A vég kezdete (5.)

Németh Anikó Ködmadár képe

A gyógyszeres dobozért nyúltam, és pontosan ötven tablettát vettem be. Valeriánát, Sumetrolimot – ami csak jött. Pontosan ötven korty bort ittam hozzá... Levelet írtam, és eltettem az íróasztalom fiókjába.

Elég volt a megcsalásokból, a veszekedésből, a viharos békülésekből is... Akartam, hogy vége legyen, vége a szerelemnek, a vágynak, a rabságnak, a félelemnek. Mindennek! Ha szeretne, nem járna ki-be az életembe, nem törte volna el az orrom. Már ne is jöjjön vissza attól a nőtől! - gondoltam, és ittam még egy kis bort. - Tudom, megint keres majd, ha azt is megunta, de már nem leszek itt! Egye meg a fene ezt az elátkozott szerelmet! Szédültem. - Vége lesz. Nem soká túl leszek mindenen. Csak kóvályogtam a lakásban, és hánytam.

Anyám mentőt hívott, és faggattak, mit vettem be. A kórházban egy székbe kötöztek a fürdőszobában, kipöckölték a számat, és lenyomtak egy gumicsövet a torkomon. Mindent értettem, felfogtam, éreztem, csak tenni nem tudtam semmit. Literszám öntötték belém a folyadékot, én pedig fuldokolva adtam vissza az egészet.

Aludtam egy hétig, de még akkor is üveges tekintettel meredtem a világra, amikor haza mehettem. Csöngettek, és Lali állt az ajtóban. Két hét telt el nélküle.
- Figyelj! Le kéne gépelned a tételeimet a hivatásos jogsihoz, megígérted!
- Nem is tudom... Még nem látok jól.
- Nem baj, tudom, hogy írsz vakon. Majd diktálom.
Különösebben nem forszírozta, mi bajom van, hetekkel később mondtam el neki egyszer, írás és szeretkezés után.

Végre terhes lettem, ahogy terveztük.
- Most nem jókor! - mondta Lali, mikor megtudta. - Nincs munkám, és ez a suli nagyon fontos nekem.
- Akkor takarodsz a háztól! - mondta anyám. - Ide nem hozol gyereket!
Ismét kórház, csak most művi abortusz. Éreztem, hogy rossz irányba haladnak a dolgaim, de semmi elképzelésem nem volt, hogyan fogom leélni a maradék 60-70 évet.. Még mindig csak 16. voltam...

A vasútállomáson megláttam egy hatalmas plakátot. „Fiatalok! Hív a vasút, vár a MÁV!” Nos, én elég fiatal voltam. A munkaügyis nem is akart felvenni, de ragaszkodtam az elképzelésemhez. Az állomásfőnököt kerestem. Vasutas lettem! Hosszú hónapok óta először éreztem úgy, hogy szükség van rám! Lesz szakmám, munkám, fizetésem! Jó fizetésem – ha nagykorú leszek. Kaptam ingyenes arcképes igazolványt. Délben lementünk ebédelni az étkezdébe. A tanulószobában jó volt a társaság. Tibi bácsi olyan élvezettel oktatta a személydíjszabást és a vasútföldrajzot, hogy nem lehetett nem figyelni rá. Egyetlen napot sem hagytam volna ki. A csöves haverok furcsán néztek, hogy kalauznak készülök. Nem érdekelt. Tanultam. Már nem akartam csavarogni, mert reggel mennem kellett időben az állomásra.

Lalit besorozták, Paksra vitték erőművet építeni. Minden hétvégén vonatoztam hozzá látogatóba. Imádtam utazni. Figyeltem az utasokat, néztem a jelzőket, beszélgettem a jegyvizsgálókkal. Vontatottan folyt a társalgás, amikor találkoztunk. Engem nem érdekelt a katonaság, őt meg a vasút. A szex, az hiányzott. Egyszer beszöktem hozzá, az ágyába.

A laktanyát a későbbi munkásoknak épített lakótelepből alakították ki, szögesdróttal kerítették körbe. A fiúk összkomfortos lakásokban voltak elszállásolva, csak nem voltak bejárati ajtók, meg őrök járkáltak. Sötétedés után Lali sapkát és zubbonyt hozott nekem, és felhajtotta a kerítést, ott, ahol ők kijártak italért a városba.
Kettesben töltöttük az éjszakát egy kis szobában, de nem volt valami viharos szeretkezés az eltelt hetek ellenére. Talán izgultunk, vagy zavart, hogy a másik szobában többen vannak.

