Az erdő szimfóniája

prayer képe

AZ ERDŐ SZIMFÓNIÁJA
(Szonettkoszorú)
 
(Ajánlásféle)
 
Te, aki még megveted itt a lábad,
Te, akinek a vers nem süket dalnok,
bár féled a jövőt, rozsdás a kardod,
útnak indulsz majd, ha minden szív lázad.
 
Hogy mi vár rád akkor, megrettensz tőle,
hisz bíborvér-színű alkonyba haladsz,
mert hazádnak háza – otthonod rabja
vagy, a falba zárt téglasorba szőve.
 
Így menni nem tudsz, maradni nem akarsz,
felegyenesedve is összeroppansz.
Csilló könnyeden át nézed a bölcsőt,
 
mi lesz az, ami belőled megmarad.
Csak egy bucka, sivár hant! …Sikoly-harang,
s tengernyi fű ringatja el a költőt.
 
1
 
Végtelennek tűnő erdőben állok,
holt lepkék tapodják izzadt homlokom.
Viharvert, bús magyarság a lombokon –
villám sújt, mégis szebb jövőre várok.
 
Öregbít tudás: bölcs „Miatyánk” mennyben –
szálfák közt hajlok, Ő féltve néz ma rám. 
Csendesen intene, hisz ez a hazám,
de elfordul, bár meg nem tagad engem.
 
Pedig éleslátás minden pillanat:
Nemzetek tudják s a Föld, ahogy halad,
kapkodva gyűjtik be költeményeim.
 
Adnám én úgyis, vigye az olvasó,
a szép magyar beszéd avartakaró.
Csigák, gombák s az ég, mind testvéreim.
 
2
 
Csigák, gombák s az ég, mind testvéreim.
Idegen favágók vadul tiporják,
még megmaradt csonkját tépik, orozzák,
egyre másítják népünk emlékeit.
 
Ölel, vagy hárít? Ki mondja, mi a jobb?
Hát ne hidd a rám dobált, talmi szókat:
Dicsfény „Odaát”! …És az erdő porlad.
Míg a lombok zúgnak, nem vagyok halott!
 
Sóhajom fuvallata ha megkövül,
csak zokog, zúdul a kő és menekül.
Így morzsolódnak éltető álmaim.
 
De menni kell megint, újra felállva,
a bozóttüzek a magunk hibája.
Egyszer messze visznek fáradt lábaim.
 
3
 
Egyszer messze visznek fáradt lábaim,
ahol végre nem sötétben bolyongok.
A cellába hurcolt, megnyúzott foglyok,
kik szemem parazsát adták vallani,
 
fakult képek közt, leveleket festve:
fellobog újra a trikolor zászló,
látok, hallok s újra szabadon járok.
Szívemben Kodály, és Bartók-dal csengve
 
pörög, szédül tőlem a végtelenbe,
táncol, örül, szellőben lengedezve,
míg lyukas foltjába a Napot várod.
 
S a szivárvány színe rendre lecsorog,
csak kokárdajel lesz árva otthonod,
ha gyökeremet a föld fölött látod.
 
4
 
Ha gyökeremet a föld fölött látod,
magammal viszek e földből kis rögöt,
nincs levegőm nélküle, tüdőm hörög.
Hiába hív, hiába ördög-átok
 
a keserű munka, ha marja a kín,
más esők bújják, öblítik lombjaim.
Kis koboldjaim a szívem foltjain
munkátlan árvulnak, és elvész a szín.
 
Úgy zörög, hogy néha rezzen, elvétve
dobban és meglapul, ne hallja félre
semmilyen nagyúr; kottája nem dalom.
 
Új porzót zümmögök szebb világ felett,
csonka lelkem bennem örök kikelet.
Hogy megérthess, pihenj száraz ágamon!
 
5
 
Hogy megérthess, pihenj száraz ágamon!
Látod, a gaz is fölfelé törekszik,
s míg szétterül, árad, nő benne a hit.
Dongótlan réten csend ül a halmokon.
 
