A bohócorr

A múlt században, leírni is borzasztó, a hetvenes évek első éveiben kezdtem el írogatni, a magam, és fiókom számára, és a hosszú évek során rengeteg fiókból előkerült, és megjelent írás látta meg a napvilágot először mártogatós, majd töltő, utána golyóstollamból. Manapság már a számítógépen próbálom megváltani a világot, eléggé naivan, és a hatvan évemmel, illetve a negyven év irodalmárkodásommal még mindig nem jutottam el odáig, hogy tanuljak belőle, vagyis hogy sem a gordiuszi csomót nem tudtam megoldani, sem a spanyolviasz feltalálásában nem jutottam előrébb elődeimnél. hogy egyebekről ne is beszéljek.

Gyakran fellépek felkérésre különféle rendezvényeken, előadásokon verseimmel, és előfordult már, hogy a műsor után beszélgetésbe torkollik az est, és különféle dolgok kerülnek szóba, és előttem nincs titok, nincs tabu téma.
Az író ember számára elkerülhetetlen dolog hogy a politika mezsgyéjére ne tévedjen, és ilyenkor megkérdezik a pártállásomat, s ekkor előveszem a mindig zsebembe lapuló piros bohóc orrot, és azt feltéve mondom, bohóc ne politizáljon, mert én soha nem osztom meg a közönségemet, hogy a jobboldaliak jobbra, a baloldaliak balra üljenek, ami fura lenne, mert az nekem fordított volna, ami nekem jobbra, az nekik balra, és máris meglenne a baj, a közönség az közönség , csupa nagybetűvel.

Akkor látják hogy ezzel nem jutunk sehová, s ilyenkor megkérdik, hogyan írok, mi adja az ötletet, mennyi idő alatt készül el egy vers, rutint ad e a negyven év.
Ekkor mondom, van olyan vers, ami öt perc alatt elkészül, nem tudom olyan gyorsan írni, ahogy a gondolatok megkívánnák, és van olyan vers, amit öt év után sem fejeztem még be, s talán nem is készül el soha.
Hiszem és vallom, hogy mindenről lehet írni, a leghétköznapibb dolgokról is, ha van hozzá alapgondolat.
Egyszer valaki az utcán megállítva,egy rendezvényre kért tőlem verset , hogy küldjem el neki emailben, de én már akkor tudtam hogy nincs is ilyen versem,
Mondtam ha hazaérek küldöm, mert nem mondhattam hogy nincs is ilyenem, ha ő feltételezte hogy nekem van akkor lesz. Hazamentem, megírtam és elküldtem. A feltételezést megerősítve nem mondhattam nemet.

Hogy a negyven év alatt lehet e rutint szerezni, erről mindig egy történetet szoktam elmesélni a még mindig kitartó közönségnek.

A bohóc hosszú orrú, hatalmas cipőjében botladozva bejön a porondra. Körbejárja kétszer a fűrészporral felhintett manézst, néha emelgeti a gyerekek felé szalmakalapját, piros orra , füléig kihúzott piros szája, jellegzetes karaktert kölcsönöz arcának.

A harmadik körnél a bejárattal szembeni főhelyre leteszi a hóna alatt behozott szétnyitható kicsinyke asztalkát.
Közben a gyerekek visonganak, nevetgélnek, a felnőttek elnézően mosolyognak.
A Vendi bohóc hatalmas zsebeiből előkotorász egy szál gyertyát, másik zsebéből egy hatalmas doboz gyufát.
Ügyetlenkedve meggyújtja a gyufát, majd azzal a gyertyát, s odaragasztja az asztalka közepére.
Tenyerét összetapsikolva , kalapját két kézzel emelgetve, láthatóan örül az eredménynek és a sikernek.
Vidáman körbejárja a porondot nadrágtartóját húzogatva,, és végül megáll az asztallal szemben a főbejáratnál.
Nadrágzsebében könyékig turkálva, egy csomag vadonatúj kártyát vesz elő.
Kibontja, mert a mutatványhoz csak új, kemény lap a jó, a megfelelő.
Fél méterről, egyik kezéből a másikba repítve keveri a paklit, és kiveszi a piros ászt.
A többi kártyát ajándékba adja a meglepett gyerekeknek.
Hangos szóval elmondja a feladatot, a kártyalappal próbálják eloltani a helyükön maradva az égő gyertyát.
Bizony, senkinek nem sikerül.
Ekkor a bohóc erősödő dobpergés közepette vízszintesen elrepíti a piros ászt.
A tízméteres repülés után a lap eltalálta a kanócot, és elkoppintotta a lángot.
Hatalmas ováció, cintányér csengés, a zene felerősödik. A bohóc kalapját lengetve diadalmasan körbejárja a porondot, és learatja a sikert. A gyerekek tapsolnak, hiszik a csodát, ami egy ideje minden nap sikerül, de van egy valaki aki trükköt sejt a produkció láttán.
Értetlenkedve felkeresi a lakókocsija felé igyekvő artistát.
- Árulja el nekem kérem, hogyan csinálja ezt a páratlan produkciót? - Semmiség az egész, csak gyakorolni kell... feleli a bohóc.
- És mennyit gyakorolta?
- Csupán csak nyolc órát.. volt a válasz..
- Csak nyolc órát, ? hitetlenkedett a néző.
- Igen, de naponta, és negyven éven át.

asztal, gyertya, kártya, eldobni elalszik.

meddig kell gyakorolni?
nem sokáig, csak minden nap.. nyolc órát, és negyven éven át.
Ja, ha csak úgy nem..

nyolc órát, naponta negyven évig.
-Jajj, már megint reggel van...

2015