"Bizony dárdaként repül idekünn
a báj, a bók,
s a kedves csók? Hát az sem több,
csak halált csíp egy mérges pók..."
 

Hilde, leskelődhetek veled? Csukott szemmel is, látni vágyok egy ideje...

Nem csukom be a szemem, mert akarom hinni, hogy a sok rohadt tök és miegyéb közt megbújva, akad még ami őszinte és igaz.

Hány ilyen "rohadt tök és mérges pók" jár köztünk Hildém... Nagyon szerettem őszinte, szókimondó, egyedi stílusú gondolatad.Örülök, hogy újra köztünk jársz

Mintha bővített limericket olvasnék....

Ferde tükör remélem...én azért bízom az emberekben.

szeretettel ölellek és gratulálok

Ha nem haragszol meg ezért, (de csak akkor!) most ez jutott eszembe:

Ha édes, mint méz, nem mindegy, miért szédül,
míg e hazug világ galád módon szétdűl?
A lány azért lett reá teremtve.
Kelleme üde, hamar alél, látszólag gyenge,

de ne higgy a Nagy Szemnek, ha pilla rebben:
tudja módját, hogy fagyasszon melegben.
Bár télídőben mosolya szívet repeszt,
jó, ha eszedbe vésed ezt:

Csókja halálos, s nem űzi el mellőled fortély,
szőrös, rossz szagod, pityókásan áthorkolt éj,
legfeljebb szomorúbb lesz nyúzott nagy szeme,
s ismét néhány feledett szép szó kell majd bele.

Rohadt tök fejed meg glóriával vonja,
mert ilyen szegény: csudásnak látja, ami ronda,
hát hagyd, hadd csukja be édes, pillás szemét
s tegyél fel – bármilyen – andalító zenét

Míg kitart a szód, bombázd rímes bókkal egyre,
figyeld, hogy bújik méltatlan öledbe.
Akkor csókold, mikor nem lát a könnyektől,
állj meg pillanatra - és hazudj tovább egyből