Új regisztráció esetén igazold magad itt ahhoz, hogy jelentkezésed elfogadhassuk: bartalovicszoltan@gmail.com
vagy ezen a telefonon:
+36205155301
Meg lehet bocsájtani?
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Évi...ez érdekes történet, jól megírva, kicsit naturalisztikus, de hát gondolom az erotikának is hangsúlyt akartál adni.
Amit én érzek: ez nem megtörtént eset (sok hasonló persze létezett, de nem így) a valóság nem ilyen regényes. Ezt csak egy nő írhatja így meg.
Ez meg a valóságban nem-igen hangzik el: "- Most, most hatolj belém, nem tudok tovább várni, megőrjít a vágy! - mondta el-elcsukló hangon. Akarlak, együtt akarok égni Veled - és gyengéden beléhatoltam, majd egyre beljebb,"
Szóval picit mintha valami vágy is lenne ebben az írásban....amit egyébként a szokott gondos módon írtál meg...
grat....
Imre kedves, nem jól tudod! Miért ne hangozhatna el az a mondat, hogy "most hatolj belém...nem, félreérted, ha arra gondolsz, hogy "valami vágy is lenne ebben az írásban", ez a fantáziám szüleménye, az tény, hogy az erotikát, a szerelmet, szenvedélyt, vágyat (is) kiakartam vele emelni. Szerinted nem létezik ilyen szenvedély? Miért ne hangozhatna el az a mondat így, ahogy leírtam, amikor már annyira szeretné a férfival az együttlétet, miért mit mondjon? Én viszont el tudom képzelni, természetesen írásom fikció, abba pedig minden belefér.
Kicsit naturalisztikus? Igen, valóban, de én nagyon szeretek naturális formában írni - a verseimre ugyanezt mondta az egyik kedves költő ismerősöm -, vagyis szeretem nevén nevezni a dolgokat. Az tény, hogy egy férfi nem így írná, de vajon hogyan? Kíváncsi lennék itt egy férfira, de komolyan, hogy hogyan írná.
Miért, inkább a férfi mondaná azt, hogy "most beléd hatolok? Akkor az hitelesebb lenne, mert azt ő mondaná?Vagy ne tán természetesebb?
Köszönöm szépen őszinte, értékes véleményedet.
Szeretettel: Évi
Évi....hát...hmm...szóval nem sok szó hangzik el olyankor....mert miért is kellene?....beszélnek a mozdulatok, az érintések, az összefonódás...a száj éppen a csókra van elfoglalva.....eléggé "lírai" alkatnak tartottak a nők mindig és hát én se mindig 64 éves voltam....(pár regény megtelne) de nem így történnek a dolgok....(most nem kérdezek vissza rád...ez már tabu téma)....persze álmodozni lehet így is.....
az előbb elfelejtettem írni, de a prózában is betűkkel írjuk a számokat (négy számjegyig legalábbis)...
Imre... én úgy gondolom, hogy mindenki másképp szeret, szeretkezik., a némák nem beszélnek nyilván, de egy-egy mozdulat, egy érintés a csókok között, egy két szerelmes mondat, vagy akár az is, amit én írtam, szerintem nem elképzelhetetlen. Hát jó is, hogy nem kérdeztél rám, mert úgysem mondanám el, nem azért mert tabu, hanem azért mert magánügy. Egyébként persze, álmodozni lehet...
Ja, már írtad, hogy négy számjegyig betűkkel írjuk a számokat... mindig elfelejtem a fene egyen meg engem, mert nem oda "figyelek",
Egyébként roppant kíváncsi lennék arra, hogy Te hogyan írnád meg ezt a történetet?
Tudod, hogy mi az érdekes? Akik eddig olvasták - máshol - ezt a történetet, a férfiak csak az erotikával, szeretkezéssel voltak elfoglalva, senkinek eszébe sem jutott a mondanivalóm, mely az, hogy meg lehet-e bocsájtani a félrelépést?Erre a kérdésre csak a női olvasóim válaszoltak. Valahol ebből is lehet következtetni a két nem különbözőségére.
