Új regisztráció esetén igazold magad itt ahhoz, hogy jelentkezésed elfogadhassuk: bartalovicszoltan@gmail.com
vagy ezen a telefonon:
+36205155301
Gyertyaláng
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Gyertyaláng
Semmi nem tartóztathatta fel az ősz közeledtét, a fagyossá vált éjszakákat hűvös reggelek búcsúztatták, ajándék volt minden napsugár, ami még a nyárból maradt. Hűvös volt a délután, a november már itt járt a kertek alatt, a közelgő tél hideg leheletét fújta a fák, bokrok ágai közé. Fázósan húzódtak összébb, vérkeringésük lelassult, bágyadt álmosság költözött sejtjeikbe. Fáradt testük nem volt képes megtartani rügyeik levéllé nőtt kapaszkodó akarását. Lassan búcsút vettek a kikeletkor belőlük fakadt gyermekeiktől. Mielőtt meztelenre vetkőznének, minden örökségüket odaadva a tél dermesztő végítéletének, legszebb ruháikba öltözve még egyszer összejöttek egy nagy családi ünnepre. Aranyló sárga kelme ragyog büszke koronaként az ágakon, de még tartja magát a kopottas zöldbársony is, rozsdás sárga fonállal fércelgetve fesledező szövetét. A legszebbek mégis a vöröses árnyalatú selyembe öltözött lombok, szinte ragyognak a Mecsek hegylánca közt bújócskázó napsugaraiban, barna, hervadó testvéreik irigykedve nézik társaik hivalkodó, szép köntösét. Apró pásztortüzek máglyáit gyújtotta a hecsedli tüskés ágai közt, a kökény sötétkék gyöngyszeme, fehér virágbokrétáját letűnt ifjúságában keresve, hamvasan révedt a semmibe. Ökörszem ugrált az ágak közt, parányi teste szinte beleolvadt a lombba. Talán apró termete, törékenysége miatt volt a nőnek az egyik kedvenc kismadara. Szemével követte a röptét. Egy tuja smaragdzöld ága rezzent, vörösbegy hintázott rajta, föl-és alálebbent, majd játékát megunva tovaszállt. Pókháló feszült két ág között, foglyul ejtett harmatcseppjeit csillogtatta. Ebből sem lesz lakoma, talán csak szomját olthatja a rovarnak. A csokrokat két kezével melléhez ölelve haladt a sírok felé a szűk ösvényen a nő. Táskáját keresztben átrakta a vállán, hogy kezei szabadon maradjanak. Szükség is volt rá, mert így is alig tudta átölelni az örökzöldekkel díszített krizantémokat. A Csertető tetejéről haladt lefelé az úton. Ismerős volt itt minden, gyerekkora óta járt ide, itt nyugszanak nagyszülei, rokonai, ismerősei is. Volt szomszédok, barátok, iskolatársak szüleinek a sírköve mellett haladt el. Pillanatnyi mosoly szaladt át az arcán, eszébe jutott, mennyit játszottak itt a hegyen vagy a völgyben, amikor testvéreivel, barátaival gőtét akartak fogni a patakban. Ide járt templomba is, itt volt elsőáldozó, ebből a kis templomból szólt a lélekharang, amikor szeretteit búcsúztatták. Odaért a sírokhoz. A virágokat letette szüleinek sírkövére, majd a táskáját is odatette. Először a testvére sírboltjához ment, vázába rendezte a virágokat. Egy szűk kis járda választotta el a fiút a szüleitől. Ő állíttatott neki emléket faragott kőből, és amikor elkészült, két kis kövecskét raktak a férjével rá, amit utolsó ajándékul hoztak neki Ciprusról, közéjük helyezte a gyertyát, aztán meggyújtotta. Megmaradt a két kő, sem eső, sem vihar nem pusztította el. Aztán a szülei sírjára helyezte a csokrokat. Szépen eligazgatta őket, majd gyertyát gyújtott. Ahogy a kőre helyezte, forró viasz kiömlő cseppje dermedt a mutató ujjára. Megégette. Elmerengve nézte a lángokat, kezének égő érzése visszavitte az anyjával töltött utolsó napokhoz. Milyen meleg volt azon a nyáron! Szombaton korán reggel ébredt, hogy a nagy forróság előtt végezzen a főzéssel. Aztán bevásárolt mindent, amire szüksége lehetett az asszonynak meg az élettársának. Nem bánta, hogy ö is részesül mindenből, amit vitt, mert az anyját akarta megkímélni. Ne cipekedjen. Több napra való étellel látta el őket. Berakta a mosást, és amíg a gép dolgozott, kitakarította a lakást.
