Miért én lennék az a "változó",
a képlet is maga a változatlan,
egyismeretlenes egyenlet-oldó
és a levezetés is akadálytalan.

Bővítsük két ismeretlenre, légy te
a másik, hisz nem ismerjük egymást,
csak kóstolgatjuk néha éjjelente
a másikat, eljátsszuk az odaadást.

Á négyzet per négy á-cé, és a többi,
combokban, mellekben, izmokban él,
egy megtévedt világ még keresi,
hogy hol a helyünk és mi a végső cél.

Temessünk álmokat és álmodjunk együtt,
feledjünk, menni fog? Vagy tévedek?
Csontvázakba botlunk, a múlt mindenütt,
fejem lehajtom, halkulnak az énekek.

Lehetek egy látens szerelem dalosa,
rekedt hangom talán már ismerszik,
lehetek jó szerelmed, éjed vánkosa,
és talán az az egyenlet megoldódik.