Ha a Tiszát meglátod

Rég nem láttad már a Tiszát
's a lassan hömpölygő vizét,
mely mindig megnyugtatja, egy
hazavágyó ember szívét.

Ott ülve a Tisza parton
nézed az áramló vizet,
ott, hol otthon érzed magad
's ahol megnyugszik a szíved.

Ott, hol fiatal korodban
te csak egy vágyat éreztél,
ott, ahol az élet szép volt
még akkor is ha éheztél.

Csak ha egyszer elmehetnék
az volt minden gondolatod,
most, majd fél évszázad után
meglep emberi mivoltod.

Igaz, tested megkap mindent
de lelked az éhezik, 's azt
te már régen tudod, ami
volt, az ma már nem létezik.

Így hát mennél, mégis maradsz
a múlt az már csak benned él,
néha-néha haza szaladsz
de ott, rég idegen lettél.

Ismert idegen utcákon
ismert idegen emberek,
oly ismeretlen arcokkal
's téged ők nem köszöntenek.

Idegen nem lett otthonod
de otthon idegen lettél,
inkább idegenben külföldi
mint otthon idegen földi.

Itt Svájcban majd ötven évig
mindig egy „Ausländer“ voltam,
ha haza mentem azt mondták,
nézd: „Megjöttek a Svájciak!”

Tóni  2015 Június 25