Új regisztráció esetén igazold magad itt ahhoz, hogy jelentkezésed elfogadhassuk: bartalovicszoltan@gmail.com
vagy ezen a telefonon:
+36205155301
Amatőr versírók versenye
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Köszönjük a felhívást, igyekszem megfelelni valamivel
Köszönöm Zoli, hogy idén is nyitottál fórumot ennek az eseménynek, hiszen évek óta sikerrel szerepelnek a Cinkék ezen a megmérettetésen, Ösztönzésül megmutatom a "fődíjat, Dani Marika Cinke tagunk felajánlását.
Remélem, új tagjaink között is lesz, aki beküldi a versét.
Idén is név nélkül kerülnek fel a versek erre az oldalra, és lehet rájuk szavazni. Eredményhírdetés után. Teszem csak fel a versek szerzőjének nevét.
HAJRÁ CINKÉK! :D
Megérkezett az első vers! Itt lehet véleményezni, hozzászólni! A szerző neve csak az eredményhírdetés után lesz publikus!!!
1.
Laczkó Ferenc
Elmúlás nyara
Virágba boruló, ZÖLDELLŐ táj
azúrkék égbolton szálló birkanyáj
vidámságot kéne szülnie a napnak
kacagás dallamai, mégis elhalnak
CSERESZNYEFA ága tested fölé hajol
elnémul az erdő, madár se dalol
szavaid lassan suttogássá halkulnak
szemeidben az utolsó szikrák kihunynak
Sírodon bánatvirág ILLATOZIK
fényképed a szélein már foszladozik
angyalok még pendítik érted a lantokat
borostyán növi be a SZOMSZÉD hantokat
SZELLŐ szárítja fel szemünkből a könnyet
kezed által fejeződött be sorsod könyve
huszonhat év után minket magunkra hagytál
új ösvényre lépve a csillagokig szálltál
Az emberek egy álomvilágban élnek
hiszik, hogy sose jön el a vége
mégis az idő múlásától félnek
és szeretteikkel fenn ragyognak az égen
Megérkezett a folytatás is...
2. vers
Bacskai Beatrix
A cseresznyefa
zöldellő
àga.
Piros pozsgás
kislány
szerelmèt
várta.
Szellő volt az igaz
hírnökük.
Tudták ők
hogy szerelmük,
elvesztett,
de örök.
Sok kèrő
fordult meg
a háznál.
A szomszèd is kezèt kèrte már.
Illatozik nyárfa
meghozta a boldogsàgot.
Az apa szíve
meglàgyult.
S a fiatalok közt a
szerelem
örökkè làngolt.
3. vers
Molnár Mónika
Tavasz a kertben
Zöldellő tarka kertben,
tavaszi szellő virágokat lenget.
Rózsa illatozik tenéked,
szomszéd kertben cseresznyefa ágát nézed.
4. vers
Molnár Mónika
Tavasz
Zödellő, virágzó mező szélen,
a tarka rétet nézem,
Lágy szellő lengedez,
vadvirágok özöne integet.
A távolban egy kislány lépeget,
virágokat gyűjtöget.
Koszorút fon belőle frissibe,
s már a fején illatozik izibe.
A közelben egy szomszéd kertben
cseresznyefa ága integet,
a lányka már alatta nézeget.
5. vers
Sepsi Sándor
AZ ÖREG CSERESZNYEFA
A kertemben áll egy öreg cseresznyefa,
évente sok termés van rajta.
Az szomszéd ezért irigykedik rám,
mert ő ilyen irigy fajta.
Ezt a fát télen, a hó lepi be,
de tavasszal illatozik a cseresznyefa virága.
S vékony ágait sokszor,
gyönge szellő fujdogálja.
Szeretem nézni az érett, piros csersznyéket,
s a fa, zöldellő ágait.
Ami ősszel,úgy áll ott lecsupaszítva,
mintha várna valakit.
7. vers
Paksi Sándor
Emlékeimből
Ülök a zöldellő réten, a cseresznyefa alatt,
Ott ahol testvéreimmel játszadoztam oly sokat.
S eszembe jut a szomszéd kenyere, ahogy frissen illatozik a kemencébe.
Lágy szellő vitte szerte szét a faluban:
Borika néni kenyere épp készen van.
Sietve mentünk mi is testvéremmel.
Nehogy a kenyér nélkülünk fogyjon el.
