Oltsd le a lámpát, nem kell fény, hallgass most,
elég ha szuszogásod hallom, megnyugtat,
aludj karomban, vagy játszd el az álmost,
az éjben is látlak, elárul a mozdulat
mikor ujjaid bőrömhöz érnek, megreszket
a test, tiéd-enyém, mint mindig - meztelen,
tabuk nélkül egybe-olvadva, mindent lehet,
aztán csak remeg a test, a hullám végtelen,
de most aludj és hallgass, pörög az idő,
valahol feleletet vár egy kérdés, segíts,
végig gondolom, vágyom, hogy legyen erő
lépni, feléd vagy tőled, de ne veszíts,
ki megbukott csak én lehetek, mint mindig,
megszoktam már, önmagam vagyok a tét,
oltsd el a lámpát, a csillagok hintik
testedre a fényt, hogy létezek - őrültség.