- Hagyd!- kérlelte az anyja, ám ő látta rajta, hogy majdnem megfullad a melegben, alig kap levegőt. Tudta, hogy rossz a szíve. Olyan sokat dolgozott egész életében, olyan sokat tett értük az apjuk helyett is, azt érezte, vissza kell adnia a jóságát. Meg is tett mindent azért, hogy ez így legyen. Nem engedte meg, hogy a nehéz munkákat már ő végezze. Gyakran volt ott, pedig neki is sok volt a teendője. Amikor végzett, együtt ettek. Nem tudtak nyugodtan beszélgetni, mert a nő társa folyton közbeszólt, butaságokat fecsegett. A fiatal nő türelemmel viselte a férfit, bántotta ugyan, hogy az anyjával annak otthonában nem lehet olyan meghitten együtt, mint mikor magukban voltak. Az anyját is nagyon fárasztotta a férfi, egyáltalán nem illettek össze. Az asszony csendes, nyugodt, halk szavú volt, a férfi épp az ellenkezője. Senki nem szerette, a szomszédokkal haragban volt, mindenkivel kiabált, a gyerekek féltek tőle. Olyan sokszor kínált más lehetőséget a nőnek a lánya, az asszony is érezte, nem bírja már tovább elviselni a férfi zsarnokságát, azt tervezték, a lányához költözik. Házon belül önálló lakása lehetett volna. Nem látszott a betegség a nőn. Hetvenévesen is karcsú, szép teste volt, az arca kedves, mosolygós, talán csak a tekintetében volt valami soha nem múló szomorúság. Másnap újra elment hozzá a lánya, kivasalta a ruhákat, tett-vett, majd elvitte magához az anyját. Egész délután együtt voltak, beszélgettek, mindig nagyon közel voltak egymáshoz, most is bensőséges, örömteli volt az együttlét. Este vitte haza. Másnap a munkahelyéről hívta telefonon. Megígértette vele, hogy nem megy ki a hőségben, a hűvös szobában marad. A nő nyugtatta gyermekét, hogy úgy lesz, vigyáz magára. Délután már otthonról hívta, hallotta a hangján, hogy gyenge és kimerült. Azt kérdezte tőle, mi a baj? Az asszony azt mondta, semmi, majd jobban lesz, csak a meleget már nehezen viseli, és fárasztja a társa nyüzsgése is.
- Szólok az orvosnak vagy a mentőknek, mire odaérnek, én is ott leszek - mondta.
- Ne, nem kell, most vettem be gyógyszert, mindjárt jobban leszek - nyugtatta lányát az anya.
- Akkor most pihenj, később hívlak. - Úgy is történt, amikor újra beszéltek, már nem érezte azt, hogy nagyobb baj lenne, olyan volt az asszony amilyen mindig is volt, kedvesen beszélt, és arról biztosította a lányát, hogy nincs miért aggódnia. Este sokáig beszélgettek, a lánya mindig visszatért oda, hogy mégis csak meg kellene néznie egy orvosnak az anyját. A nő nyugtatta, hogy nincs rá szükség, majd másnap, ha rosszul érzi magát, elmegy az orvoshoz.
- Majd én elviszlek, nem akarom, hogy kimerülj a hőségben.
- Jó - egyezett bele az asszony.
- Később még hívlak - mondta a lánya.
- Ne, inkább ne! - mondta a nő - most aludt el végre a Gyurka, olyan nagyon idegesít már, ha hívsz, felébred, és akkor megint órákig hallgathatom az örökös zsörtölődését. Majd én hívlak, ha baj van.
- De ígérd meg, hogy megteszed!
- Persze, szólok, ha valamit érzek.- Aztán kicsit beszélgettek még, majd elköszöntek egymástól. A nő az esti teendőit végezte, a nappaliban összebújtak a férjével a kanapén, valami filmet néztek. Kérdezte is a férfi, mi van az anyósával, nagyon szerették egymást. Ő is nyugtatta kedvesét, hogy nem lesz semmi baj, biztosan szól majd, ha rosszul érzi magát. Jólesett az esti, alig langyos zuhany, majd felmentek a hálószobába. Egy darabig még tévét néztek együtt, majd a nő megunta, lefeküdt. De nem tudott elaludni, csak forgolódott. Próbált aludni, de a fülében mindig a telefonja csengőhangját hallotta. Nyugtalanságára a férje is felfigyelt.
- Nem tudsz aludni? - kérdezte, aztán a karjaiba ölelte asszonyát.
- Állandóan a telefonom szignálját hallom - mondta neki.
- Én nem hallok semmit - felelte a férfi.