S mikor kaptunk két-két szeletet,
Visszaültünk a fa alá és ettük a finom, friss kenyeret.
Ki-ki a maga szájíze szerint,
Volt ki zsírosat, volt ki lekvárosat vitt.
Roppant a kenyérhéja a fogunk alatt,
Mikor megettük játszottuk tovább, ami abba maradt.
És mikor eljött az est,
Haza inaltunk egyenest.
De néhány cseresznyét vittünk a haza útra,
Szinte érzem most is, ahogy a zsebemet húzza.
Otthon már várt édesanyánk,
Az asztalon gőzölgött még a vacsoránk.
Édesapánk a műhelyből olajosan mosolygott,
Bajsza alól valami vicceset mormogott.
Mindketten odamentünk és átöleltük szüleinket,
Mert, még ha nem is mutattuk ki, de nagyon szerettük őket.
6. vers
Jóni Barna
Cseresznyeországban
Cseresznyefa sötétzöld lombja
feketeszemű bogyók rejteke
nyughelye, rigó bolondja, szerelmese...
Hangoskodók serege lepte meg.
Csipegetnek, eszegetnek. Hess, te ne!
A szomszéd fája talán zöldebb! Oda menjetek!
Az én fámon sokkal kevesebb a csemege!
Bosszankodok. Ám enyhítik haragom
a bódító virágillatok. Pünkösdi
hatalmas kelyhével illatozik,
s királynőm, a gyönyörű mély-bordó rózsa
mennyire pompás! Már mosolygok.
Enyhe szellő legyezi arcom,
a Nap árnyékba űz, elrejt öreg diófám
hatalmas szárnya. Mérgem már elszállt.
No, csenek is hamar a rigók elől
néhány ropogós, duzzadt szemet!
Kis vödröm telerakom, finom lesz
holnap a cseresznye leves.
8. vers
Herbák István
Tammuz kiszabadítása
Bátrabb már a Nap,
Magasabbra kúszik,
Idő haladtával
Nehezebben csúszik.
Vissza, le a mélybe
Sötét, hideg, éji
Gödör fenekére.
Ásót vesz a szomszéd
Tél kímélt markába,
S nem érdekli innét
Izomláz, farzsába.
Szépet súg a szellő,
Mi körülte táncol:
„Nagy Szakállú apó
bizony újra gyászol!”
Cseresznyefa serken,
Rügye élni készül…
Nem bírja sokáig
Ki is pattan végül.
Kacag a világra
Illatozik, zöldell
Hajlong, tán ugrál is(?)
Bíz, semmit se röstell,
Mert - a tavasz jött el!
9. vers
Jóni Barna
... Halott…
Elszáradt a cseresznyefa.
Magába zárta a tavaszt,
a virágzást, a méhek zsongó röptét.
Csak a szomszéd karcsú fája
emlékeztet a szép világra. Lelkem fájja
a veszted. Már nem illatozik fehérben
koszorúd, melyet törzsedre fontál
a Kikelettel. Ó, te kóbor szellő, hol jár
a meleg tavasz? Fagy-dere ölte élte virágját.
Hangyák tanyája bús teteme...tövét kirágják…
10. vers
Siktár Éva
Szerelem a kertemben...
Zöldellő az öreg tuja,
kertem ékessége,
ó azt csak a jó ég tudja
lesz e még beszéde
hozzám, hiszen ő is idős
talán nem is szárad,
mert a cseresznyefa kidőlt,
vihar törte ágak...
Illatozik már a rózsa,
szellő kapja, viszi,
szomszédom a cserfes Róza
elalél, azt hiszi
szerelemre gerjeszt vele,
ugyan, engem nem tud,
öreg vagyok, egye fene,
nekem már ez nem jut...
De a rózsa bontja szirmát,
illatozik csendben,
gyere Róza mondj egy imát,
hozd helyre a kedvem!
A nemjóját, megy ez nekem
mégsem vagyok öreg?
Róza kedves, ölelsz engem?
Dalolj, dalod jöhet!
11. vers
Wieszt Dóra
Vén cseresznyefa /Gyermekvers/
Vidám a vén cseresznyefa,
virágokkal tele lombja.
Harkály máris kopogtatott,
vén fa törzsén odút kapott.
Repkedő méh bújt most elő,
illatozik virágfelhő,
körbe zümmög szép szirmokat,
kosarába virágport rak.
