Csak egy kis karó XXVI.

Első utam az új évben
a kis karóhoz vezetett,
kíváncsi voltam arra, hogy
élte át az ünnepeket.

Már messziről észre vettem
lekonyította a fejét,
bögre lenn a földön feküdt
és körülötte sok szemét.

„ Mi van most veled kis karó,
miért vagy ma oly szomorú,
és mi történt a fejeddel
lyukacsos mint egy koszorú?”

„Szilveszterkor e bamba nép
mind kicsődült ide hozzám,
lyukat fúrtak a fejembe
beleszúrták egy rakétát.

Már kora este elkezdték
azt a horribilis lármát,
de egy rakéta leesett
és szétroncsolta a lábát.

Nekem esett a csőcselék
ütöttek, rugdostak engem,
mire a mentők megjöttek
és is a komába estem.”

„ Segített rajtad valaki
törődött egy is ott veled?
Látom a bögre a földön,
és az sem óvja a fejed!”

„A lábsérültet elvitték
a többi elment már maga,
remélem egyet tanultak
mert szomorún mentek haza.”

„Most itt is mint mindenhol
ennek megtörténni kellett,
ma csak így tanul az ember
mert az esze vissza fejlett!”

A bögrét fejére téve
lassan én is útra keltem,
de mindig arra gondoltam:
Hova jut így, a mai ember?

Tóni 2013 December 24