- Én is csak belülről, a fülemben hallom a zenét.
Megsimogatta a nő arcát, kicsit közelebb ölelte magához, érezte, hogy erre van szüksége. Aztán hirtelen megcsörrent a telefonja, összerezzent az asszony. Felvette a telefont. A keresztfia barátnőjének zokogó hangját hallotta.
- Meghalt a mama - mondta elcsukló hangon. Felsikoltott a nő, a férje is felpattant a hangra. Kérdéseivel záporozta a fiatal nőt, közben valami ruhát vettek magukra, és indultak is azonnal. A szűk utcába már nem tudtak bemenni autóval, a lakás előtt állt a mentő, villogó fénye betöltötte az utat. Bementek. Az asszony a szőnyegen feküdt, hálóinge felhasítva, bőrén még látszottak a kör alakú bemélyedések, amelyeket az EKG tappancsai hagytak maguk után. Kezei kissé szétnyílva, apró kis tenyere a mennyezet felé fordult. Éppen olyan volt a keze és a hüvelykujja, mint a lányáé. Kézfején kötés volt, előtte vették ki a kanült belőle. Az ablak alatt kis asztal állt, mellette két fotel. Az asztalon egy tubus volt felnyitva, előkészítve a gégemetszéshez, amire már nem került sor. Az első érzés, amit érzett a nő, a tehetetlenség volt, nem fájdalom, nem gyász, tehetetlen düh volt, amit érzett. Haragudott az engedelmességéért, perlekedett magában az anyjával, miért is fogadott szót, miért volt engedelmes, orvost kellett volna hívnia, vagy újra hívni Őt. Nem akart ártani neki, hiszen arra kérte ne hívja, mert ha felébred a párja, akkor csak őt idegesítené. Tudta a gyerekkorából, milyen az, ha az ördögöt felébresztik. Korán megtanult alkalmazkodni mindenhez és mindenkihez. Most mégis fájt a szolgalelkűsége, ezt is tőle tanulta, gondolta. Sírva fakadt, nem is látott senki mást, csak az anyját. Leült mellé a szőnyegre, felemelte a kezét, gyengéden a szájához emelte és megcsókolta. Tudta, hogy már nem érez semmit, mégis féltve vette az ölébe, karjaiban tartotta. Látta a meggyötört arcát, látszott rajta a küzdelem, amit az utolsó perceiben hagyott ábrázatán a halál. Homlokán apró izzadságcseppek voltak, simogatásával törölte le róla a lánya. Sokáig tartotta így, megszűnt körülötte minden, csak az anyjára figyelt.
- Aludj, csak aludj - suttogta szinte alig hallhatóan.
- Legyen szép álmod, sokkal szebb, mint amilyen az életed volt - ringatta ölében örök álomba az anyját. Egy férfi lépett be a szobába, csendesen köszönt, letette orvosi táskáját az asztalra. Kérte a nőt, engedje meg, hogy megnézhesse az asszonyt. Diszkréten, osztozva a gyászában végezte a dolgát. Kitöltötte a papírokat, telefonált és elment. Csak egy rövid idő maradt még, amit együtt tölthettek addig, amíg elvitték az anyját. Szörnyű érzés volt, ahogyan idegen kezek érintették, ékszereit levették róla...
Gondolataiból a gyertya sercegése zökkentette ki, könnyei közt látta, szinte már tövig égett. Ennyi az élet, gondolta, egy gyertyahossznyi lét, fellobban, fényével elűzi a sötétséget, melegséget ad a szeretteinek, aztán kialszik örökre. A két sír közé állt, megfogta kezeivel mind a kettő lapját. Így szokott ott állni, mielőtt elmegy tőlük. Karjaival összeköti a sírokat élő keresztként, s a megfeszített Krisztus ígéretével szívében indul tovább boldogan, azzal a tudattal, hogy egyszer majd őt is szerettei várják haza.
2014-11-02
Gondolom, a történet igaz.
Tetszik, ahogy bevezettél az őszbe. Keretet adtál a történetednek, és ez emeli a színvonalát Úgy érzem, hozzád a próza áll közelebb.
Csak így tovább!
Gratulálok!
Szeretettel: Irén
Látszik rajta, hogy valóságosan megélt, megszenvedett téma. Különösen a befejező harmada izzik fel, amikor a nő megérzi az anya halálát, a fülében szólal meg a telefon csengőhangja, miközben a készülék a valóságban néma. Mintha az anya még mondani akart volna valamit a lányának, mielőtt elment, talán csak utolsó gondolata volt a telefonhívás, amelyre már nem volt módja. Ez a momentum az ezotéria felé hajlítja a történetet, és mindenképpen előnyére válik.
