Dal a rózsákról

Most siratom az én ifjúságom,
Mikor minden virul a határon,
Mikor nyílik boldogan, mosolyogva.
Nyári rózsa, piros nyári rózsa.

Tizenhat év fényével szívemben
A mosolygó őszről énekeltem,
De akkor még nekem is nyílt volna.
Nyári rózsa, piros nyári rózsa.

Beköszöntött már a lelkem ősze,
A bú néki régi ismerőse,
Ahol járok, mintha hervadozna.
Nyári rózsa, piros nyári rózsa.

De azért csak megleszek én szépen,
Rózsám is lesz nemsokára nékem,
Hűen, némán borulsz majd síromra,
Őszirózsa, fehér őszirózsa!

Juhász Gyula

Lied über die Rosen

Jetzt weine ich über meine Jugend,
jetzt wenn alles spriesst und blüht in duzend,
wenn alles so wirkt, wie eine Narkose
Sommer Rose, rote Sommer Rose.

Über sechszehn Jahr ist licht in mein Herz
ich habe gesungen vom lachenden Herbst,
doch damals war es wie eine Psychose
Sommer Rose, rote Sommer Rose.

Der Herbst der Seele ist hereingebrochen
die Traurigkeit ist mit ihm gekommen,
es welkt alles, wie eine Hypnose
Sommer Rose, rote Sommer Rose.

Trotzdem freue ich mich auf der Zukunft
dort gibt es Rosen bei meiner Ankunft,
treu wirst du fussfällig  mein Grab liebkose
du Herbst Rose, du weisse Herbst Rose.

Übersetzung Mucsi Antal