Köszönöm szépen, hogy "visszajöttél"
Szeretettel: Évi
Évi...most aztán nagyon megfogsz sértődni, mert nekem nem is azzokkal az ominózus mondatokkal van bajom, az csak egy utálás volt arra amit nem akartam kimondani. Nem akartam, mert senki sem viseli el a kritikát (ami persze szubjektív - épp ezért nagyon is ütközhetnek az álláspontok és az könnyen sértődéshez vezethet - ne adjisten még keményebb dolgokhoz is - lásd Szerzs Andrással való összetűzésem anno). Nos, akkor mégis kimondom. Ez a novella a vonatkozó kritériumoknak tulajdonképpen mindenben eleget tesz. Csak, hogy nekem nem életszerű. A valóságban nem így történnek a dolgok. Valaki irodalmárnál olvastam ezt (csak tartalmilag idézem azért nem teszem idézőjelbe): Mindent meg lehet írni, a legképtelenebb történetet is, színezni a valóságot, belecsempészni a "saját szájízt", vágyakat, álmokat, erkölcsi tanulságokat, lázadást, dühöt, megsemmisülést, győzelmet - bármit - de mindig az kell, hogy vezesse az olvasót, hogy el tudja fogadni valóságként. Ha nem, akkor céltalan az írás, önmagunk fényezése csak.
Szóval mi is az ami nekem nem életszerű?
Egy kocsmai sörözésnél így nem nyílik ki egy férfi sem. A férfiak vagy nagypofával dicsekednek, hogy kit és hogyan fordítottak gerincre, vagy elsumákolják ami rájuk nézve dehonesztáló. Maximum a legjobb barátjának nyílik ki így egy férfi (vagy egy másik nőnek - ez érdekes, mert az ellentétes nemhez a nő és férfi is sokkal bizalmasabb). Nem életszerű az sem, hogy sok éven keresztül tart az az állapot közöttük. Egészséges emberek. Közben hol maradt a szex? Nem történt semmi olyan rendkívüli dolog ami hirtelen váltást idézett volna elő a feleségnél. Akkor meg? Megvilágosodott? Nem szokott ilyen sokáig tartani az ilyesmi. A befejezés így aztán egy nagyon rózsaszínre festett kép, amit a "megcsalt" nők elégtétellel olvasnak, sorsukat látják benne, de a valóság nem ez. Természetesen írói szabadság az, hogy egy olyan erkölcsi tanulságot kínáltál az olvasónak ami nagyon szép és az olvasó nagyon szívesen elfogadja és azonosul vele - miközben érzi, hogy a valóságban nem-nagyon lehetséges ez.
Haragszol?
Dehogy haragszom Imre, ugyan már!
Megpróbálok pontonként haladni, reflektálni erre az üzenetedre, melyeket én másképp látok. Ez nem vita, hiszen eszmét cserélünk, ezt előrebocsátom és teszem azt a legnagyobb jószándékkal, hiszen én respektállak Téged annyira, hogy meg tudjuk ezt a témát "beszélni" intelligens módon. Egyébként is én nagyon birom a kritikát, mert tudom, hogy abból tanulhatok!
1./ Azt mondod, hogy nem életszerű. Ezek az emberek kollégák és jóbarátok, ne mondd azt, hogy egy-két feles és sör után nem ered meg a nyelvük a férfiaknak olyannyira, hogy beavassa a kollégáit egy magánjellegű dologba, hiszen Józsi végül is el van keseredve. Azt hozzá kell tennem, hogy ő nem egy olyan "gerincrefordító" tipus, vagy "röptében a legyet is". Lehet, hogy ez az elején nem tűnt ki teljes mértékben a novellámból? Lehet, ezt elhiszem.
2./ Azt írod - idézet az irodalmártól -, hogy úgy kell írni, hogy az olvasó el tudja fogadni valóságként a történetet. Én úgy gondolom, hogy tarthat sok éven keresztül ez az állapot, hiszen a nőnek a lelke sérült azáltal, hogy mástól kellett megtudnia férje félrelépését és ez akkora trauma volt a nő lelkivilágának, hogy nagyon sokáig vérző sebet ejtett a szívén. A szív és a lélek nem gyógyul parancsszóra, még csak arra sem, hogy egészséges emberek és nincs szex az életükben, pontosan ebből kifolyólag. Hiszen Te írtad az előbb, hogy a szeretkezésnek akkor van értelme, ha ott van a lélek is. De a nőnek a lelke sérült, gondolod, hogy így van kedve a szexhez, csak így önmagában, hogy szex, mert más a szex és más a szeretkezés - szerintem - aztán lehet, hogy én nem tudom jól - nem vitatom, de én így gondolom.
3./ No és az nem képzelhető el, hogy hosszú-hosszú szünet után, amikor a lélek és a szív gyógyulni kezd, mert gyógyulhat az attól is, hogy Józsi elég sokat volt a kocsmában ahelyett, hogy otthon lett volna és a felesége mégis csak megsajnálta? Ez is lehet egy hirtelen váltás, melytől kezdett "megvilágosodni"közben gyógyult a sérülés. Az érzelmeknek vissza kellett térni, a női léleknek meg kellett újulni, be kellett foltoznia a "sebeket", melyet az idő segítségével megtett. Egy sebzett, a végtelenségig megsértett női lélek, csak úgy szexel, mert egészséges? Nem, én ezt nem hiszem.
