Csak egy kis karó XV.

Első itthoni sétámon
ott kinn, új karókat láttam,
ott álltak olyan pöckösen
egymás mellett oly orcátlan.

Eszembe jutott szomszédom
ő is már egy kicsit pöckös,
most abba hordja az eszét
mert állandóan csak bökdös.

Amikor az elmúlt héten
egy pár napig otthon voltam,
nem bírta tovább szó nélkül
amikor ajtót nyitottam.

Szomszéd, én mondok valamit
mit eddig sohasem mondtam,
már az idegeimre megy
mindenki azt mondja: Uram!

Évekig voltam egy elvtárs
jobban éltem mint az urak,
már évek óta  „Úr” vagyok
de úgy élek mint egy csutak.

Később behívott egy sörre
„Szomszéd, hazai söröm van,
nyugatit nem tudok adni
most már ez ízlik jobban!”

„Nem azért jöttem haza, hogy
itthon nyugati sört igyak,
vannak itthon jó sörök, csak
nem ízlik minden palinak!”

Gondolkodóba ejtettek
szomszédomnak a szavai,
mert eszembe jutott a múlt
mert ő sem vett, semmi hazait.

„Tudod valamikor régen
én csak a külföldit vettem,
egyszer elkezdett zavarni
az, hogy nem tudtam mit ettem!”

„Ma kimegyek a piacra
Józsitól veszem a krumplit,
Juliskától a zöldhagymát
és semmi külföldi rumlit!”

Ez a megváltozott világ
ma megváltoztatta őt is,
egyedül a változás az
ami sohasem változik.

Tóni

Ps: Visszatértem a karókhoz, mert ezekről a témákról,
csak ővelük tudok / lehet elbeszélgetni.