Nagyon jól értesz engem. Valóban azt éreztem akkor és most is, hogy egy utolsó segélyhívás volt, de csak gondolati síkon.
Szeretettel: Irén
Ircsi...
Ezt a novellád furcsa keverék a létezési síkok között. Valós, mert megtörtént. Ugyanakkor a pszicho területére is "betévedsz". Ez utóbbi teszi igazi írássá, ez adja meg a novellához szükséges feszültséget mégha maga a téma "lírai" is. Szeretem a verseidet és szeretem a "lélekkel" foglalkozó írásokat. Jó volt ezt olvasni. Gratulálok.
Ellenben (ismersz már) van két problémám is:
Tagold több bekezdésre az írásod. Vagy a téma szerint, de ha az nem is kéri, akkor önkényesen, mert fárasztó olvasni nagy egységben egy írást. A másik problémám is ehhez kapcsolódik. Különösen az elején nagyon hosszú mondatokban írsz. Két-három alá-mellé rendelt mondat is kapcsolódik. Nagyon figyelnie kell az olvasónak, hogy ne "tévedjen" el. A novella műfaja egyébként is a kevés szereplőt, kevés helyszínt, azonos idősíkot "követel" pergő cselekmény vezetéssel.
(bocs....ilyen vagyok...ugye nincs harag?)
Örülök jöttödnek és őszínte véleményednek.
Megfogadom tanácsaidat!
Két írásom van eddig, mind a kettőt rövid mondatok jellemezték. Az egyiknél az volt a kritika, hogy túlságosan merész volt a hangneme,( szerelmi témában), a másiknál, pedig a rövid mondatokat kritizálták. Valószínűleg,itt is,mint mindenben, az "arany középút" lenne a megoldás.
Szeretettel: Irén
Legújabb irodalmak
Típus | Cím | Szerző | Válaszok | Létrehozva | Utolsó hozzászólás |
---|---|---|---|---|---|
Irodalom | Telekes Béla: Viszontlátás / Wiedersehen | toni | 2024/03/28 - 09:43 | 2024/03/28 - 09:43 | |
Irodalom | Rigó Tibor: Egyre kevesebb / Immer weniger | toni | 2024/03/27 - 08:30 | 2024/03/27 - 08:30 | |
Irodalom | Bertolt Brecht: Der Abgerissen Strick / Az elszakadt kötél | toni | 2024/03/26 - 08:07 | 2024/03/26 - 08:07 | |
Irodalom | Mucsi Antal-Tóni: Egy hópehely | toni | 2024/03/25 - 21:18 | 2024/03/25 - 21:18 | |
Irodalom | Torkos László: Kerülöm az embereket / Ich übersehe die Menschheit | toni | 2024/03/25 - 08:37 | 2024/03/25 - 08:37 | |
Irodalom | Szüry Dénes Tavasz volt akkor / Es war Frühling damals | toni | 2024/03/24 - 10:01 | 2024/03/24 - 10:01 | |
Irodalom | Kozma Andor: Éji dal / Nachtlied | toni | 2024/03/23 - 09:02 | 2024/03/23 - 09:02 | |
Irodalom | Gyulai Pál: Hölgyeinkhez / An unsere Damen | toni | 2024/03/22 - 08:33 | 2024/03/22 - 08:33 | |
Irodalom | Ifj. Téglás Gábor Carmen lugubre / Carmen lugubre | toni | 2024/03/21 - 10:16 | 2024/03/21 - 10:16 | |
Irodalom | Mucsi Antal: …és egy könnycsepp… / …und eine Träne… | toni | 2024/03/20 - 08:51 | 2024/03/20 - 08:51 | |
Irodalom | Jakab Ödön: A magvető / Der Seemann | toni | 2024/03/19 - 08:53 | 2024/03/19 - 08:53 | |
Irodalom | Arany János A tetétleni halmon / Auf dem Hügel von Tetétlen | toni | 2024/03/18 - 08:22 | 2024/03/18 - 08:22 | |
Irodalom | Lampérth Géza: Torinóban / In Turin | toni | 2024/03/17 - 10:06 | 2024/03/17 - 10:06 | |
Irodalom | Lampérth Géza Új sírok / Neue Gräber | toni | 2024/03/16 - 08:31 | 2024/03/16 - 08:31 | |
Irodalom | Krüzselyi Erzsike: Az a csillag / Dieser Stern | toni | 2024/03/15 - 10:20 | 2024/03/15 - 10:20 |
