4.

Rembeczkiné Kovács Aranka

FOHÁSZ SZENT MÁRTONHOZ

Kérünk téged szentek szentje,
- hisz Pannónia szült benned büszke alázatot -,
Magyarország ne legyen feledve a mennyben se!

Kérünk téged, ki száműzted
e világ kényelmét, remeteségbe vonultál,
és Isten képmását hűséges kebledre tűzted,

tanítsd meg mi az alázat!
Erényeid, s élted irigyelték ellenségid.
Nincs rá magyarázat! Siratni való gyalázat!

Sokszor szolgád lábát mostad,
megterítetted asztalát, nem felejtve imát,
ráadásként lábbelijét is kitisztítottad.

Taníts velünk megértést!
Te, ki mások súlyos terhét válladon cipelted,
de magadra soha nem vettél személyes sértést.

Kérünk Tőled megbocsájtást!
Tőled, ki a gonosz Sátán bűneit is láttad,
s megvetés helyett az ő megtérését kívántad!

ÓH! Űzd el az irigységet!
Ki bátor katonaként magad is fagyoskodván
köpenyeddel takartál koldus meztelenséget.

Kérünk, légy irgalmas hozzánk!
Kiknek nem oly égre tekintő a lelkületünk,
szívünkben nincs annyi béke, irgalom és jóság.

Bocsásd meg nekünk az ágyat,
ami puha és pihe, de nem a hamu halom,
s elhagytuk feslett, durva vezeklő ruhánkat.

Te vagy, ki soha nem ítélt!
Jóságot sugárzó, igaz szó hagyta el ajkad.
Nem vétettél, tiszta ártatlan voltod elkísért.

Kérünk Téged, védj meg minket!
Te, ki megkaptad a csodatevés ajándékát,
gyógyítasz leprát, irányítasz tűzet és vizet,

feltámasztod a halottat,
vigasztalod a szorongatottat és a szegényt,
csupasz lábaddal harmatnak érzed a lángokat.

Kérünk Téged, szentek szentje!
Védszent vagy, hát védjél minket
Koppány ellen! Te vagy a nemzetek példaképe.

Szent fényed ragyogjon reánk!
Követőid előtt nyíljon meg az égi csoda!
Arra kérünk, védd meg, védd meg e kicsike hazánk!

3.

(Az elképzelt unokahúg szemszögéből)

Szent Márton

Gyerek voltam, pici barát,
frufrum mindig szemembe ért.
Marci, aki sosem henyélt,
ujját szopva copfot babrált.

Így pihentünk, egymást nézve,
míg uzsonnán túl aludtunk,
nem tudva, hogy közös múltunk
történelmünknek egésze.

Az idő gyorsan vágtatott,
oly’ sebesen, mint a lova.
Nemes volt néki homloka,
kardja csak hüvelyben tartott.

Vitéz lett, ki levitézlett,
mert koldusnak adott ruhát.
Nem is láttak ily’ figurát,
aki keresztvízen éledt.

Apostolok közé vonult,
gágogták, amerre mentem.
Szemmel hiába kerestem,
emlékezés könnybe tolult…

Tárnok Mihály megbízásából felteszem ide a pályázatra íródott versét.

2.

Tárnok Mihály

Szent Márton napra    

Hideg szél fúj, a vándor didereg,
Szája szélén remeg a szó,
Oltalmat adók nincsenek,
Esik a hó, esik a hó…

A tanya messze, senki az éjben,
Én Istenem, ... ima jajdul,
Nem jön senki, nem jön mégsem?
Varjú röppen csapatostul.

De mégis jön, de mégis, vagy mégsem?
Ember? Árny? Egy bíztató szó…
Valaki köpenyét adja,
Esik a hó, esik a hó…

 2016.01.10.

1.

Várkonyi Judit - Szent Márton útján

Gyermekkorú katona hajdanában
fél köpennyel melegített egy koldust,
kereszténnyé vált méltó szolgaságban,
mert megtudta, nem más volt az, mint Jézus.

Betegeket ápolt az ispotályban,
szegényeket gyámolítva adott húst,
ruhaneműt s élelmet éhes szájba,
tágra nyitott szíveket és nagykaput.

Térített, hirdette Isten igéjét,
alázattal szolgált a Teremtőnek,
útján tanítva mások tisztességét,

támaszt nyújtott betegnek, szenvedőnek.
A szeretet minden felettiségét    
léte példázza Embernek és Földnek.

Azt hiszem ez a pályázat igazi kihívás amatőröknek és profiknak egyaránt!