Álmom is ennyi:  alvó madárrajok… 
Csillagok a kozmoszban szóródnak szét,
pecsétjük sokaknak égi ürülék.
Éjszaka a csönd bennem föl-följajong.
 
Háborús ösvények letűnt rejtekén
egykor győzni bírót lenyomták szegényt.
Gyönge kiáltással elcsigázva int,
 
de senki nem hallja, nem figyel reá,
csapkodják gallyak, hát békét hintek rá.
Nagylombú múltról szólnak árnyékaim.
 
6
 
Nagylombú múltról szólnak árnyékaim,
mikor a vitézek, vitézek voltak.
Csanak vizéből visszanéző holtak
kísérik utunk, drága Magyarjaim!
 
...Barlangi vadak csontvázából épült,
majd felegyenesedett, hírvivő szállt,
de fölötte a folyón túl még köd állt,
s mire a Nap kigyúlt, agancson szépült.
 
Szökkent egyre, vagy menekült? ÚR város
aranya, patája nyomán szikrázott,
bőrszíjas sereg követte a Honig!
 
Most, se szarvas, se madár – megkövült már,
mint elődeinknek lábnyoma – hűlt Vár:
édes füvet dajkál bogárnak, ha int.
 
7
 
Édes füvet dajkál bogárnak, ha int
kacér hullámzással a nyári rézsű,
hol inogva kócolja gyönge fésű -
szellő, a kalászok rezgő szárait.
 
Selymes illatuk versenyez a széllel,
bomlik a káka, csurg’ az akác-szirup,
vérbőn és pirulva ágyából kifut -
eperfi lányajakról csókot kérlel.
 
Itt érzem igazán boldognak magam,
hol anyám nyelvétől eleven szavam
puhítja szám, az esti imádságon.
 
Majd körém fonódik, dúl a szerelem,
egyre erősebb, ahogy itt van velem
szagos esők közt Élni-akarásom.
 
8
 
Szagos esők közt Élni-akarásom
úgy dereng, mint pirkadatkor a világ,
oly tiszta ablak, hol mindenki kilát.
Mossa fényesre üvegét a város!
 
Ide látszik, szépül a tobzó élet,
kátrány gőzöl sok sürgő lábnyom után,
s ráncait feszítve álmosan, sután
nyújtózza ki magát görcsből, mi éled.
 
Fürdőzik a lomb, úszik a víz egén,
gyümölcsöm szelíd és igaz költemény,
hogy jóllakhasson e Szivárvány-éden.
 
Csak a falak szürkék, és minden hanyag,
bennük sánta még a méreggyűlt-anyag.
Csókomat kérje, ki dalomra éhes! 
 
9
 
Csókomat kérje, ki dalomra éhes!
Aranyló színekben fénylik a tisztás,
pipacs a kékkel és sárgával ritkás,
szerény a lány és a fiú sem vétkes.
 
Trillától hangos, virít a vadrózsa,
kápolnatornyán harang jajveszékel.
Sivító kölyök telve ijedséggel
anyjához bújva menekül a tóra.
 
Lápba hullik az érett mag, s a magonc
friss levegőt szívna, néki csak kolonc
a köréje rekedt illat, a kényes.
 
Mert háborúk porába szakadt térkép
e Hon, s hiába minden ősünk érték,
vérünkért az utókor ölni képes.
 
10
 
Vérünkért az utókor ölni képes.
Őszülő gondokat dajkál az este,
s mint a panasz, ha a zsoltárt kileste,
békülni hívja szívemben a vétkest.
 
Látod, múlnak a napok, fogy az élet,
odvas törzseken már fény sem tündököl,
s a cserje, mit majd a jövő örököl,
elkorhadt múlttal menetel az élre.
 
Az elporló háncs, nyüzsgő hadi bölcső,
alásüpped aztán, míg az új fölnő,
nem tudva, hogy a régmúlt, csupa veszély.
 
Kalmár-kufárok adják-veszik a fát,
nem vallja senki már e csonka Hazát.
És a vers? A líra csak múló szeszély.
 