Zöldellő rét színjátszó ma,
virágok közt méhek kara,
koncert készül mindenkinek,
égnek,földnek,kis egérnek..
Sziromeső szellő szárnyán
lebben-libben cica orrán,
rezgő bajsza tüsszent nagyot,
mosolygó Nap nevet,ragyog.
Szomszéd kertben szól a rigó!
-Piros cserit enni de jó!
Seregély is meg-meg nézi,
lesz mit bőven csipegetni..
Tarka harkály kutat,keres,
repedésbe,résbe beles,
vén fa törzsét kopogtatja,
egészségét védi,óvja!
Remek gyermekvers!
Szeretettel gratulálok a szerzőjének!
Évi
Minden csoda, mindenhol, mindenkor megtörténhet. Tetszett a humor.
Szeretettel ratulálok a szerzőnek.
Évi
Mennyire megfigyelhető, hogy ez a néhány megadott szó, szinte minden emberből más gondolatokat vált ki. Ez a vers is tetszett, szeretettel gratulálok a szerzőjének.
Évi.
Remek! Ez is egy szuper mondanivaló! Gratulálok szeretettel:
Évi
Szépen láttatod a történetet! Remek versedhez szeretettel gratulálok.
Évi
Kissé borongós versedet szeretettel olvastam. Gratulálok!
Évi
Mintha egy sor lemaradt volna az utolsó versszakból, vagy direkt így íródott? Szép tavaszi kép. Szeretettel olvastalak és gratulálok!
Évi
Ez igen, rövid, tömör, minden szó benne foglaltatik, és érezni a tavasz illatát. Szeretettel gratulálok!
Évi
Nagyon szép - szomorú -vers, azt hiszem, hogy ez a vers nyerte el legjobban a tetszésemet. Minden megadott szó tökéletesen a helyén, betölti a mondivalóban a szerepét.
Szeretettel gratulálok!
Évi
Szomorúan szép sorok... Ha a sorvégi rímek rendben lennének, még jobb lehetne
12.vers
Szabó Csaba
SZŐLŐHEGYEN
Szőlőhegyi kertem közepén,
Cseresznyefa magasló tetején,
Ott érnek a legszebb gyümölcsök,
Feketébe hajlón vöröslők.
Kedvesen zöldellő szőlőszemek,
Ettől mindig boldog leszek,
Kezembe fogva a pince kulcsát,
Elvégzem a legszebb munkát.
Pincém kulcsa a metszőolló,
Ezt sosem érti a szomszéd Ottó,
Pedig metszéskor dől el minden,
A bor a hordóban csak így pihen.
Ha kipihente magát szépen,
Gyorsan a poharamba kérem,
Illatozik már a nedű,
Ettől leszek én jókedvű.
Szellő járja a hegyvidéket,
Napsütötte meredek rétet,
De azt sem bánom, ha esik eső,
Nincsen csúnya, csak rossz idő.
13. vers
Erdei B. Ágnes
VER REVIVÁL
/Tavaszi ébredés/
Soha, soha többé olyan telet,
mit most magam mögött hagytam,
midőn embernek egy célja lehet,
megvetni lábát a virág-vigaszban,
langyos szellőben, amit a Tél
már nagylelkűen maga elé enged,
átadva ősi útját az ifjú és kacér,
lengén zöldellő, aprócska rügyeknek.
Soha, soha többé olyan telet,
mikor a kórral négy fal közé zárva
rideg reggeleken arra ébredek,
hogy velem vonyít a szomszéd kutyája -
fázik szegény vagy ő is beteg -,
tán eredendő jussát követeli még,
hogy valaki visszaadja a létet,
újra hozsannát zengjen érte az ég.
S adjon a Sors több oly napot,
melyen rám köszöntött megint a béke,
a Kikelet komponált új dallamot,
tudtomra adva, hogy mégis megérte,
mert illatozott a cseresznyefa ág,
az arany fény alatt, a harmatos kertben,
Tavaszomtól ajándékot kaptam:
lélegeztem, lélegeztem, lélegeztem...
14. vers
15. vers
Várkonyi Judit
Kérészélet
A kertben cseresznyefa illatozik.
Kikelettel ébredt bimbók nyílása,
balzsamát ontja kinyíló virága,
rózsaszínben délibábról álmodik.
A szomszédban almafa nyújtózkodik,
egyszerű fehérben színek a vágya,
a házban muzsikaszó hallik, brácsa,
dallamára mindkettő ringatózik.
