Tolvaj


ÍRTA  NAGY VENDEL   VERSE


Mond csak, mitől vagy te olyan nagymenő
szakmád, toll és vajkereskedő
röviden csak tolvaj..
én gondolkodásból élek
senkitől és semmitől nem félek.
meggyötört már  a  halál,
és a  zord élet.
jégcsappal szúrták át szívemet,
éles jégdarabbal
vágtam fel eremet,
s  elolvasztotta a  Nap  a  bűnjelet.
felöltöm magamra az Úr  fegyverzetét,
s  harcba szállok a  gonosz ellen,
ki elsőbb rejtőzködve,
majd megbátorodva nyíltan támad
erre az árnyékvilágra,
csontos kezével nyúlva
remegőn felém
hogy a  későbbiekben
pajzsra emeltessen.
vagy rajta, vagy alatta.
én szembemegyek mindeneknek,
galád módon nyaralok
minden karácsonykor
a  Húsvét szigeteken.
s  hogy  mi jár mindezekért?
öt év  vagy kötél.
a  dolgozó mindig többet remél
sohasem emelkedik az órabér.
ha jön a  pallér,
kiürül a  munkatér.
egy nagy pofon után
orrodból fröccsen a  vér.
rátesznek a  lepedőre,
ami  lehetne lepel vagy szemfedél.
több mint amit egy tolvaj megér
Élni rossz,
Vagy
Élni jó.
Ez a kettő verzió,
Életminőségtől függ talán.
Materialista szemlélet:
Élni csak egyszer lehet.
Ámbár minden egyház
Hirdeti az örök életet.
Borzasztó, őrület.
Vajon ki akarhat
Örökké élni?
Keresve keresem.
De a csúcsok csúcsa,
Egy másik elmélet.
S ez elgondolkodtató.
Más alakban visszatérni:
A reinkarnáció.
új éltedben kígyó leszel,
egeret és békát eszel
végül beléd szakad a  szó,
hamis, csalfa illúzió.
Azért a dologban
Valami mégiscsak lehet,
Miért ragaszkodik
Mindenki annyira
Ehhez a .....
Élethez?
a  pontozott  vonalra
írd a  véleményedet,
vagy csak gondold oda.
írjunk közösen verset.
az lesz ám a  nagy csoda,
a  várva várt élvezet.
Ha süt a Nap,
Vagy dörögnek az egek,
sötétülnek a  fellegek,
Az életet úgy vegyed
Ahogyan jó Neked.
kérdik lopsz e  még
mondjad hogy igen.
s  rázd a  fejed.
vakvarjú a  vakvarjúnak
nem vájja ki a  szemét.
Ha dől a fal,
Nehogy alatta maradj.
Mindig csak azt tegyed,
Ahogyan  akartad.
ne tégy ellenedre  semmit,
A nagyobbat
Vedd ki sokszor, ha tudod.
Ha nem így teszel gyakran,
Az életet elbukód.
nem vesznek el semmit
a  vakondokoktól.
Hogy önző vagy,
Nem is olyan nagy hiba.
Erre tanított mindig
Az életiskola.
A  közelharc
Mindennapos, nem csoda.
Sorsod ezért mostoha
Nem Te vagy az ostoba.
s  mindezektől undorodva
nyelni vagy köpni tudnál,
érlelődik benned a  gondolat,
s  kibuggyan belőled
a  torokgurgulászati
hosszú köplottyanat.



2016    május  16.