...

Ez bizony nem az...

Örülök, hogy itt vagy Margitka, de ez a versed...nagyon megijeszt...

"Ne szánj, ne is sajnálj,

minden szavad aláz,

könnyes, fájó magány

keserű éjszakák,

csak sejtheted talán,

ez így nem egy család."

Egy családnak nem szabad így együtt élni, megalázva, könyörtelenül magányra, könnyes éjszakákra ítélve magányosan. Hiszen azért család egy család, hogy ne legyünk egyedül, magányosan...

Szeretettel olvastalak!

Évi

Nagyon szomorú.

Drága Csillagvirág

Persze nem tudom a körülményeket és nem is tisztem a megítélés. Végiggondolva a majd hetven évemet volt már néhányszor bennem is ilyen érzés, így nyugodtan mondhatom, rajtad is múlik. A kesergés kevés tenni és akarni kell a szépet.

Monológ másképpen

Együtt lenni vagy nem ’. - az itt a kérdés

Vajh akkor nemesb - é. a lélek

ha eltűri imádott kedvese

minden nyűgét, siránkozásait,

nemtörődömségét, önhitt önzését,

csinált féltékenységét, mellőzéseit?

vagy harcbaszáll tenger fájdalma ellen

s egy egyszerű KÉRDÉSSEL véget vet neki?

Mert nem szebb-e, valóban egyedül,

mint behazudva a szerelmet

EGYEDÜL lenni ott,

 hol csak EGYÜTT lehetsz boldog?

De mily fájdalmak jőnek a KÉRDÉS után

mert mi lesz, ha kiderül a kérdésedre,

ki addig veszetten ostromolt

nem is szeret annyira, mint hittük volt,

s csak átmeneti kikötő létűnk,

menekvés! nem áhított végcél,

s ha nem tetszik, mi van,

az imádott máris tovább áll,

mert adni nem, csak kapni szeret :

ételt, italt, lakást, tiszta gatyát,

haverokkal átmulatott éjszakát,

persze nem veled,

neked ott nincs helyed,

s a szexet is, csak elveszi, ha kell neki,

S te örülj, hogy ott horkol melletted.

S megengedi, hogy szeressed.

S így az egyedülléttől való félelem

belőlünk mind gyávát csinál

őrlődő saját magányunkba hullva

hazug hittel őrizzük, mi van,

vélve még ez is több a semminél.

S toljuk a végső kérdést, - majd holnap.

s tűrjük gorombaságait

hazudva hisszük, majd megváltozik.

Álmodva egy szebb világról

őrlődünk létünk furcsaságain

míg az idő meg nem oldja,

beleszürkülünk a mindennapokba

mert bevallani, hogy tévedtünk

még magunknak sem merjük.

Margitkám, szeretném hinni, hogy ez csak fikció, pedig legbelül úgy érzem, nem az!

Szeretettel olvastalak. <3

Kedves Judit, Évi, Kereső, Skorpió és Marikám!

Köszönöm nektek, hogy olvastátok ezt a tákolmányt, tudjátok be annak, hogy nem voltam a fényponton.

Javulni látszik az állapotom a helyzetem, és hinnem, bíznom kell.

Köszönöm neketek a verseket, meghatódok ilyenkor, hogy miattam írtátok....

Remélem az Új év mindenkinek boldogságot, egészséget és szeretetet hoz.

ölellek benneteket