Legújabb hangzóanyagok
Típus | Cím | Szerző | Válaszok | Létrehozva | Utolsó hozzászólás |
---|---|---|---|---|---|
Audió | Tompos Lilla: Karácsony | ambrusa | 2019/12/23 - 21:34 | 2019/12/23 - 21:34 | |
Audió | Kék mezőben | Góth László | 2019/12/14 - 05:58 | 2019/12/14 - 05:58 | |
Audió | Szabó Melinda: Októberi látomás | ambrusa | 2019/10/12 - 19:26 | 2019/10/12 - 19:26 | |
Audió | Kelvin: Angyalka | ambrusa | 2019/01/15 - 22:18 | 2019/01/15 - 22:18 | |
Audió | Visszatekintő: Karácsony Pécsett 1918-ban | ambrusa | 2019/01/02 - 12:54 | 2019/01/02 - 12:54 |
Legújabb fórumtémák
Típus | Cím | Szerző | Válaszok | Létrehozva | Utolsó hozzászólás |
---|---|---|---|---|---|
Fórumtéma | Megszűnt pályázat | Markovics Anita | 2019/12/31 - 13:41 | 2019/12/31 - 13:41 | |
Fórumtéma | Klapek Gabriella hímezve festő, énekes, zeneszerző | prayer | 2 | 2016/11/28 - 12:48 | 2018/03/31 - 00:43 |
Fórumtéma | 2017. AKÍK Művészeti Pályázat | prayer | 2016/12/28 - 19:03 | 2016/12/28 - 19:03 | |
Fórumtéma | 2016 évi rendezvények | capek | 17 | 2016/01/14 - 11:27 | 2016/08/07 - 16:47 |
Fórumtéma | CINKEfészek Antológia 6. Szt. Mártonnak ajánlva | prayer | 14 | 2016/04/17 - 18:06 | 2016/07/17 - 12:32 |
Fórumtéma | CINKE klub Gyöngyivel | prayer | 20 | 2015/04/17 - 21:42 | 2016/07/09 - 14:15 |
Fórumtéma | Cinke színdarab | Emeraude | 1 | 2016/04/25 - 09:38 | 2016/04/27 - 08:51 |
Fórumtéma | Szent Márton évforduló pályázat | prayer | 5 | 2014/09/28 - 09:49 | 2016/03/01 - 22:47 |
Fórumtéma | Ötletek, és a megvalósítás. | prayer | 164 | 2010/02/05 - 20:51 | 2016/02/02 - 14:28 |
Fórumtéma | Aktuális pályázatok | zsuska | 177 | 2013/02/06 - 11:01 | 2016/01/26 - 12:16 |
Friss blogbejegyzések
- Egy szerelmes „versezés” margójára
- Piñata - kötetbemutató
- Irodalmi pályázat: Meseszövő pályázat (Határidő:2018. november 1-től 30-ig)
- Tehetséggondozó alkotótábor: Szöveggyár Mexikóban! (Jelentkezés: 2018. október 5-ig)
- Irodalmi pályázat: Aposztróf novella pályázat (Határidő: 2018. október 8.)
- Irodalmi pályázat: Science fiction novella (Határidő: 2018. október 17.)
- Irodalmi pályázat: Szépírói pályázat 2018 (Határidő: 2018. október 31.)
- Irodalmi pályázat:Szárnypróbálgatók 2019 (Határidő: 2018. szeptember 16.)
- Irodalmi pályázat: Horror-novella (Határidő: 2018. szeptember 30.)
- Irodalmi pályázat: Jókai-díj 2019. (Határidő: 2018. október 31.)
Legújabb rendezvények
Típus | Cím | Szerző | Válaszok | Létrehozva | Utolsó hozzászólás |
---|---|---|---|---|---|
Rendezvény | Tavaszi Varázs Fesztivál | capek | 2019/03/29 - 11:00 | 2019/04/12 - 12:06 | |
Rendezvény | Húsvéti nyusziles az Origó-Házban | capek | 2019/04/18 - 12:00 | 2019/04/12 - 12:02 | |
Rendezvény | Vidám farsang | capek | 2019/02/28 - 16:00 | 2019/03/14 - 12:11 | |
Rendezvény | CINKÉK a nagyvilágban - Lélekmorzsák | capek | 2019/02/22 - 17:00 | 2019/03/14 - 11:54 | |
Rendezvény | Versek Istenről, Hazáról, Szerelemről... | capek | 2019/01/24 - 16:00 | 2019/01/16 - 21:40 |
Friss hozzászólások
1 év 9 hét
1 év 36 hét
1 év 45 hét
2 év 5 hét
2 év 18 hét
2 év 18 hét
2 év 21 hét
3 év 7 hét
3 év 10 hét
3 év 32 hét