Vers-1

NAPVARÁZS


Fakó fényt hunyorog a hajnal a gyepre,
dübörög az erdő szíve vidám taktust verve.
Őz iramlik távol, nyomában gidája,
a vaksötét éj helyére bekúszik a lárma.

Törpe álmok futnak bokrok hűvösébe,
tejszínhabos felhők írnak szerelmet az égre.
Meztelen talpakkal ugrál, mint pojáca,
új, huncut nap vidámságot varázsol a nyárba.

Végeredmény:

Vers

1. hely: 3-as vers 5 pont - barnabby

2. hely holtversenyben: 1 , 2, - mindkettő dreaming58 , 5-ös vers 4 pont - barnabby

5. hely 4-es vers 1 pont - dreaming58

Gratulálok barnabbynak....

Vers-2

Álmok szárnyán


Vakon tapogatva hunyorog az éjfél,
tükörből pojáca pillant vissza rám,
kerülget az álom, gúny terül a képén:
mi van te rút törpe - engem vársz talán?

Nem törődöm vele, sértegessen bátran,
az éj taktusára zakatol szívem,
fakó nappalokon csak remegve vártam,
jöjjön a sötétség - lelkem meztelen.

Fényt álmodok éjbe, szabadság a társam,
gidaként bolyongok zsenge zöld gyepen,
enyhe szél simítja arcom és a vállam,
körülkarol lágyan édes szerelem.

Vers-3

barnabyy - Nihil

Ó, az a pojáca Hold! Sápadt fénye mily buslakodó.
Lelke ma meztelen, csillagoknak hunyorog, mint bugris vak.
Eb ura fakó! A helyzet már rég esztelen, csupa szeszély!
Zöldre vágyna a szem, ősgyepes mezők felett nyugodna meg...
Hidegleléssel szeretni csak, fagybazárt lények között.
Kalapál még a szív, ütemet feszít. Feszes ez a taktus,
szinte katonás. Orros törpe hálósapkáján törött
agyagfigurák...talán galambok szelídítik egymást.
 Kerge gidák erejüket próbálva szökellnek;
nekiiramodnak, majd ölre mennek. Bezár a bazár.
Kialszanak az esti csillagok. Minden unalmasra vált,
csendben kúsznak a fellegek az éj tetemére:
Ne lássa ma senki se, mennyire siralmas ez állapot..

Vers-4

Kaland

Ma meztelenre vetkőztetett egy pojáca...
Nyála csurgott, hunyorgott a vaksi törpe,
azt hittem felrúgom, hogy leszakad a tojása.
Mit képzel a bugris, nézett már tükörbe?
Fakó az arca, hmm, ám nyalka a bajsza...
És ahogy újjaival leveri a taktust,
istenemre mondom, lehetne Bachuss!
Én lennék a kedvenc gidája, töltenék bort
hogy igyon,gyengéden ágyba vigy(on)
ám ettől biztosan nem mozdul majd a gigája!
Vagy ki a zöldbe vinne, hol selymes a gyep is...
Biztosan ő sem lenne többé soha depis!
Csak ne lenne nappal, és ez az átkozott fény is zavar.
Lenne este és sötét, hogy hallgatnánk, "mit zizzen" az avar...

Vers-5

Bánatos dal a holdról


Hófehérre mázolt arcú vén pojáca
hosszú égi útját vánszorogva járja.
Irígyli a tájat, mely tavasztól éled,
s a tó tükrét, melyen táncolnak a fények.

Fakó lelke reszket, szorongva néz körbe
majdnem vak szemekkel - agg rozoga törpe
ott a gyepen szökell őz és a gidája,
vidám taktust verdes apró, suta lába.

Hunyorogva tovább rója az égmezőt,
meztelen szívében bánatot érlelőt
- soha nem érinthet friss zöldet a talpa,
évmilliók csillagpora tapad csupán rajta.

szavazásom:

vers 1-3-5

Szavazatom:5  2  1

Szavazatom: 3- 2 - 4