11
 
És a vers? A líra csak múló szeszély,
verejtékben ázott papirusztekercs:
Halott költők vágyott álmain nevelt,
fióka-szavú, toll nélküli kedély.
 
Ezért üres a mának gondolatja: 
vesszőbe száradó, zöldtelen földek,
az angyalok a tisztáson hörögnek
s a mennybolt, bús holtjainkat ringatja. 
 
Nem tanítás az, ami vérrel fröcsöl!
Úgy látom, a szó, már csak velem pöröl.
Hallgasd hát szívemen átszúrt kérésem:
 
Ha Gyermek és Asszony egy Urat szeret,
mondja el nékik, hogy lesz még kikelet,
mint márciusi fények levélrésen.
 
12
 
Mint márciusi fények levélrésen,
úgy szitál az ész magvas gondolatot:
házat, vetést, s ha mindezzel jóllakott,
messzi üzenetet vetít az égen. –
 
A ködök, a bolygók, a fekete űr,
a részeg csillagok halványult mása,
új galaxis-rendek titoktalánya
megfejtik az embert, s a Világ lehűl.
 
Megáll a folyó, a löszpart szétszalad,
az erdő, a bokor, a gyilkos harag,
jóslat, az átok s minden szörnyű vétkem.
 
Érettünk könnyezek rokoni szívvel,
ököllel, mégis, áldott béli hittel,
köztetek, én, aki még el-elnézem.
 
13
 
Köztetek, én, aki még el-elnézem,
mint zsibvásárt a szavak temetőjén:
egyedül állok, csak levelek röptén
lehulló verssorok maradnak nékem.
 
Oly fakó már a színek sokasága,
annyi madár pusztult héjtörés előtt,
a fészeknek hitt otthon, itthon se több,
csak mezítlábas szolgálók rabsága.
 
De, jaj, naponta hiszek s megélek!
Bár évgyűrűimről szakad a kéreg,
az lobbantson lángra, aki még remél.
 
Hisz magasba vágyom veletek együtt,
csalóka ábránd, mégis növekedjünk!
Oh, ébredjen bennünk biztató remény!
 
14
 
Oh, ébredjen bennünk biztató remény!
Sólyom és vadászeb járják a cserjét,
bakancsos urak, akik elrendelték,
s élettelen lesz a néma televény.
 
Holló kapargat rothadt avar alatt,
a Turul is belé veszett a ködbe.
Így támad lelkemnek sebe örökre,
mint hó-völgynek öble, miben víz szalad.
 
Vérvonal-varázs és révület-szellem,
arcom a tükörben, képzelt baj ellen.
Dús szelek lobogó lombjára várok!
 
És énekkel töltődik ismét a lég,
virágra virágot bontogat az ég!
Végtelennek tűnő erdőben állok.
 
Mesterszonett
 
Végtelennek tűnő erdőben állok,
csigák, gombák s az ég, mind testvéreim.
Egyszer messze visznek fáradt lábaim,
ha gyökeremet a föld fölött látod.
 
Hogy megérthess, pihenj száraz ágamon! –
Nagylombú múltról szólnak árnyékaim,
édes füvet dajkál bogárnak ha int
szagos esők közt Élni-akarásom.
 
Csókomat kérje, ki dalomra éhes!
Vérünkért az utókor ölni képes.
És a vers? A líra csak múló szeszély,
 
mint márciusi fények levélrésen,
köztetek, én, aki még el-elnézem.
Oh, ébredjen bennünk biztató remény!
 
 
 
 
 
Judit képe
Judit
Offline
Csatlakozott: 2008/07/21

Kiváló, nagyszerű munka, most is ez a véleményem Zoli. Bár, nekem nagyon  tetszett az esteden előadott első változat is... Örülök, hogy nyilvánosságra hoztad Mosoly  Kalapot emelek Előtted, nagyon komoly munka a szonettkoszorúd, szívből gratulálok!

