Kerestelek
úttalan utakon,
az idő
láthatatlan fonatán,
az évszakok
festett vásznán,
titkos félhomály rejtett szegletén,
az álmok selymes gyűrődésében,
ragyogó csillagmezők között.
Kerestelek virágzó réteken,
az ébredő hajnal
ködfátylas tükrén,
édes virágillatban,
az ibolyaszínű alkonynak egén,
minden óhajtott vágyban,
könnyek számtalan gyöngysorában.
A magány
zordon pamlagán kerestelek,
s a boldog mának karjaiban
megleltelek…
Szívedbe rejtettél,
a fényt sugárzó remény,
s lélegzetem lettél.
Csókod édes mámora égeti a szám,
gyengéd ölelésed
sodor a vágy hullámain,
s lelkünk összeér
a sóhajok végtelen partjain.
Oly szép, mit adott e lét,
s a szerelem finom
selyme szövi át napjaink felhőtlen egét.

Köszönöm, hogy vagy nekem,
Szeretlek Nagyon Kedvesem…



2013.december 1.
Csongrád