Gyere velem 3

Norvi képe

Kedves Thesaura!

 

Ezen a kellemes, nem túl meleg, de melengető, ragyogó májusi napon szeretnélek meghívni egy, a természetet kedvelő számára szép és természeti kincseket eléd táró völgybe. Ez a völgy pedig a kocsi múzeumáról méltán híres Parádfürdőtől indul felfelé a Mátrába a falu végén lévő Károlyi kastélyt övező alsó park mellől, a Sándor-réten át. Mehetünk ebben a szép tavaszi időben felfelé az Ilona-patak völgyében?

- Természetesen, feleli, elemózsiát hoztam egy kosárkában, meg van takaró is, ha meg kívánunk pihenni, vagy enni.

- A fogat már vár is bennünket, hisz a völgy szűkületéig azért úgy 4-5 kilométeres út vezet.

Nem is késlekedünk az indulással, felpakolunk mindent a fogatra és szép lassan ballagni kezdenek a lovak. Az út eleje gépkocsival is járható, mert le van aszfaltozva, de akkor nem lenne mód és idő gyönyörködni a kastély mellől induló vadgesztenye fasorban, ami úgy másfél kilométer hosszan szegélyezi az utat, mely a Mátra egyik leggyönyörűbb fasora, főként ilyenkor amikor virágzik. Virágzata az ágvégeken áll, mint egy több emeletes gyertyatartó, hófehér virágokkal, bár létezik rózsaszín virágzatú is. No meg nem gyönyörködhetnénk az út mellett hol erre, hol arra kanyargó Ilona-patak vájta mederben és az azt övező lekülönbözőbb bokrokban, cserjékben, fákban, és a füves virágos rétekben sem. Később a vadgesztenye fasort (a falut Recsk felé elhagyó főút mentét is szegélyezi egy darabig), juharfasor váltja, ami nem kevésbé mutatós.

Így a fogatról a patak csobogása is végig kísér bennünket, meg a sok erdei madár csivitelése, ami a motorzúgástól nem hallatszana. A patak hol itt búvik át, hol ott az út alatt, ahogy kanyarog az itt-ott még széles völgy alján elterülő rétekbe, hegyoldalakba vájva magát. Meg-meg állunk a fogattal olyan helyeken, ahol a patak szétterül és jól megközelíthető, hátha látjuk a víz élőlényeit is, vagy a réteknek különösebben szépen kivirult részein sétálgatni egy kicsit a fűben és a virágok között.

Május az egyik szép, vagy talán a legszebb hónapja az évnek, ilyenkor bont virágot a legtöbb növény és a hófehértől a mély-liláig szinte minden szín és árnyalat megtalálható. Csodálatos. El is határozzuk, hogy hazafelé szedünk majd belőlük egy szép csokrot, s bár csábítanak most is, de a kirándulás végéig elhervadnának.

Ahogy haladunk felfelé egyre közelebb kerülnek a hegyek lábához lenyúló és itt már a patakot is elérő 20-30 méter magas bükkóriások és mintha több öles kavicsokat szórtak volna szét, úgy hevernek itt-ott a földből kimagasló sziklák. Ahogy szűkül a völgy és maradoznak el a nagyobb rétek, úgy vágódik egyre mélyebbre a talajba a patak a kövek, sziklák közé és törnek elő kis források a patak mentén. Az ismertebbek ezek közül a Szent István-csevice kút és a Klarissza-forrás, amelynek a vize gyógyhatású is. Meg is állunk ezeknél egy pohár frissítőre, ami jól esik az egyre melegebb időben.

Úgy jó egyórás kocsikázás és sétálgatás után el is érünk a völgy szűkületéhez, ameddig gépkocsival is járható az út, mely majd végig aszfaltozott, csak az utolsó talán 200 méter bazaltkő zúzalékos. Ki is van alakítva a patak partján, ami itt eléggé meredek és a szemközti fák között amolyan parkolóféle néhány paddal, rönk asztallal. Ám ami a legérdekesebb, az egy hatalmas kocsányos tölgy maradványa, de akkora, hogy egy kisebb ház is elfért volna a törzsében és akár egy palota a hajdani lombja alatt.

- Odahívom Thesaurát és kérdezem tőle, tudod-e, hogy miről nevezetes ez a csonka fa?

- Honnan tudnám, feleli, hisz még sosem jártam itt és a létezéséről sem tudtam!

- A legenda szerint II. Rákóczi Ferenc 1710-ben a felvidékre tartva ehhez a fához kötötte a lovát, no persze akkor még megtehette, mert nem volt ekkora és még élt.