4./ A befejezés rózsaszín. Miért ne lehetne az? Hiszen szerelmi házasság volt, keletkezett egy hatalmas szakadék közöttük azáltal, amit Józsi tett. Volt egy kis pauza, közben gyógyult a lélek, a szív. És amikor újra visszatért az eredeti állapot, miért ne lehet ilyen rózsaszín minden, miért ne kívánhatták volna újból egymást olyannyira, mint az első időkben?Én ezt így látom és a valóságban miért ne történhetne meg?
Összességében, abban lehet, hogy igazad van, hogy ez évekig nem tartható állapot - de nem kizárt, hiszen az emberi lélek nem egyforma, nem egyformán tudunk megbocsájtani, van aki soha -de én úgy gondolom, hogy a sértettség foka a mérvadó és az egyén toleranciája. Mindenestre én úgy gondolom, hogy ha már elértem azt a célt, hogy erkölcsi tanulságot szolgáltattam ezzel a novellával, akkor megérte közzé tenni. és az, hogy melyik ember hogyan érzi, illetve érzi-e azt, hogy a valóságban elfogadhatók-e ezeke körülmények ahogy én ezt leírtam, embere válogatja, mivel minden ember más.
Nem tudom, hogy mennyire tudtam értelmesen és világosan megfogalmazni a gondolataimat, de természetesen, hogyan haragudnék, csak "beszélgettünk".
Szeretettel: Évi.
Évi...értelmesen és világosan, logikusan fogalmaztad meg....én (bocs) ennek ellenére tartom az álláspontom....
ettől függetlenül remek írás.....)))
Köszönöm szépen kedves Imre, azt hiszem mindkettőnknek szuverén joga, hogy tartsa az álláspontját, én is az enyémet...
Köszönöm méltató soraidat.
Szeretettel: Évi
Még egy pár gondolat erejéig visszatértem Imre!
Í rod, hogy "MAXIMUM A LEGJOBB BARÁTJÁNAK NYÍLIK KI ÍGY EGY FÉRFI (VAGY EGY MÁSIK NŐNEK )- EZ ÉRDEKES,mert az ellentétes nemhez a férfi is sokkal bizalmasabb". Ezt én is tapasztaltam, de én nem úgy fogalmaznék, hogy bizalmasabb az ellentétes nemhez, hanem inkább az ellentétes nem tapasztalataira, gondolataira apellál. Mert ha jelen esetben a prózámban végül is Esztinek van baja Józsival, és ha mondjuk nem a szomszédasszonnyal vitatja meg a gondjait Eszti, hanem mondjuk a szomszédasszony férjével vagy egyik fiú barátjával, valószínű, hogy hamarabb kibékülnek. Gondolom én, hogy azért, mert a férfi tud olyan alternatívákat felsorakoztatni, amely közelebb visz a megoldáshoz, mert ő férfiszemmel, férfi lélekkel "látja" a dolgokat. De annak a férfinak nem Józsinak kell lenni, egy másik férfitól talán hamarabb elfogadja a tényeket, vagy hamarabb elfogadja, hogy mi lehet a megoldás és talán a férfi jobban meg tudja vele érttetni a férfiak lelkivilágát. Mert egy nő legfeljebb sajnálni tudja, nyilván együttérez vele, de ő ugyanazon aspektusokból itél, mert ő is nő. nem lehetséges, hogy ezért érzi úgy akár férfi akár nő, hogy az ellentétes neműben jobban megbízhat? Van benne logika? Biztos, hogy van, mert a férfi kollégáim hamarabb megbeszélték velem az ilyen jellegű gondjaikat, mint a nők.
Ez csak úgy eszembe jutott a fent idézett mondatodra apellálva.
Szeretettel: Évi
Évi..valahol egyről beszélünk....a történeted szempontjából vélhetőleg hamarabb jön egy megoldás ha az "ellenkező nem" mond véleményt.
