Nyitott kapuk.

Nyitott kapukat döngetsz

ha szívemhez közelegsz  

vártam  reád oly sok éven át

jöttél,de csak látogató voltál

szemed mosolyog mint

szín arany virág

ajkad számon csókot kóstol

mint kíváncsi méh

a méz illatát

bíztam  itt maradsz

méh király leszel

én a dolgozó

hiszen úgy szerettelek.

elmúlt minden

a rózsa lehullt

szirma a földön a sárba lapult

az őszi szél fölötte fúj

téli tájról új mesét súg

Bezárult a kapu

kulcsa elkopott

ne keresd hát ma már

a tegnapot.

Alexa Gyuláné/Kandrács Roza/LexiNyitott kapuk.

Nyitott kapukat döngetsz

ha szívemhez közelegsz  

vártam  reád oly sok éven át

jöttél,de csak látogató voltál

szemed mosolyog mint

szín arany virág

ajkad számon csókot kóstol

mint kíváncsi méh

a méz illatát

bíztam  itt maradsz

méh király leszel

én a dolgozó

hiszen úgy szerettelek.

elmúlt minden

a rózsa lehullt

szirma a földön a sárba lapult

az őszi szél fölötte fúj

téli tájról új mesét súg

Bezárult a kapu

kulcsa elkopott

ne keresd hát ma már

a tegnapot.

Alexa Gyuláné/Kandrács Roza/LLexi

Gratulálok ezúton a nyerteseknek, a többieknekis és persze Marikának, a Csorba Győző Könyvtárnak és a KertÉSZ Csapatnak a szervezésért! Én személy szerint jól éreztem magam, klassz program volt!!!

Ez aztán meglepetés....elég rossz napom volt....ez legalább széppé tette.....nagyon is.....

én is köszönöm Marika munkáját....

(nem kaptam én "protekciót" mint Cinke tag?........).....ez vicc lenne.....)))

köszönöm szépen a gratulációkat.....

S ne feledkezzünk meg Tallászné Marikáról (DONNA IHUNTE MÁRIA),

akinek ezúton is gratulálhatunk

áldozatos munkájáért, és

aktivításáért, a

verseny lebonyolításáért!

REMEK MUNKA VOLT!! 

Szeretettel:

Megszületett a végeredmény

1. Tiszai P Imre: Ember vagy?

2. Kőhalmi Levente: A látogató

3. Herbák István András: Ha látod ...!

Közönségdíjasok: Szalóki Dóra

                                  Góth László

Gratulálok a díjazottakanak, és mindenkinek köszönöm a beküldött színvonalas verseket.

Külön szeretném megköszönni a Cinke Csapat segítő közreműködését, a felolvasásban.

Tiszai P. Imre: Ember vagy?

 
Ember vagy,
oly mindegy, hogy az evolúció 
állított talpra, vagy Isten teremtett,
a lényeg, hogy édent kaptál készen,
egy csodát, magát a természetet,
virágot, érett gyümölcsöt, végtelen
kék eget, friss forrásokat, füvet, fát,
magát az életet - létezésedet.

Ember vagy,
nyitott kapuk vártak egy élhető
bolygón, minden téged szolgált,
de ma már rád nem a nap mosolyog,
vizek ostromolják házad, a várt
kánaán helyett a pusztulás kóstol,
érzed, rossz az út, talán arra vársz,
bűnödért majd senki sem vádol.

Ember vagy,
kapzsin kíváncsi, mindent akaró,
ki a mában habzsolja fel holnapját,
pedig nem vagy más, csak egy látogató
a mindenségben, majd egyszer megunják
dúlásod - Isten vagy a létező élet -
ha már jövőd felélted, akkor véged
és nem lesz ki fejfát állítson néked 
egy kihalt világban.
 
Ember vagy?

Steiner Tamás: Álom a nagy kertben

Bementem egy szép kertbe, mert kiváncsi lettem,
Haladtam előre mert szívem éhes és mindent kostól,
Elöttem nyitott kapuk emelkedtek meredten,
Olyan voltam mint, látogató gyerek az állatkertben,
A gyermek boldog volt mert látot sok szép állatot
Reggel mosolyog, tán egy álom volt!

Miből lesz a cserebogár!!! Megérkezett a második verselgető gyermek, most egy kislány.

Mert várnak rád a Nyitott Kapuk.