A törzsének az átmérője most 9,5 méter és a lombozata teljes pompájában 40 méter volt. Ha egy kicsit számolunk és lefordítjuk mondjuk egy épület méreteire, akkor lehet elképzelni, hogy milyen döbbenetesek ezek a méretek. Nos ennek a fának az alapterülete hozzávetőleg 68 négyzetméter, ami egy két szobás, konyhás parasztháznak felel meg nagyjából. A lombkoronája még elképesztőbb, hisz 1250 négyzetmétert takart, ami alatt egy termetes kastély is elfért volna, több mint 20x60 méteres méretekkel. Hogy mikre képes a természet az csak ilyen összehasonlításokkor derül ki.

Miután kellően megcsodáltuk az úgynevezett Rákóczi-fát, leszedjük a holminkat a fogatról és induláshoz készülődünk. Hogy könnyebb legyen az utunk, a fogathajtó elővesz az ülés alól két sétabotot, mondván, jól fog jönni majd a köves részeken, meg az esetleg csúszós talajon. Az elemózsia kis füles kosárkában van, amit Thesaura visz, a takaró meg az ivóvíz egy nagyobb vászon szatyorban, aminek a vitele az én reszortom, hisz az nehezebb. Csak úgy félig magamnak megjegyzem, hogy mindjárt kerítek egy botot, mert a vállamon könnyebb lenne vinni. Erre megszólal a fogatos, hogy nem kell, az is van, és előhúz egy 60-70 centis kampós botot és átadja. No így már mindjárt jobb, hisz a kampó nem engedi lecsúszni a szatyor fülét a botról és a vállamra vetve meg kényelmes. Ahogy indulunk, még utánunk szól, hogy egy picit visszább van egy kis rét, ő ott lesz, kifogja a lovakat, had legeljenek, meg igyanak, ha megszomjaznak, ő addig meg szundít egyet a hátsó ülésen.

A patak innen a Marhád-hegy és a Cserepes-tető meredek oldalai közé szorulva folyik, több helyen utat törve magának a hegyek néhol összeboruló sziklái között. Az ösvény a patak hol egyik, hol másik oldalán vezet, ahol éppen jobban lehet közlekedni, de ehhez több helyen át kell kelni a vízen, igen ám, de most már hidak nélkül a vízből kiálló köveken. Valóban jól jönnek azok a sétabotok, amivel meg tudja támasztani magát az ember, egyik kőről a másikra átlépve, vagy olykor ugorva. Így máris izgalmasabbá válik az út. Néhol még segítenünk is kell egymásnak, nehogy lábmosás, vagy ami rosszabb, fürdés legyen belőle a hideg vízben.

A völgy lassan szurdokká válik, egyre keskenyebb úttal és itt már tisztán látszik a természet alkotó-romboló ereje. A különböző kőrétegek, mint afféle üveglapok, hol ferdén, hol majd függőlegesen állnak mellettünk, mutatva, hogy a Föld erőinek az ilyen kőrétegek valóban olyanok, mint az ember számára a papír- vagy üveg-lapok. Persze növény, növény és növény mindenütt, még a kövek között, a sziklák repedéseiben is, akár még fák is megkapaszkodnak gyökereikkel keresve a hasadékokat, s a sziklafalon, mint kígyók futnak. Van itt moha, páfrány, zuzmó, de százféle színben virágzó számunkra ismeretlen kis növények is, néhol akár nagy felületeket is beborítva, egy-egy szint adva a lassan már félhomálynak, hisz elég nekik az a fény is, ami a fák lombján át, a szoros mélyére lehatol.

Egyszer csak kitágul a szoros egy kb. 60 méter széles katlanná, melynek a túlsó végén lévő függőleges faláról zúdul alá hazánk legnagyobb (10 méteres) természetes vízesése, az Ilona-vízesés. Van ennél nagyobb is a mostani Magyarországon (20 méteres), mégpedig a Szinva-patak Lillafüredi vízesése, de az nem természetes, hanem a Palota-szálló építésekor megépített függőkert kialakításakor készült el még 1927-30 között. A Szalajka-völgyi fátyol-vízesés is hasonló nagyságú (17 méteres), de az nem egy lépcsőben, hanem 18 lépcsőn átjutva folyik tovább. A régi Nagy-Magyarország területén vannak nagyobb vízesések is a Kárpátokban, de hát azok már nem a mieink.