Ehhez még annyit fűznék hozzá, hogy ritka az azonos neműek bizalma egymás felé és ennek pszichikai oka van. Mondhatom úgy is, hogy a nő a nőben, a férfi a férfiban valahol a vetélytársat is látja - ha nem is tudatosan, de ösztönösen (vissza lehetne ezt vezetni még az ősidőkig, a fajfentartás vonaláig, de ehhez én már nem értek). Van egy látens féltékenység mindenkiben ami kevésbé vagy jobban, de működik mindig - észrevétlenül is. Ezért vagyunk bizalmasabbak az ellenkező nemmel, bennük nem a vetélytársat látjuk. Ez annyira ösztönös, hogy a tudatunkkal sem konotrolájuk, vagy ha igen - akkor is működik.
A fene belétek, csakcsak megerőltetem a szememet és végigolvasom, hiszen a legkedvesebb témámat gyanítom itt!
.........
Na, megvolt. Megállapítható, hogy ha egy nő ért a szerelemhez, akkor jobban érti a férfiaknál. Évi sokat tud. Szeretni nemcsak egyféle képpen lehet.Nem a Kámaszutra mutatványaira gondolok - bár mozgáskultúrára igenis szükség van -, hanem az érzelmi-hangulati körítésre. Lehet csendesen és hangosan (ebbe belefér az is, ami máskor közönségesnek ítélhető), lágyan vagy szenvedélyesen, fájdalommal vagy tréfálkozva, őrülten rohanva vagy szinte órákig húzva, és ez mind ugyanaz a misztérium. Sajnos, lehet részegen és durván, tv-t nézve és unatkozva, esetleg utálkozva vagy szorongva is. Nem érdemes mindet kipróbálni.
Teljes mértékben igazad van kedves László, nem tudok én olyan sokat, csak a lényeget. "ÉRZELMI-HANGULATI KÖRÍTÉS". Úgy gondolom, hogy ez az elsődleges szempont, a második a szexuális kultúra. Mert tényleg lehet mindazon formákban szeretni ahogy leírtad, kulturálatlanul, durván, részegen, unatkozva, utálkozva, szorongva, de minek? Az egy kalap szilvát nem ér. No és nem beszélve az igénytelenségről. Nekem azt mondta az egyik kedves barátom, hogy aki "nem ért a nőkhöz, az ne érintse őket" és maximálisan igazat kell, hogy adjak neki.Egy nő mindent odaad - a lelkét is - amikor szeretkezik, a női lelket pedig ismerni kell ahhoz, hogy eleget tudjon tenni a követelményeknek. Ugyanakkor ismerni kell a női testet is (erogén zónák) hogy az eyüttlét szeretkezés legyen és a nőnél ehhez több idő kell, ha ezt valaki nem ismeri és netán megkezdi a behatolást hamarabb mint kellene akkor az... olyan is.De ha a nő - jelen esetben a prózámban - felkéri erre a férfit, akkor semmi baj, mert már készen áll...a befogadásra.
No azt hiszem, hogy ezt a témát most jól megbeszéltük, az a baj szerintem, hogy ez még mindig tabutéma, vagy már nem?
Köszönöm szépen értékes véleményedet és köszönöm, hogy olvastál.
Szeretettel: Évi
Bocs Évi, hogy belevau a beszélgetésetekbe, de abban nagyon igazat adok a barátodnak, hogy aki nem ismeri a női testet az "matasson az asztal alatt". Az édeskevés, hogy "bumm" és lehet rágyujtani egy konyak mellett. Ilyenkor szokta a nő mondani, hogy "egyszer és azt is felejtsük el". Sok férfi (főként a magukat főkannak titulálók) még a vulva (ez talán nyomdaképes szó) felépítésével sincs tisztában és az "előjátékról" még életében nem hallott. Holott a nő esetében annak sokszor nagyobb a szerepe mint magának az aktusnak. És a testi szeretkezés semmit sem ér "lelki szeretkezés" nélkül. Ezt gondolom érted. Bocs, hogy belevauztam...))
(még a mi "beszélgetésünknél" lesz néhány gondolatom később)
Kedves Imre, nyugodtan "vauzz", no ne már, komolyan mondod, hogy vannak ilyen férfiak akik nem ismerik az emberi testet, a nő intim testrészeit? Akkor nem csodálom, hogy az előjátékról sincs halvány fogalmuk sem. Pedig az tényleg meghatározó - úgy ahogy mondod -tényező, hogy a csúcsig eljusson a nő is. Igen, igazad van, mindig nagyobb szerepe van, az előjátéknak ,ezért kell tudni a férfinak, hogy mikor kell behatolni, (most megint visszakanyarodok a prózámhoz, de ha Editke kérte, akkor már közel járt...meggyőzlek én téged, hogy jó volt ott az a mondat, majd meglátod) mert hiszen nem egy összeszokott párról van szó.Ez volt az első és egyetlen szeretkezésük, nem ismerték egymás testét, úgy hogy szerintem jól jött Józsinak a segítség, egyébként is a férfiak hamarabb készen állnak a feladat végrehajtására. De meg kell tanulni "várakozni" is, az evidens. Nyilvánvaló, hogy a testi szeretkezés csak a lelkivel együtt tud nagyon jó lenni, hogyne érteném!!!