Szeretettel: Judit

"Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan." Antoine de Saint Exupéry

prayer képe
prayer
Offline
Csatlakozott: 2008/06/30

Köszönöm a figyelmed, Judit!

prayer

Tiszai P. Imre képe
Tiszai P. Imre
Offline
Csatlakozott: 2011/02/24

Zoli...

Írtam három szonett-koszorút én is....egyet találok normálisnak ahol Jézus kegyetlen stációiba helyezve írtam meg egy szerelmi történetet....a másik kettőnél én is úgy voltam mint itt Te, hogy alig birtam a témához kapcsolódóan folytatni a szót....nagyon szép ez...de hiába a képek sora...mindig ugyanaz jön elő...mire a végére ér az ember már nem emlékezik az elejére...értő munka az látszik...de inkább csak munka...

üdv

Imre



Barátsággal: Imre

Temetni már tudsz, siratni majd

prayer képe
prayer
Offline
Csatlakozott: 2008/06/30

Olvastam azt a szonettkoszorúdat, nagyon zseniálisnak találtam.

Mondjuk, nem éreztem azt ennek írása közben, hogy nehezen fonnám a szavakat, és hogy a történések érthetetlenségbe torkollnának, de ha neked ez jött le, akkor biztosan igazad van.
Hát,.. én csak ilyet tudok. Szomoru

Köszönöm, hogy szántál rám időt!

prayer

KLGY képe
KLGY
Offline
Csatlakozott: 2009/12/15
*
prayer képe
prayer
Offline
Csatlakozott: 2008/06/30

Köszönöm, hogy itt jártál, de ez rossz tréfa volt. 
László iránti tiszteletem, s remélem a Tied is van akkora, hogy nem élsz vissza a nevével.
:-(
Miért nem jelzed nekem levélben, hogy már visszajönnél, hogy már érted a közösségi viselkesési normát.

prayer

barnabyy képe
barnabyy
Offline
Csatlakozott: 2012/08/26

Gratulálok Zoli nekem nagyon tetszett.Mindig elcsodálkozom a szonettkoszorúkon, hogyan lehet ennyire előre gondolva megírni a szonetteket...Én meg sem mernék próbálkozni vele...:)Üdvözöllek:Barna:)

Olvasni nagyon tudok, írni még nem...

leka képe
leka
Offline
Csatlakozott: 2008/10/05

Kedves Zoli! Az (ajánlásféle) amit az elejéhez írtál, már felkeltette a figyelmem Mosoly Bátor vállalkozás a szonettkoszorú megalkotása! Míg a szonetteket olvastam, azt éreztem, hogy a versbe foglalt sok, sok gondolaton túl, még mennyi kimondatlan szó, üzenet, érzés maradt benned. Hagytál lehetőséget a tovább gondolásra. Közben az olvasó ráérezhet, hogyan gondolkodsz a világ dolgairól, az érzésekről, mit tartasz fontosnak a haladáshoz. Tetszenek a szóösszetételeid, különös hangulatot adva egy-egy résznek. A 13. nálam a végére került volna, a 14-essel felcserélve: Bizakodóbb! (De mindenki maga érzi, hogy neki mi a hangsúlyosabb.) Gratulálok!  Örömmel olatalak Mosoly
Szeretettel: Ligeti Éva