A vízesés a Tőkés-kút táplálta két kis forrásból induló Ilona-patakból alakult ki. A patak vize egy 15-20 méteres tektonikusan kialakult andezit letörés kőzetébe vágódott V alakú szűkületből zuhog alá, a katlanban szétterülve sok kis ágra, majd a katlan végén újra összefutva.

- Thesaura tágra nyílt szemekkel gyönyörködik a látványban, melynek igazi varázsát még tetőzi, hogy a szétnyíló szorosba itt, mint a tölcséren át, csak úgy zúdul be a fény, a napsugár, a sziklafalak mélye pedig rejtelmes félhomályba bújik.

A katlan egyik oldalán fel lehet menni a vízesés fölé és még mintegy fél kilométer hosszan vezet a szűk ösvény a patak mellett, kisebb-nagyobb zúgók során, majd kiszélesedik és egy szép völggyé nyílik ki. Itt már ligetessé válik az erdő, az aljnövényzet gazdagabbá nő és itt-ott kisebb tisztások is találhatók. Az egyik ilyen napsütötte tisztáson letelepedünk, leterítem a takarót, előkerül az elemózsia és a víz, megpihenünk és megebédelünk. A völgy árnyasabb oldalán gyöngyvirág-mező, s a középzöld lándzsahegy alakú levelek közül kikandikáló több tízezer, de talán százezer apró, hófehér harangocskák látványában gyönyörködhetünk. A fáma szerint a napos oldalon kora tavasszal hóvirágok lepik el a hegyoldalt, nyár eleje-közepe táján pedig rengeteg illatos, zamatos ízű erdei szamóca lelőhely található, ami sajnos most még nem érik.

Ebéd után beszélgetünk egy jó nagyot, visszaemlékezünk a „régi szép időkre” és a nem oly rég volt őszi kirándulásunkra a Börzsönyben, amit a kiskatona-korombeli barátom falujának a környékén tettünk, míg ott vendégeskedtünk. A patak, a malom, a horgásztó, a kisvasút és a hegyek ott is. Szépen eltelt az idő és indulnunk is kell vissza, mert a szurdokban és a hegyszorosban hamar nem látni a napot és nagyon méllyé válik a homály. A terep, mint eddig kiderült nem éppen sima és egyenes. Bár a patak vízhozama most a legideálisabb, mert tél végén a hóolvadás meg az esők nagyon felduzzasztják – igaz ilyenkor a legszebb a vízesés – és a közlekedés nehezebb, csúszósak az utak. Mostanra már csappant a víztömeg, de a források még bővizűek és tiszták, nem folyik beléjük a hegyoldalról a sár és a törmelék.

Visszafelé szinte más arcát mutatja a völgy, mások a fényviszonyok, más irányból látjuk, így lefelé is van újabb látni való, csodálkozni való. Fentről a sziklák is másabbak, jobbak a rálátások, a patak útja is jobban kirajzolódik. Látjuk már a fogatot is, a hátsó ülésen horpasztó gazdájával, és a béklyóban legelésző lovakkal. Amikor közelebb érünk, egy kicsit gonoszkodom és hangosan megszólalok, hogy szöknek a lovak, mire a gazdájuk úgy felpattan, hogy majd leesik a fogatról, de aztán csak jót mosolyog rajta, hisz béklyóval hogyan szökhetnének, de hát így jár, aki álmából ébred. Amíg felpakolunk és visszarakjuk a kölcsönbe kapott botokat is, addig a fogathajtó befogja a lovakat és a völgy sík részén még szépen sütő napos időben visszaindulunk.

- Thesaurán látva, hogy boldog mosollyal pihen, megkérdezem tőle: milyen volt a napja?

- Örömmel újságolja, hogy csodás ez a kis völgy, ha teheti visszajön még ide. Az tény, hogy ez nem a Niagara volt, de a miénk és meseszép, s kérdezi, sok ilyen szép hely van még kicsiny hazánkban?

- Sokat ismerek – mondom – de talán a negyedét sem annak, ami van. Ha minden héten elmennénk egy-egy helyre, talán akkor sem érnénk a végükre, míg élünk.

Közben odaérünk ahhoz a réthez, amit felfelé menet kinéztünk, hogy szedünk róla virágot egy csokorral, megállunk hát és kényelmesen sétálgatva, beszélgetve szedünk egy jókora csokrot, emlékéül e kellemes napnak.