Köszi, hogy "visszatértél" ismételten.
Szeretettel: Évi
Évikém, Veled szemben nem érzem a tabut. Nem az orvosi szenvtelenségben, vagy a falfirkák közönségességében látom a tabu feloldását. Gondolhatunk itt a keleti természetességre, de nem is muszály őket utánoznunk, megtaláljuk azt a saját írásainkban is. A téma szép, szinte szent - hát miért ne foglalhatnánk imáinkba? Vagy elbeszéléseinkbe, mint itt.
Nagyon szépen köszönöm kedves véleményedet László.
Szeretettel: Évi
Kedves Évi !
Sodró erejű, magával ragadó elbeszélésedhez szeretettel gratulálok:
Melánia
Köszönöm szépen kedves Melánia, hogy olvastál és köszi a gratulációt.
Szeretettel: Évi
Évi, nagyon jól ismered a gyakorlóteret.
PLSZ: László
Kedves László!
A 4o év alatt volt egy pár "éles lövészet", hogy a katonai nyelvnél maradjak, mely szeretkezés volt. Meg kell tanulni. Tizenhét és fél évesen amikor összekötöttük életünket - két tudatlan ilyen szempontból, mert a férjem huszonegy éves volt - felfedeztük egymást, nem kellett ehhez sok idő, de megkerestük a legjobbat. Mert igényeltük, hiszen az érzelmi töltés meg volt. Erre lehetett építkezni, no és az évek, évtizedek során ezt tovább lehetett fokozni. Én úgy gondolom, hogy csak így érdemes.Tudom, hogy Te is így gondolod.
No és apropó, akkor visszakanyarodnék a mondanivalómra: Meg lehet bocsájtani egy félrelépést? Tudom, hogy mi a válaszod rá, ha nem akarsz, nem muszály válaszolni.
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál és véleményeztél.
PLSZ. Évi.
Szerinted igen, szerintem nem. A félrelépés nem a test, hanem a bizalom elárulása.
Már mint, hogy szerintem meg lehet bocsájtani a félrelépést, szerinted nem? Erre gondoltál? Nyilvánvaló, hogy a félrelépés nem (csak) a test, hanem a "bizalom elárulása", vagyis az egész ember elárulása. Nagyon nehéz dolog a megbocsájtás, de nálam mindig ott van a de... meg kell tudni bocsájtani, ha a szeretet maximális és elegendő arra, hogy a megbocsájtás olyan legyen, hogy ne köszönjön vissza a múlt. Nagyon sok olyan esetről hallottam, hogy Óh, igen, megbocsájtok, nem történt semmi, csak azután lépten nyomon a fejére olvassa a "bűnelkövetőnek" a bűnét (vagy bűneit) No ez nem megbocsájtás a szó igazi értelmében.Én úgy gondolom, hogy a szeretet foka dönti el, hogy meg tud-e bocsájtani vagy sem. Nem mindenki képes rá.
Egy barátom belepusztult abba, hogy csak szóban volt képes megbocsátani. Szigorúságomat ez is táplálja.
Így már értem kedves László, hogy miért ez a szigorúság. Az az igazság, hogy nagyon könnyű ezt az egy szót, hogy "megbocsátok" kimondani, ezt sokan megteszik, de amikor alkalmazni, illetve éreztetni kell a másikkal, akkor az már nehezen megy. Volt egy házaspár ismerősünk a seregben, ott a csajszi lépett féle, a férje is azt mondta, hogy "megbocsátok", igen-igen, csak az első adandó - no és utána a többi adandó - alkalommal amikor összekülönböztek - mert miért ne lehetne összekülönbözni egy házaspárnak -azon nyomban a fejéhez vágta, hogy "bezzeg a másik"... no ezt nem lett volna szabad mondania, ha igazából teljes szívével megbocsátott. Ebbe mindketten belepusztulhatnak én úgy gondolom.De szerencsére náluk nem lett ilyen tragikus vége, mint a barátodnál. Nagyon nagy lelki traumák ezek, legjobb (lenne) az ilyen dolgokat el sem követni, no de az ember gyarló, esendő, néha gyenge és egyszerűen csak megtörténik, mint a prózámban Józsival.Neki sem volt sokkal könnyebb ezután, hiszen Őt pedig a lelkiismeret-furdalás és a bűntudat gyötörte, no az sem nevezhető sétagaloppnak én úgy hiszem, talán abba is bele lehet "halni" egy kicsit.
