Szép....

Épp alváshoz készülődvén olvastam versed, s most bizton tudom, hogy illatos kert lesz az álmom.

Én is szeretem Rilke verseit.

Szeretettel: Irén

Kedves Judit, Zsuska és Irén!

Sajnos még mindig nem tudok résztvenni a mindennapi életben, de köszönöm, hogy olvastok, habár az írásaim nem újak.

üdv Tóni

Kedves Tóni,

a második vsz. kicsit bonyolult lett, nem egészen világos. Hiányolom a jambikus lüktetést, nem mindenhol sikerült megvalósítani. Az utolsó nagyon szép lett. Olvastam Mandolinosét és SZB Attiláét is, kíváncsi voltam a Tiédre is... Türelmet a gyógyuláshoz! Szeretettel

Irén

Kedves Irén!

Ha helyzet a következő, én őszintén bevallom, nem is tudom mi a jambikus és mi ne. Én csak érzéssel fordítok, nem volt sahasem lehetőségem a tanulásra, és ő, aki  tudott volna segíteni, megtagadta. Így hát én a hű szöveg fordítására koncentrálom magam, mert az amiről azt gondolom, hogy az eredetit tökéletesen megértem.

Köszönöm, hogy a véleményedet megírtad, a második versszakkal és sem voltam teljesen megelégedve, most átírtam, és érdekelne a véleményed a változathoz.

Köszönöm, és

ódv Tóni

Kedves Tóni, így már érthető lett. A jambikus lüktetést  a rövid és hosszú szótagok váltakozása adja, ha hangosan mondod a német szöveget, megérzed. Jó, ha a műfordító erre figyel, mert így tudja visszaadni igazán a költő szándékát.

Ölellek, javulást!

Irén

Kedves Irén!

Igazad van, ezt be is látom, csak még valahogy meg kell tanulnom. Ami azonban engem jobban zavar, hogy sok német versnek, a magyar fordítása egésszen mást mond, mind a német. Sőt még olyan megokolást is olvastam egyes fordításnál, hogyha a költő hallaná milyen szép a magyar fordítása a versének, akkorjobban tetszene neki mint a saját verse, és meg is örülne neki.

Hát ezt egyszerűen nem hiszem. Azt hiszem, hogy minden költő a versével elsősorban valamit mondani akar, mert ha csak a hangsuly érdekelné, akkor csak dalszövegeket írna. Egy ismert német muzsikus mondta egyszer egy Tv adásban, a német slágerszövegeket muszáj, hogy énekeljék, mert mint verset mondva, nagyon furcsán, és ócskán  hangzanának.

Tudom fordításaim nem tökéletesek, de én nem is mint profi fordítok, könyvet sem akarok sohasem kiadni, és velem együtt egy szép napon a fordításaim is eltünnek. Úgy vagyok ezzel én is mint a profi zeneszerzők a szerzemányeikkel. A zsüri az égig dicséri őket, és a fesztivál után, a kutya sem ugassa meg a szerzeményeiket.

Első sorban a fordításaimnál nekem fontos, hogy saját magam megelégedjek velük, de őszintén megmondva, ez sem stimmel mindig. Sok verset és fordítást is olvasok a magyar szépirodalom legszebb képjeivel megírva, de amikor elolvasom, halvány fogalmam sincs, mit is akart az írója, vagy a fordítója ezzel mondani.

Köszönöm, hogy segítettél, írtál éa

üdv Tóni

Kedves Tóni, hogy egész más sokszor a fordítás, mint az eredeti, nekem sem új. Nagy költőink is igen szabadon kezelték a verseket, és elvitte őket a saját megfogalmazásuk egész máshová. Így tudták szebben, hangulatosabban kifejezni magukat. Két irányzat van, akad, aki ezt követi, és akad, aki jobban ragaszkodik az eredeti szavakhoz, mondanivalóhoz., még ha az a szépség rovására is megy. Én a fordításaimban az utóbbit választottam. Hiszen, ha annyira eltérünk, az már nem is a fordított költő verse, hanem a miénk. Inkább átirat, invokáció.

És igen, olyan is van, bőséggel, amikor nem értjük, mit akar mondani a szerző. Jó esetben akar mondani valamit, egyáltalán, mert olyan is van, hogy se füle, se farka...

Tudom, hogy miért fordítasz, és megbecsüléssel olvasom régóta a verseidet.

Szeretettel

Irén