Varga Tibor - Életfogytiglan

Mint ki súlyos bûnnel vétkezett,
belökték, csattant cella zárja,
megkötözték a merénylõ kezet,
így vagyok kegyetlen bezárva.
 
Ártatlan minden randa vádban,
egész falum mára nékem börtön,
talán csak félig vagyok hazátlan,
bocsánatért mégsem könyörgöm.
 
Ha indulok szélvészes határnak,
falak között vezet kietlen út,
szemben sziszegve hókígyók másznak,
bokámba marnak; kínja rút.
 
Arcomba csap kemény, jeges ökle,
hull, csak hull rám tán utolsó telem,
életfogytiglan ez már örökre,
bennem is így hull. Könyörtelen.