Legújabb irodalmak

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Irodalom Helene Branco: Der Blumen Glöckchen klingen / Virágok csengője cseng toni 2017/08/19 - 20:51 2017/08/19 - 20:51
Irodalom Múlt illata Új kenyér karnevál 2017/08/19 - 18:31 2017/08/19 - 18:31
Irodalom Egy macska végakarata Füles 1 2017/08/19 - 16:28 2017/08/19 - 18:26
Irodalom Vihar Szegeden Pócsa Józsefné 2 2017/08/12 - 12:08 2017/08/19 - 18:12
Irodalom Üdülés Vrasnán Pócsa Józsefné 2017/08/19 - 18:10 2017/08/19 - 18:10
Irodalom Ünnep Nagy Vendel 2017/08/19 - 11:54 2017/08/19 - 11:54
Irodalom Tavaszra várva... toni 2017/08/19 - 10:03 2017/08/19 - 10:03
Irodalom Névnapodra Nagy Vendel 2017/08/18 - 12:21 2017/08/18 - 12:21
Irodalom Szél suttog csabaiandy 2 2017/08/16 - 07:27 2017/08/18 - 12:02
Irodalom Mese mese... csabaiandy 2017/08/18 - 12:01 2017/08/18 - 12:01
Irodalom A büntetésre várva toni 2017/08/18 - 06:27 2017/08/18 - 06:27
Irodalom Gárdonyi Géza: Feljöttek már / Die Sterne sind schon toni 2017/08/17 - 17:38 2017/08/17 - 17:38
Irodalom Halk csobbanás Pócsa Józsefné 2017/08/17 - 06:04 2017/08/17 - 06:04
Irodalom A betűk megnövésére várva toni 2017/08/17 - 00:32 2017/08/17 - 00:32
Irodalom Hazavágyom Csomor Henka 2017/08/14 - 19:31 2017/08/14 - 19:31

Legújabb hangzóanyagok

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Audió Miskolci István - Várkonyi Judit - Porba hullt remények mmiissuu 15 2015/05/16 - 23:47 2017/06/06 - 19:37
Audió Tárnok Mihály - Az élet szerelmese prayer 7 2014/12/28 - 19:04 2017/06/06 - 19:25
Audió Góth László - Hullámok (zenei vázlat) Góth László 1 2017/03/28 - 02:42 2017/06/06 - 19:20
Audió Lyrian - Villámlott... Lyrian 3 2008/12/21 - 23:22 2017/04/15 - 13:19
Audió Tárnok Mihály - Látlak-e még? zsuska 14 2015/11/29 - 23:41 2016/09/26 - 12:59

Legújabb fórumtémák

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Fórumtéma Klapek Gabriella hímezve festő, énekes, zeneszerző prayer 1 2016/11/28 - 12:48 2017/08/05 - 11:49
Fórumtéma 2017. AKÍK Művészeti Pályázat prayer 2016/12/28 - 19:03 2016/12/28 - 19:03
Fórumtéma 2016 évi rendezvények capek 17 2016/01/14 - 11:27 2016/08/07 - 16:47
Fórumtéma CINKEfészek Antológia 6. Szt. Mártonnak ajánlva prayer 14 2016/04/17 - 18:06 2016/07/17 - 12:32
Fórumtéma CINKE klub Gyöngyivel prayer 20 2015/04/17 - 21:42 2016/07/09 - 14:15
Fórumtéma Cinke színdarab Emeraude 1 2016/04/25 - 09:38 2016/04/27 - 08:51
Fórumtéma Szent Márton évforduló pályázat prayer 5 2014/09/28 - 09:49 2016/03/01 - 22:47
Fórumtéma Ötletek, és a megvalósítás. prayer 164 2010/02/05 - 20:51 2016/02/02 - 14:28
Fórumtéma Aktuális pályázatok zsuska 177 2013/02/06 - 11:01 2016/01/26 - 12:16
Fórumtéma Meghívó Balázsné Gyöngyi 2016/01/07 - 18:39 2016/01/07 - 18:39

Legújabb rendezvények

Típus Cím Szerző Válaszok Létrehozva Utolsó hozzászólássorrend változtatása
Rendezvény Szent Iván Napi mulatság capek 2017/06/23 - 17:00 2017/06/17 - 21:10
Rendezvény Ha én rózsa volnék..Nyikos Rózsa és Barátai capek 2017/06/09 - 17:00 2017/06/09 - 14:17
Rendezvény TOLDI "a teljes mű" Kuncz László előadásában capek 2017/05/30 - 17:00 2017/05/24 - 10:35
Rendezvény Arany János Toldi, Kuncz László előadásában capek 2017/04/07 - 17:00 2017/03/28 - 14:33
Rendezvény "Lehull a lepel" Lénárd József könyvbemutatója capek 2017/04/27 - 18:00 2017/03/27 - 11:00