Kecses táncuk irigyli kósza szellő,
tavasszal örömteli a zöldellő…
Addig simítja, öleli a szirmot,
amíg az lassan elengedi ágát,
így fizeti meg rajongása árát.
Földre hullva sem ejt ki száján szitkot.
16. vers
Szabó Gitta
TavaszIdill
Hajnal pironkodik a tavaszi égbolt alján,
Feketerigó fütyül a virágzó cseresznyefa ágán,
Pajkos szellő borzolja a dalnok fényes tollát.
Odébb, az erdőszélen, tisztavizű patak szalad,
Zöldellő partján kis ibolya lila szirmát bontogatja.
Szomszéd faluban megkondul a vén harang,
Legény a leánnyal kéz a kézben ballag.
Időnként megállnak, mélyet lélegeznek,
Karjukat kitárják, kacagnak és nevetnek,
Testükben illatozik a szerelem!
17. vers
Tumpek Anikó
Cseresznyevirág
Kiskertemben némán ücsörgök a zöldellő lombok alatt,
Cseresznyefa, akác, tulipán levirágzott egy nap alatt.
Még érzem, az orgona illatozik szomszédom udvarán,
Pajkos szellő víg táncot lejt, dudorászik szívem pitvarán.
Napfénynek ragyogó sugarain kelve,
Cseresznyevirág illatában fürödve,
Szivárvány bíbor színében sütkérezve,
Dúdolva álmodozhatom kiskertembe’ .
Gyermekek írták:
Kovács Martin (14 éves)
Álomszép kert
A zöldellő kertben lágy szellő kergeti
A cseresznyefa leveleit,
S mikor a cseresznyefa levelei susognak,
Az zene füleimnek.
A gyönyörű tarka kertben
Rózsa illatozik tenéked,
S a szomszéd csak ámul-bámul,
Hogy milyen csodaszép ez a kert.
Patonai Míra (12 éves)
Tavasz van!
Ha kinézek látom,
S a számat tátom,
Hogy virágba borultak
A fák, a virágok és a bokrok.
A szomszéd zöldellő kertjében
Egy gyönyörű cseresznyefa illatozik.
A szellő pedig lengeti dús, virágos ágait.
Tavasz van, újra tavasz van!
Kiss Réka (13 éves)
Körforgás
Mikor a virágok illatát érzem,
A szívemben megújul a boldogságérzet.
Illatozik a kert, előbb tavaszt, majd nyarat kiált,
A lelkem már régóta csak erre várt.
Virágok! Legyetek szépek, virágosak,
De virágaitok hamarosan elpusztulnak.
Jön a tél, a könyörtelen erő,
S csak későn köszönt újra a tavaszi szellő.
Aztán, mikor az első zöldellő,
A cseresznyefa kibújik a télből,
A szomszéd kertben előtör a pipitér,
Az én boldogságom majd akkor visszatér!
A zárás előtti utolsó pillanatban megérkezett a 18. vers is. - és ezzel itt a vége!
Következik holnap az eredményhírdetés.
18. vers
Domokos Edit
Cseresznyevirágzás
Tavasz vége, nyár eleje,
Kimegyek a kiskertembe,
Cseresznyefa virághalma
A lelkemet simogatja.
Zöldellő lomb titkot susog,
Ágak közt egy galamb huhog.
A szomszéd is ámul-bámul:
Virágtenger elé tárul.
Az egész kert illatozik,
Szívem Terád áhítozik,
Szellő visz egy üzenetet
Cseresznyéznék újra Veled!
TADAMMM - EREDMÉNHÍRDETÉS KÖVETKEZIK!!!
A Különdíjat A 6. számú vers kapta! Gratulálok! smile hangulatjel
6. vers
Jóni Barna:
Cseresznyeországban
Cseresznyefa sötétzöld lombja
feketeszemű bogyók rejteke
nyughelye, rigó bolondja, szerelmese...
Hangoskodók serege lepte meg.
Csipegetnek, eszegetnek. Hess, te ne!
A szomszéd fája talán zöldebb! Oda menjetek!
Az én fámon sokkal kevesebb a csemege!
Bosszankodok. Ám enyhítik haragom
a bódító virágillatok. Pünkösdi
hatalmas kelyhével illatozik,
s királynőm, a gyönyörű mély-bordó rózsa
mennyire pompás! Már mosolygok.