Legújabb irodalmak

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Irodalom Távolból Nagy Vendel 2017/06/22 - 20:34 2017/06/22 - 20:34
Irodalom Ha képed elveszti a fényét toni 2017/06/22 - 09:44 2017/06/22 - 09:44
Irodalom  Haikucsokor: A Haikut csak akkor érted, ha megérted ... toni 2017/06/22 - 00:08 2017/06/22 - 00:08
Irodalom Nyár bölcsője karnevál 2017/06/20 - 16:31 2017/06/20 - 16:31
Irodalom Esti borotválkozás toni 2017/06/20 - 09:47 2017/06/20 - 09:47
Irodalom Diploma osztás a temetőben Nagy Vendel 2017/06/19 - 17:02 2017/06/19 - 17:02
Irodalom Régi bolondok Góth László 2017/06/19 - 14:41 2017/06/19 - 14:41
Irodalom Érintés Góth László 2017/06/19 - 13:41 2017/06/19 - 13:41
Irodalom Oskar Blumenthal: Der Misserfolg / A kudarc toni 2017/06/19 - 07:22 2017/06/19 - 07:22
Irodalom Apám gazdagsága karnevál 2017/06/18 - 17:47 2017/06/18 - 17:47
Irodalom Haikucsokor: Az öregember és a borotválkozás toni 2017/06/18 - 09:03 2017/06/18 - 09:03
Irodalom Apák napjára Nagy Vendel 2017/06/17 - 21:10 2017/06/17 - 21:10
Irodalom Kék madaram karnevál 2017/06/17 - 15:53 2017/06/17 - 15:53
Irodalom J. W. von Goethe: Erster Verlust / Első vesztesség toni 2017/06/17 - 08:47 2017/06/17 - 08:47
Irodalom Gáztűzhely Góth László 2017/06/17 - 01:45 2017/06/17 - 01:45

Legújabb hangzóanyagok

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Audió Miskolci István - Várkonyi Judit - Porba hullt remények mmiissuu 15 2015/05/16 - 23:47 2017/06/06 - 19:37
Audió Tárnok Mihály - Az élet szerelmese prayer 7 2014/12/28 - 19:04 2017/06/06 - 19:25
Audió Góth László - Hullámok (zenei vázlat) Góth László 1 2017/03/28 - 02:42 2017/06/06 - 19:20
Audió Lyrian - Villámlott... Lyrian 3 2008/12/21 - 23:22 2017/04/15 - 13:19
Audió Tárnok Mihály - Látlak-e még? zsuska 14 2015/11/29 - 23:41 2016/09/26 - 12:59

Legújabb fórumtémák

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Fórumtéma 2017. AKÍK Művészeti Pályázat prayer 2016/12/28 - 19:03 2016/12/28 - 19:03
Fórumtéma Klapek Gabriella hímezve festő, énekes, zeneszerző prayer 2016/11/28 - 12:48 2016/11/28 - 12:48
Fórumtéma 2016 évi rendezvények capek 17 2016/01/14 - 11:27 2016/08/07 - 16:47
Fórumtéma CINKEfészek Antológia 6. Szt. Mártonnak ajánlva prayer 14 2016/04/17 - 18:06 2016/07/17 - 12:32
Fórumtéma CINKE klub Gyöngyivel prayer 20 2015/04/17 - 21:42 2016/07/09 - 14:15
Fórumtéma Cinke színdarab Emeraude 1 2016/04/25 - 09:38 2016/04/27 - 08:51
Fórumtéma Szent Márton évforduló pályázat prayer 5 2014/09/28 - 09:49 2016/03/01 - 22:47
Fórumtéma Ötletek, és a megvalósítás. prayer 164 2010/02/05 - 20:51 2016/02/02 - 14:28
Fórumtéma Aktuális pályázatok zsuska 177 2013/02/06 - 11:01 2016/01/26 - 12:16
Fórumtéma Meghívó Balázsné Gyöngyi 2016/01/07 - 18:39 2016/01/07 - 18:39

Legújabb rendezvények

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Rendezvény Szent Iván Napi mulatság capek 2017/06/23 - 17:00 2017/06/17 - 21:10
Rendezvény Ha én rózsa volnék..Nyikos Rózsa és Barátai capek 2017/06/09 - 17:00 2017/06/09 - 14:17
Rendezvény TOLDI "a teljes mű" Kuncz László előadásában capek 2017/05/30 - 17:00 2017/05/24 - 10:35
Rendezvény Arany János Toldi, Kuncz László előadásában capek 2017/04/07 - 17:00 2017/03/28 - 14:33
Rendezvény "Lehull a lepel" Lénárd József könyvbemutatója capek 2017/04/27 - 18:00 2017/03/27 - 11:00