod -tényező, hogy a csúcsig eljusson a nő is. Igen, igazad van, mindig nagyobb szerepe van, az előjátéknak ,ezért kell tudni a férfinak, hogy mikor kell behatolni, (most megint visszakanyarodok a prózámhoz, de ha Editke kérte, akkor már közel járt...meggyőzlek én téged, hogy jó volt ott az a mondat, majd meglátod) mert hiszen nem egy összeszokott párról van szó.Ez volt az első és egyetlen szeretkezésük, nem ismerték egymás testét, úgy hogy szerintem jól jött Józsinak a segítség, egyébként is a férfiak hamarabb készen állnak a feladat végrehajtására. De meg kell tanulni "várakozni" is, az evidens. Nyilvánvaló, hogy a testi szeretkezés csak a lelkivel együtt tud nagyon jó lenni, hogyne érteném!!!

Köszi, hogy "visszatértél" ismételten.

Szeretettel: Évi

Nagyon szépen köszönöm kedves véleményedet László.

Szeretettel: Évi

Így már értem kedves László, hogy miért ez a szigorúság. Az az igazság, hogy nagyon könnyű ezt az egy szót, hogy "megbocsátok" kimondani, ezt sokan megteszik, de amikor alkalmazni, illetve éreztetni kell a másikkal, akkor az már nehezen megy. Volt egy házaspár ismerősünk a seregben, ott a csajszi lépett féle, a férje is azt mondta, hogy "megbocsátok", igen-igen, csak az első adandó - no és utána a többi adandó - alkalommal amikor összekülönböztek - mert miért ne lehetne összekülönbözni egy házaspárnak -azon nyomban a fejéhez vágta, hogy "bezzeg a másik"... no ezt nem lett volna szabad mondania, ha igazából teljes szívével megbocsátott. Ebbe mindketten belepusztulhatnak én úgy gondolom.De szerencsére náluk nem lett ilyen tragikus vége, mint a barátodnál. Nagyon nagy lelki traumák ezek, legjobb (lenne) az ilyen dolgokat el sem követni, no de az ember gyarló, esendő, néha gyenge és egyszerűen csak megtörténik, mint a prózámban Józsival.Neki sem volt sokkal könnyebb ezután, hiszen Őt pedig a lelkiismeret-furdalás és a bűntudat gyötörte, no az sem nevezhető sétagaloppnak én úgy hiszem, talán abba is bele lehet "halni" egy kicsit.

Köszönöm szépen, hogy "visszanéztél".

Szeretettel: Évi