Íme egy bátor kisfiú

KOVÁCS MARTIN vagyok, 4. osztályos

Pécs, Honvéd tér 5.

A nyitott kapuk ajtaja

Itt vannak a nyitott kapuk,

Sétálj be rajtuk!

Meglásd, kíváncsi leszel,

Menj be bátran!

Mosolyogj, ne félj látogató,

Látogass meg minket!

Gyere, kóstolj valamit!

Érezd jól magad!

... és még egy

Tumpek Anikó

A híres mester…

Falujában, a templom melletti házban
készített sok kislovacskát cukor-mázban.
Mézes-tükrös szívet és csokis perecet,
karamellás tallért és kókusz-tekercset -
az én nagyapám, (mint mondom)
az én nagyapám.

Kíváncsi gyereksereg mind őt csodálta,
hisz portékáját mosolyogva kínálta.
Hajnalban nyitott a boltocska kapuja,
a látogatókat imigyen fogadta -
az én Nagyapám, (mint mondom)
az én nagyapám.

Híres mesternek ismerték a faluban,
adott kóstolót is parányi csomagban.
Szerették és tisztelték őt, amerre járt,
S én büszkén fogtam a kezét, hiszen ő volt -
az én nagyapám, (mint mondom)
az én nagyapám.

Ismét érkezett két új vers

Szalóki Dóra: Elvtelen

Kíváncsi gyermekként szakadtunk a Földre,

tettünk kézfogással kísért első lépéseket,

mosolyogva, őszintén néztünk a tükörbe,

nem sejtve, idővel meggörbül,

a látott kép tévútra vezet.

Mert ahogy nőttünk, úgy foszlott lelkünk tisztasága,

mint viseltes ruha vékony szövete,

arcunkat torzította az élet, nem hiába

kísértett egyforma arcok tömege.

Egyetlen célunk: megfelelni,

ha nem kérdeznek akkor is,

összeszorított szájjal némán bólogatni,

szabadság sosem volt, a szó hamis,

a társadalom gyomrába szántuk magunkat,

teremtett szörnyét jóllakatni.

Ő belénk kóstol, s ha ízlik a vérünk,

vámpírfogával nyakunk átharapja,

színünk halványodó,

de addig, míg egy csepp is bolyong

ereinkben, nem tágít, naponta

visszatérő látogató.

Ostoba az ember. Saját sírját megássa,

s hogy ne okozzon parányi gondot se,

tíz körmével földet kapar magára,

már csak azt reméli, odafönt várja az Isten,

nyitott kapuk segítik belépni égi otthonába.

Szalóki Dóra: Égő áldozat

Öreg indiánom, reggelente mosollyal fogadott.

Kíváncsian állt faragott botjára támaszkodva

háza előtt, mint titkokat rejtő totemoszlopok.

Kérges kezével messziről intett gyermeki bájjal,

örömmel vártam, hogy munkába menet lássam,

ahogy a szél cirógatja, s eljátszik hófehér hajával.

Korholták szomszédjai a kedves embert féltve, 

hogy nyitott kapukkal vár minden látogatót,

jósolgatták, jólelkűségének nagy baj lesz a vége.

Ilyenkor kacagva legyintett: „nincs mit féltenem,

Kincsemet a szívem rejtett zugában hordozom.

Vagyonom az emberi jóságba vetett töretlen hitem.”

Majd eljött a reggel, mikor nem várt a háza előtt.

Kéretlen látogatók törtek rá egy vérfagyasztó éjen,

kirabolták, s magukkal vitték az összes elvihetőt.

Nyertek gyilkosai? Pár papírdarab volt élete tétje.

Talán többet vártak, leleplezéstől féltek, éles

kés kóstolta nyakát, kivégezték, vérét vették érte.

Benzinre költötték a pénzt, s házába visszatérve

élettelen testét megöntözték, üszökvirág teremjen

őszinte szívén, mi sosem volt képes kegyetlenségre.

Ordítani támadt kedvem minden árva délelőtt,

mikor kedves arca helyett az egyre szaporodó

mécsesek fogadtak, az immár bezárt kapuk előtt.

Gyújtottam egyet, hitetlenül elmormoltam imám,

és láttam, az örök vadászmezőkről mosolyog,

és a régi mozdulattal üdvözöl az öreg indián.

