Csomor Henriett

Egy szebb világ

Sátán világát magam mögött hagytam.

Egy teljesen új világba érkeztem.

Hagytam magam teljesen elvarázsolni.

Szívem nyugodtan vert, félelmet,

s szorongást itt nem ismertek.

 De láttak rajtam e- féle nyomokat.

 Egy idős úr, talpig úriember,

szeretet árad belőle;

felém nyújtotta kicsi kezét

szét áradó melegségét éreztem.

Lassan felállított, s magához ölelt,

oly szorosan, ahogy én akartam,

s el sem engedett.  

Törölte könnyeimet,

s kapaszkodtam belé miközben zokogtam.

Ringatott, s simogatott, akár

egy kisgyermeket, míg megnyugodtam.

Miközben rendbe szedett, mesélt, annyira

közel állt hozzám, s nagyon szerettem.

Kézen  fogott, kisétáltunk a tengerpartra,

szűk kis utcák vérvörös rózsákkal voltak teli.

Forró homokban lépkedtünk, a  tenger halkan morajlott,

 leültünk, s  örült, milyen nyugodt vagyok.

Hirtelen felé fordultam, nem akarok

többé elmenni tőled, itt akarok veled

maradni örökre, hogy ölelj még,

 s kapaszkodhassak beléd.

Pszt, tette ráncos ujját szám elé.

Itt maradsz velem, a tükröt,

eléd kellett volna tennem,

mikor megérkeztél de összetörtem.

Szemeid fényében fájdalmat,

s szeretetéhséget láttam.

Felejtsd hát el a te általad nevezett

sátán világodat.

S éld az életet velem,

melletted leszek, őrizve

ölellek még szükséged lesz rám mellé bújtam,

s ölelve mondtam neki:

mindig szükségem lesz rád!

Szemei könnytől csillogtak,

percekig nem beszélt, csak

kezemet fogta, ami nekem egy

boldog világot jelent.

átdolgozva: 2016 18.