Nagy Vendel

Eben guba 

Ami mindegy, vagy egyre megy,
úgy hívják mifelénk, eben guba.
vagyis egykutya.
mikor összekerültünk kettő pusztánk volt,
egy egy mindegyikőnknek,
ami kilógott a nadrágunkból
s ez a mai napig így  is maradt.
ne gondolj magadról sokat,
hazugság nem fed el hazugságokat.
végül kezedbe kaptál egy csokrot,
vele a szeretete is nyakadba omlott,
forgatod, mint rosszlány a liliomot.
eben guba
 ezt már elbaltáztuk kiscsikó korunkban.
iszunk mint a ló dereka.
aki nem tanult meg gyermekkorában
puha szervvel szeretni,
most már nagy bajban kezd lenni.
szegény ember vizel és főz.
ez már eben guba.
ép testet adj ép lélek,
ép testben ép csak a lélek.
ép testemben épp hogy élek.
barátaim mind meghaltak,
rosszallóim megmaradtak.
nem az megy el aki koros,
mindig csak az aki soros.
azzal kit a vagyon fölvet,
döngölni lehetne a földet.
ki dolgozik csak kalapol,
kialmolva maga alól.
a dologtól mindig féltek,
csak gondolkodásból éltek.
bármit levághat a doktor úr,
a fejemhez nem nyúl
ezért  jótállok
pedig sok a túl okos,
olyan az élet, mint a gyereknadrág,
rövid és koszos.
engem már nemigen érdekel senki,
néha igazán megtudsz nevettetni.
csak némán ülök s elmerengek,
ilyenkor azt mondom magamnak,
gondoltam nevetek egyet.
bármit bedobok a sutba,
véleményem csak ennyi,
végül is mondjuk ki...
eben guba.

2016  március  15.