Megnyugodtam, elszállt belőlem az ádáz gyűlölet,

kémleltem a bárányfelhőkkel tarkított kék eget,

eltűntek gyáva gyilkosok és benzinkisértetek.

Azóta nyitva áll kapum, élni hitetlen nem lehet,

mert jöhetnek rossz szándékú, kéretlen látogatók,

de bíznom kell abban, vannak közöttük emberek.

István Andrásé megint szuper, de a többit is köszönjük Marika )) 

Hogy megismerhessétek az emailben küldött verseket is, felteszem őket

Kőhalmi Levente: A látogató

Rozsdás vasszegek tartanak szélben lengedezve,

mint nyitott kapuk tárom lelkem, nyitva a végtelenre,

hogy leesett állal s horgasztott vállal nyúlhassak múltamhoz,

mely simít, tisztít, s hűs álmot helyez tenyerembe.

Kíváncsi arcok dagadó sorfala, s morajdala között,

mint veremben farkas, szűkölve bújok el az emlékek mögött,

most könnyétől áztatott szemeim alatt ajkam szolidan mosolyog,

hogy enyhítse fájdalmam, mely elmémben fel-felböfög.

Kurta kürtszó csalogat, s mint jó látogató megérkezem,

hogy láthassam eleim, poraim, s mint lesz légtelen sorsszerű végzetem,

bízva abban, miben más, ki örömben nyíltan, őszintén zokog,

mert egyszer ideje lesz annak is, hogy önmagam én is szétvetem.

E forrásból, mint keserű ízű borókát kóstol ajkam,

pergamen bőröm simítom, hogy jelezze korom s tudjam

mely út az, hol kéménybe korommal, s kartonnal rajzolom

sziluettem, mely mutatja esendő múltam.

S hogy teljes legyen mezítlen testemre a kép, mit most húzok,

erősen szorítom kezed, csendesen szólok, nem üvöltök, nem túlzok,

hangommal békességet, hitet s nem lázadást hozok,

mert egykor gyógycsókkal illethettem lázas homlokod ,

akkor láttam meg először mosolyod, mely nyílt világokat teremtett,

melynek barlangjában gyermeki erkölcsöt, mint létvizet rejtett,

s a csoda, mit akkor ott gyönyöre nekünk okozott,

manapig irányt ad e botladozva táncát tanuló, újszülött lelkeknek.

Sepsi Sándor

Nyitott kapukat döngetek!

Nyitott kapukat döngetek,

rám néznek kíváncsi tekintetek.

Mosolyog rajtam a halál,

itt toporog a lábaimnál.

Csak látogató vagyok ezen a  földön,

én itt a büntetésemet töltöm.

Néha az élet,keményen belém mar,

vagy megkóstol,ha hízelegni akar.

-

Nyitott kapuk álltak előttem,

én csak néztem,s hosszan elidőztem.

Bámultam kíváncsian a világra,

gúnyosan mosolyogtam,én az árva.

Látogatóba jött hozzám a remény,

hozzám bújt,megkóstolt,majd eltűnt a szegény!

Várlak     

írta:Kengyel Tiborné

Kíváncsi ismerősök, barátok

kóstolóra mindenkit várok.

Nyitott kapumon besétálj

paprikáim mosolyognak rád,

virágaim illatukat ontják,

bortól csordul a pohár.

Jövőre is látogass hozzám,

Herbák István András

Ha látod…!

Csak látogatók vagyunk itt a Földön,

Kíváncsi, furcsa lények.

Kinek a nyár áll jól, vagy a téli ködmön…

Nem változik a lényeg.

Ábrándok és a messzi, tűnő határ,

S mi rohanunk el, messze,

Hogy az álmaink ígérte kék madár

Lelkünk el ne tévessze!

Bele kóstolunk jóba- és jut a rossz,

Mit csak szánkban forgatunk

Mosolyogva, mert így ül tort a Gonosz,

Ha magunkba roskadunk!

Ó ember, ne vessz el hitetlen módra,

Ne áldozd boldogságod

Egy röpke, csalárd, csaló epizódra,

Mitől víg léted várod!

Gyere, ülj mellém, hajtsd fejed ölembe…

Nézd, mekkora forgatag!

Ne a könnyet lásd szomorú szemembe –

A vásárt, mi roskatag

Ezer ajándéktól! – Csak azt ne szánnám

Mi mosoly mögött lapít…

Lelküket, a nyitott kapukat látván -

Mely minden fényt elfakít!