Már világosodott, amikor kiosontam. - Nem vagyok normális – gondoltam. - Egy ilyen éjszakáért ennyit kockáztatni.... Nagy baj lehet még ebből! - és igyekeztem minél hamarabb kijutni az állomásra. Csak akkor nyugodtam meg, amikor elindultunk Pest felé.
A következő szombaton örömhírrel fogadott Lali a kerítésnél, ahol titokban találkoztunk.
- Együtt tölthetjük az egész délutánt a városban! – újságolta – Kaptam kimenőt!
Egy koszos, büdös, hangos kocsmában töltöttük az időt, mert odakint szakadt az eső.
- Ne menj még! - kérte, amikor indultam volna az utolsó vonathoz fél nyolc körül.
- Akkor mit csinálok itt a holnapi látogatásig? - kérdeztem. - Tudod, hogy csak Dunaújvárosban tudtam szállást foglalni.
- Majd segítek stoppolni.
Egy darabig álldogált velem az út mellett, de nem állt meg senki. Ott hagyott, mert időre vissza kellett érnie a laktanyába.
- Jobb is lesz így. Csinos vagy, egyedül hamarabb felszednek!

Igaza lett. Négy fiú ült a kocsiban, amikor a túloldalon megállt a szemből érkező autó.
- Köszi, rendesek vagytok, de én nem arra megyek! - intettem a másik irány felé.
- Gyere csak, mi is arra tartunk, csak visszafordultunk tankolni. - és betuszkoltak a hátsó ülésre, középre.

Rossz érzés kerített hatalmába, amikor elhaladtunk egy benzinkút mellett megállás nélkül. Aztán láttam a laktanyát, ahová Lali már biztosan beérkezett. Kifelé haladtunk a városból, egy döcögős földúton; talán komló ültetvény lehetett mellettünk, mert magasan fel volt futtatva. Féltem.
Befordultunk egy tanya udvarára.
- Amíg a haverom tele tölti a tankot, menjünk be a házba, mondta az egyik srác, és kizárta a külső, nagy faajtót, majd az üveges belsőt is.

Egy nagy lakókonyhába léptünk.
- Ebben a házban rég nem lakik nő – állapítottam meg egyetlen pillantással. - Sehol egy kép, sehol egy színes pohár, sehol egy terítő, sehol egy virág...
Az ajtóval szemben nagy családi asztal, mögötte sváb pad, másra nem emlékszem. Egyikük az ajtó mellett álló üres székre mutatott.
- Pakolj le, és vetkőzz! Ne csak a dzsekit!
Aztán belöktek az egyik szobába. Nem sok bútor volt ott sem, talán egy kétajtós szekrény, meg két támlás ágy egymás mellé tolva. Az ágyon hanyatt fekve, karját tarkója alá támasztva feküdt a társaság leghelyesebb tagja. Az izmait tekintve vagy sportoló volt, vagy segédmunkás. Ha nem ilyen körülmények között találkozunk, még tetszett is volna. Próbáltam lebeszélni magamról, de elég hajthatatlannak tűnt.
- Meg van a havim... - Böktem ki végül sírva.
- Akkor anyám, így jártál. - közölte, miután kikövetelte a bizonyítékot. Lehúzta a sliccét, és a hajamnál fogva ölébe rántotta a fejem. - Egy rossz mozdulat, és kibeleznek a barátaim!
Amikor végeztünk, felhúzta a cipzárat farmerjén, és visszatette tarkója alá mindkét kezét.
Na, húzz át a másik szobába!- szólt rám. Én pedig mentem szó nélkül, mert ott már várt rám a rövid hajú, dagadt. Pofáján néhány pattanás dudorodott, és szinte szétfolyt az ágyon. Engem várt.
A harmadik egy alacsony, vékony pasas volt. Már undort se éreztem...
A negyediket nem figyeltem meg, ő az udvaron volt. Amikor kiléptem a házból, első dolgom volt a kocsi rendszámtáblájára nézni, de az le volt gondosan kötözve egy fehér rongydarabbal.

Nem tudom, mennyi időt töltöttem a tanyán, de most először villant fel egy kis remény, hogy túlélhetem ezt az éjszakát...
Visszaültettek a kocsiba. Egy erdőn haladtunk keresztül, és még mindig nem voltam benne biztos, nem ásnak-e el mégis. Sokáig mentünk, és nem ismertem fel semmit a korábban látott helyekből. Végül kilöktek egy út mentén, hogy stoppoljak az állomásra, mert elég messze van, nekik már nem volt kedvük addig vinni.

