Előadás a Nagyteremben!
    Olyan zsúfolt, mint még soha.
    Mire kíváncsi ennyi ember?
    A tárgy: amorológia.    

    Előadó egy nagy szakértő,
    ritkán van ilyen alkalom!
    Mint köztudott, sokat megért ő,
    s elméletben még jó nagyon.

    "Leszögezem most jóelőre,
    szemléltetés az nem leszen!"        
    Megnyúlnak arcok körbe-körbe,
    csalódottan zúg a terem.

    "Hallgassanak meg! Azt javaslom,
    gondolják át, hisz nem vitás:
    a Kámaszutra nagy halom lom,
    csontficamító pózolás!

    Felszín csupán. Nem ott a lényeg!
    Akárki felismerheti:
    a lélekben zeng az az ének,
    a test tánca csak követi.
    
    Egyszerű ez. Csak három akkord:
    előbb a moll, a lágy, sima,
    mely hol becézget, hol dorombol,
    hol egymáshoz szóló ima.

    A dúr csibészen, csipkelődve
    csiklandja az érzékeket,
    és rád nevet: szeress, te kerge,
    örökké játszanék Veled!
    
    A szeptim megrázó nagyfeszültség!
    Veszett, villámló vad vihar.
    Kitör, lecseng, de semmi kétség:
    reszketve folytatást akar.

    Nem kell kimódolt bonyolultság!
    Csak abban áll a nagy titok,
    hogy szerelemben egymást váltsák
    a tiszta, szép összhangzatok!"
        
    A prof kezd belehevülni,
    új tétel új tételt követ.
    Jól látható, hogy most fejleszti
    tovább a nagy elméletet...

    Epilógus:

    ...Aztán egyszerre észbe kapva
    nagyhirtelen elhallgatott,
    mert észlelte, hogy párosával
    tünedeznek a hallgatók.

    És jaj, közszemlére téve
    tovább így ő sem állhat itt -
    hazarohant, hogy letesztelje
    most felállított tanait.