Köszönöm szépen, hogy "visszanéztél".
Szeretettel: Évi
Elhangzanak bizony két szerelmes közt gyakorta pikáns szavak Nekem tetszett Évi, magam is írtam még pikánsabbat, de az nem publikus
Juditkám kedves, köszönöm szépen, hogy olvastál, annak kifejezetten örülök, hogy tetszett. Én ugyan ebben a témában nem szoktam pikánsabb szavakat használni - az életben sem - mert az már nem én lennék. Az én mimóza lelkivilágom ennyit bír el. A kifejezetten ocsmány, vulgáris szavakat pedig gyűlölöm minden körülmények között, hát még a szerelem-erotika szeretet terén egyszerűen elképzelhetetlen számomra.
Köszönöm, hogy ezt a prózámat is megtekintetted.
Szeretettel: Évi
Nem vulgárisabbat, hanem láttatóbbat írtam, erotikusabbat
Juditkám kedves! Hogyha még láttatóbb, erotikusabb, akkor az csak még jobb lehet mint ez az enyém, mert olvastam már én is sokkal erotikusabbat mint amilyeneket én írok és az is tetszett. Lehet, hogy nagyobb a szókincs, vagy a tapasztalat? vagy fantázia, vagy egyszerűen csak jobban tud írni ebben a témában mint én. Nem gondolod meg, hogy felteszed? Bár ezt Neked kell megítélned, hogy mit bír el a portál, no persze meg elsősorban neked kell, hogy elnyerje a tetszésedet olyannyira, hogy feltedd. Ha megkérhetlek, átküldenéd nekem priviben? Nagyon kíváncsi vagyok rá. Előre is köszönöm. Már csak azért is kérem ezt Tőled, mert imádom az erotikus prózákat (is) a szerelmeseket kifejezetten, no meg mindenféle témát.
Köszönöm szépen!
A szavak önmagukban semmit sem jelentenének. Az értelem és a kifejezett szándék a meghatározó (gondolj csak arra, mi a fenyő latin neve...). A szó attól válik durvává, hogy durva szándékkal lökik oda.
igen, tudom, hogy mi a fenyő latin neve, "a szavak önmagukban semmit sem jelentenének"?! Általában a durva szavakat szoktuk durva szándékkal oda lökni, vagy nem?
Évi!
Itt jártam írásodnál és olvastam mindent.
Én nem ítélkezem senki felett, viszon tapasztaltam már, hogy a fene nagy őszinteségi rohamukban elfelejtik sokan korábbi tetteiket, hibáikat, fenyegetőzéseiket, pedig maguk is vétkeztek! Sőt, azért feltételezik a másikról mindazt. Ez a "férfi" talán az egyik kivétel.
Létező dolgokról írtál.
Szeretet, szerelem, vágy, bűn, esküszegés, elhallgatás, kibeszélés, árulás, árulkodás, beismerés bosszú, de a legfőbb számomra a megbocsátás! Ki ezt a kegyet szívből és nem csak szóval teszi, gyakorolja... na, azt tartom nagy dolognak!
Az élet hozott már és még hoz is egyedi, ritka, csodás, meghökkentő, elképesztő, szörnyű, képtelen és kiszámíthatatlanabb dolgokat a Te írásodnál. Az erotika, pikantéria pedig nem tabutéma, hozzátartozik az életünkhöz, csak tudni kell mindenből a mértéket!
Kedves Zsuska!
Nagyon szépen köszönöm értékes hozzászólásodat - melyet így összességében tettél - és nagyra értékelem. Igen, én is azt szoktam mondani, hogy nem itélkezem - mert nem szabad - senki felett, mert főleg, hogy ha nem is éltem át ugyanazokat a dolgokat, melyekről ítélkeznék mások felett az nem lenne korrekt. Igazad van abban is, hogy a "fene nagy őszinteségi rohamukban elfelejtik sokan korábbi tetteiket, hibáikat, pedig maguk is vétkeztek!"
Aki megbocsájt az tényleg kegyet gyakorol és az számomra is nagy dolog és ez roppant nehéz feladat. Nem is tudja megtenni mindenki, csak látszólag azt hiszi, hogy megtette, de ha újra "visszaköszön" a múlt, akkor csak a szavaival tette meg, melynek nem sok értelme van.Én úgy gondolom, hogy ehhez végtelen nagy szeretet szükséges a másik irányában.