Leszaladtam az út melletti árokba, féltem, hogy így tesznek el láb alól. Elütnek, mintha véletlen baleset lett volna, és ott hagynak vérbe fagyva. Úgy rohantam, mintha tudtam volna, hová..
Amikor elhalkult az autó zaja, visszamerészkedtem az útra. Fogalmam sem volt, hol vagyok. Valahol a távolban láttam Paks pislogó fényeit, és elindultam felé.

Megállt mellettem egy kocsi.
- Segíthetek, kislány? - nézett ki egy mosolygós ötvenes ürge az ablakán. - Elég gyűröttnek látszol. Hogy kerülsz ide?
- Megerőszakoltak – nyögtem ki, hogy ne kelljen nevén neveznem egészen pontosan a dolgokat.
- Gyere, már nincs semmi baj! - és kinyitotta az ajtót. - Majd én elviszlek az állomásra.

Nehezemre esett beszélgetni. Összekucorodva bámultam a sötétben magam elé. Az utcákon nem jártak emberek, nem láttam egyetlen ismerős épületet sem. Aztán megint szántó, legelő...- Hé, a paksi állomásig akartam menni!- Nem esett útba. Magammal viszlek Szekszárdra, ott van motelszobám. Kipihenheted magad. - Nem akarok pihenni sehol, főleg nem magával! Azonnal álljon meg!- Szó se lehet róla, bajod eshet itt az út mentén, éjszaka! Nézd, azok már a város fényei! Sokatmondó mosolyától kirázott a hideg, és elszántan rángatni kezdtem a kormányt. Hangos fékcsikorgással megállt, és kilökött a kocsiból. Közben valamit kiabált, de nem értettem. - Úr Isten - gondoltam - ezt nem hiszem el... Hogyan jutottam idáig? - és zsebkendővel törölgettem vérző kezem. - Ha elmondom az anyámnak, rám fog haragudni mindezért! Igaza lenne, de nem tudhatja meg! Soha többé nem akarok így járni! Soha többé nem stoppolok! Még csak jól sem éreztem magam Lalival. És tízkor vár a látogatáson. Oda kell mennem! - és elgyalogoltam a szekszárdi autóbusz pályaudvarig.

Lali kedves mosolya lehervadt az arcáról, amikor meglátott. - Hogy nézel ki? Hogy van képed így idejönni? Mit szólnak az ismerőseim? - záporoztak a kérdések felém - és én elmeséltem. - Na persze, én meg higgyem el, mi? Jót buliztál valahol az éjjel, én meg sajnáljalak, mi? - és felpofozott az udvaron, a kijárat felé haladva.

 

(A történeteim és verseim kivétel nélkül mind a fantáziám szüleményei. Kérem, hogy senki ne azonosítsa őket se velem, az íróval, se a szereplőimet más valóságos személlyel! Ködmadár)

 

Judit képe
Judit
Offline
Csatlakozott: 2008/07/21

Istenem... Megrázó, hogy egy meggondolatlan fiatal lány mi mindenen mehet keresztül Szomoru Iszonyatos történet, ez a Lali gyerek lehet, hogy jóképű, de egy semmitérő, erőszakos alak. Undorító, amilyen gorombán és szenvtelenül bánik a főhősnővel!

Szeretettel: Judit

"Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan." Antoine de Saint Exupéry

zsuska képe
zsuska
Offline
Csatlakozott: 2010/09/12

Nincs gond a képzelő erőddel!

Ha nem olvastam volna, hogy írásod csak a fantáziád szüleménye...

zsuska

Nem minden szó mondható ki. Az egyik magunk miatt, a másik kíméletből... s ha mégis megteszem?

Ruder Jana képe
Ruder Jana
Offline
Csatlakozott: 2010/04/18

Én sírva olvastam... 

Jó lett volna kicsit átölelni ezt a kislányt.

