A  MAGAD KENYERÉN

NAGY VENDEL

Hiába húzod meg magad
a  szoba valamelyik szegletén,
majdcsak megbékélsz  a  magad kenyerén.
ha elakarod adni  a vizet,
megkell gyújtani a  tüzet.
de tüzet oltani
moslékos vödörrel is lehet.
ha borítják, kapd el a  fejed.
  ha a  gyengébbet szidod
nyakra , főre,
bátor beszéd,
bölcs beszéd
lehetne, ha nem
öncélú lenne.
ez már állati színvonal,
bár nem élünk a  dzsungelben.
a  baj akkor kezdődik,
ha a  bárány akar lenni a  farkas
ha a  sasok hallgatnak
és a  papagájok beszélnek.
fennhangon, akár a  rádió,
s  megette a  bárány a  farkast.
farkasbőrbe bújt a  bárány
s  továbbra is csak hallgatnak.
nem sok bürge múlt ki miattam.
bennem van a  vasakarat,
hóhér szegi a  nyakamat,
leverem mint vak a  poharat.
lapockacsontján láthatod sorsodat.
kőkéseddel leszúrva
az áldozat oltárán.
s  hallom hogy néha
beszélnek itt még magyarul,
mikor az ember kiáltja,
anyjuk,szólj a  pujáknak
hajcsák bé a  bürgéket
meg a  tehent.
és nem lehet manapság
csarnokba vinni a  tejet.
ha nem igyekszel mindenképp
felszínen  maradni,
lesülyedsz a  mélybe,
az érdektelenségbe,
a  végső elkeseredésbe,
az ismeretlenségbe.
az elfeledésbe.
nem leszel más  mint ismeretlen senkiből
lett ismert senki.
ahhoz több kell , hogy valaki legyél,
s  megbékélhetsz  majd
a  magad kenyerén.

2016  július  7