Meséltem Rólad a felkelő napnak      

mondtam, hogy tőlem most elmész  

mert ő az ki fénnyel vet véget az álmoknak

hát vigyázzon Rád, nehogy bajod essék.

Megsúgtam az éppen fogyó holdnak  

hogy elszólít tőlem egy új remény   

kértem ezüst fénypalásttal védjen             

ha bántanának riasztó éji árnyak         

hisz már nem védhetlek meg én.  

Minden út végét megkerestem                      

mely most tőlem messze visz          

s rá útjelző táblákat szögeztem  

ha a most gyönyörű irányt elveszítve 

az életlabirintusban kétségbeesve

bolyonganál kiutat keresve                

rátalálj a hozzám-vezetőre.

A csodáról mi vagy, s voltál   

szólt már vers, rím és dallam     

s tudom valami hiba mégis volt bennem

hogy most így, Nélküled maradtam. 

A mélyvörös rózsa üzenetét         

most már, bárkitől is kapod      

valamennyi szirmán tisztán láthatod

hisz harmatcseppként ott ragyog

az érzés, ahogy én Rád gondolok.