Szeretettel: Évi
IGEN!
A szeretet a kulcsszó.
Attól még látja az ember a másik gyarlóságát, tudja jól a hibáját, de mindezek ellenére szereti.
Köszönöm, hogy visszajöttél.
IGEN! "Attól még látja az ember a másik gyarlóságát, tudja jól a hibáját, de mindezek ellenére szereti." Én is így gondolom, hogy ez a helyes út, mely roppant nehéz ugyan, de nem lehetetlen és járhatatlan. Mert a szeretet irányt mutat.
" Úgy szeretlek, hogy meghalnék érted!"
Miközben egy ilyen dolgot nem bocsát meg?
Akkor ez most nagyobb dolog a halálnál?
Vagy hogy is van ez?
Nem értem Miklós, hogy honnan az idézeted? Vagy csak úgy általánosságban kérdezed? Ha úgy szereti, hogy meg is tudna halni érte, akkor egyértelmű, hogy meg is tud bocsátani. A megbocsátás nagyobb dolog a halálnál? Szerintem vele egyenértékű akkor, ha meg is tudna halni érte. Kifejtenéd bővebben légyszíves, hogy mire gondoltál?
Vagy pedig a másik lehetőség, "úgy szeretlek, meg is tudnék halni érted", de megbocsájtani nem tudok.
No persze, hiszen nem mondok igazat azzal, hogy "meg is tudnék halni", de jól hangzik, elkábíthatlak ezzel a szöveggel, amikor elkábultál, megkaptalak, próbálj meg ezután "bűnt" elkövetni, majd kapsz a kis orcácskádra!
Mert ilyen is van - gondolom én -, nekem mindent szabad, (büntetlenül) neked semmit, mondja a nő a férfinak ,vagy fordítva.
Igen, én csak általánosan idéztem - összehasonlítván
igéretet és bűnt...
Történeteden elgondolkodtam...
Miklós, köszönöm szépen, hogy "visszajöttél", annak különösképpen, hogy történetem "elgondolkodtatott", nem volt hiábavaló megírnom, úgy gondolom...
Szeretettel: Évi
Legújabb irodalmak
Típus | Cím | Szerző | Válaszok | Létrehozva | Utolsó hozzászólás |
---|---|---|---|---|---|
Irodalom | Lerombolt magány | agnes | 1 | 2008/11/17 - 20:37 | 2008/11/17 - 22:19 |
Irodalom | Számvetés | se | 18 | 2008/11/14 - 12:21 | 2008/11/17 - 20:02 |
Irodalom | Tisza part | Kelemen Zoltán | 8 | 2008/11/15 - 20:19 | 2008/11/17 - 16:38 |
Irodalom | A líra születése | Kerekesné Varga... | 5 | 2008/11/15 - 16:30 | 2008/11/17 - 16:17 |
Irodalom | Szavak | szeplő | 8 | 2008/11/13 - 11:11 | 2008/11/17 - 13:52 |
Irodalom | Üzenet a zűrből | Lácai Mihály | 10 | 2008/11/16 - 06:17 | 2008/11/17 - 05:27 |
Irodalom | A szemek beszélgettek | Lénárd József | 4 | 2008/11/14 - 22:00 | 2008/11/17 - 01:22 |
Irodalom | Őszi reggel | gabiga | 10 | 2008/11/06 - 22:55 | 2008/11/16 - 16:47 |
Irodalom | Megnyitó | skorpio | 5 | 2008/11/14 - 11:52 | 2008/11/16 - 15:49 |
Irodalom | A pingvin kabátja (Gyerekzet) | Eroica | 12 | 2008/11/13 - 23:27 | 2008/11/16 - 10:33 |
Irodalom | Villanás | András | 14 | 2008/11/05 - 09:17 | 2008/11/16 - 08:54 |
Irodalom | Elragadtatás, most! | Lácai Mihály | 14 | 2008/11/13 - 05:29 | 2008/11/15 - 22:06 |
Irodalom | Embernek maradni | green eye | 3 | 2008/11/14 - 23:45 | 2008/11/15 - 10:55 |
Irodalom | Egy név és más semmi | kerlac | 11 | 2008/11/13 - 09:06 | 2008/11/14 - 20:50 |
Irodalom | A Csapat | Lyrian | 4 | 2008/11/14 - 07:35 | 2008/11/14 - 19:00 |
Legújabb hangzóanyagok
