Új regisztráció esetén igazold magad itt ahhoz, hogy jelentkezésed elfogadhassuk: bartalovicszoltan@gmail.com
vagy ezen a telefonon:
+36205155301
A forrás
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
A forrás kitárult,
törtető, rút, tarajos lett, habbal.
Elfeledte bizony, tiszta ízét.
A tavirózsás angyal
már nem fodroz áttetsző vízen,
fa odvba bújva pisztrángnak izen,
hogy az, deltás messze délről
vissza-visszaússzon, gáton,
zuhatagos mélyből nyílként
pattanva szálljon
a forrás tiszta ízét megízlelni,
aztán elhulljon csöndben, boldogan,
mert a cél, hogy visszatérjen
hajtva vágytól, és mindegy, hogy hogyan.
Kürtszót hallottam, szerelmeset,
pedig már tenger volt előttem,
szabad szívem nyilát abba belelőttem,
hogy végtelen kékség legyen hazám,
de a hang azt mondta, jöjjek
vissza-vissza sodorral szembe,
s kíváncsi kishalak mellém szegődtek.
A forráshoz visszatérek,
mert tudnom kell, hol, s hogyan
születnek miértek,
s az indulat előre mi végre tör?
Moszattal nőtt rög-kövek között
hogy elússzam folyvást veszély elől,
csillanó pikkelyemet féltem.
S úszom vidáman, repesve,
testem fickándoz, ide-oda csapkod,
nem számít, hogy hol ér, sötét-e az este,
úgy vonz az érzés, menni kell !
Mégis, temetőt álmodtam éjjel,
s egy medvecsordát, amint halat fog;
nem értem, mi volt e kép-jel,
de nem, nem számít, hegyre is fölmegyek
e csodás hívó szóért!
Ám a köveken forgolódva, ím ütés ért:
nem súlyos, egy pikkely bánta seb,
meggyógyul hamar, elrejt a hínáros.
Indulnom kell hamar, nem lehetek beteg !
Aztán felértem zúgók során,
ismerős ízű volt a tó, akár a város,
melynek utcáit ott lakó ember járja:
sem túl hűvös, vagy napvilágos,
pihenni, élni éppen jó nekem.
Páromra leltem, hozzám engedem.
Csak a hang hiányzik, úgy elhallgatott,
nem bánom. Az utód-gondozás tan
dolga köt le, az öbölben maradnék örökre.
Míg ő évődne még szerelmes nászban,
erőm elhagy, gyönge, fáradt vagyok,
elvisz az áramlat e lassuló világban.
Holnap csak fekszem majd a lapos végen,
álmodom, s iszapba eltemetkezem,
s az éhes medvekölykök eljönnek értem,
akkor mindenről csendben megfeledkezem…
2008.05.21.
Még visszatérek... Néha nem értem én sem, vajon "az indulat előre mi végre tör"? Örülök, hogy újra köztünk vagy Zsoló
Megfogott:
"Kürtszót hallottam, szerelmeset,
pedig már tenger volt előttem,
szabad szívem nyilát abba belelőttem,
hogy végtelen kékség legyen hazám,
de a hang azt mondta, jöjjek
vissza-vissza sodorral szembe,
s kíváncsi kishalak mellém szegődtek.
A forráshoz visszatérek,
mert tudnom kell, hol, s hogyan
születnek miértek,
s az indulat előre mi végre tör?
Moszattal nőtt rög-kövek között
hogy elússzam folyvást veszély elől,
csillanó pikkelyemet féltem."
Kedves Judit!
Valójában ez a vers kulcsa: megérteni, vagy megérteni vágyni mozgatórugóink mibenlétét. Egy már késznek, véglegesnek hitt helyzetből felkínált újrakezdés, vagy épp sorsunk beteljesedése, a hívó szó meghallása, és annak engedelmeskedés. A választás az, amitől fontossá válik minden, hogy nem elsodródunk és nem kijárt utakat járunk ki ismét. A pisztráng = önként vállalt szabadság.
Köszönöm, hogy olvastál!
üdv:
Zs.
Igen... ezért is szeretek betérni verseidhez, mert mindig elgondolkodtató sorokkal találkozom, melyek megérintenek
Tetszett! Sok van ebben a versben, mélyről fakad, jó gondolatok, jól megírva.
Oda kell figyelni rá, és érdemes ráfigyelni.
Érdemes időnként visszatérni a forráshoz, de minden kérdésre ott sincs válasz. Gratulálok versedhez: Andi
Friss hozzászólások
1 év 9 hét
1 év 36 hét
1 év 45 hét
2 év 5 hét
2 év 18 hét
2 év 18 hét
2 év 20 hét
3 év 6 hét
3 év 10 hét
3 év 32 hét