Legújabb irodalmak

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Irodalom Gárdonyi Géza: Szeptember / September toni 2023/01/27 - 08:47 2023/01/27 - 08:47
Irodalom József Attila: Milyen jó lenne nem ütni vissza / Wie schön wäre es, nicht zurückzuschlagen toni 2023/01/26 - 08:28 2023/01/26 - 08:28
Irodalom Petőfi Sándor: Jövendölés / Wahrsagen toni 2023/01/25 - 08:51 2023/01/25 - 08:51
Irodalom Vajda János: Nádas tavon / An einem Schilfsee toni 2023/01/24 - 08:12 2023/01/24 - 08:12
Irodalom Odaadott Aylon 7 2012/06/11 - 07:08 2023/01/23 - 23:03
Irodalom Ady Endre: Délibáb-ősöm Köd-városban / Mein Vorfahr von Fata Morgana im Nebel-Stadt toni 2023/01/23 - 09:09 2023/01/23 - 09:09
Irodalom Kérés a jövőmért Aylon 2023/01/22 - 19:51 2023/01/22 - 19:51
Irodalom Jókai Mór: Az utolsó eszménykép / Das letzte Idealbild toni 2023/01/21 - 09:59 2023/01/21 - 09:59
Irodalom Petőfi Sándor: Ha az Isten / Wenn der Herr Gott toni 2023/01/20 - 07:21 2023/01/20 - 07:21
Irodalom Kiss János: Búcsúvétel az ifjúságtól / Abschiednehmen von der Jugend toni 2023/01/19 - 09:07 2023/01/19 - 09:07
Irodalom Benedek Elek: Évike könyvébe / Ins Evikes Buch toni 2023/01/18 - 07:37 2023/01/18 - 07:37
Irodalom Mikszáth Kálmán: Nyultörténet / Hasengeschichte toni 2023/01/17 - 09:10 2023/01/17 - 09:10
Irodalom Petőfi Sándor: A csillagos ég / Der Sternenhimmel toni 2023/01/16 - 10:04 2023/01/16 - 10:04
Irodalom Ady Endre: A fiam bölcsőjénél / An der Wiege meines Sohnes toni 2023/01/15 - 08:59 2023/01/15 - 08:59
Irodalom József Attila: Hazám / Vaterland toni 2023/01/14 - 10:20 2023/01/14 - 10:20

Legújabb hangzóanyagok

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Audió Tompos Lilla: Karácsony ambrusa 2019/12/23 - 21:34 2019/12/23 - 21:34
Audió Kék mezőben Góth László 2019/12/14 - 05:58 2019/12/14 - 05:58
Audió Szabó Melinda: Októberi látomás ambrusa 2019/10/12 - 19:26 2019/10/12 - 19:26
Audió Kelvin: Angyalka ambrusa 2019/01/15 - 22:18 2019/01/15 - 22:18
Audió Visszatekintő: Karácsony Pécsett 1918-ban ambrusa 2019/01/02 - 12:54 2019/01/02 - 12:54

Legújabb fórumtémák

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Fórumtéma Megszűnt pályázat Markovics Anita 2019/12/31 - 13:41 2019/12/31 - 13:41
Fórumtéma Klapek Gabriella hímezve festő, énekes, zeneszerző prayer 2 2016/11/28 - 12:48 2018/03/31 - 00:43
Fórumtéma 2017. AKÍK Művészeti Pályázat prayer 2016/12/28 - 19:03 2016/12/28 - 19:03
Fórumtéma 2016 évi rendezvények capek 17 2016/01/14 - 11:27 2016/08/07 - 16:47
Fórumtéma CINKEfészek Antológia 6. Szt. Mártonnak ajánlva prayer 14 2016/04/17 - 18:06 2016/07/17 - 12:32
Fórumtéma CINKE klub Gyöngyivel prayer 20 2015/04/17 - 21:42 2016/07/09 - 14:15
Fórumtéma Cinke színdarab Emeraude 1 2016/04/25 - 09:38 2016/04/27 - 08:51
Fórumtéma Szent Márton évforduló pályázat prayer 5 2014/09/28 - 09:49 2016/03/01 - 22:47
Fórumtéma Ötletek, és a megvalósítás. prayer 164 2010/02/05 - 20:51 2016/02/02 - 14:28
Fórumtéma Aktuális pályázatok zsuska 177 2013/02/06 - 11:01 2016/01/26 - 12:16

Legújabb rendezvények

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Rendezvény Tavaszi Varázs Fesztivál capek 2019/03/29 - 11:00 2019/04/12 - 12:06
Rendezvény Húsvéti nyusziles az Origó-Házban capek 2019/04/18 - 12:00 2019/04/12 - 12:02
Rendezvény Vidám farsang capek 2019/02/28 - 16:00 2019/03/14 - 12:11
Rendezvény CINKÉK a nagyvilágban - Lélekmorzsák capek 2019/02/22 - 17:00 2019/03/14 - 11:54
Rendezvény Versek Istenről, Hazáról, Szerelemről... capek 2019/01/24 - 16:00 2019/01/16 - 21:40