Típus | Cím | Szerző | Válaszok | Létrehozva | Utolsó hozzászólás |
---|---|---|---|---|---|
Audió | Tompos Lilla: Karácsony | ambrusa | 2019/12/23 - 21:34 | 2019/12/23 - 21:34 | |
Audió | Kék mezőben | Góth László | 2019/12/14 - 05:58 | 2019/12/14 - 05:58 | |
Audió | Szabó Melinda: Októberi látomás | ambrusa | 2019/10/12 - 19:26 | 2019/10/12 - 19:26 | |
Audió | Kelvin: Angyalka | ambrusa | 2019/01/15 - 22:18 | 2019/01/15 - 22:18 | |
Audió | Visszatekintő: Karácsony Pécsett 1918-ban | ambrusa | 2019/01/02 - 12:54 | 2019/01/02 - 12:54 |
Legújabb fórumtémák
Típus | Cím | Szerző | Válaszok | Létrehozva | Utolsó hozzászólás |
---|---|---|---|---|---|
Fórumtéma | Megszűnt pályázat | Markovics Anita | 2019/12/31 - 13:41 | 2019/12/31 - 13:41 | |
Fórumtéma | Klapek Gabriella hímezve festő, énekes, zeneszerző | prayer | 2 | 2016/11/28 - 12:48 | 2018/03/31 - 00:43 |
Fórumtéma | 2017. AKÍK Művészeti Pályázat | prayer | 2016/12/28 - 19:03 | 2016/12/28 - 19:03 | |
Fórumtéma | 2016 évi rendezvények | capek | 17 | 2016/01/14 - 11:27 | 2016/08/07 - 16:47 |
Fórumtéma | CINKEfészek Antológia 6. Szt. Mártonnak ajánlva | prayer | 14 | 2016/04/17 - 18:06 | 2016/07/17 - 12:32 |
Fórumtéma | CINKE klub Gyöngyivel | prayer | 20 | 2015/04/17 - 21:42 | 2016/07/09 - 14:15 |
Fórumtéma | Cinke színdarab | Emeraude | 1 | 2016/04/25 - 09:38 | 2016/04/27 - 08:51 |
Fórumtéma | Szent Márton évforduló pályázat | prayer | 5 | 2014/09/28 - 09:49 | 2016/03/01 - 22:47 |
Fórumtéma | Ötletek, és a megvalósítás. | prayer | 164 | 2010/02/05 - 20:51 | 2016/02/02 - 14:28 |
Fórumtéma | Aktuális pályázatok | zsuska | 177 | 2013/02/06 - 11:01 | 2016/01/26 - 12:16 |
Friss blogbejegyzések
- Egy szerelmes „versezés” margójára
- Piñata - kötetbemutató
- Irodalmi pályázat: Meseszövő pályázat (Határidő:2018. november 1-től 30-ig)
- Tehetséggondozó alkotótábor: Szöveggyár Mexikóban! (Jelentkezés: 2018. október 5-ig)
- Irodalmi pályázat: Aposztróf novella pályázat (Határidő: 2018. október 8.)
- Irodalmi pályázat: Science fiction novella (Határidő: 2018. október 17.)
- Irodalmi pályázat: Szépírói pályázat 2018 (Határidő: 2018. október 31.)
- Irodalmi pályázat:Szárnypróbálgatók 2019 (Határidő: 2018. szeptember 16.)
- Irodalmi pályázat: Horror-novella (Határidő: 2018. szeptember 30.)
- Irodalmi pályázat: Jókai-díj 2019. (Határidő: 2018. október 31.)
Legújabb rendezvények
Típus | Cím | Szerző | Válaszok | Létrehozva | Utolsó hozzászólás |
---|---|---|---|---|---|
Rendezvény | Tavaszi Varázs Fesztivál | capek | 2019/03/29 - 11:00 | 2019/04/12 - 12:06 | |
Rendezvény | Húsvéti nyusziles az Origó-Házban | capek | 2019/04/18 - 12:00 | 2019/04/12 - 12:02 | |
Rendezvény | Vidám farsang | capek | 2019/02/28 - 16:00 | 2019/03/14 - 12:11 | |
Rendezvény | CINKÉK a nagyvilágban - Lélekmorzsák | capek | 2019/02/22 - 17:00 | 2019/03/14 - 11:54 | |
Rendezvény | Versek Istenről, Hazáról, Szerelemről... | capek | 2019/01/24 - 16:00 | 2019/01/16 - 21:40 |
Friss hozzászólások
1 év 12 hét
1 év 39 hét
1 év 47 hét
2 év 8 hét
2 év 21 hét
2 év 21 hét
2 év 23 hét
3 év 9 hét
3 év 13 hét
3 év 35 hét