Mindenre szabunk időt pedig, kevés

Oly rövid a végtelen.

Nem több mint harmatcseppből a vízesés,

Mely zuhogni képtelen.

Mennyi egyke lélek, amin szél oson,

S csak szemük gyöngye marad

Minden reggel az összegyűrt vánkoson…

Míg vélük - a Föld, szalad!

 A bölcs bolond

Nyitott kapuk mögött egy zárt világ.
Kiváncsian kutatja önmagát.
Mosolyog, de tudd, látogató:
lelkéből mérgező lenne a kóstoló.

Várkonyi Judit: Nyitott kapuk

Téli nyárban, mosolygásban,

esőcseppek hullnak párban.

Arcom lázban, ajkam vágyban,

kóstolsz  e barackból bátran?

Kíváncsian várok egyre,

látogató megy a hegyre?

Csukott ajtók, nyitott kapuk,

bukott angyal, tiltott hazug.

-:-

Várkonyi Judit: Csók a homlokon

Most írásjelek, betűk kopogtatnak,

sorban jönnek izgatott gondolatok.

 A Múzsa, mint kíváncsi látogató,

ízleli a szavaid, kóstolgatva.

Rálel néki tetsző koncepcióra,

s lelkébe szenderülnek mondatok.

Ajka lágyan elhúzódik, mosolyog,

gyengéd csókját leheli homlokodra.

Akkor elér a mámor, ujjong a szív!

Szellemedben béke, nyugalom, derű.

Tágra nyitott kapukat döngetsz egyre,

Valami feszíti a bensődet: írj!

Tolladnak futása most oly egyszerű…

Puhán ölel az alkotás öröme. 

Marikám! Megyek, de kérlek legalább 16-os betűmérettel nyomtassátok az olvasnivalót ;) 

Nyitott kapuk

Átutazó! Tiszteld meg házam, légy te a vendég!
Most kinyitott kapuval várlak, ha lehet, ne maradj el!
Légy kíváncsi! Ma lépj be az ajtón, jöjj közelembe!
Bántódásod nem lesz, bátran, csak mosolyogva!
Nézd, amit ad ma a kert, mind mennyire kedves a szemnek!
Kóstold szívvel, csillapul éhed is, éled a tested a lelked...
Vándor! Mennyei étkek garmada,látogatót vár!

Marika!

Alant olvasható pályázati szösszenetem...

 Kóstoló?

Ádám fiam - szólt a kígyó,
Mosolyog már minden bimbó.
Élted csodás, ez itt éden:
Holnap után gyümölcs érjen!
Kíváncsi Rád minden „angyal”
Tollat pihegő haranggal.
Kóstoló ez csupor mézbe,
Annak is a közepébe.

Éva lányom – szólt a kígyó,
Lennél itt csak látogató?
Szedj e fáról piros almát,
Elnyered az Úr hatalmát!
Így kezdődött, itt a hiba!
Lett belőle nagy galiba.
...Nyitott kapuk bezárultak,
Gabriel meg utat mutat.

Etűd

Kóstolj belém...

Szerelem?

Nyitott kapuk, új szeretők:
Koldus fiak, kíváncsi nők.
Habzsol a vágy, kóstol a lét:
Újra csivít a nyitnikék.

Álmot őriz, ki felébred:
Az életben minden vétek.
Testszagú nap majd elkísér:
Fölkel most mind, aki nem fél!

Mosolyog az, örül itt ez:
Tavaszerdő dalt zengedez.
Eljön a nyár, múlik a hó:
Szerelem, a látogató.

Marika!

A megadott öt szót lehet ragozni?

Bármilyen formában kicsit változtatni a vers mondanivalójának érdekében?

A 2012 évi versíró versenyen tarolt a Cinke csapat... ez vitathatatlan tény.

Mutassuk meg, hogy idén sem lesz ez másképp!

Ami változott az elmúlt egy évben, hogy a Cinke csapat lehetőséget kapott a beérkező alkotások felolvasására az eredményhírdetés előtt. Számítanak a rendezők a részvételünkre.

Verseiteket ide  a fórumba is feltölthetitek, vagy a kiírásban szereplő email címre küldjétek el!

Sikeres alkotómunkát kívánok mindern kedves Cinke társamnak!