Enyhe szellő legyezi arcom,
a Nap árnyékba űz, elrejt öreg diófám
hatalmas szárnya. Mérgem már elszállt.
No, csenek is hamar a rigók elől
néhány ropogós, duzzadt szemet!
Kis vödröm telerakom, finom lesz
holnap a cseresznye leves.
3. helyezést ért el a 18.-as vers! Gratulálok!
18. vers
Domokos Edit:
Cseresznyevirágzás
Tavasz vége, nyár eleje,
Kimegyek a kiskertembe,
Cseresznyefa virághalma
A lelkemet simogatja.
Zöldellő lomb titkot susog,
Ágak közt egy galamb huhog.
A szomszéd is ámul-bámul:
Virágtenger elé tárul.
Az egész kert illatozik,
Szívem Terád áhítozik,
Szellő visz egy üzenetet
Cseresznyéznék újra Veled!
A 2. helyezett a 11. számú vers! Gratulálok! smile hangulatjel
11. vers
Wieszt Dóra
Vén cseresznyefa /Gyermekvers/
Vidám a vén cseresznyefa,
virágokkal tele lombja.
Harkály máris kopogtatott,
vén fa törzsén odút kapott.
Repkedő méh bújt most elő,
illatozik virágfelhő,
körbe zümmög szép szirmokat,
kosarába virágport rak.
Zöldellő rét színjátszó ma,
virágok közt méhek kara,
koncert készül mindenkinek,
égnek,földnek,kis egérnek..
Sziromeső szellő szárnyán
lebben-libben cica orrán,
rezgő bajsza tüsszent nagyot,
mosolygó Nap nevet,ragyog.
Szomszéd kertben szól a rigó!
-Piros cserit enni de jó!
Seregély is meg-meg nézi,
lesz mit bőven csipegetni..
Tarka harkály kutat,keres,
repedésbe,résbe beles,
vén fa törzsét kopogtatja,
egészségét védi,óvja!
GYŐZTES - GYŐZTES - GYŐZTES - GYŐZTES - GYŐZTES
a 2015 évi Nyitott Kapuk versíró versenyen 1. helyezést ért el aaaaaaaaaa
13-as vers!!!
Mondja valaki, hogy ez nem egy szerencsés szám!!!
13. vers
Ágnes B. Erdei
VER REVIVÁL
/Tavaszi ébredés/
Soha, soha többé olyan telet,
mit most magam mögött hagytam,
midőn embernek egy célja lehet,
megvetni lábát a virág-vigaszban,
langyos szellőben, amit a Tél
már nagylelkűen maga elé enged,
átadva ősi útját az ifjú és kacér,
lengén zöldellő, aprócska rügyeknek.
Soha, soha többé olyan telet,
mikor a kórral négy fal közé zárva
rideg reggeleken arra ébredek,
hogy velem vonyít a szomszéd kutyája -
fázik szegény vagy ő is beteg -,
tán eredendő jussát követeli még,
hogy valaki visszaadja a létet,
újra hozsannát zengjen érte az ég.
S adjon a Sors több oly napot,
melyen rám köszöntött megint a béke,
a Kikelet komponált új dallamot,
tudtomra adva, hogy mégis megérte,
mert illatozott a cseresznyefa ág,
az arany fény alatt, a harmatos kertben,
Tavaszomtól ajándékot kaptam:
lélegeztem, lélegeztem, lélegeztem...
Mindenkinek köszönöm az aktív részvételt. Sok szép, értékes vers született!
A kicsit döcögős indulás után alaposan belehúztak a Cinkék, és taroltak a versenyen
Folytatjuk egy év múlva új szavakkal!!! smile hangulatjel
A zsűri értékelésében nem hagyhatta figyelmen kívül, hogy csaknem minden versben voltak bosszantó apró hibák, szóismétlések, ragrímek, helyesírási hibák ... stb. Egy kis figyelemmel, újraolvasással ezek elkerülhetők lennének... Kérek mindenkit, ne csak a versenyre, de mindenkor olvassa újra a versét közzététel előtt. Jelen esetben volt aki a dobogóról csúszott le egy kis figyelmetlenség miatt.
Kellemes hétvégét minden Cinkének!
Marika
Friss hozzászólások
1 év 12 hét
1 év 39 hét
1 év 47 hét
2 év 8 hét
2 év 21 hét
2 év 21 hét
2 év 23 hét
3 év 9 hét
3 év 13 hét
3 év 35 hét